A kötéltáncosok izgalmas történetéről

egyensúly, kötéltánc, magasság, Notre-Dame

Sokan ismerik a híres hegymászó, George Mallory válaszát a kérdésre, hogy miért akarta megmászni a Mount Everestet: „Azért, mert ott van”. De vajon miért akar valaki egy kifeszített kötélen egyensúlyozni és mindenféle kunsztokat bemutatni irdatlan mélységek fölött? Bár erre nem született hasonlóan tömör mondás, de az ok könnyen kitalálható: mert jó legyőzni a mélységtől való félelmet. És persze – a közönség oldaláról nézve – sokak számára jó beleborzongani abba, hogy mások el mernek menni a dolgok határáig, képesek az életüket is kockáztatni egy-egy különleges produkcióért.

Az emberi képességek határainak feszegetése vagy Isten megsértése?

Az ókorban a tengerparti népeknél megszokott tárgy volt a hajózáshoz használt kötél. A görög és római kultúrában magától adódott, hogy ezt mindenféle egyéb célra is felhasználják. Majd amikor egyre nagyobb kultusza lett a sportnak, az is természetes volt, hogy a kötél a testedzésnek is a része lehet.

Így mindkét népnél megszületett az ötlet: kötelet feszítettek ki a magasabb épületek vagy oszlopok között, és az erre vállalkozók hosszú botokkal egyensúlyozva mentek végig ezeken. A gyakorlottabbak azután egyre merészebb akrobata mutatványokkal kápráztatták el a közönségüket.

Kép a híres Pablo Fanque egyik lovas produkciójáról, a londoni Astley's Amphitheatre-ban,  1847-ből. (Kép: Wikipédia, Pablo Fanque)

Az emberek megkedvelték a produkcióikat, és egy idő után minden nagyobb ünnepen szerepeltek a kötéltáncosok mutatványai az egyik legszórakoztatóbb és egyúttal legizgalmasabb látványosságként. A kötéltáncosok egyre ügyesebbekké, merészebbekké váltak, mígnem a műfajt önálló sportágként kezdték számon tartani. Ugyanakkor ez mégsem kerülhetett be a görögök által meghonosított olimpiai játékok rendezvényeire. Ennek az is az oka lehetett, hogy az olimpia legfőbb mozgatóereje a versengés volt. A kötéltáncos azonban senkivel sem versenyzett, és nem is hagyott le senkit azzal, hogy legyőzte önmaga gyengeségeit. Ugyanakkor egyértelműen művészeti ágnak sem lehetett minősíteni az előadását, hiszen abban nem az esztétikum volt a legfontosabb. Ezért a művelői a versenyeken nem indulhattak a többi sportág képviselőjével együtt, de a színházakba sem kerülhettek be: meg kellett elégedniük a vásárokkal és olykor egy-egy népünnepéllyel.

Később pedig néhány évszázadon át még erre sem volt lehetőségük. Ennek a kereszténység megjelenése és megerősödése volt az oka. Ebben az időszakban az élet minden területét meghatározta a vallásos gondolkodás. És mivel e szerint az életet Isten adta az embernek, ezért az embernek nincs joga hozzá, hogy az életét indokolatlanul és szándékoltan kockáztassa. (Ezért is tagadták meg hosszú időn át például az öngyilkosok egyházi temetését és sírjának megszentelését.) A kötéltáncosok pedig kétségtelenül nyomós indok nélkül, ha úgy tetszik hiúságból tették kockára az életüket, ami nem felelt meg a vallási normáknak. Ezért gyakorlatilag minden köztérről kitiltották őket, és művelőik a templomokat sem látogathatták, amíg fel nem hagytak ezzel a tevékenységükkel.

A híres „Blondin lovag” éppen a sörét issza, 49 méterrel a Niagara fölött, a kötélen. (Kép: gettyimages.com)

A nagy fordulat

A kötéltánc akkor éledt újjá, amikor a francia királynő, Bajor Izabella koronázási ünnepsége zajlott Párizsban. Ez 1389-ben történt, amikor egyre fontosabbá váltak az udvari látványosságok. Ekkor a városnak már ismert jelképe volt a Notre-Dame, és a környék sem szűkölködött magasabb házakban. Ezért az ünnepség fényének emelésére a székesegyház egyik tornya és Párizs legmagasabb háza között a magasban kötelet feszítettek ki, amelyen egy akrobata gyertyákkal a kezében haladt végig.

Nem sokkal később az angol alattvalóknak is hasonló eseményben lehetett részük. 1547-ben VI. Edward megkoronázása, majd Fülöp spanyol trónörökös 1554-es londoni látogatása alkalmával is egy-egy kötéltáncos kápráztatta el az ünnepségek résztvevőit. Ezzel pedig megtört a jég, és Európában ismét terjedni kezdett a kötéltánc, mint a népszórakoztatás egyik legnépszerűbb formája. Olyannyira, hogy a 16-dik század közepére a velencei karneválok legfőbb attrakciója éppen ez a látványosság volt. Természetesen ott is a legkiemelkedőbb templomtól, a Szent Márk bazilikától indult a kötél, amelynek másik végét azonban merészen egy hajó árbocrúdjához erősítették. Nem lehetett könnyű az akrobatának egy olyan kötélen végigmenni, amelyet nemcsak a szél, de esetleg a hajó megbillenése is megmozdíthatott. Ám nem jegyeztek fel róla olyasmit, hogy mindettől akár egy pillanatra is elveszítette volna az egyensúlyát.

Sztárok a kötélen

A 18-dik század leghíresebb kötéltáncosa egy nő volt: Marguerite-Antoinette Lalanne (1786-1866), aki Madame Saqui néven vált népszerűvé, és gyakorolta ezt a különleges szakmát szinte a haláláig. Még hetvenévesen is fölment a kötélre, amelyen egyik legnagyobb sikerét a francia császár, Napóleon fiának születése alkalmából aratta. Az ez alkalommal rendezett ünnepségen szintén a párizsi Notre-Dame állt a középpontban, ám a kötél ezúttal rövidebb volt: az épület két tornya között feszült. Madame Saqui itt haladt végig, miközben azonban tűzijáték-rakétákat lőttek ki körülötte, ami csöppet sem volt veszélytelen. Szerencsére nem esett baja, a párizsiak pedig sztárként ünnepelték. Alakját az angol író, William Thackeray is megörökítette, a Hiúság vására című könyvében. Életrajzát később egy francia újságíró, Paul Ginisty írta meg (Mémoires d'un danseuse de corde: Mme Saqui; Párizs, 1907.)

De sztárként ünnepelték a viktoriánus Anglia egyik legismertebb cirkusztulajdonosát, Pablo Fanque-ot is (eredeti nevén William Darby, 1810-1871) is. Ő volt az első színesbőrű, aki saját vállalkozást indított Londonban. Cirkusza 30 éven át az egyik legsikeresebb intézményként működött és a brit cirkuszművészet fénykorát jelentette. Személyes karrierjét ugyancsak kötéltáncosként kezdte, de egyéb cirkuszi mutatványokban is jeleskedett. Nevét-hírét pedig az is öregbítette, hogy egy ideig nála dolgozott William Kite (1825-?), akinek egyik reklámplakátja ihlette a Beatles együttes Being for the Benefit of Mr. Kite című dalát.

A 19-dik század második felétől pedig egyre veszélyesebb terepeken léptek föl a kötéltáncosok. Az első, szenzációt jelentő produkciót a Niagara-vízesés fölött láthatták a nézők, gyors egymásutánban két embertől is.

Így lehet gúlaként végigsétálni egy magasban kifeszített kötélen. (Forrás: Múlt-kor)

Az első a francia Jean François Blondin (blonden; eredeti nevén Charles Gravelet-Blondin, 1824-1897) volt, 1859-ben. Az általa használt kötél 8,3 cm vastagságú és 340 méter hosszú volt, amelyet 49 méter magasságban feszítettek ki a vízesés fölé. A bemutató után Blondin többször is megismételte a produkcióját, amelyet minden egyes alkalommal kiegészített valamilyen szórakoztató elemmel. Hol zsákkal a fején vagy bilinccsel a kezén tette meg a távolságot, hol talicskát tolva, vagy gólyalábakon. Előfordult, hogy egy másik embert is átvitt a hátán. Olykor szép kényelmesen leült az út felénél, hogy megegyen egy tojásrántottát vagy megigyon egy nagy pohár sört.

Természetesen vele is előfordult, hogy valami nem sikerült tökéletesen: egy alkalommal például egy széket és egy asztalt is felvitt, hogy még kényelmesebben üldögéljen odafenn, ám az asztal megbillent és leesett a kötélről. Mindenesetre Blondin ezekkel a produkcióival nemcsak nagy hírnévre, hanem jelentős vagyonra is szert tett. Világszerte csak „Blondin Lovag”, vagy „a Nagy Blondin” néven emlegették. Ő egyébként kétszer is járt Magyarországon: először 1864-ben, amikor a Margitszigeten, majd a Városligetben mutatta be egy produkcióját, amelynek sikere nyomán egy ideig a nevét is viselte a városligeti rét. Később, 1880-ban az Állatkertben lépett fel, az akkor szenzációnak számító velocipéddel, a mai kerékpár egyik ősével. (Hazai fellépéseiről és azok izgalmas következményeiről itt olvashatsz.)

Blondint a Niagara fölött egy évvel később a Nagy Farini néven ismert William Leonard Hunt követte. Az ő produkciója annyiban különbözött az elődjétől, hogy nem asztalt, széket és különféle ételeket vitt magával a kötélre, hanem egy egész mosógépet a hátára erősítve. Amikor pedig megérkezett a kötél közepére, ebédelés helyett a géppel kimosott néhány zsebkendőt, amelyet azután nagyvonalúan odaajándékozott a nézőinek.

Az első és egyetlen nő, aki áthaladt a Niagara felett, az olasz Maria Spelterini (szpelteríni; 1853-1912) volt. Ő 1876. július 8-dikán, az USA százéves születésnapja alkalmából végezte el a mutatványt, amelyet azután szintén többször megismételt mindig más és más trükkökkel kiegészítve. Egy alkalommal pl. csuklójánál és térdénél összebilincselve, máskor pedig papírzacskóval a fején vonult át a kötélen. Máskor gyümölcskosarakat erősített a lábához, miközben bottal egyensúlyozott.

Később ő is bekerült a rocktörténelembe: A Belladonna nevű olasz együttes az ő emlékére írta a Maria Spelterini című számát, amely a 2016-os The Orchestral Album albumukban jelent meg. De kötéltáncosok nemcsak a zenébe, hanem az irodalomba és a filmművészetbe is bekerültek. A kötéltáncos című film például Philippe Petite-ről (pötit) szól, aki 1974-ben ment végig a New York-i World Trade Center akkor még ép ikertornyai között.

A szerelmi kapcsolata miatt tragikus történetű, dán Elvira Madigan (1867-1889) egy szentimentális regény és egy film főhősévé is vált. És mivel ez utóbbinál Mozart 467-es KV-számú, C-dúr zongoraversenyének lassú tétele szólt, a kötéltáncos neve örökre hozzátapadt a Mozart-műhöz.

Természetesen ebben a szakmában is voltak neves dinasztiák: családok, amelyeknél minden újabb generáció tagjai közt voltak kötéltáncosok. Ilyen volt a német-amerikai Wallenda család is, amelynek tagjai évszázadok óta szórakoztatják a közönséget különféle kötéltáncos mutatványokkal. Legismertebb előadásuk során heten alkottak a botjaik felhasználásával egy gúlát (piramist), és így mentek végig a kötélen.

Mára a kötéltáncosok hosszú névsora jelzi, hogy a különleges produkciók megvalósításának bármi, akár egy egyszerű kötél is az eszköze lehet. Persze csak akkor, ha az ember hajlandó sok munkát belefektetni, és bátorsága is van hozzá.

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Budapest  Budapesti Vidám Park  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Mithridatész  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nelson altengernagy  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  anemométer  antibiotikum  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  császármetszés  császárság  csütörtök  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gót  gőzhajó  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérséklet  hőmérő  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  interjú  internet  ipari forradalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  királynévíz  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétszikűek  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  munkások  mutualizmus  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szocializmus  szogdok  sztrájk  szász  szélkakas  szélzsák  szülés  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  turul  tájoló  távíró  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágállat  vizelet  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  úthálózat  ősbaktérium