A vérvörös csütörtök története

Ady Endre, általános választójog, Babits Mihály, csütörtök, Ferenc József, Justh-párt, Kaffka Margit, Károlyi Mihály, Kosztolányi Dezső, Lukács László, május, munkások, Nyugat folyóirat, Szociáldemokrata Párt, szocializmus, sztrájk, Tisza István, tüntetés, vérvörös csütörtök

Május 23-dika Magyarország történelmében és irodalmában egyaránt emlékezetes dátum. Az azóta vérvörös csütörtökként emlegetett, 1912-es májusi napon a munkások első nagyszabású tüntetése zajlott le, amelyen a hadsereg addig szokatlanul erőszakosan lépett fel.

Mi vezetett a tüntetéshez?
A tüntetést az a felhívás indította el, amelyet az ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt intézett az ország munkásaihoz. A szociáldemokraták az 1870-es években kezdték terjeszteni azokat a szocialista eszméket, amelyek egyebek közt a politikai jogok demokratizálásának és a munkaviszonyok javításának céljait fogalmazták meg.

Petőfi jelszószerű verssora – „Haza csak ott van, ahol jog is van” – az 1912-es, hatalmas munkástüntetésen is ott volt, bizonyítva, hogy a 48-as, liberális eszmények bármely réteg számára érvényesek lehetnek.

Az egyes szakmákhoz és területekhez kötődő ún. szakegyleteikben kialakították a segélyezések és az önképzések rendszerét, de rendkívül fontosnak tartották a műveltséget segítő intézményeket is. A munkások a századfordulótól városonként munkásotthonokat, szakszervezeti székházakat építettek, amelyekben könyvtárakat, énekkarokat, színjátszó csoportokat működtettek, tanfolyamokat, közéleti vitákat rendeztek. Mindezek mellett színvonalas szakmai folyóiratokat is kiadtak. Önálló pártjuk 1890-ben alakult meg. Céljaik közt a gyárak, földek, bányák, bankok köztulajdonba vétele mellett a nyolcórás munkaidő bevezetése, a szövetkezeti rendszer, a szakszervezeti mozgalom és a parlamenti érdekérvényesítés megerősítése is szerepelt.

Ez utóbbi területén legfontosabb követelésük az általános, egyenlő, titkos, nőkre is kiterjedő választójog volt, amiben a polgári demokraták és radikálisok is támogatták őket. A választási rendszer ugyanis rendkívül elavult volt. Változatlanul az 1848. évi V. törvénycikk által meghatározott egyfordulós, relatív többségi választási rendszer volt érvényben, amelyben csak azoknak a huszadik évüket betöltött férfiaknak volt választójoguk, akik megfeleltek a kormányok által meghatározott vagyoni cenzusnak (vagyis egy olyan, osztályozási rendszernek, amely egy bizonyos nagyságú birtokot és vagyont írt elő a részvételhez). A dualizmus korában egy 1874-es törvény az adózáshoz kötötte a választójogot, aminek következtében később (1899-ben) még azokat is kizárták a szavazásra jogosultak közül, akik nem fizették be időben az adóhátralékukat. A demokraták számára a legalapvetőbb kifogás a nők és a vagyontalanok kizárása volt.

Ezt a függetlenségi Justh-párt párt is képviselte a parlamentben, ahol azonban 1912 májusában (nem mellesleg Ferenc József császár és király sürgetésére) azt a Tisza Istvánt választották meg házelnöknek, aki teljes erővel akadályozta az ellenzéki pártok javaslatainak érvényesítését. Ennek érdekében terjesztette be a saját, ún. obstrukciós törvényjavaslatát is, a viták meglehetősen önkényes szabályozására.

Ez a negyvenes villamos a tüntetés során védőfallá vált egy időre, a lövöldözésekben.

(Obstrukciónak a politikában a döntések jogszerű, de fölösleges, gyakran zajos hátráltatását nevezik, a latin obstructio = elfalazás, elzárás jelentésű szó alapján. A törvény azt is lehetővé tette, hogy a kormány mindent obstrukciónak minősíthessen, ami nem tetszik neki.) Tisza javaslata most a választási törvény reformjának beterjesztését is akadályozta volna, a lakosságot sújtó haderőtörvény ellenzéki kifogásolásával együtt.Ezért látta úgy a Szociáldemokrata Párt, hogy a parlamentnek ez a döntése erőteljes politikai fellépést kíván, amellyel a munkások az ellenzéki pártokat kívülről megerősíthetik.

Tüntetések szervezése országszerte

Magyarországon a környező országokhoz képest jóval nagyobb volt a szervezett munkások aránya: a századfordulón körülbelül 15 ezer, 1907-ben már 135 ezer munkás, vagyis a munkások 10-15 százaléka tartozott szakszervezethez, illetve a Szociáldemokrata Párthoz. Ezért a Budapestre tervezett tüntetéshez több város is csatlakozott: Aradon, Győrött, Kaposvárott, Kassán, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Pozsonyban, Szolnokon és Temesváron, de további, kisebb városokban is megindult a tiltakozás. A fővárosban május 23-dikán százezres munkástömeg gyűlt össze, amelyet hamarosan rendőrök vettek körül, és igyekeztek megállítani.

A békésen demonstráló tömeg azonban nem oszlott szét, ezért Lukács László miniszterelnök Tisza István egyetértésével tízezer fős hadsereget vezényelt ki ellenük. A tömeg továbbra is az általános választójogot és Tisza távozását követelve menetelt a Parlament felé, amikor a hadsereg vezetői tűzparancsot adtak: géppuskával a tömegbe lövettek. A munkások válaszként barikádokat építettek és visszalőttek a rendőrökre. Az utca csatatérré vált, és az összecsapások során öt civil és egy rendőr vesztette életét, 162-en pedig megsebesültek. A Szociáldemokrata Párt visszavonulásra szólította fel a harcolókat, ám akkorra a tömeg már nem volt irányítható. Az általános, titkos és egyenlő választójogért valamint a haderőreform ellen szervezett, békés tüntetés véres összecsapássá vált.

Sajátos módon értelmezte a szabadelvűséget a Nemzeti Munkapárt elnöke, Lukács László miniszterelnök, aki épp a liberalizmus egyik alapelvéért, a jogegyenlőségért tüntető tömeg ellen vezényelte ki a katonaságot.

Milyen hatása volt a tüntetésnek?

A tüntetéssel a szociáldemokraták nem tudták elérni legfőbb céljukat, a választójog megreformálását. Sőt, a következő évben megszavazott, 1913. évi XIV. törvénycikk még azzal is rombolta a jogrend demokratizmusát, hogy nyílt szavazást rendelt el.

Az általános és titkos, a nőkre is kiterjedő (igaz, még mindig korlátozott) választójogot elsőként majd csak a Károlyi-kormány vezeti be 1918-ban. Eszerint minden, bármelyik hazai nyelven írni-olvasni tudó, 21 éven felüli férfi és 24 éven felüli nő szavazati jogot kapott.

A tüntetésnek azonban mégis jelentős volt a hatása elsősorban a társadalom közéletére. A megmozdulás illetve annak véres elfojtása felhívta a figyelmet arra, hogy miközben tömegek élnek nagyon nagy szegénységben, semmilyen módon nem tudják érvényesíteni a politikai céljaikat, akaratukat. A választási törvény kirekesztő jellege miatt csak az egyes politikusok jóindulatán múlik, hogy egy-egy témában érvényesül-e a képviseletük a parlamentben.

A társadalmi berendezkedés ekkor még csak az irodalom és a művészetek számára adott lehetőséget arra, hogy erről a problémáról beszéljenek. A polgári irodalomban, különösen a Nyugat című, 1908-tól működő folyóirat szerzőinek körében felismerték ennek fontosságát, és a szolidaritás, a kirekesztettek ügye állandó témává vált a műveikben. Ők gyakran publikáltak a szociáldemokraták által fenntartott Népszavában is.

A tüntetésről a kor két nagy költője is írt drámai hangulatú verseket. Babits Mihály a Május huszonhárom Rákospalotán című költeményben állított emléket az eseménynek, Ady Endre pedig két versben is: a Rohanunk a forradalomba és a Rengj csak, Föld beszél a tüntetésről. Ezek mellett Kaffka Margitnak az Állomások című regénye, Kosztolányi Dezsőnek pedig az Emlék 1912. május 23-ról című írása szól a vérvörös csütörtökről.

Az egykori tüntetők politikai céljai azonban csak több évtizeddel később, rengeteg kitérő és egy áldemokratikus rendszer után váltak valóra, az 1989-90-es rendszerváltás alkotmányával, amely ténylegesen is lehetővé tette az általános, titkos és minden kirekesztés nélküli választójogot.

 

Lévai Júlia




Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Albert de Mun  Ammut  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Aszklépion  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galénosz  Ganésa  Hermész  Hippokratész  Hitler  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  Juhász Gyula  Jules Verne  Justh-párt  János vitéz  József Attila  Kaffka Margit  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Koppenhága  Kosztolányi Dezső  Krisztus  Károlyi Mihály  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Moirák  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Skócia  Szent Heléna  Szent Margit  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  céhek  címer  denevér  diadém  dory  drón  díj  dízelmotor  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  finommotorika  fogkő  fondendoszkóp  fáraó  félelem  füstölgő  főzés  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halmazállapot  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  hideg  himnusz  hiszti  hogyan működik  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hüllők  hőmérő  időjárás  időszámítás  illat  immunitás  infrahangok  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jelrendszer  járvány  játék  kalogathia  kalóz  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  karácsony  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  kommunikáció  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kultúrtörténet  kémia  kétszikűek  kétéltűek  kórház  kölni  könyvtár  közegészségügy  kőzetek  lazarett  leguán  lincselés  lizoszóma  lárva  látás  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetosztrikció  malária  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikroszkóp  misztikus lények  mitokrondrium  mitológia  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  mítikus lények  mítoszok  narvál  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  pszichológus  pulzus  pápaság  pók  rajz  receptek  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szellemek  szem  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szél  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sárkány  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  teaút  technika  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  természet  természettudomány  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  tisztálkodás  tobzoska  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  táplálkozás  távíró  tél  tömegközlekedés  törökfürdő  tüntetés  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vadnyugat  vakcina  vakság  vallás  vasút  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  világháború  világűr  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vulkán  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  zarf  zsilip  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  állatok  általános választójog  átalakulás  édesség  éghajlat  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  építmények  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újkor  újszülött  úthálózat  ősbaktérium  őskor