A mennyei manna

Biblia, egyiptom, Héber Biblia, Jahve, Kivonulás könyve, manna, mannatövis, mannazuzmó, Mózes, Ószövetség, tamariszkusz

„Ez egy igazi mennyei manna!” – mondjuk az olyan ennivalóra, amely váratlanul hullik az ölünkbe, vagy egy addigi ínséges időszak után hirtelen megoldja az emberek éhezését. A mennyei manna fogalma első alkalommal a Biblia ószövetségi részében, Mózes második könyvében jelent meg. (Ezt más néven A kivonulás könyve illetve Exodus címmel is szokták említeni.) A könyv a zsidóság Egyiptomból való kiszabadulásáról és az utána következő, negyven évig tartó vándorlás megpróbáltatásairól szól. Az egyik legnagyobb megpróbáltatást ezen az úton természetesen az éhség jelentette, és ehhez kapcsolódott a Jahve által küldött mennyei manna.

Egy francia festő, Jacques Joseph Tissot (tiso; 1836–1902) ilyennek képzelte a Bibliában leírt mannaszedést.

„Mán hú?”
Az egyiptomi kiszabadulásuk után, az Ígéret földje felé haladva Izráel népe zúgolódni kezdett két vezetője, Mózes és Áron ellen. Ekkor az Elim és a Színai-hegy közötti Szin pusztában táboroztak, és semmiből sem tudtak kenyeret készíteni. Az emberek visszasírták az egyiptomi múltat, hiszen ott rabságuk ellenére is jól tudtak lakni hússal és kenyérrel. Ez azonban egyúttal azt is jelentette, hogy megrendült a bizalmuk az őket vezérlő Istennel (Jahvéval) szemben.

Mózes közvetítette a nép elégedetlenségét Istennek, aki megígérte, hogy ad nekik húst és a mennyből hullat kenyeretEz a Héber Biblia, illetve az Ószövetség egyik legismertebb története, amelynek leírása így hangzik a 16-dik században élt Károli Gáspár fordításában:

„És monda az úr Mózesnek: Ímé én adok néktek kenyeret mennyből, és menjen ki az nép, szedjen abban mindennap egy napra valót.
Reggel pedig harmat szálla alá az tábor körül.
És mikor
az harmat megszűnt volna, ímé vala az pusztának színén apró gömbölyeg, mint az dara az földön.
Mondá azért Mózes nékik: ez az kenyér, melyet az úr ád
néktek ételtekre.
Nevezé pedig azt az Izrael háza mannak, mely olyan vala, mint az koriandrumnak magja, fehér, és olyan izű, mint az mézes pogácsa.” (Kivonulás könyve 16, 4-31.,)

Estére valóban fürjek lepték el a tábort, reggel pedig, amikor a harmat felszáradt, a vándorlók azt látták, hogy valamilyen finom, szemcsés dolog maradt körülöttük a földön. Ezt így írja le a Biblia:  

„Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát, mintha apró dara lett volna a földön. Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül.” A manna – legalább is a legendák szerint – onnan kapta a nevét, hogy a „mi ez?” kérdés héberül „mán hú”, amelyben később eggyé olvadt a két szó, és a második felében megváltoztak a hangzók. A manna színe a fehérkés koriandermagéhoz hasonlított, formája az illatos gyantacseppet idézte, az íze pedig édeskés és olajos volt.

Ezután a szombatok kivételével Isten minden reggelre hullatott mannát a mennyből. Azt, hogy szombatra is jusson kenyérnekvaló, Isten azzal a csodás közbenjárással oldotta meg, hogy a pénteki manna kivételesen nem romlott meg másnap reggelre.

Annak, hogy hogyan kell élni a mannával, ugyancsak megvolt a rendje: Isten egy ómer, vagyis bő három és fél liter mannát szánt egy főnek. Ez olyan nagy mennyiséget jelentett, hogy gyakorlatilag mindenki annyit szedhetett belőle, amennyit akart. A mannát korán reggel kellett fölszedni, mert amikor már a Nap melegen sütött, elolvadt. A pénteki hullást kivéve másnapra nem volt szabad eltenni, mert megkukacosodott és megbüdösödött. A mannát először kézimalmokkal megőrölték vagy mozsarakban összetörték, majd megfőzték és lepényt készítettek belőle – ez volt tehát a kenyerük. Időnként a manna miatt is zúgolódott a nép, hiszen önmagában valóban szegényes eledel volt. Mivel azonban Isten – mint ahogyan oly sok mindent – a manna megjelenését próbatételnek is szánta, büntetésképp mérges kígyókat bocsátott az emberekre, akik közül sokan meg is haltak. A nép ekkor ismét Mózest kérte, hogy közvetítsen közte és Isten között, Mózes pedig valóban imádkozott értük.

A Biblia leírása szerint ezután ez történt: „S az Úr válaszol Mózesnak: csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad! Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt” (Mózes negyedik könyve). Ennek pedig azért volt jelentősége, mert arra is utalt, hogy Isten szavát mindig szimbolikusan kell értelmezni. A fölemelt tekintet azt szimbolizálta, hogy az ember teljes egészében Istenhez fordul és megtelik szeretettel. Ezért valójában nem a kígyó látványától gyógyultak meg, hanem attól, hogy visszatértek Istenhez, és rajta keresztül az univerzális szeretethez. Ennek a kígyónak a képe majd a kereszténységben is megjelenik, mint Krisztus megváltó keresztjének illetve magának a gyógyító erejű Krisztusnak a motívuma. János evangéliumában Krisztus megfeszített kígyóként említi az ószövetségi kígyót: „Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (János 3.13-15.)

A valóságban talán a mannazuzmó lehetett a bibliai manna. (Forrás: https://www.dehir.hu)

De milyen növény vagy egyéb anyag lehetett a manna?
Mivel minden bibliai történetnek megvan a maga valóságalapja, így a manna megjelenése sem pusztán a fantázia terméke volt. Indokolt tehát annak kérdése, hogy vajon mi lehetett az a növény, amely a Szin pusztában hajnalonként az égből hullott alá és ehető alapanyagnak bizonyult. A kutatók leggyakrabban egy zuzmófajtát sejtenek a jelenség mögött.

A zuzmók változó vízállapotú, telepes növények, amelyek gombák és moszatok állandósult szimbiózisával alakultak ki. Egy zuzmótelep gombafonalak és moszatsejtek millióiból áll, ezek együttműködésétől tud a zuzmó életben maradni és szaporodni. Az energiát a moszatsejtek fotoszintézise biztosítja, az ásványi sókat és a vizet pedig a gombafonalak veszik fel, biztosítva, hogy ne száradjon ki a telep. Mindennek köszönhetően a zuzmók a legkietlenebb területeken is megtelepednek: sivatagokban, tundrákon, kopár sziklákon és köves területeken egyaránt előfordulnak. A zuzmókon belül a mannazuzmó a sivatagos tájak jellemző növénye, amely még kiszáradt állapotban is megőrzi az életképességét, akár több éven át is. És mivel a száraz zuzmó igencsak könnyű, a szél könnyen felkapja, felaprózza és messzire el is viszi.

Ezért is feltételezhető, hogy a sivatagban vándorló zsidók táborai fölé mannazuzmót hordott a szél, és ők ezt tekintették Isten segítő ajándékának. A mannazuzmóval a Krímtől kezdve a kirgiz pusztákon és Kis-Ázsián át Perzsiáig vagy Észak-Afrikáig sok helyen lehetett és lehet még ma is találkozni, így több nép étrendjébe is bekerültek az ebből készített lepények vagy kenyerek. A kirgizek pusztáin például gyakran 15 centiméter vastagon beborította a földet a zuzmó. Mivel több alkotóeleme is gyógyhatású vagy egyszerűen csak hasznos (ilyen például az inulin), ezért a természetgyógyászatban és a kozmetikában is felhasználják. Egyedül az teszi bizonytalanná bibliai szerepét, hogy a mannazuzmó nem édes. Márpedig a legendák szerint Mózes népe édes mannát kapott az égből.

1944-ben a brit ejtőernyősök a felszabadításra várok számára valóban úgy érkeztek az égből, akár a manna. A náci megszállók azonban ezt valószínűleg másképp értelmezték.

Egy másik feltevés szerint a tamariszkuszfélék állnak a jelenség mögött. A tamariszkuszok a tamariskafélék családjába tartozó fák és cserjék. Több mint félszáz fajuk a szubtrópusi sivatagos és sós talajú területeken él, de nálunk is ismert, elsősorban dísznövényként illetve a szikes talajú részek fásítására alkalmas cserjeként. A száraz éghajlathoz mélyre hatoló gyökérzetükkel és jellegzetes, kis párologtató-felületű, pikkelyszerű leveleikkel alkalmazkodnak.

A Biblia több tamariszkuszfajtát is említ. Ezek egyike a mannacserje (Tamarix nilotica), amely Északkelet-Afrikában és az egész kelet-mediterrán térség sivatagi és tengerparti élőhelyein őshonos. Vörösbarna kérgű, 2-4 méter magasságra növő cserje vagy fa, amely mélyre ereszti gyökereit, így biztosítja a sivatagos helyeken is a sejtjei számára a vizet. Arábia pusztáin 6-8 méter magas, sűrű bozótot alkot. Jellegzetessége, hogy nyaranként egy pajzstetűfaj telepszik a cserjére, amelyen a tetvek szúrásai nyomán méz sűrűségű, cukortartalmú nedv választódik ki. A cseppek gyorsan megszilárdulnak és kis, fehér kristálygömböcskéket alkotnak. Ezeket szintén könnyen felkaphatja a szél, így valóban ez is ott lehetett az isteni mannák között. A sivatag lakói étkezési és gyógyászati célokra egyaránt gyűjtik. A Színai hegyen élő szerzetesek is rendszeresen fölszedik és gyógyírként árulják a zarándokoknak. Európába szintén gyógynövényként került be.

Harmadik lehetőségként az elő- és közép-ázsiai sivatagban termő perzsa tevetövist vagy mannatövist szokták említeni. Ez az egyiptomi sivatagok bokros növénye, amely szintén hosszú gyökereket ereszt. Nevét onnan is kapta, hogy a dús hajtásait sűrű, tűhegyes ágtövisek védik. A tevetövis szintén nem a saját növényrészei, hanem a rajta kiváló mézga révén kerülhetett be a lehetséges mannák közé. Forró napokon ugyanis édeskés mézga válik ki az ágain (és ehhez még rovarokra sincs szüksége), amely éjjel megszilárdul, majd apró szemcsék formájában lehullik. A belső-ázsiai pusztákon perzsa mannának hívják, és ma is a legfinomabb csemegének számít. (További, különleges növényekről olvashatsz például Járainé Komlódi Magda: Legendás növények című könyvében is.)

A mannahullás legendája nyomán később sok helyen és sokféle növényt neveztek el mannának, elsősorban olyanokat, amelyek nedve gyorsan beszárad a levegőn és édeskés ízű. Ilyen például a mannafű, a mannakőris, a kasszia-manna vagy a trencséni manna, és még jó néhány eukaliptusz-féle is. De a „manna” név lehet egy városé is (Görögországban), ahogyan falué is (Burmában van ilyen település). Létezik személynévként is: Gennaro Manna (1715–1779) olasz zeneszerző, Zohar Manna (1939–2018) izraeli-amerikai informatikus volt (ő arról is nevezetes, hogy elsőként kapta meg a Friedrich L. Bauer-díjat), Haytham Manna (1951–) pedig ma is élő szíriai író és emberjogi aktivista.

És végül létezik egy ironikus felhasználása is, amelyet jellemzően a brit légierőnél találtak ki. Ez a Manna hadművelet volt, amelyet brit és görög antifasiszta erők közösen hajtottak végre 1944. október 12-én, Görögországban, Megara partján. Az elnevezés arra utalt, hogy a felmentő seregek az égből, ejtőernyőkön érkeznek a náci Németország által megszállt területre. Reményeik szerint azonban ők a megszállók számára mindent jelentenek majd, csak éppen a mennyei manna leszállását nem. És mivel a művelet sikeresen zárult, ez valóban így is történt, s a megszállóknak ezután már csak a vesztesek keserű kenyere jutott.

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Ganésa  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Juhász Gyula  Jules Verne  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Mithridatész  Moirák  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Nelson altengernagy  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  anemométer  antibiotikum  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dízelmotor  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  fondendoszkóp  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gót  gőzgép  gőzhajó  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérséklet  hőmérő  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétszikűek  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  pók  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szász  szélkakas  szélzsák  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  turul  tájoló  távíró  tömegközlekedés  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágok  virágállat  vizelet  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zsilip  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újszülött  úthálózat  ősbaktérium