A szélkakastól az anemométerekig

anemométer, Apollón, Jézus, kakas, kálvinizmus, kereszténység, Kolumbusz Kristóf, meteorológia, szélkakas, szélzsák, Zeusz

2020. február 20., csütörtök

Azokra a számító emberekre, akik mindig arrafelé fordulnak, ahonnan a kedvező szél fúj, azt szoktuk mondani: szélkakasok. Ebben a képben persze a „szél” nem a természeti jelenségre utal, hanem az ahhoz hasonlító politikai vagy gazdasági folyamatokra. A metafora viszont azért jöhetett létre, mert Európa településein hosszú évszázadokon át gyakori látvány volt a háztetőkön vagy a templomtornyokon ülő szélkakas. Különösen a tengerpart vidékeken volt sok ezekből a forgó szerkezetekből, hiszen a hajósoknak tudniuk kellett, hogy amikor útra kelnek, milyen irányból fúj a szél. Ugyanakkor a szélkakasokat pusztán a díszítés kedvéért vagy egyszerű szimbólumként is föltették a házak legmagasabb pontjaira.

Kígyók a patikában

Artemisz, Aszklépiosz, cégér, gyógyszertár, kakas, Kheirón, kígyó, Kígyótartó, Korónisz, Medúsza, Pallasz Athéné, Zeusz

2020. február 06., csütörtök

Minden szakmának megvannak a maga szimbólumai, amelyek érthetően jelzik számunkra, hogy éppen mivel állunk szemben. Amíg voltak cégérek az utcákon (ma is léteznek, csak jóval ritkábban, mert fényreklámok léptek a helyükre), a mesterek leggyakrabban a termék képét vagy a kovácsoltvasból készült formáját akasztották ki. A cégéreken tehát csizmát, kalapot, kancsót vagy kissé áttételesebben lúdtollat láthatott a járókelő, ha cipészmester, kalapos, borkimérő vagy könyvárus mellett vitt el az útja. A gyógyszertárak cégérein azonban kezdettől egy botra tekeredett kígyót lehetett látni. A képnek közismert volt a neve: régebben Aesculapius, illetve Eszkuláp, később Aszklépiosz botjának hívták. (Ez utóbbi egyszerre a legrégibb és a modern írásmód is, hiszen az eredeti, görög névhez tért vissza, és a helyesírásában kikerülte a közvetítő, latin nyelvet.)