A hurrikán

időjárás, természeti jelenségek, természeti katasztrófák

Az utóbbi években gyakran olvashatjuk a hírekben, hogy hurrikán pusztított valahol a világban, gyakran az Egyesült Államokban. Az USA hurrikánközpontja szerencsére mindig jelzi a veszélyt, és általában időben megkezdik a lakosság evakuálását (kitelepítését). Ezzel együtt a hurrikánok felmérhetetlen károkat okoznak, sokan meghalnak, házak, autók mennek tönkre.

A hurrikánt a Csendes-óceán térségében tájfunnak hívják, a kettő tehát ugyanaz a jelenség (de nem tévesztendő össze a tornádóval). A hurrikán vagy tájfun trópusi ciklon, amely általában több száz kilométer átmérőjű képződményként (felhőörvényként) jelenik meg a légkörben, erős szél és rengeteg eső kíséretében. Fontos jelemzője, hogy nagyon széles, több tucat kilométernyi kiterjedésű is lehet, továbbá hogy a légnyomás a középpontjában a legalacsonyabb és belülről kifelé haladva nő. Hurrikánnak vagy tájfunnak már abban a fázisban nevezik, amikor a trópusi vihar szeleinek sebessége meghaladja a 117 km/h-t.

 A hurrikán
A trópusi ciklon szerkezete. Középen látható a szem, amelyet hatalmas felhőfal vesz körül. A nyilak a belső áramlások irányait jelzik. (Kép: Wikipedia)

A ciklon az északi féltekén az óramutató járásával ellentétesen, a délin pedig vele egyező irányban forog. A trópusi ciklonok kialakulását két tényező együttes jelenléte segíti: a meleg (26-27 °C-os) és nagy páratartalmú levegő, illetve a meleg vízfelület. Amikor mindkettő jelen van, olyankor a felszálló, nagy páratartalmú meleg levegő a Coriolis-erő hatására forgásba kezd. A feláramlás során a vízgőz egy része kicsapódik, amitől először tornyos gomolyfelhők alakulnak ki, majd a forgás hatására jellegzetes, a spirális mozgásból eredő felhőkarok jelennek meg. Ezek zónájában heves, de a középpontban mérhetőnél enyhébb szelek fújnak.

A legkisebb légnyomású területén lefelé irányuló áramlások alakulnak ki, ezért itt nem találhatók felhők. Ezt a részt a ciklon szemének is nevezik. A szem általában 15–40 km átmérőjű, amelyet gyűrű alakban óriási felhőfal vesz körül. Ezt a gyűrűt rendkívül heves, felfelé irányuló áramlások hozzák létre. Ennek a zónájában keletkeznek a legerősebb szelek és az intenzív csapadék is itt képződik.

Ha a feláramló légtömegbe további meleg és nedves levegő kerül, a rendszernek megnő a belső energiája, és ezzel egyúttal egy öngerjesztő, energiatermelő folyamat indul meg a ciklonban. A felhőképződés során felszabaduló energia szintén tovább gyorsítja a folyamatokat. A megnövekvő hőmérséklet miatt megnő a feláramlás sebessége, emiatt megnő a nyomáskülönbség, erősebb lesz a kondenzáció és még több energia szabadul fel. Az így kialakult trópusi ciklon az uralkodó szelek és a Coriolis-erő által meghatározott pályán, általában nyugati irányban mozog. Erejéből csak akkor veszít, ha jelentősen csökken a meleg tengerből származó hőutánpótlása.

Mivel az Egyenlítő közvetlen közelében a Coriolis-erő nagyon gyenge, itt nem indulhat meg a ciklonáris mozgás, ezért a trópusi ciklonok csak a magasabb szélességeken: a 10. és 20. fok között keletkeznek, és nem keresztezik az Egyenlítőt.

 A hurrikán
Ilyennek látszott az Emily nevű hurrikán 2005. július 14-dikén, az űrből fényképezve. (Fotó:National Oceanic and Atmospheric Administration)

Miért kapnak mindig embernevet?
A hurrikánokat hosszú ideig fantázianévvel (például „Isteni szél”) vagy a keletkezési helyükhöz kötődő elnevezéssel jelölték meg. Az 1800-as évektől kezdve azonban következetesen embernevet adtak nekik, elsősorban azért, hogy megkönnyítsék a vészjelző szolgálatok munkáját.

A második világháború után az amerikai meteorológusok női neveket adtak az egyes hurrikánoknak. Később férfineveket is adtak, sőt nem egyszer politikusokról is elneveztek hurrikánokat. A huszadik század végére rendkívül színes lett a tabló. Az Arlene névtől a Dennisen, Emilyn, Harvey-n vagy Katrinán, Ophelián, Philippe-en át a Wilmáig sokféle nevezetű hurrikánról hallhattunk már. Ugyanakkor a különböző térségekben más és más központok adják a neveket.

Az USA-ban 1953-tól először az USA hurrikánközpontja ajánlotta a neveket, ma pedig a Meteorológiai Világszervezet (WMO) hurrikántanácsa dönt ezekről. Az elnevezésnél az időrendet és az ábécét veszik alapul: az év első hurrikánjának neve A-val kezdődik. A hawaii hurrikánközpont hagyományos hawaii neveket tartalmazó listát vezet a felségvizein keletkező hurrikánokról. És mivel az angol nyelvben bizonyos hangzókkal csak nagyon kevés név kezdődik, így a rendszerből kivették a Q és az U betűt, az Atlanti térség listájáról pedig az X, Y és Z betűt is. Ha egy év során több mint 21 trópusi ciklont észlelnek, a nevekhez a görög ábécé betűit (alfa, béta, gamma stb.) használják fel.

Japánban az ottani meteorológiai intézetnél a tájfunokat év és sorszám szerint nevezik el. Az ausztráliai meteorológiai intézet három listát is vezet a különböző területein. A Fidzsi-szigeteken és Pápua Új-Guineában szintén saját listát vezetnek. A Seychelle-szigetek meteorológiai intézete az Indiai-óceán délnyugati területeinek viharairól vezet névsort. Indiában és környékén a trópusi ciklonokat a megjelenési területük és az évszámuk szerint nevezik el, például Kalkutta 1737 vagy 1864 ciklon. 2004-től azonban már Indiában is embernevet adnak a ciklonoknak.

 A hurrikán
Kikuchi Yoosai különleges festménye megörökíti a Kamikaze tájfun megjelenését, a mongolok elleni 1281-es csatában. (Fotó: Tokiói Nemzeti Múzeum)

Mikor szóltak bele a történelembe a tájfunok-hurrikánok?

A két leghíresebb kora-középkori tájfun 1274-ben és1281-ben csapott le Japánban. Ekkor Japán helyzetét meghatározta, hogy miután a mongol birodalom már egy több mint 26 millió négyzetkilométeres területen uralkodott, Dzsingisz kán unokája, Kubiláj kán a még független Japánra vetett szemet. Ennek érdekében először követek útján szólította fel a sógun kormányzótanácsát a behódolásra, ám mivel elutasító választ kaptak, a mongolok a már szintén meghódított Korea flottájának segítségével több mint 20 ezer fős sereggel keltek át a szigetországba, 1274-ben. Ám az egyébként is jól felkészült és nagy létszámú japán sereget egy hatalmas tájfun is hozzásegítette, hogy meghátrálásra kényszerítse a mongolokat.

Azok viszont 1281-ben újból megindultak Koreából, ezúttal Japán harmadik legnagyobb, legdélebbi szigetébe, Kjúsúba. A japánok itt is sikeresen harcoltak velük szemben, és – mit tesz a véletlen – végül ezúttal szintén egy különleges erősségű tájfun érkezett a segítségükre. És bár egyes számítások szerint a mongol sereg létszáma a 140 ezer főt is meghaladta, ismét hatalmas kudarcot kellett elszenvedniük. A japánok pedig az őket megsegítő tájfunt Isteni szélnek, japánul Kamikazénak nevezték el. Mint az közismert, később a kamikaze szó azoknak a harcosoknak, katonáknak a neve lett, akik a szél erejével, akár önmagukat is feláldozva mennek neki az ellenségnek.

A siker után a legendák szerint azonnal beindult a japán császár propagandagépezete, és igyekeztek elterjeszteni, hogy az Isteni szelet valójában a császár idézte elő. És mivel Japánnak ezen a részén később meglehetősen ritka volt a tájfun, a történészek hajlottak arra, hogy az Isteni szelet, vagyis a tájfunt csak kitalálták. Nemrég azonban a Massachusettsi Egyetem kutatója, Jon Woodruff azt állította, hogy van bizonyíték az egykori tájfunra: a Daija-tónál, amelynek közelében a mongol flottához tartozó hajóroncsokat is találták, az üledékek vizsgálata egy tájfun hatásait mutatta. Itt ugyanis nagy mennyiségű sziklás földkeveréket is találtak, amelyben jelentős volt a stroncium-nitrid aránya. Ez a talajtípus pedig általában az óceánpartra jellemző, ahonnan csak nagy erejű szélrohamok juttathatták el a tóig. Egy másik, közeli tó üledékrétegében pedig titániumban gazdag iszapot találtak, amelynek fémes tartalma a közeli folyó medréből származik – ezt tehát szintén csak egy a tájfun kavarhatta fel és emelhette át több kilométeres távolságra. A radiokarbonos kormeghatározási módszerek alapján pedig arra lehet következtetni, hogy a talajmintákat megkavaró viharok azonosak azokkal a tájfunokkal, amelyek végül megmentették Japánt a mongol hadseregtől, miközben a győzelembe természetesen a saját felkészültségük is belejátszott.

 A hurrikán
Ekkora pusztítást végzett a Bhola 1970-ben, Kelet-Pakisztánban, amely hamarosan épp az emiatt is kitört válság végén vált önálló állammá, Banglades néven. (Fotó: múlt-kor történelmi portál)

Egy másik, ugyancsak történelmi szerepet játszó ciklon, a Bhola már a huszadik században, 1970. november 12-dikén érkezett meg a Gangesz torkolatához, az akkor Kelet-Pakisztánnak nevezett területre. Ez lett a történelem legtöbb halálos áldozattal járó vihara, már csak azért is, mert egy nagy szegénységben, düledező kunyhókban élő népcsoportot sújtott. A ciklon végigsöpört a bengáli partokon, az alacsonyan fekvő szigeteket teljesen elöntötte vízzel és egész falvakat tűntetett el. Mindezek során közel félmillió ember vesztette életét. Súlyosbította a helyzetet, hogy a károsultak szinte semmi segítséget nem kaptak a pakisztáni kormánytól, és mivel már ezt megelőzően is jócskán voltak feszültségek az országban, a kormány viselkedése országszerte hatalmas felháborodást keltett. Sorozatban érték egymást a tüntetések, és végül az egy hónappal ez után tartott választásokon az ellenzék óriási győzelmet aratott. A feszültségek azonban nem csillapultak. 1971-ben polgárháború tört ki, amelynek lezárásaként Kelet-Pakisztán függetlenné vált, és Banglades néven új állam jött létre. 

Lévai Júlia

 

Időjárási jelenségekről még többet olvashatsz a MI MICSODA Az időjárás – Felhőátvonulás és napsütés című könyvben, tornádókról és hurrikánokról pedig a Mi MICSODA Természeti katasztrófák – Roppant erők című könyvben!


Címkék:

állatkert  állatok  Antarktisz  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  játék  jelrendszer  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf