Mióta létezik vakcina?

betegség, Edward Jenner, feketehimlő, immunitás, koronavírus, Louis Pasteur, vakcina, védőoltás, vírus

A koronavírus járvány alkalmával gyakran kerül elő a „vakcina” fogalma. Sokan azt hiszik, hogy ha meglesz a vírusra a vakcina, akkor ez egy csapásra mindent megold, és majd azok is meggyógyulnak, akik már elkapták a betegséget. Ez azonban nem így van: a vakcina nem gyógyszer, hanem immunizálószer. Azoknak adják – közkeletű kifejezéssel: azokat oltják be a megfelelő vakcinával –, akiket még nem fertőzött meg a vírus, vagyis akik sejtjeiben még nem kezdett el élősködni a kórokozó. Ám a megelőzés szereként rendkívül nagy a jelentősége. Amióta létezik a vakcináció (tehát az emberek ellátása vakcinával), több olyan oltást is használ az emberiség, amellyel megelőzheti, hogy a betegségek súlyosan károsítsák, vagy akár meg is öljék az embereket.

Mi az, hogy „immunitás”?

Az immunitás az élettanban azt jelenti, hogy egy élő szervezet védettséggel rendelkezik az őt érő idegen, esetleg ártalmas behatásokkal, kórokozókkal vagy mérgekkel szemben. A szó a latin immunis kifejezésből ered. Érdekessége, hogy kezdetben korántsem az egészségünkre vonatkozott: a „munis” része ugyanis a „közteher” (adó) jelentésű „munia” szó ragozott változata. Egészében tehát a szónak „közterhektől mentes” volt a jelentése, és csak később gazdagodott a biológiai vonatkozással. Később az eredeti jelentés ki is kopott a nyelvhasználatból: ma már nem mondjuk immunisnak azt, akinek nem kell adót fizetnie.

Elsőként az angol Edward Jenner próbálta a gyakorlatban ellenőrizni, hogy aki egyszer már megfertőződött egy járványos betegséggel, az valóban immunitást szerzett-e, és legközelebb nem kaphatja el a kórokozót. (Forrás: Wikipédia)

Az élő szervezet immunitása egyrészt természetes úton, másrészt mesterséges beavatkozás során alakul ki. A természetes immunitás egyik formája az általános, faji immunitás, ami azt jelenti, hogy egy adott fajt soha nem betegítenek meg egy másik faj kórokozói: az ember például nem kap el betegségeket a hüllőktől. Egy másik formája az egyéni öröklött immunitás: egyes népcsoportok, családok vagy emberek védettebbek bizonyos fertőző betegségekkel szemben, mint a többiek. (Az afrikai bennszülötteknek például nagyobb az ellenállásuk a maláriával vagy a sárgalázzal szemben, mint az európaiaknak.)

A természetes immunitás harmadik formája az aktív immunitás, amely akkor alakul ki bennünk, amikor már átestünk egy fertőző betegségen. Ilyen jellegű immunitást szerzünk például akkor, ha már túl vagyunk a bárányhimlőn, a kanyarón, a rubeolán, a skarláton és az ehhez hasonló betegségeken. A vakcinák alkalmazásához pedig éppen ennek, tehát az aktív immunitásnak a felismerése vezette el az emberiséget. Hiszen ha lehetséges olyasmi, hogy egy túlélt fertőzés védettséget ad a szervezetnek, akkor ennek folyamatát le is lehet utánozni, mesterségesen is ki lehet alakítani, szándékoltan serkentve az élő szervezetben működő immunitást.

Kik voltak az elsők a vakcinálásban?

Az egyik legrégibb járványos betegség a feketehimlő volt, amely már az i.e. 2-dik században is gyakran szedett áldozatokat. Elsőként indiai és kínai orvosok kísérleteztek azzal, hogy az emberek aktív immunitására alapozzanak, és így érjenek el immunitást. Arra is rájöttek, hogy ehhez nem használhatják a súlyos állapotú betegek váladékait, mert azok túlságosan fertőzőek. Úgyhogy az enyhébb tünetekkel bírók himlős hólyagjaiból éles pengével vagy pálcikával mintát vettek, majd a napon kiszárították a kinyert anyagot, amelyet így porrá lehetett szétdörzsölni. Ezt a port azután az orrán (az egyik legfontosabb nyálkahártyán) kellett felszippantania annak, aki szeretett volna védettséget szerezni. Az első beoltottnak mondható személyek tehát az ókori India és Kína lakosai voltak.

A 19-dik század végén az olasz szobrász, Giulio Monteverde ezzel a szoborral adózott Edward Jenner bátorsága előtt. („Edward Jenner beoltja a fiát”) A művet a genovai Galleria d'Arte Moderna őrzi. (Forrás: Wikipédia)

Jó néhány évszázaddal később, 1718-ban egy angol arisztokrata költőnő és utazó, Mary Wortley Montagu arról tudósított a leveleiben, hogy az akkori feketehimlő járvány idején a törökök szintén az ókorból ismert módszerhez folyamodtak. Ők is szándékosan bekenték magukat az olyan betegek váladékával, akiknél enyhe formában jelentkezett a betegség. És mivel a módszer szemmel láthatóan bevált, maga is ugyanezt alkalmazta a gyerekeinél. Az 1770-es évektől többen is megfigyelték, hogy azok a fejőasszonyok, akik egyszer már megbetegedtek a feketehimlőtől, a további járványok során már nem kapták el a betegséget, amelynek egy változatát a tehenek terjesztették. Az áttörést ebben az angol Edward Jenner kitartó munkája hozta meg az 1796-os járvány idején.

Az első orvos, aki végigvitte a kísérletet

Edward Jenner (1749-1823) sebészként dolgozott Berkleyben. Egy alkalommal azt hallotta egy tehenészlánytól, hogy az nem kaphatja el a járványos betegséget, hiszen már átesett a tehénhimlőn. Jenner ekkor döntött úgy, hogy végigviszi a megfigyelést, és vállalkozókat keres a kísérletéhez. Talált is ilyeneket. Elsőként egy nyolcéves, egészséges kisfiú, James Phipps sebébe dörzsölte a Blossom (virág) nevű tehén himlőhólyagjaiból kinyert váladékot. Phipps ezután átesett egy enyhe lefolyású tehénhimlőn és hamar meggyógyult. A továbbiakban Jenner már egy fejőnőtől nyert feketehimlő váladékkal fertőzte meg őt, és azt tapasztalta, hogy a betegség egyáltalán nem tört ki a kisfiún, csupán egy kis időre okozott nála rossz közérzetet. Később más gyerekkel, köztük a saját fiával is megismételte a kísérletet. Ezek eredményei alapján arra a következtetésre jutott, hogy az oltás kockázat nélkül biztosít immunitást a himlő ellen. A vakcinálás a továbbiakban is sikeres volt.

Janner tehát megbizonyosodott arról, hogy a módszer beválik – most már csak nevet kellett adni az eljárásnak. Ez azonban nem igényelt különösebben hosszú fejtörést. Mivel az eljárást a teheneknek is köszönhette, a tehén latin neve pedig vacca (vakka), szinte magától adódott, hogy a védettséget adó szer neve vakcina legyen.

Ma már természetesen nem egy alkohollal lemosott késheggyel, hanem szigorúan sterilizált injekciós tűvel adják be az oltásokat. Az oltóanyag gondosan lezárt üvegben található, a steril tűt a steril kupakon kell átszúrni. A vakcinákban lévő legyengített kórokozók a szervezetbe bejutva nem okoznak betegséget, de mivel szaporodnak, a természetes fertőzéshez hasonló folyamatot utánozzák, és ezzel aktivizálják az immunrendszert. Ritkán enyhe rosszullétet is okozhatnak, de ez csak rövid ideig tart. Viszont a védőhatásuk a legtöbb esetben egész életen át érvényesül. (Forrás: Wikipédia)

A kifejezést azután a francia Louis Pasteur is átvette. Ő azonnal felismerte a vakcinálás jelentőségét, és minden módon szerette volna megismertetni a nyilvánossággal, hogy minél több ember egészségét lehessen megvédeni. Kezdetben azonban nem tudta publikálni az erről szóló írását, mert a kor legrangosabb fórumánál, a  Royal Society-nél ezzel utasították el a cikkét: „A Társaság Tagjának óvatosnak kellene lennie, és nem volna szabad kockára tennie megbecsültségét azáltal, hogy olyasmit nyújt be a tanult testület elé, ami ennyire eltér az elfogadott ismeretektől, ráadásul ennyire hihetetlen”. A 18-dik század végén tehát még jelentős tudományos fórumokon is hihetetlennek gondolták azt az eljárást, amely azonban nem sokkal később szerencsére általánossá vált.

Poroszországban már 1874-ben kötelezővé tették a feketehimlő elleni védőoltást. A törvény bevezetése után, 1886-ban a 100 000 főre jutó halálozási ráta az addiginak a töredékére csökkent. Azóta minden országban bevezették a védőoltásokat, amelyek a mai gyakorlat szerint legyengített kórokozókat (mesterségesen szelídített törzseket) vagy inaktivált, elölt kórokozókat, olykor azok detoxikált (méregtelenített) termékét és ellenanyag- (antitest-) tartalmú immunszérumot tartalmaznak.

Mint minden mesterségesen létrehozott anyag, ez is kiválthat vitákat, annál is inkább, mert ezen a területen különösen nehéz tökéletes megoldásokat találni. A védőoltások higanytartalmú konzerválóanyaga (a tiomerzál), valamint az oltóanyag genetikai és immunológiai hatásmechanizmusa miatt a tudósok folyamatosan dolgozniuk kell az oltások anyagán. Ez azonban egy pillanatig sem kisebbíti az oltások jelentőségét, hiszen ha ezek nem lennének, még ma is milliók halálát okoznák olyan betegségek, amelyekkel már nem is találkozhatunk.


Lévai Júlia




Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Budapest  Budapesti Vidám Park  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Mithridatész  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nelson altengernagy  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  anemométer  antibiotikum  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  császármetszés  császárság  csütörtök  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gót  gőzhajó  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  háború  hóhér  hőmérséklet  hőmérő  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  interjú  internet  ipari forradalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  királynévíz  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  munkások  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  retina  robot  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szocializmus  szogdok  sztrájk  szász  szélkakas  szélzsák  szülés  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  turul  tájoló  távíró  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágállat  vizelet  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  úthálózat  ősbaktérium