A modern lift születése

https://www.tessloff-babilon.hu/a-modern-lift-szuletese kultúrtörténet, technika

Mindenki szokott liftezni. A legtöbb liftben legfeljebb négyen utazhatunk, de vannak különleges liftek, például a kórházakban, amelyekbe egy egész ágyat is be lehet tolni. A korszerű lift megszületéséig hosszú út vezetett, hiszen nem volt könnyű feladat megoldani nehéz súlyok biztonságos fölemelését és leeresztését.

Amikor még az állatok is lifteztek

A felvonók ősei azok az egyiptomi emelő-berendezések voltak, amelyeket a piramisok építésének igényei hoztak létre. Az i. e. 2600 körüli időkben már akár több mint 152 méter magas is lehetett egy-egy piramis, amelyekhez akár 90 tonnánál is nehezebb köveket kellett a magasba juttatniuk az építőknek. Az emelők azonban ekkor még csak a súly egy részének mozgatásától tudták megkímélni az embereket, hiszen nem voltak motorok, amelyek nagyobb erővel rendelkeztek.

A montenegrói Ostrong sziklatemplomban ma is működik egy kosaras felvonó
Ilyen egy régi épület, amelyet a hegy szikláiba építettek. A montenegrói Ostrog sziklatemplomban ma is működik egy kosaras felvonó, amely az épület központjába viszi fel a vendégeket.

A szerkezet létrehozásához elengedhetetlen volt: a kötél, a csiga, a csörlődob és az ellensúly. A történetíró Vitruviustól tudjuk, hogy az ókori Görögországban Archimédesz fejlesztett ki egy kötelekkel és csigákkal működő emelőszerkezetet, amelyben a kötél egy emelőkarokkal ellátott csörlődob köré volt tekercselve. Ahhoz, hogy a terhet hordozó, akkor még nyitott, tálcaszerű lift fölemelkedjen az egyik oldalon, állati vagy emberi erővel meg kellett forgatni a csörlődobot a másikon, s a visszaeresztés fázisában a fékezéséről is kellett gondoskodni. Ezt azonban már a Kr.e. 80 körüli időkre meg tudták oldani, s például a gladiátorok, de a vadállatok is ilyen szerkezetekkel érkeztek meg a római Colosseum arénájának szintjére.

Később, a középkorban is használtak ilyen és ehhez hasonló szerkezeteket, különösen a magas sziklákra épített kolostorokban. Görögországban több olyan épület is volt (legtöbbjük ma is létezik), ahová a szerzetesek másképp nem is tudtak bemenni, mint hogy felhúzatták magukat a kötél végére erősített kosarakban. Ugyanígy az élelmiszereket is hálókban vagy kosarakban juttatták fel.

Egy francia apátságban 1203-ban egy taposókerékkel működő emelőt építettek. A kereket egy szamár hajtotta. A 17. században már világi helyeken, palotákban is gyakran működtek felvonók. A nagyobb vacsorákra, bálokra az arisztokrácia házaiban étellifteken érkeztek meg a hatalmas, dúsan megrakott tálak.1743-ban XV. Lajos egy ellensúllyal ellátott liftet rendelt versailles-i kastélyába, Moszkvában pedig, a Téli palotában 1793-ban építették meg az első, csavarmeghajtásos liftet.

A következő századra azonban már a munkások életét is igyekeztek megkönnyíteni a liftekkel. 1833-ban a Harz hegység bányászait Németországban egy tengelyirányban ide-oda mozgó rudakkal működtetett berendezés szállította. 1835-ben pedig egy angliai gyárban alkalmaztak szíjhajtású felvonót.

Az ipar és a kereskedelem fejlődésével tovább nőtt a felvonók iránti igény. A házak is egyre magasabbakká váltak, így ideje volt azon gondolkodni, hogy miképp is lehetne továbbfejleszteni ezt az eszközt, hiszen mindenhová nem állíthattak kerékhajtó lovakat vagy szamarakat, esetleg erős férfiakat. Emellett a kötelek sem voltak alkalmasak a folyamatos terhelésre. Valami olyasmit kellett kitalálni, ami kopásállóbb anyagból – tehát fémből – készül, és amelyet lehetőleg valamiféle gép hajt. Ekkor már létezett a gőzgép, de nem nagyon látszott alkalmasnak liftek fölemelésére és visszacsúsztatására. Ám mégis volt benne valami, ami kiindulópontként szolgált.

Nem felülről húzni: alulról tolni!

A gőzgépben működő dugattyú adta az ötletet, hogy a liftet egy hidraulikus rendszerrel építsék össze. Ez azt jelentette, hogy nem felülről húzták, hanem alulról tolták fel a tányért vagy a kabint.

A Washington-emlékmű
A Washington-emlékmű, az Egyesült Államok egyik szimbólumának liftmotorja 1880-ban. Akkoriban a felvonók mellett ekkora gőzgépnek kellett állnia, hogy meglegyen a kellő hajtóerő

Az első hidraulikus felvonókhoz egy kabin alatti dugattyút használtak. Egy acél oszlopban, vagyis egy függőleges henger belsejében víz volt, amelyben a fölfelé menet idejére megnövelték a nyomást. A víz fölemelt egy dugattyút, amelynek tetejéhez rögzítették a tálcát, majd később a zárt kabint. A nyomás növekedésével a dugattyú lassan egyre följebb került, s így tolta felfelé a terhet. A felvonókhoz ellensúlyozó rendszert is használtak, így a dugattyúnak nem kellett a lift és a rakomány teljes súlyát felemelnie.

Ugyanakkor ez a rendszer nem volt a praktikusabb megoldás a magas épületekhez, hiszen ahhoz, hogy a liftet visszahozza a földszintre, magának a dugattyúnak ugyanolyan mélyen vissza kellett húzódnia a földbe, mint amilyen magasba akarták vele emelni a terhet, vagyis egy akkora aknát kellett építeni, mint amilyen magas volt az épület.

Visszatérünk hát ismét a kötél-alapú rendszerekhez, azzal a céllal, hogy a kötelek legyenek teherbíróak és biztonságosak. Igaz, az elektromos motorok megjelenésével majd lehetővé válik a hidraulikus rendszerek korszerűsítése is, így később is működtek ilyenek, csak már nem vízzel, hanem olajjal.

Otis bemutatóján...
Otis bemutatóján az emberek megkönnyebbülve látták kiugrani a sínekből a felvonót fékező reteszeket. A lift mögött, felül ott áll a cég egy munkatársa, a riadalmat okozó fejszéjével.

A 19. század közepén az amerikai nagyvárosok épületei akár hat emeletnél is magasabbra nőhettek, éppen a lifteknek köszönhetően. És mivel ekkora a gőzgépeket is korszerűsítették, a felvonókat is ezek hajtották. 
A világ első biztonsági személyfelvonóját a Broadway és Broome Street sarkán álló áruházban avatták fel 1857-ben, az Otis Brothers & Company jóvoltából. A cég alapítója egy kiváló gépészmérnök, Elisha Graves Otis volt, aki a század közepén vezető gépészként dolgozott a Bedstead Manufacturing Co. yonkersi üzemében. Olyan teherfelvonót kellett kifejlesztenie, amely alkalmas a vállalat termékeinek biztonságos szállítására, nagyobb magasságokba is.

A legfőbb probléma ekkor a kábelszakadás volt, amelynek megoldása kettős feladatot jelentett: egyfelől a kábeleket kellett minél biztonságosabbá tenni, másfelől azonban az esetleges szakadás következményeit kellett minél jobban enyhíteni. Otisnak az volt a legnagyobb leleménye, hogy a zuhanás fékezésén kezdett gondolkodni. Így született meg az a megoldás, amelynek jegyében egy erős rugót rögzítettek a tányér fölé. Az emelőkötelet úgy rögzítették a rugóhoz, hogy az emelőtálca vagy kabin súlya éppen elegendő feszességet hozzon létre a rugón. A feszes rugó nem érintkezett azokkal a reteszelőkkel, amelyeket két oldalt helyeztek el az aknán, síneken.

Ha a kötél mégis elszakadt, megszűnt a rugó feszessége, összeugrott, és ezzel az impulzussal bekapcsolta a fékrendszert, amelynek sínből előugró reteszei rögzítették a platformot és megakadályozták a lezuhanását. Időközben a Bedstead Manufacturing Co. csődbe ment, ám Otis még kapott egy megrendelést két biztonsági emelőre, egy New York-i bútorgyártótól. Korábban a gyár két alkalmazottja életét vesztette a lift kötélszakadása miatt, és a cég szerette volna megelőzni a további baleseteket. Ezért Otis tovább dolgozott, sőt 1853. szeptember 20-án megnyitotta saját vállalkozását a csődbement üzem egy részén. Találmányának népszerűsítése érdekében 1854-ben nagy érdeklődést kiváltó bemutatót tartott a New York-i Crystal Palace kiállításon.

A legnagyobb kiállítási csarnokban felállított egy komplett biztonsági felvonót, amelyre ládákat tett, majd maga is a platóra állt. Amint a tömeg összegyűlt, jelzésére a munkatársa elővett egy hatalmas fejszét, és elvágta a függesztőkötelet. Az emberek felkiáltottak, majd elakadt lélegzettel figyelték a felvonó zuhanását. Ám mielőtt a plató elérte volna a talajt, a rugó működésbe hozta a reteszelőket, és megállította a liftet.

Ez volt az Otis Elevator Company első és máig emlékezetes bemutatkozása, s egyúttal a modern, biztonsági felvonó születésnapja. Azóta a folyamatosan korszerűsített szerkezet sokféle fajtáját használjuk, a síliftektől a mozgólépcsőkig. S ha elképzeljük, hogy a világ liftjei a jelen pillanatban is hány embert visznek föl s le, bízvást megállapíthatjuk, hogy az egyik legszorgalmasabb masinát mondhatjuk magunkénak.

Lévai Júlia


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  bolt  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  császárság  csillagok  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  Európa  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  India  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyelv  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szavak  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  Velence  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene