Az amerikai császár

császárság, történelem

Miután az angol puritánok megérkeztek a Mayfloweren Amerikába, és ott létrehozták a szerződéseken-egyezségeken alapuló – vagyis a köztársasági elvekre épülő – Újvilágot, nyilvánvaló volt, hogy ezen a földrészen az egyeduralmi rendszerű császárság bevezetése föl sem merülhet. Egy alkalommal mégis akadt valaki, aki császárként kívánta volna igazgatni az Amerika Egyesült Államok társadalmát.

Noha ezt a valóságban nem vihette végig, ám fantáziabéli megvalósításával jó ideig uralni tudta San Francisco városának közhangulatát. Az illetőt Joshua A. Nortonnak hívták, és afféle népszórakoztató közszereplőként volt jelen a városban. Nem csoda, hogy a kiáltványa megjelenésének évfordulóján, minden év szeptember 17-én Amerika-szerte jó szívvel emlékeznek rá.  

Egy kiáltvány, és már itt is egy császár

Joshua A. Norton 1859. szeptember 17-én jelentette be trónra lépését egy kiáltványban, amelyet a San Francisco Bulletin (ejtsd: bülten) című újság főszerkesztőjének adott át. És bár az újság a kiáltványt a vicces hírek közé tette be, hamarosan kiderült, nemcsak az írója gondolta komolyan a programját, de a város polgárai is egyre komolyabban vették őt.

"Az Egyesült Államok polgárainak önkéntes kérésére és kívánságára én, Joshua Norton (...) ezennel az Egyesült Államok császárává kiáltom ki magamat; és e rám ruházott hatalomnál fogva arra utasítom és rendelem az Unió különböző államainak képviselőit, hogy február elsején gyűljenek össze e város hangversenytermében..." (Idézi többek között Tarján M. Tamás, a Joshua A. Norton az Egyesült Államok császárává kiáltja ki magát című cikkében.)

Magazin
A képen Nortont katonai stílusú ruhában látjuk, amely semmilyen módon nem utal arra, hogy „császárként” valamiféle ünnepélyesebb, rangosabb öltözéket igényelt volna. De egyébként sem érdekelték a formalitások, hétköznapi volt az öltözéke és a viselkedése is. (Fotó: H.W. Bradley vagy William Rulofson. Wikipédia, ill. Rubicon.hu)

De vajon mi tette lehetővé a számára, hogy ezután élete végéig kizárólag képzelt császári szerepének éljen? Miközben ezért az állam őt semmiféle javadalmazásban nem részesítette?
Kezdetben sokat segített, hogy részben a családi öröksége, részben az addigi kereskedelmi tevékenysége révén meglehetősen sok pénze gyűlt össze, és így okkal gondolhatta, hogy akár bejön a terve, ha nem: lesz miből eltartania magát, akár csak „tiszteletbeli” császárként is.

Norton egy jómódú dél-afrikai családban született, ám a szüleit már fiatalkorában, a harmincas évei elején elveszítette. Amikor értesült a kaliforniai aranylázról, ő is aranyat akart keresni. Ezért útnak indult, és végül San Franciscóban telepedett le, ahol viszont mégsem az arannyal, hanem az ingatlankereskedelemmel, valamint szivarok és egyéb termékek kiskereskedelmével foglalkozott.

Kezdetben olyan jól ment neki az üzlet, hogy a vagyonát valóban meg tudta sokszorozni, és hamar a jómódú polgárok közé küzdötte fel magát. Egy alkalommal azonban egy rossz számítása miatt csődbe ment, és mindenét elvesztette. Mivel nem maradt befektethető tőkéje, nem tudott újra bekapcsolódni az üzleti életbe, és végül a hajléktalanság szélére került.

Talán az utcai élet és az addig ismeretlen társadalmi rétegekkel való találkozás tette őt annyira merésszé, hogy a császári trónról kezdjen álmodozni. Mindenesetre előállt vele, és attól kezdve erre az egy lapra tette föl az életét. Noha nem lett belőle valódi császár, de mégis államügyekkel foglalkozhatott, valamint az „alattvalói” megbecsülését is élvezhette, ami az anyagiak terén is kifejeződött.

Mit dolgozott Joshua Norton, a maga képzeletbeli császári trónján?

Ahhoz képest, hogy Norton semmiféle hivatalos elismerést nem kapott, rendkívül szorgalmasan végezte uralkodói munkáját. Figyelemmel kísérte, hogy mi zajlik a közéletben, és hogy hogyan dolgozik az akkori kormány. Ez utóbbi kritizálásával nem volt nehéz dolga, mert ebben az időben, tehát 1857 és 1861 között, az a James Buchanan (ejtsd: bjukönen) volt az elnök, akit a történészek az USA leggyengébb vezetői közé sorolnak.

Buchanan a Demokrata Párt elnökjelöltjeként nyerte meg az 1856-os elnökválasztást, így lett az USA 15-dik elnöke. Sajnos azonban egyetlen meghatározó problémát sem volt képes jól kezelni, így például a rabszolgatartás kérdésében is a rossz oldalra állt, és a polgárháborút sem tudta megelőzni. Módszereivel nemcsak a republikánusokat, hanem az északi demokratákat is feldühítette, és semmivel sem tudta megbékíteni a kettészakadt Demokrata Pártot, aminek következtében az végül el is vesztette a következő választásokat (így került hatalomra a republikánus Abraham Lincoln). Mindenesetre a Buchanan fémjelezte időszak kedvezett annak, hogy az Államok képzeletbeli császára népszerű javaslatokkal foglalja le az állampolgárokat, akik ezeket nagyra is értékelték.

I. Norton – ahogyan a képletes trónra kerülése után hősünk nevezte magát – rendszeresen adott ki népszerű rendeleteket. Mivel úgy vélte, hogy az Egyesült Államok kongresszusa a korrupció melegágya, és hogy ott a küldötteket kizárólag a pénzszerzés és a politikai hatalom érdekli, ezért a maga részéről feloszlatta az USA kongresszusát. Majd, miután tapasztalta, hogy rendeletét nem hajtották végre, kérlelhetetlenül felszólította a fegyveres erők főparancsnokát, hogy katonai erővel is szerezzen érvényt ennek a rendeletnek, vagyis üríttesse ki a kongresszus épületét. Általában véve pedig betiltotta a törvényhozás tagjainak bármiféle gyülekezését. A továbbiakban még a Republikánus és a Demokrata Pártot is betiltotta, majd mind a katolikus, mind a protestáns egyházakat kötelezte, hogy őt ismerjék el egyedüli uralkodónak. (Erről továbbiakat itt olvashatsz.)

Mindezzel akkor is felvillantott egy lehetséges utat a polgárok előtt, ha semmi sem valósult meg. Annak puszta ténye, hogy legalább elméletileg léteznek lépések mindarra, amit ők rossznak éreztek az államuk igazgatásában, ha mással nem, de annak reményével eltöltötte őket, hogy egyszer talán valóban lehet majd a dolgokon változtatni. Ráadásul Nortonnak a politikai üzeneteiben számos, kifejezetten pozitív megnyilatkozás volt. Elítélte az abolicionisták kansasi vezérének, John Brownnak a meggyilkolását, és azon a véleményen volt, hogy mielőbb véget kell vetni a polgárháborúnak. Emellett számos rendeletet adott ki a vallási és etnikai feszültségek megszüntetése érdekében, majd a gazdasági válság idején egy alkalommal személyesen akadályozta meg, hogy a városban tüntető tömeg rátámadjon a kínai negyedre.

Ennek eredményeként sokan támogatták pénzzel és egyéb adományokkal Joshua Nortont, aki így nemcsak ingyen ehetett a legkülönfélébb vendéglőkben, hanem szép ruhákban is járhatott, és díszpáholyban ülhetett a fontosabb színházi előadásokon. Nortont tehát úgy tartotta el az aktuális kormány ellenzéke, ahogyan a szórakoztatóiparban szokás jól megbecsülni az emberek számára legkedvesebb és legnépszerűbb színészeket, kabarettistákat vagy egyéb színpadi sztárokat.

Norton 1880. január 8-án, egy hirtelen rosszullétet követően halt meg San Francisco egyik utcáján. Ezután a város leggazdagabb polgárai színpompás temetést rendeztek a számára, és az újságok is császárhoz illő nekrológokkal búcsúztatták. Mint látható, az USA első és minden bizonnyal utolsó császára az ország egyik legnagyobb showmanje is volt, aki ezzel igazán egyedi módon járult hozzá a „császárság” fogalmának gazdagításához.    

Lévai Júlia


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  bolt  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  császárság  csillagok  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  Európa  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  India  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyelv  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szavak  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  Velence  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene