A fejmasszázstól a hajmosásig – a samponok története

egyiptom, hajmosás, India, masszázs, ókor, ókori Egyiptom, paróka, Plinius, sampon, szappan, törökfürdő

A tisztálkodáshoz használt eszközeink között jó ideje kiemelt helyük van a samponoknak. Azt gondolnánk, a nevüket talán valamilyen tulajdonságukról kapták, de ez nem így van: a sampon szó eredetileg nem az anyagot magát, hanem azt a tevékenységet jelölte, amelyhez felhasználták. Ez pedig a fejmasszázs volt, amely az ókori Indiában szorosan hozzátartozott a test ápolásához. És mivel a masszázs során a gyúráshoz hasonló mozdulatokat alkalmaztak, a hindi nyelvben ezt is a szanszkrit „chapayati”-ból származó, „nyomni, gyúrni” jelentésű „chāmpo” kifejezés jelölte. A szót tehát az indiaiaktól kaptuk.

Mosás vagy festés?  

Az ókorban a legtöbb kultúrában fontosabb volt a haj színének változtatása, mint a mosása. A neves történetíró, idősebb Plinius is írt az ehhez felhasznált anyagokról, például a szappanról, amelyet szerinte a gallok és germánok találtak fel (részletesen erről lásd a Szabad szappanozni című cikkünket). Az ókorban a kemény és puha szappant is ismerték, amelyeket azonban nem ruhamosáshoz használtak, hanem a haj sárgítására.

Ezen az egyiptomi falfestményen éppen egy előkelő nő haját gondozzák a szolgálók. Mint itt is látható, ez aprólékos munkát jelentett a számukra. (Kép: rizsporoshetkoznapok)

Indiában viszont inkább a tisztaság volt a fontosabb. Itt a hajmosáshoz nem szappant, hanem egy gondosan kikevert masszát használtak. Ennek egyik összetevője az ún. spandius fa (más néven mosódiófa vagy szappanfa) termése volt, amely a víz hatására ha gyengén is, de habzani kezdett.

A spandius használata jelzi, hogy már ekkor is tudták: a fejbőrön termelődő zsírt a habzó anyagokkal lehet a leghatékonyabban eltűntetni. A massza másik alkotóeleme az amla, más néven indiai köszméte volt, amely viszont meglágyította és fénylővé tette a hajat.

Egyiptomban már i.e. 4000-től igen sokféle szert használtak a hajápoláshoz. Az itt olvasható cikk szerint a haj tisztításához leggyakrabban citrusok levét nyomták bele a fölmelegített vízbe, és ez szintén hatásosan tisztította meg a hajat a zsírtól. Ezután méhviasszal kezelték a hajukat, amely ettől fényessé és puha tapintásúvá vált. Ezt a módszert bízvást tekinthetjük a korszerű hajpakolások ősének, hiszen a huszadik századi hajbalzsamok szintén használnak mézet és gyümölcskivonatokat.

Érdekesség, hogy már annak idején is igyekeztek szembeszállni a kopaszodással. Egyiptomban ehhez a káposztalevelet és görögszéna-mag keverékét javasolták. Hajszínezéshez pedig a később is népszerű hennát használták. Emellett az sem volt ritka, hogy bikák felforralt vérével mostak fejet annak reményében, hogy a vér sötét színével együtt az állat erejéből is bekerül valamennyi a hajszálakba.

I.e. 1500 körül azonban jelentős változást hozott, hogy Egyiptomban megjelent a paróka, a Kleopátrától jól ismert formával. A paróka alatti saját hajukat aztán egyre ritkábban mosták, mi több, lehetőleg minél rövidebbre vágták, a fejük tetején olykor kopaszra is nyírták. Így ebben az időszakban a hajmosószereknek csekély volt a jelentősége.

Az ábra a tenzidek szerkezetét mutatja. Ezek azok a felületaktív anyagok, amely habot képezve megtisztítják a fejbőrt a zsírtól. Anyaguk gyakran nátrium-lauril-szulfát és/vagy nátrium-laureth-szulfát. (Részletesen itt)

Később, a középkorban ismét változtak a hajat-fejet is érintő szokások. Mivel akkor a zsidó-keresztény kultúra terjedésével a nők számára kötelezővé vált valamiféle fejkendő, főkötő vagy fátyol, a nők hajának kinézete a háttérbe szorult. Egyedül a tisztaság megőrzése volt fontos. Ehhez hosszú időn át a legegyszerűbb anyagokat használták fel: a zsír oldására az ecetet, a haj illatosítására pedig a rozmaring főzetét. A szappan használata ebben az időben szintén háttérbe szorult, már csak azért is, mert nehéz volt leöblíteni, és a maradéka tompa fényűvé, természetellenes színűvé tette a hajat.

A 18-dik században ismét megjelentek a parókák, amelyek divatja a férfiak körében is eluralkodott, és ez továbbra is háttérbe szorította a hajápolást. Ahhoz, hogy ismét fontossá válhasson, az is kellett, hogy a fürdés és a hozzá kapcsolódó testápolási szokások kultúrája ismét fölerősödjön a térségben.

Hogy került Európába a sampon?

Európában a szó csak 1762-ben vált ismertté, amikor az egyik nagy-britanniai gőzfürdőben bengáli származású masszőrének, Sake Dean Mahomednek köszönhetően. Ő mutatta meg az eljárást a briteknek, akiknek ez annyira tetszett, hogy Mahomed hamarosan valóságos sztárrá vált a masszőrök között. Idővel megnősült, majd az 1800-as évek elején ír feleségével együtt saját fürdőt nyitott Brightonban (Mahomed's Steam and Vapour Sea Water Medicated Baths néven). Mahomed fürdője olyannyira elismertté vált, hogy IV. György és IV. Vilmos király is rendszeresen a vendége volt. Intézménye a törökfürdőkhöz hasonlított.

Ezeknek az volt a legfőbb jellegzetességük, hogy több, eltérő hőfokú medencét is tartalmaztak a díszes, többnyire kupolás termekben, és gyakran kis kamrák is nyíltak a medencék mellett. Az öltözőteremből egy átmeneti helyiségen keresztül lehetett eljutni a forró fürdőterembe, amelynek fala mentén mosdómedencék voltak: a vendégek ezekből meríthetek vizet, ha úgy érezték, hogy túlságosan áthevültek. Az egész épületet a padló alá beépített vezetékekkel fűtötték. A forróvizes medence közepén egy márványlapot helyeztek el (ennek göbek taşı, magyarul köldökkő volt a neve), és ezen masszírozták a vendégeket, akik a fejmasszázst is itt kapták meg. A hindi chāmpo, masszírozás jelentésű kifejezés pedig úgy terjedt el, hogy ezután a fejmasszírozáshoz használt anyagokat is jelölte. Így született meg a modern korban a hajmosószerekre világszerte használt sampon kifejezés, amelynek alakja a legtöbb nyelvben legfeljebb a végződésében tér el az eredetitől.

A név ebben az időben azokat az anyagokat jelölte, amelyeket a haj megtisztításához használtak, vagyis az olajok mellett nagyjából az ecetet, a lúgot illetve a szappant. Idővel azonban egyre finomodtak a samponreceptek, és az addig uralkodó rozmaring mellett a meleg vízben feloldott szappanreszelékbe levendulát és egyéb, illatos fűszernövényeket, sőt még tojássárgáját is belekevertek. Különösen a brit borbélyok jártak elől a rafinált illatú samponok előállításában. A későbbi samponoknak tehát ekkor, a 19-dik század végén születtek meg az elődeik, és a kozmetikai termékekkel foglalkozó vállalkozások a 20-dik század elején kezdték el a samponokat üzemszerűen gyártani.

Az első, folyékony samponokat a 20-dik század elején gyártották, és akkor még természetesen üvegben árusították. A C.L. Hamilton Co. (Washington) samponjainak címkéi a korszak szecessziós divatját is követték. (Fotó: Wikipédia)

Ezután természetesen azon is dolgoztak a  gyártók, hogy a samponok többféle problémára kínáljanak megoldásokat, ezért ma már külön hajmosószereket kaphatunk korpásodásra, zsírosodásra, töredezettségre vagy elvékonyodásra. Mindehhez kémiai szakértelem is kell, hiszen ahhoz, hogy egy sampon valóban meg is oldja az adott gondot, pontosan kell ismerni a különféle hatóanyagok természetét és hatásmechanizmusát.

Miért éppen a tenzidek?

Kezdetben az összetételüket illetően a samponok még közel álltak a szappanokhoz, amennyiben mindkettő felületaktív anyagokat, ún. tenzideket tartalmazott. A szappantól már több mindenben eltérő folyékony sampon az 1930-as években jelent meg először, és Drene volt a neve.

A tenzidek meghatározó részei a samponoknak, amelyek ezektől az anyagoktól habzanak. A tenzidek hatása azon alapul, hogy a víz és a szennyeződés találkozásának területén csökkentik a felületi feszültséget, amitől a két alkotórész elegyedik és így eltávolítható a felületről. (A feszültséget azzal csökkentik, hogy kétrétegű a szerkezetük: az anyaguk egyik fele hidrofil, vagyis vonzza a vizet, a másik viszont a szennyeződéshez tapad és taszítja a vizet, vagyis hidrofób.)

A tenzidek mellett a samponok alapvetően még sót (nátrium-kloridot), tartósítószert (nátrium-benzoátot, parabéneket), illatanyagot és színanyagot is tartalmaznak. Ezeket egészítik ki a speciális gondok kezelésére szolgáló további anyagok, mint amilyen például a szilikon, amely erősíti a hajat. De ilyen a tojás, a gyümölcskivonat vagy a méz is, amelyek mint láttuk, ősidők óta szolgálják a haj táplálását. Bármennyire is korszerűek tehát, a samponok kitartóan őrzik a maguk történelmi múltját: előállításukhoz változatlanul a természet kínálta anyagokat használnak fel.

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Budapest  Budapesti Vidám Park  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Mithridatész  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nelson altengernagy  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  anemométer  antibiotikum  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  császármetszés  császárság  csütörtök  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gót  gőzhajó  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérséklet  hőmérő  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  interjú  internet  ipari forradalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  királynévíz  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétszikűek  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  munkások  mutualizmus  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szocializmus  szogdok  sztrájk  szász  szélkakas  szélzsák  szülés  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  turul  tájoló  távíró  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágállat  vizelet  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  úthálózat  ősbaktérium