Az inkubátorok születése
https://www.tessloff-babilon.hu/az-inkubatorok-szuletese-
Sajnos időnként megesik, hogy egy csecsemő a kelleténél korábban jön a világra. A koraszülésnek számos oka lehet, amelyeknek csak egy kis részét lehet kiküszöbölni. Arra azonban ma már van hatékony eszközünk, hogy a koraszülöttek a védelmező burok, vagyis az anyaméh elvesztése ellenére is életben maradjanak. Ez az eszköz az inkubátor.
Az első inkubátorokat Nizzában készítették
Az orvosok már a legrégebbi időkben is kísérleteztek például azzal, hogy melegvizes palackokkal pótolják az anyai test természetes hőmérsékletét, a 37 C-fok körüli meleget. A korai születés azonban egyéb hiányosságokkal is jár (például azzal, hogy a csecsemőnek még nem fejlődött ki a nyelési képessége, ezért hiába tették mellre: nem tudott szopni), a meleg biztosítása kevés volt a megoldáshoz.
 |
| Ezen a korabeli rajzon jól látható a Lion-féle inkubátor felépítése, a későbbi lázlapnak megfelelő, adatokat rögzítő táblácskával a tetején. (Kép forrása: Dr. Myer Solid-Cohen: Woman in Girlhood, Wifehood, & Motherhood,1906.) |
A technika fejlődése a 19-dik század végén tette lehetővé, hogy összetettebb módszerekkel kísérletezzenek. Egy nizzai orvos, Alexandre Lion az 1880-as években komolyabban is elkezdett foglalkozni a feladattal. Abból indult ki, hogy a csecsemőnek egy olyan zárt térre van szüksége, amely nemcsak a testét tartja melegen, hanem lélegzéséhez szükséges a levegőt is. Ezért olyan szekrényszerű dobozokat készíttetett, amelybe folyamatosan engedtek be felmelegített levegőt, majd a doboz tetején lévő ventilátorrendszeren keresztül engedték ki. Azoknak a csecsemőknek, akik még nem tudtak nyelni, hosszú, kissé ívelt kanalakat gyártottak. Ezekkel cseppenként tudták adagolni a babák orrába a tejet, amely így egyszerűen lefolyt a nyelőcsövükbe. A nagyobbak szájába pedig egy hosszú csövön juttatták be a tejet. Mivel ezek a szekrénykék nagyon hasonlítottak a tojáskeltető gépekre, amelyeket inkubátoroknak hívtak, ezért ezeknek is ezt a nevet adták. (A szó alapja a „kotlik, tojást költ” jelentésű incubare, amely az in = bele, rá, és a cubare = fekszik szavakból állt össze. Emellett az inkubáció szó még a betegség lappangási idejét is jelentheti.)
Lion törekvéseit a nizzai önkormányzat is segítette, így az orvos 1894-ben meg tudta nyitni a Maternité Lion-t, vagyis az első olyan intézetet, amely már komoly felszereléssel és képzett ápolókkal látta el a koraszülött gyerekeket. Minden nővér három csecsemőt gondozott. A kétóránként kötelező etetés mellett naponta mérték csecsemű súlyát és hőmérsékletét, amelynek adatait az inkubátor tetejére szerelt táblán pontosan vezetni kellett. Mivel ez különösen kimerítő munka volt, így egy-egy ápolónő csak fél évig végezhette, az intézményben tehát hathavonként cserélődött a személyzet, nehogy a kifáradás esetleg hibákhoz vezessen. Általában a koraszülöttek 45-50 százaléka maradt életben, ami jelentős fejlődés volt az előző korokhoz képest.
 |
| Lion képeslapokon is igyekezett népszerűsíteni az inkubátorokat, részben hogy többen adakozzanak a klinikájának, részben hogy elősegítse a koraszülött-mentés ügyét. Ez a képeslap az 1908-as Marseille-i Elektromos Kiállítás emléktárgya volt. |
Mivel azonban a városi segítség kevés volt az intézmény fenntartásához, Lionnak komoly szervezőmunkát is kellett végeznie az adománygyűjtéshez. Olykor arra is rákényszerült, hogy vásári látványosságot csináljon az inkubátorokból. Így például az 1896-os berlini világkiállításon valóságos inkubátor-show-t szervezett nem kis sikerrel.
Nem sokkal ezután egy német származású, amerikai orvos, Martin Couney is létrehozott egy intézményt, a Lion-féle inkubátorokkal. Ő szintén csak jótékonysági alapon tudta fenntartani a klinikáját, amelyben a más kórházak által elutasított koraszülötteket fogadta. És mivel a szülők közt több szegény sorsú is volt, aki nem tudott volna fizetni az ellátásért, Couney pénzért mutogatta az inkubátorokat a bennük fekvő csecsemőkkel együtt.
Az inkubátorok gyártása azonban a 20-dik század elején megtorpant, aminek az Európában, de kisebb mértékben Amerikában is elterjedt biopolitika, azon belül a fasiszta-náci eszmeiség is az oka volt.
A nácizmus az emberek társadalmi hasznosságát biológiai adottságaikkal kívánta mérni. Ehhez kapóra jött a gének felfedezése, amelyből a nácizmus azonnal politikai programot kreált. A cél az volt, hogy a gének tudatos kiválogatásával és befolyásolásával tenyésszék ki az általuk hibátlannak elképzelt magasabbrendű fajt, amelyet árjának neveztek. Nemcsak a zsidó származásúakat kívánták eltüntetni a föld színéről, de többek között gyenge, beteg vagy valamilyen fogyatékossággal élő embereket is megölték vagy sterilizálták, hogy ne tudjanak továbbszaporodni. A koraszülötteket életképtelennek minősítették, fel sem merült, hogy meg kellene menteni őket. Ennek is köszönhető, hogy az inkubátorok csupán a nácizmus legyőzése után, a ötvenes évek elején terjedtek el a világon.
 |
| A korszerű inkubátorokat már sokkal több műszerrel szerelték fel, mint az elsőket, de tökéletesnek mégsem mondhatók. Ezért is támadt az az ötlete a Budapesti Műszaki Egyetem formatervezőjének, Vidovszky Annának, hogy a diplomamunkájaként ringatható inkubátort tervezzen. (Kép: Vidovszky Anna) |
A magyarországi kezdetek
Magyarországon 1954-től indult meg szervezett formában a koraszülött-mentés. Budapesten a Schöpf-Merei Ágost Kórház és a Bakáts téri kórház tartott fenn közösen egy anyavédelmi központot, 1967. január 1-től. Ez volt az első olyan egészségügyi intézmény, amelyben kiemelten foglalkoztak a veszélyeztetett terhesek és koraszülöttek ellátásával. A speciális gondozásba például az is beletartozott, és beletartozik ma is, hogy biztosítsák a csecsemők számára az anyaméhbe beszűrődő természetes hangokat is. Emellett ma már jelentősen csökkenteni tudják azokat a látás-károsodásokat is, amelyet – elsősorban az 1500 g alatti súllyal születetteknél – az inkubátorra jellemző, nagyobb oxigénkoncentráció okozhat. Mindezek mellett az inkubátorok fenntartásával a kórházak és klinikák egy másik szerepet is magukra vállaltak: a nem kívánt csecsemők megmentésének feladatát. A hetvenes évektől hozzáférhető helyen, a kórházak bejáratánál állnak azok az inkubátorok is, amelyekbe a nem kívánt kisbabákat tehetik bele azok, akik valamilyen okból nem tudják vagy nem akarják a gyereküket felnevelni. Így legalább ezek a babák is megkapják a fizikai melegséget, és remélhetőleg hamarosan örökbefogadó szülőkhöz kerülnek, akik majd a családi melegséget is biztosítják nekik.
Lévai Júlia
