Olaszország nagyobbik enklávéja: San Marino

Európa, történelem

Az 1861 óta egységes Olaszországon belül két további önálló állam is létezik ún. enkláveként. Az enkláve (jelentése: zárvány) olyan állam, amelynek területét egyetlen másik állam szárazföldi területe veszi körül, vagyis az ilyen ország beékelődött egy másikba. Az Olaszországon belüli, két enkláve San Marino és Vatikán-állam.

Ezek közül a Vatikán területe a kisebb: 0,44 négyzetkilométer, a szerepéből adódóan mégis ez kerül szóba gyakrabban. Ugyanakkor a nála nagyobb – nagyjából 60 négyzetkilométeres területű és kb. harmincezres lélekszámú – San Marino története sem érdektelen. 

A kőfaragó, remete majd kolostorépítő Szent Marinus története

A szerény alapterületű, de annál szebb panorámájú San Marino Olaszország északkeleti részén fekszik, nem messze a tengerparttól. A hozzá legközelebb eső, ismert városok Rimini, Pesaro és Urbino, illetve a kissé távolabbi Ancona. Az ország történetét összeköti a Vatikánéval, hogy nagyjából ugyanabban az időben született, és ugyanúgy egy keresztény közösség növekedésére, illetve stabilizálódására épült.

Magazin
A város központja a Titán hegy egyik meredek szikláján található, 756 méteres magasságban. Itt számos műemlék épületet láthatunk, köztük városfalakat, városkapukat, és a 14-dik századi San Francesco-kolostort és a 16–17-dik századi Santa Chiara-kolostort. Mellettük ott van még egy 18-dik századi színház és egy neoklasszikus, 19-dik századi bazilika is, A köztársaság védelmét egy erődrendszerrel biztosították. Ennek három megmaradt védőtornya a Guaita, a Cesta és a Montale, amelyek a 10-13-14-dik századból valók. (Kép: fdecomite, Wikimedia)

A 3-4-dik század idején a Római Birodalom területén még nagy erőkkel üldözték a keresztényeket, mivel az egyistenhit szemben állt az addigi, többistenhitre épülő pogánysággal. Annak ellenére, hogy a keresztények kifejezetten a szelídséget, az együttérzést, a karitászt hirdették, mint az új vallás legfontosabb alapeszméit, vagyis nem próbáltak erőszakosan téríteni, a régi szemlélet hívei, különösen Diocletianus császár idején, nem egyszer meg is ölték azokat, akik konokul kitartottak keresztény nézeteik mellett. Ezért a keresztények egy része elmenekült, elbújdosott.

Ezt tette egy vállalkozó kedvű kőfaragó, Marinus, népszerűbb nevén Marino is, aki előzőleg, a 200-as évek végén hosszú ideig Riminiben dolgozott. Ám mivel nem titkolta a hitét, őt is hamar utolérte a keresztényüldözés. Ezért elhagyta Riminit, és befelé indult az országban, a Monte Titano (Titán hegy) területén. 301 táján rátalált egy barlangrendszerre, ahol az egyik bemélyedésben lakhelyet alakított ki magának, és ettől kezdve itt élt, immár remeteként.

A közelben élők alighanem jó szívvel fogadhatták, mert hamarosan az igehirdetőjükké vált, és egy kolostort is alapított a számukra. Így egyre nagyobb közösség szerveződött körülötte, amely valószínűleg a szomszédos községekből is odavonzotta az embereket. Ezután hamarosan több kolostor is épült.

Amikor Marino 366-ban, 90-91 éves korában meghalt, a község már ismert keresztény központ volt. Ez alapozta meg a későbbi önálló városállam létrejöttét. Ez abban az időszakban nem volt szokatlan történés, mert Itália még nem volt egységes ország: különféle nagyságú-erejű városállamokból állt. Ezt az új államot a lakói az első kolostoruk szentté avatott alapítójáról nevezték el San Marinónak. Mindez már a 13-dik században történt, amikor a kor szellemének megfelelően a városállam a köztársasági formát követte. Amiért ma is a világ legrégibb, máig fennálló köztársaságaként tartják számon. Egyúttal Bermuda, Gibraltár, Macao, Monaco, Nauru, Saint-Barthélemy, Tokelau, Tuvalu és Vatikán mellett ez a városállam is beletartozik a világ tíz legkisebb állama közé.

Hogyan szóltak bele a nagyhatalmi viszonyok a piciny San Marino életébe?

A 16-17-dik században egész Európában rendszeresen törtek ki háborúk, majd a térség nagy része egy időre a francia császár uralma alá is került. A kisebb köztársaságok számára különösen fontos volt a függetlenségük megszerzése, hiszen egyébként sokkal nehezebb volt védekezniük az esetleges támadásokkal szemben. Az esetek többségében nem is volt önálló haderejük. És mivel akkoriban Közép-Európában az egyes országok legfőbb ügyeire a római katolikus egyház mondta ki az utolsó szót, és az államok sorában is a pápai állam volt az első, a függetlenséget szintén a Vatikántól kellett kérni.

Magazin
Mivel San Marino nem rendelkezik reguláris haderővel, szükség esetén Olaszország gondoskodik a védelméről. Ugyanakkor itt is fenntartanak egy kisebb alakulatot, amely a Guarda di Rocca (A Szikla gárdája) nevet viseli. Ennek alkalmi ceremóniái ugyanúgy jó szórakozást kínálnak a turistáknak, ahogyan például a vatikáni Svájci Gárda, vagyis a római pápa testőrségét ellátó, katonai csoport. A fotón látható gárda-tagok épp őrségváltásra indulnak. (Kép forrása)

San Marinónak 1631-ben adta ezt meg a pápai állam, amely egyébként akkor még a legkevésbé sem volt enkláve, sőt egész Közép-Itália birtokosának számított. Róma területére csak azután szorult be, hogy 1861-ben, Garibaldi törekvéseinek is köszönhetően Itáliát sikerült egyesíteni, majd 1870-ben Rómát az állam fővárosává tenni. Ekkor az államot és egyházat is elválasztották egymástól, valamint a pápaságot is megfosztották a világi birtokaitól.

Ekkor a pápa a püspökök hagyományos központjaként működő lateráni főszékesegyház (bazilika), illetve a hozzáépült palota területére vonult vissza, önmagát pedig az „olasz állam foglyává” nyilvánította. Később azonban, az 1929-es zsinat idején, a lateráni egyezményben sikerült az olasz és az egyházi államnak egyezségre jutnia, amelyben az olasz állam elismerte az egyházi állam függetlenségét. Ettől kezdve tehát a Vatikán is független enklávé Olaszországon és egyúttal Rómán belül.

Mindeközben San Marino független és semleges státuszát az 1815-ös bécsi kongresszus is megerősítette. A tárgyalások legfőbb célja az volt, hogy a napóleoni háborúk után rendezze az európai államrendszert, és helyreállítsa a térség politika egyensúlyát, amit alapvetően el is értek, Mindez azonban sajnos nem zárta ki, hogy a városállam előbb-utóbb mégis csak belekeveredjen egy háborúba. Így történt, hogy 1915-ben, amikor az első világháború sodrásában Olaszország az antant oldalára állt, San Marino is hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának. Szerencsére azonban a háború után mindezek szintén elrendeződtek. Így ma San Marino elsősorban azzal tűnik ki, hogy az egyik legszebb és legérdekesebb turisztikai célpont Európában.

Lévai Júlia


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  bolt  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  császárság  csillagok  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  Európa  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  India  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyelv  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szavak  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  Velence  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene