Ezeket átugrani, kihagyni, vagy éppen a fejlődést erőltetni, siettetni nem lehet.
Nagyobb szakaszok:

• a gügyögés, gagyogás időszaka,
• az utánzás korszaka,
• a beszéd megértésének szakasza,
• a beszéd önálló fejlődésének időszaka.

A normál beszéd kialakulásának feltétele az ép hallás, az ép beszédszervek, az ép idegrendszer és a minta, azaz a beszélő környezet. A beszéd észlelése, megértése a halláson alapul a beszédprodukció pedig a beszédszervek működésén. A fejlődés során fokozatosan kialakul az anyanyelvi percepciós bázis, az a hangrendszer, amelyen az anyanyelv szól.
Három évesen már gyors ütemben fejlődik a kisgyermek szókincse, megérti az instrukciókat és teljes mondatokkal érteti meg magát. Ha ekkor azonban még nem beszél, megkésett beszédfejlődésről van szó, melyhez szakember segítsége szükséges.
Négy évesen már a nyelvtani formák, szabályok is kialakulnak. Az iskolakezdésre már eljutnak a magyar beszédhangok egyértelmű felismeréséig, ezáltal képessé válnak a magánhangzók- mássalhangzók megkülönböztetésére.
A gyermek a beszédét tehát a környezetétől veszi át, mégpedig olyan formában, ahogyan azt hallja. Ezért rendkívül fontos a tiszta, szép beszéd és a mesélés, mely által gazdagodik a szókincse, és a belső kép kialakulásával fejlődik a fantáziája is.

A különböző módszerek – a tesztek, megfigyelések, anamnézis – egymást kiegészítve segítenek a problémák feltérképezésében. Vannak tesztek, melyet csak a pszichológusok alkalmazhatnak pl. Bender-, Frostig-, IQ-teszt. Azonban a pedagógusnak is sok eszköz áll a rendelkezésére ahhoz, hogy a problémákhoz közelebb jusson.

• A gyermek előtörténetének megismerésére szolgál az anamnézis felvétele, melynek során sok minden tisztázódhat pl.: a terhességről, a szülés körüli állapotról, a korai betegségekről.
• A "Home-leltár" - a családlátogatás- vizsgálja az otthoni környezetet (tárgyi körülményeket, személyi viszonyokat).
• Játékos körülmények között megfigyelhetjük a gyermek mozgását, érzelmi reakcióit, beszédét, társas kapcsolatait, önálló tevékenységeit, kézügyességét stb.
• Az "Emberrajz - teszt" a grafikus képességek mellett a testséma fejlettségére is rámutat s egyben az általános értelmi szint mutatója is.
• A speciális képességfelmérő tesztek - a Diszlexia prognosztika teszt, az Edtfeld-teszt és a Figyelem vizsgálat - a részképességeket méri fel.

Mindezen eljárások csak együtt tudnak rámutatni a tanulási képességeket megalapozó funkciók fejlettségére ill. fejletlenségére.

A múltkori írásunkban az iskolaérettség ismérveivel foglalkoztunk. De mit tapasztalhatunk, ha nem elég éretten került az első osztályba gyermekünk? Ha a fejlődés során a részképességek egyenetlenül fejlődnek, lemaradások, hiányok lépnek fel és ezek az iskolakezdésre sem érnek be, később teljesítményproblémát okozhatnak. Figyeljünk oda, ha gyermekünk pl.

• állandóan izeg-mozog, nekimegy tárgyaknak, lever dolgokat és általánosságban motoros nyugtalanság jellemzi,
• nem tud kellő ideig ( kb.15 percig ) egy adott dologra tudatosan koncentrálni,
• nehezen tud látott vagy hallott információk között különbséget tenni/ azonosságokat felfedezni,
• nehezen tájékozódik a térben ( jobbra, balra, alatta, fölötte),
• nehezen tájékozódik a síkban, eltéved a füzet felületén,
• a betűelemeket, betűket fordítva írja, az írással jobbról balra halad ún.tükörírást alkalmaz,
• írásnál/olvasásánál gyakran felcseréli vagy kihagyja a betűket, szótagokat,
• kézügyessége nem túl jó, az írása kusza, maszatos, a füzete szamárfüles,
• még nem alakult ki a jobb-bal kéz használata, kezei között váltogatja a ceruzát,
• artikulációs, szótagolási problémái vannak.

Ha a gyermek nem tud eleget tenni az iskola és a szülők által elvárt követelményeknek, kudarcélmények érik, melyek tanulási zavarokhoz és ennek következményeként magatartási zavarokhoz vezethetnek.
Ne ijedjünk meg, az ilyen gyermek nem feltétlenül diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás. A megelőzés érdekében azonban mihamarabb keressük fel az iskola fejlesztőpedagógusát, aki az idejében elkezdett és szakszerűen összeállított foglalkozásokkal igen jó eredményeket tud elérni.

De hogyan lehet felismerni, hogy gyermekünk iskolaéretten ment-e az első osztályba ill. ha valamilyen területen lemaradás tapasztalható?
A szülők általában már a nagycsoportban tájékoztatást kapnak az iskolaérettség kritériumai felől. Érdemes ezeket megszívlelni és a nyáron kicsit felkészülni az iskolára. Ha azonban csak szeptemberben derülnek ki a hiányosságok, minél hamarabb vegyük fel a kapcsolatot az iskolában vagy a nevelési tanácsadóban - a fejlesztőpedagógussal. A testi, fizikai adottságokon természetesen nem tudunk változtatni: a testarányokat, a testmagasságot nem növelhetjük, a fogváltást sem sürgethetjük stb. Segíteni tudunk viszont az értelmi képességek és a szociális készség területén. Pl:

• Figyeljük meg, hogy gyermekünk legalább 15 percig tud-e egy adott dologra célirányosan koncentrálni, nem terelik-e el a figyelmét "zavaró" körülmények?
• Kialakult-e biztosan a jobb ill. a bal kéz használata?
• Van-e már a mennyiségekről fogalma (több, kevesebb, ugyanannyi), tud-e tárgyakat különböző tulajdonságok (forma, szín, méret) alapján csoportosítani?
• Meg tud-e jegyezni rövidebb mondókákat, verseket?
• Érthetően, tisztán beszél-e?
• Tud-e kapcsolatot létesíteni a vele egykorú társaival?
• Képes-e a közös játéknál, feladatok megoldásánál az együttműködésre?
• Képes-e önmagát fegyelmezni, mozgási ingereit féken tartani?
• Képes-e önállóan öltözködni, cipőt fűzni, késsel- villával étkezni?

Múlt heti írásunkban a térészlelés kialakulásával s az abban fontos szerepet betöltő mozgásos tevékenységekkel foglalkoztunk. Most a másik jelentős területről: a testsémáról írunk. A tér észleléséhez vonatkoztatási pontra van szükségünk. Ez pedig nem más, mint a saját testünk. Ehhez tudunk viszonyítani minden más téri helyzetet.
A testséma a saját testünk és annak részei, illetve testünk és a környezetünk közötti térbeli relációk belső leképeződése, ismerete. Ehhez több érzékleti tapasztalat szükséges: pl. taktilis (a testfelszínről érkező tapintásos információk), vizuális (látás útján létrejövő), kinesztetikus (testhelyzetek, mozgások észlelése), egyensúly érzékelése ill. ezek egysége. Így alakul ki a testrészeink ismerete, a függőleges és vízszintes tengelyek beépülése.
A testséma intenzív fejlődése 5-7 éves korra tehető, de a teljes befejeződése kb.9 évesen történik.
Néhány játékötlet, amely fejleszti a testsémát:

• különböző testrészek megérintése, megnevezése, ezekkel mozgások végzése (tükör előtt ajánlott elvégezni)
• ugyanezt megismételni csukott szemmel
• rajzon felismerni a testrészeket, megmondani a funkcióját
• részekből összeállítani emberfigurát
• különböző mozgásos feladatok jobb- bal kézzel, majd lábbal (pl. labdagurítás jobb kézzel)
• átbújás játékeszközök alatt/ fölött stb.
• mozgások adott tárgyakhoz képest (pl. Állj a szék elé/ mögé!stb.)

Általában véve elmondható, hogy mindenfajta mozgás hatékonyan fejleszti a testséma kialakulását.

A térészlelés fejlesztésében alapvető szerepe van a motoros (mozgásos) tevékenységeknek és a testséma kialakításának. A téri helyzetek különböző mozgásos megélése, a téri irányok bemozgása, az egyensúlyérzék fejlesztése mind-mind része e képesség alakításának. A különböző téri pozíciókat jelző szavak pl.: fent, lent, jobbra, balra, előtte, mögötte stb. mozgásos "megélése" segít a tudatosításban, az "oldaliság" ( jobb- bal ) kialakításában.( Bújj át a szék alatt/fölött! Emeld a labdát a fejed fölé! Gurítsd a labdát jobb kézzel! "Robotos" játék, amelyben csak előre-hátra-jobbra-balra haladhat a robot).
A testséma kialakulása, megfelelő fejlettsége teszi lehetővé, hogy a saját testen való tájékozódást, az irányok helyes megítélését, ismeretét átvigyük a külső környezetre is. Következő írásunkban ezzel foglalkozunk.

Az első szakasz, mely életünk első hónapjaira jellemző, az érzékelés-specifikus szakasz, melyben a taktilis (vagyis a tapintás útján történő tapasztalatszerzés) és a kinesztetikus érzékelési területen (a saját testünkről, a végtagjaink mozgásáról, helyzetéről szerzett információ) szerzünk tapasztalatokat. Ezek az információk adják elsősorban a tárgyak térbeli elrendeződések kialakulását, majd a látás veszi át a vezető szerepet. Később ezeket az érzékeléseket összekötjük a többi területtel (akusztikus, vizuális érzékelés) azután kialakul ezeknek a területeknek az integrációja, egységbe rendeződése.
A taktilis (tapintásos) észlelés útján a tárgyakat azonosítani tudjuk. Alakját, méretét, súlyát, felszínének minőségét meg tudjuk állapítani. Ezen túlmenően rendkívül nagy szerepe van a társas kapcsolatok kialakulásában és a fejlődésben is: gondoljunk csak az anya-gyerek kapcsolatban a szoptatásra, az érintésre, az ölelésre (állatkísérletek bizonyították, hogy a tapintás megvonása gátolja a fejlődést és a társas kapcsolatok kialakítását).
A tapintás és a manipuláció a matematikai gondolkodás alapja is.
Ez a képesség jól fejleszthető pl.gyurmázással, pálcikákból/ fonalakból formák kirakásával, vagy amikor az a játék, amikor a "varázszsákból" csak tapintás útján kell felismerni a tárgyakat, illetve a finommotorikánál említett más tevékenységekkel.
Saját testünk helyzetéről a kinesztetikus észlelés informál minket. Tudunk behunyt szemmel mozgásokat végezni vagy ha valaki a hátunkra rajzol egy formát, felismerjük azt, esetleg lerajzoljuk vagy mozgással utánozzuk. Tudunk megadott mintát úgy rajzolni, hogy közben nem látjuk a kezünket.

Előző írásunkban az észlelés témakörével kezdtünk foglalkozni. Említettük, hogy nemcsak a vizuális, hanem az auditív percepció fejlettsége is rendkívül fontos a sikeres iskolai tanulmányokhoz.
Auditív észlelésről a hallás útján felfogott ingerek feldolgozáskor, értelmezésekor beszélhetünk például:

• ha ki tudjuk szűrni a környezeti zajokból a számunkra fontosakat például: a beszédhangokat más zajok közül.
• ha képesek vagyunk megkülönböztetni hasonló hangzású szavakat például: gomb-domb.
• ha a részeket egésszé tudjuk építeni pl: szótagokat szavakká állítunk össze (a-u-tó: autó) vagy adott hangsort hangokra tudunk bontani (mos: m-o-s).
• ha észleljük a hangok egymás utániságát azt, hogy a hangoknak csak adott sorrendben van jelentése (hiába azonosak a hangok, nem jelenti ugyanazt: amma, mama)

A beszéd tanulásakor beszédhangokat, hangsorokat, szavakat, mondatokat fogunk fel és értelmezünk. A beszéd fejlődésének feltételeit a környezet biztosítja: a kisgyermek nem tanulna meg beszélni, ha a környezete nem beszélne. Fontos a mintaértékű, tiszta beszéd, mivel a beszéd utánzáson alapul, tehát a gyermek olyan formában veszi át a beszédet, mint amilyen formában azt hallja. A beszéd észleléséhez szükség van a környezet mintájára, ép hallásra, az agyunk-idegrendszerünk feldolgozó tevékenységére, majd a beszédprodukcióhoz a beszédszerveink működésére. Fontos, hogy sokat meséljünk gyermekeinknek, mely által nemcsak a fantáziájuk, de a szókincsük is és az auditív emlékezetük is fejlődik.

Ezek közül az egyik legjelentősebb az észlelés, mely a legintenzívebben az iskoláskor előtt, a 3-6 éves kor között fejlődik. Észlelésről beszélhetünk a szemünkkel vagy fülünkkel vagy tapintás útján (tehát az érzékszerveinkkel) felfogott ingerek befogadásán túl, azok feldolgozásakor.
Vizuális észleléskor ezért nemcsak a jól működő szemünkről van szó , hanem az agy segítségével történő értelmezésről is.
Vizuálisan észlelhetünk hasonlóságokat, különbségeket, amikor is a tárgyakat megkülönböztetjük egymástól. Alakjukat, formájukat elkülöníthetjük, kiemelhetjük a hátterükből. Meg tudjuk állapítani a térbeli pozíciójukat azaz információkat nyerünk a téri elrendezésükről. Az összetartozókat értelmes egészként fogjuk fel, ez a Gestalt-látás. Formák, méretek, színek állandóságát is felismerjük. A tárgyakat, képeket időrendi sorrendbe tudjuk rendezni.
A tanulási helyzetek többségében az észlelési folyamatok összekapcsolódnak egymással, együttműködnek és hozzákapcsolódik a nyelvi tevékenység is.
Első osztályban a betűk tanulásánál pl: a hallás útján felfogott hang képe (amit a tanító kimond) megjelenik vizuálisan (ez lesz a betű), majd bekapcsolódik a beszédmotoros tevékenység azáltal, hogy kimondja a gyermek a hangot majd az írásnál grafomotorikusan megjeleníti a megtanult betűt.
Tehát nemcsak a vizuális percepció, hanem az auditív észlelés sőt a tapintásos (taktilis) és a kinesztetikus észlelés (mely által a saját testünk mozgását észleljük) fejlettsége is rendkívül fontos a kisgyermekek sikeres iskolakezdéséhez.
Az említett további észlelési csatornákat következő írásunkban említjük.

Sokszor említettük, hogy mennyire fontos a mozgás. Eddig a nagymozgásról, a finommozgásról (ezen belül a grafomotorikáról) írtunk. A mozgásról szóló utolsó írásunkban a koordinált mozgásról lesz szó.
Az újszülött még egész testével reagál a környezeti ingerekre, majd az életkor előrehaladtával differenciálódik a mozgásunk: egyre kifinomultabb, ügyesebb, koordináltabb (összerendezettebb) mozdulatokra leszünk képesek, tehát a mozgásvégrehajtás minősége javul.
Az 5-7 éves kor a koordinált mozgás fejlődésének fontos periódusa. A testi erő növekedésével látványosan javul az ügyesség is. A gyerekek ebben a korban már képesek megtanulni kétkerekű biciklivel közlekedni, mindenfajta energiaigényes játékban (pl. fogócska, labdázás stb.) egyre ügyesebbek, biztonsággal és gyorsan tudnak a lépcsőn haladni, színezéskor képesek a vonalon belül maradni, az ollóval pontosan vágni.
E képesség fejlődését is tudjuk segíteni pl.:

• mindenfajta labdajátékkal ( dobások, pattogtatások, gurítások, focizás, tollaslabda, ping-pong)
• célba dobással (kosárba, vödörbe, karikába),
• akadálypálya építésével (átmászással, átlépéssel, átugrással),
• ugrálókötél használatával, mindenfajta szökdeléssel (egy lábon, páros lábon, különböző irányokba is),
• ugróiskolával,
• rajzolt vonalon, lefektetett kötélen végighaladva, később emelt felületen is ugyanezt ( pl. padon),
• labirintus rajzolásával,
• a finommozgásnál már említett színezésekkel, gyöngyfűzéssel, gyurmázással stb.

Tudod-e, hogy a finommozgások egyik speciális területe a grafomotorika (írásmozgás koordináció), mely lehetővé teszi az írás elsajátítását. Ahhoz, hogy valamit grafikailag ábrázolni tudjunk, szükségünk van egy jól működő apparátusra: a szemünkre, mely felfogja, érzékeli a vizuális ingert, az agyunkra, mely ezt az ingert kódolja és feldolgozza (vagyis észleli), és a kivitelezéshez a kezünk koordinált mozgására.
Mindezek fejlődését nem siettethetjük. Nem véletlen, hogy 6-7 éves kor előtt nem tudjuk megtanítani a gyerekeket írni, hiszen kb. ebben a korban még fejlődőképesek a kéztőcsontok, az idegrendszer korábban nem elég fejlett ehhez a tevékenységhez, a koordinált mozgás is ekkor fejlődik a legintenzívebben.
A grafomotoros készség fejlesztésénél mindig be kell tartani a fokozatosság elvét: nagymozdulattól- kis mozdulatokig, térből- síkba, egyszerű elemtől- bonyolultabb ábráig. Fontos a testtartás és a ceruzafogás. A füzetlapnak 2 arasznyi távolságra kell lennie az orrtól, mindkét talp a talajon pihenjen, a fény a megfelelő oldalról jöjjön. A laza, szabályos ceruzafogás 3 ujjal történik: a középső ujjon fekszik a ceruza, a mutató felülről, a középső alulról támasztja (ha akarnám, könnyedén kivehetném a gyermek kezéből). Nem szabad "vésnie", nagyon rányomnia a ceruzát, vagyis ne legyen erős az írásnyomaték.
Mindenfajta grafikus tevékenység közben iktassunk be pihenőket, amikor megtornáztatjuk, megmasszírozzuk a kezünket, ujjainkat. Fontos, hogy már az óvodás korban sokat rajzoljon, színezzen helyes ceruzafogással. Később a rossz beidegződést nehéz korrigálni.

Tudod-e, hogy nemcsak a nagymozgások, hanem a finommozgások fejlődése is szerepet játszik a sikeres iskolakezdésben? A kéz finom és ügyes mozgásainak egyik sajátos területe a grafomotorika, melynek fejlettsége teszi lehetővé az írás elsajátítását. A finommozgás és a koordinált mozgás intenzív fejlődési szakasza az óvodai középső és nagycsoporttól számítható. Az életkor előrehaladtával egyre ügyesebb lesz a gyermek keze, mikor már a kéztőcsontok és az idegrendszer is elér egy bizonyos fejlettségi szintet. Ezt a fejlődést segíthetjük minden olyan tevékenységgel, amely az ujjak és a kéz kismértékű mozgatását igényli pl.:

• homokozás
• gyurmázás
• összerakós játékok (puzzle)
• építőjátékok
• papírhajtogatás, tépés, ragasztás
• ollóhasználat
• festés (ujjal, tenyérrel, ecsettel)
• gyöngyfűzés
• tésztagyúrás
• színezés, rajzolás

Ezen játékok közben nemcsak a keze ügyesedik, hanem fejlődik a figyelme, a szeme és a keze közötti koordináció, a vizuális észlelés is.

Tudod-e, hogy gyermekeink egészséges fejlődéséhez mennyire fontos a mozgás (mind a nagymozgás mind pedig a finommozgás)? A mozgásnak meghatározó szerepe van egész életünk folyamán. Az életkor előrehaladtával egyre kifinomultabb és összehangoltabb (koordináltabb) mozgásformákra vagyunk képesek.
A mozgás hiánya problémákat okozhat a későbbi tanulási folyamatokban. Sokan talán nem is gondolnak arra, hogy csecsemőkorban milyen fontos a ringatás, a forgás, kúszás, mászás később a járás, futás, szökdelés. Bármelyik mozgásforma kimaradása meghatározó tényező lehet a tanulási problémák kialakulásában. Akadályozza a fejlődést, ha túl sokat ül TV, számítógép előtt vagy korlátozzák a gyerek mozgásigényét.
Legalább ennyire jelentős a finommozgás fejlődése, mely hatással lesz az íráskészség kialakulására. Ezzel a témával foglalkozunk a jövő héten.

A képességek kialakulásának megvan az optimális ideje. Az egészséges, ép intellektusú gyermek inger gazdag környezetben, elegendő mozgási- és játéklehetőség biztosításával, normális ütemben fejlődik, amit siettetni nem szabad. A fejlődés különböző területei nem azonos módon és időben érnek be. Bizonyos életkorban, bizonyos területek intenzívebben fejlődnek. Ha ebben a szenzitív szakaszban biztosítjuk a környezeti támogatást, a képességek, részképességek megfelelően fejlődnek. Vannak ún. "fejlődési csomópontok", amikor ezek a részképességek, képességek egységet mutatnak, összeérnek. Ilyen például az iskoláskor kezdete (iskolaérettség). Az óvodáskorban tehát fontos a megelőző (preventív) fejlesztés, ami tulajdonképpen a fejlődés töretlen biztosítását jelenti. Később sokkal több idő és energiaráfordítással történhet csak meg a lemaradás korrigálása.
Korrekciós fejlesztésről általában az iskoláskorban beszélünk, amikor a normál ütemű fejlődésben valamilyen lemaradás tapasztalható. Az óvodáskor vége felé azonban már mutatkozhatnak részképességbeli elmaradások, melyet az óvónők és a velük kapcsolatban lévő szakemberek időben felfedezhetnek. Ekkor a probléma okának feltárása után egy nagyon tudatosan és tervszerűen felépülő fejlesztőmunkával próbálják behozni a lemaradást.