A füstjelektől a szemaforokig II.

Claude Chappe, jel, jelhordozó, lovasfutár, Lucifer, Monte Cristo grófja, postakocsi, szemafor, távíró, tőzsde, vasút, vonatrablás

Az előző cikkben említett tengeri zászlójelzésekkel formailag erős rokonságot mutatnak a szárazföldön használt karos jelzők, ismertebb nevükön a szemaforok. Szemaforokat ma leggyakrabban a vasúti sínek mentén látunk, ám mivel a szó ennél általánosabb jelentésű, kezdetben a városok közti hírközlés szerepében, ma pedig olykor még a számítógép-programozásban is találkozhatunk ezzel a névvel. Ez utóbbi az osztott erőforrásokhoz való hozzáférések szabályozóját jelöli.

Miért szemafor a neve?

A szemafor szó magyarul annyit tesz, mint jelhordozó. Az összetétel a jel jelentésű széma és a hordozó jelentésű phorosz görög szavakból állt össze. Ezeket a szavakat egyébként más, gyakran használt kifejezésből is ismerhetjük: a szémát például a jelentéstan tudományos nevéből, a szemantikából, a phoroszt pedig latin változatában többek közt a Lucifer névből. Ez ugyanis a lux, lucis = fény és a fero, ferre = hozni szavakból keletkezett, a jelentése tehát fényhozó.

És ami azt illeti, a szemaforokról – legalább is átvitt értelemben – szintén elmondhatjuk, hogy a megjelenésükkor erős fényt is hoztak a hírközlés területére.

Miért jelentett hatalmas változást a szemaforok megjelenése?

A 18-dik század nemcsak a meg-megújuló háborúk, hanem a világ kinyílásának időszaka is volt. Az emberek egyre több hírt akartak olvasni arról, hogy mi történik szűkebb lakóhelyükön kívül, miközben a hírekhez csak a postakocsik és a lovasfutárok révén, tehát meglehetősen lassan jutottak hozzá.

A 18-dik századi szemaforházak úgy épültek, hogy a kezelők láthassák a következő adó-vevőt. Messziről megannyi gémeskútnak láthatta őket az ember. (Kép: https://lazarbibi.blog.hu/2019/05/24/cyber_kalozok_a_xix_szazadban.)

Ezért az 1770-es évektől kezdve egyre többen gondolkodtak hatékonyabb megoldásokon. A lökést végül a francia forradalom és az azt követő háborúk adták meg ahhoz, hogy elkezdődjön egy használható rendszer kialakítása.

A forradalom idején a Törvényhozó Nemzetgyűlés tagjaként dolgozott a bárói családból származó Ignace Chappe (1760-1829), akinek öccse, Claude Chappe (1763-1805) sokoldalú, kísérletező hajlamú ember volt. Calude-ot már régóta érdekelte az optikai távíró gondolata, és a helyzet arra késztette, hogy ennek szentelje az idejét. Több éven át dolgozott a megoldáson, és amikor befejezte a munkát, bátyja pénzt is tudott szerezni a megvalósításhoz. A testvérek 1792-ben mutatták be munkatársaikkal közösen kifejlesztett és a gyakorlatban jól használható szemaforrendszerüket, amellyel egész mondatokat, hosszabb szövegeket is lehetett közvetíteni. A technikai részletek kidolgozásában a kor egyik neves órása és műszerkészítője, Abraham-Louis Bréguet (1747-1823) is részt vett.

A rendszer első vonalát Párizs és Lille között építették ki, egy nagyjából 200 kilométer hosszú szakaszon. Ezen a vonalon óránként 36 jelet továbbítottak. A továbbítás időtartama összehasonlíthatatlanul rövidebb volt, mint amennyi idő alatt a lovasfutárok bejárták ugyanazt a távolságot.

A területen 15 közvetítőállomást építettek fel, mindegyiket belátható távolságban. Az állomások kisebb, gyakran henger alakú épületek voltak, és messziről úgy festettek, akár a gémeskutak. A házacskák tetején pózna magasodott egy kétkarú jelzővel. A feketére festett, rácsos szerkezetű karok 4-10 méter hosszúak voltak, ellensúly függött rajtuk, és egy szabályozó rúd kötötte össze őket. Az állomásokon kiképzett kezelők dolgoztak, akik jól ismerték a jelnyelvet. A karokat két fogantyúval állították be a megfelelő pozíciókba, s egyúttal távcsővel figyelték a szomszéd állomások válaszait az épületek tetejéről.

A táblázat a Chappe-testvérek szemaforjelzéseinek alapjeleit foglalja össze. Ezeket számos variációban és egyéb segédjelzésekkel kiegészítve tudták felhasználni.

Mindegyik jelző hét pozícióban állhatott, a szabályozó pedig négyben, így ezeken összesen 196 kombinációt lehetett beállítani. A sok kombináció révén a jelnyelv egyre gazdagabbá vált. Az ábécé kis- és nagybetűinek jelzései mellett a leggyakrabban használt szavak vagy akár a szókapcsolatok is külön jelet kaptak.

Az állampolgárok akkor élhették át igazán, mekkora a jelentősége az új eszköznek, amikor 1794-ben Párizsban a szemaforvonal jóvoltából egy órán belül értesültek Condé városának az osztrákoktól való visszafoglalásáról. A siker egyúttal a hálózat továbbfejlesztését is biztosította, s a Chappe testvérek rendszere hamarosan egész Franciaországot behálózta. Mindezek hírére pedig más európai országok is használni kezdték a szemaforrendszert.

Sajnos a szemafortörténet sikerét hamarosan beárnyékolta egy tragikus esemény. Mindazok, akik szintén szerettek volna előbbre jutni ezzel az eszközzel, de ez valami okból nem sikerült nekik, rágalomhadjáratot indítottak Claude Chappe ellen: folyamatosan azzal vádolták, hogy az ötletet másoktól lopta. A vádnak eleve nem volt értelme, hiszen Chappe sosem állította, hogy ő találta ki magát a szemafort, ő csupán kidolgozta a használatának szisztémáját. Az ellenfelei azonban éppen ezért nem a bíróságon támadták őt, ahol tények állnak szemben a tényekkel, hanem a vélemények ingoványos terepén, ahol viszont érdemben, a szokásos jogi bizonyítási módszerekkel nem lehetett érvelni. Claude Chappe nem bírta tovább a helyzet reménytelenségét, és 1805-ben megölte magát.

Szerencsére a testvérei nem adták fel a munkát, és tovább dolgoztak a hálózat illetve a szisztéma továbbfejlesztésén. 1812-re olyan differenciáltan mozgatható szemaforos rendszert fejlesztettek ki, amelyet még a krími háború (1853-1856) idején is használtak.

1852-től már nemcsak hadi- vagy államigazgatási célokra használták a távíróvonalakat, hanem a kereskedelmi, üzleti információk egy részét is ezeken továbbították. Ekkorra az üzeneteket rejtjelezték, hogy a távírászok ne tudják esetleg manipulálni azokat.

A mechanikus rendszerű távíró egyeduralma 1853 körül ért véget – ekkor kezdte meg térhódítását az elektromosság. Ettől kezdve az új távíróvonalakat is elektromos vezetékekkel építették ki. Az utolsó, üzleti céllal használt mechanikus távközlési rendszert 1880-ban iktatták ki a hírközlésből Svédországban. 

A szemaforok azonban nem tűntek el teljesen, hiszen az épp akkor meginduló vasúti közlekedésben annál nagyobb szükség volt rájuk. A sínek mellett az volt a feladatuk, hogy egyértelmű jelzéseket adjanak a mozdonyvezetőknek, és ezzel biztonságossá tegyék a vasúti közlekedést.

A vasúti szemaforok karcsú alakjait ma is gyakran láthatjuk a sínek mellett. Ez a szemafor épp azt jelzi, hogy az érkező vonatnak meg kell állnia.

A vasúti szemaforok
A vasútnál alakjelzőként vagy karos jelzőként is emlegetett szemaforokkal a vonatforgalmat és a tolatásokat egyaránt lehet szabályozni. Ezt megelőzően, a vasút kiépülésének kezdetekor még a hajózásból átvett kosárjelzőkkel – a sínek melletti póznákra felhúzott, színes, fonott kosarakkal – jeleztek a forgalmisták a mozdonyvezetőknek. Ezek azonban csak kevés információ átadására voltak alkalmasak, ezért hamarosan átvették a hírközlésben használt szemaforrendszert.

A vonatok közlekedésének szabályozásához természetesen nem kellett külön házakat építeni, elég volt egy biztonságos póznát felállítani a sínek mellett. A póznákat az egyvágányú vasúti pálya jobb oldalán, a kétvágányú pályáknál a vágánypár külső oldalán alakították ki a vágánytengelytől legalább 2,5 méterre. A póznákon egy-, két- és háromkarú jelzőket is használtak, amelyeket egy emeltyűvel és egy vonóvezetékkel mozgattak.

Mivel azonban a jelzőkarok sötétben nem látszanak, a világításukról is gondoskodni kellett. Kezdetben a póznára magára szereltek föl egy lámpát, vagy közvetlenül elé tettek le egy fényszórót, amely megvilágította a karokat. Ez azonban nem volt elég erőteljes, ezért idővel a jelzőkre fényvisszaverő fóliát is tettek, amelyet a közeledő mozdonyok felső lámpája is megvilágított.

A megvilágítás javítása érdekében olyan gázégőkkel is kísérleteztek, amelyek villogó fényt adtak. Ma már kizárólag kőolajjal feltöltött Kroluper lámpákat használnak, amelyek elejébe egy Fresnel-lencsét építenek be. Ez biztosítja, hogy a fénysugarak ne széttartva, hanem párhuzamosan haladjanak és így koncentráltan világítsák meg a jelzőket.

Izgalmas sztorik a szemaforok körül

A szemaforok történetéhez hozzátartozik, hogy ezek olykor kriminális események főszereplőivé is váltak. A legelső, lebukással végződő történet még a Chappe-féle rendszer fénykorában, 1834-ben kezdődött. Ekkor a hálózat az állam kezében volt, magánszemélyek a saját céljaikra nem használhatták.

Egy testvérpár azonban úgy gondolta, hogy ezt nem kell feltétlenül tiszteletben tartani. A Blanc-fivérek (François és Joseph) bankárok voltak, akik a Bordeaux-i tőzsdén kereskedtek államkötvényekkel. A tőzsdei adásvétel fontos eleme, hogy azok keresnek több pénzt a részvények megvásárlásával, akik hamarabb jutnak pontos információkhoz a kibocsátó cégek vagy bankok piaci helyzetéről, és így ügyesebben tudják kiszámítani, hogy mit érdemes megvásárolniuk, illetve eladniuk. Csakhogy ezek az információk akkor még postai úton jöttek-mentek, ami akár több napot is igénybe vehetett.

A Blanc testvérek viszont azt gondolták, hogy ha már ott van a kezük ügyében egy ennél sokkal gyorsabb hírtovábbítási lehetőség, akkor azt ki kell használni. Vagyis a legcélszerűbb a szemaforrendszeren át elküldeni egymásnak és az intézkedő munkatársaiknak a tőzsdei információkat, hiszen az ezerszer gyorsabb. A feladat tehát az volt, hogy hozzáférjenek a rendszer használatához. Ezt a világ egyik legegyszerűbb és legősibb módszerével oldották meg: lefizették egy Párizshoz közeli állomás kezelőjét. Az pedig a pénzéért minden alkalommal beépítette az általa amúgy szabályosan közvetített üzenetek közé a tőzsdei információkat, amiről csak a Blanc testvérek tudtak. A kezelő ezt a hibajavító karakter felhasználásával tudta megtenni. Ezt akkor alkalmazták, ha a kezelő elrontott egy szimbólumot. Ilyenkor egy törlést jelentő karakterrel üzente meg, hogy az előző szimbólumot nem kell figyelembe venni. Mivel azonban ez több elemből állt, viszont az elején és a végén egyértelmű volt a lezárása, a kezelő anélkül tudta beleépíteni a tőzsdei információra utaló szót vagy számot, hogy az feltűnést keltett volna.

A Blanc testvérek így két éven keresztül mindig elsőként értesültek a tőzsde mozgásáról, így mindenki mást megelőzve tudtak mérlegelni, és hatalmas vagyonra tettek szert. (Ezt ma a jogban a bennfentes információszerzés jogtalan előnyének nevezik, és törvény tiltja az ezzel való visszaéléseket.) Csakhogy egyszer a lefizetett kezelő beteg lett, a helyettese viszont erkölcstelennek találta a módszert és följelentette a bankárokat. A jog azonban még nem volt felkészülve az ilyen helyzetekre, így a Blanc testvérek megbüntetésére nem találtak paragrafusokat. Ezért csupán rendelték el, hogy többé ne férjenek hozzá a hálózathoz. Később persze a tőzsdei információk közvetítésének lehetősége szintén bekerült a továbbítható hírek közé, de akkor már minden részletében szabályozva és főként mindenki számára egyenlő hozzáféréssel.

A Chappe-féle szemaforrendszer ugyanebben az időszakban az irodalomba is bekerült. Id. Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regényének hőse szintén lefizet egy kis pénzért dolgozó kezelőt, hogy hamis üzenetet továbbítson a tőzsdéről az egyik ellenfele, Danglars báró számára. A báró aztán bele is bukik abba, hogy ennek alapján rosszul spekulál a tőzsdén.

A legismertebb modern kori történet, amelyben a szemaforok döntő szerepet játszottak, a nagy angliai vonatrablás volt. 1963. augusztus 8-án, a tolvajok úgy tudták kirabolni a Glasgow-ból Londonba tartó postavonatot, hogy Sears Crossingnál a szemafor zöld jelzését letakarták két kesztyűvel, majd néhány erős elemlámpával úgy világították meg a vörös lámpáját, mintha az égne és tilosat jelezne. A hajnali háromkor oda érkező postavonat ennek láttán meg is állt. Ekkor a banda vasutasruhába öltözött tagjai előugrottak a sötétből, lekapcsolták a szerelvényről a mozdonyt és a pénzt szállító első két kocsit, majd a mozdonyvezetőt arra kényszerítették, hogy a csonka szerelvényt vezesse tovább. Kevesebb, mint egy kilométerrel odébb a rablók megállították a vonatot, feltörték a pénzes vagont, majd a posta- és pénzeszsákokat az ott várakozó teherautóra pakolták és távoztak. Később a banda tagjainak többségét sikerült elfogni, az elrabolt pénznek azonban csak kis része került meg.

Ma már két kesztyű és néhány elemlámpa kevés lenne ahhoz, hogy hamis szemaforállással csapják be a mozdonyvezetőket, hiszen az azóta jóval fejlettebbé vált híradástechnika és a folyamatos információs kapcsolat ezt alaposan megnehezíti. Ezért a nagy pénzrablásoknál egyre kevésbé találkozhatunk szemaforokkal, így azok ismét a közlekedés biztonságos világának szereplői lehetnek.

 

Lévai Júlia


Címkék:

Aitken  Apollón  Artemisz  Aszklépiosz  Ausztrália  Baradla-barlang  Bornemisza Anna  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Claude Chappe  Fahrenheit  Fourier-transzformáció  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Geomancia  Guinness rekordok  Hedy Lamarr  Homo sapiens  John D. O’Sullivan  Jézus  Kheirón  Kolumbusz Kristóf  Korónisz  Kyatice-kultúra  Kígyótartó  LOGICO  Lucifer  Magyarország  Medúsza  Mesekönyvek  Mi MICSODA  Mithridatész  Monte Cristo grófja  Márton kenyere  Napóleon  Nelson altengernagy  Notre-Dame  Pallasz Athéné  Popham-kód  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Stephen Hawking  Szent Márk székesegyház  Szent-Györgyi Albert  Tiberius császár  Vatikán  Zeusz  anemométer  antibiotikum  baktérium  barlangok  barlangrajz  betegség  bozóttűz  cidrimókus  cineol  cégér  delej  dob  egyensúly  egyiptom  eukaliptusz  fejlesztés  fekete lyuk  feng-shui  finommotorika  foglalkoztató  folyadékkristály  félelem  füst  füstjelzés  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  higany  hiszti  hőmérséklet  hőmérő  ikozaéder  indiánok  inga  interjú  internet  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  jel  jelhordozó  jelrendszer  játék  kakas  kereszténység  klímaváltozás  koala  koronavírus  kálvinizmus  készségfejlesztő  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kötéltánc  lovasfutár  láz  lázfa  magasság  magnetoszféra  mandula  marcipán  mese  meteorológia  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  mágnes  mágnesesség  mágnesség  méreg  neandervölgyi  olimpia  olvasás  pedagógus  pestis  postakocsi  pszichológus  pályázat  pékség  rajz  rajzpályázat  robot  rádiócsillagászat  régészet  sport  szemafor  szélkakas  szélzsák  tanulójáték  torpedó  tájoló  távíró  tükörtávíró  tőzsde  tűz  vasút  vegyszer  vonatrablás  vírus  wifi  zászló  Északi-sark  állatkert  ókor