M106 - Ősmaradványok - Olvasópróba 2.
A Hylonomus az egyik legősibb ismert hüllő.
A hüllők a mai napig erős, életképes állatok. Fontos láncszemet képeznek a kétéltűek és az emlősök között. Az egyik legősibb hüllő, a Cotylosaurus, a karbonban jelent meg a Földön. Utódai, a teknősök még ma is élnek, bár időközben a szárazföld mellett ismét visszahódították az óceánokat és a tengereket. A legrégebbi teknős fosszíliákat Dél-Afrikában egy perm, és Németországban, Halberstadt közelében egy triász kőzetrétegben találták. A hüllők hidegvérű állatok, ami azt jelenti, hogy alkalmazkodnak a környezet hőmérsékletéhez. Ha alacsony a külső hőmérséklet, lelassul a mozgásuk, sőt átmenetileg meg is merevednek. Csak a madarak és az emlősök, azaz a melegvérűek képesek arra, hogy szabályozzák a testhőmérsékletüket, így ők cselekvőképesek maradnak a hidegben is. Néhány korábbi, perm időszaki szaurusz, például a Dimetrodon, a napfény jobb hasznosítására úgynevezett „napvitorlát” növesztett, ezáltal megnőtt a testfelülete, és így több hőt tudott felvenni a szervezete.
Persze előnyösebb lett volna, ha inkább a hőveszteség ellen védekezik, mint ahogyan azt a madarak a tollaikkal, az emlősök pedig a szőrzetükkel teszik. A tudósok néhány repülő szaurusz maradványon olyan nyomot találtak, ami pár milliméteres pihékre utal, ebből arra következtetnek, hogy az állatnak vastag bundája volt. Ha helyes a feltevés, akkor egyes szauruszok továbbfejlődve melegvérű állattá váltak, azaz szabályozni tudták testhőmérsékletüket.
Szeretnél többet megtudni az Ősmaradványok című Mi MICSODA kötetről? Kattints ide.