Az öngyilkosság, mint fegyver: a kamikázék

háború, Japán, kamikáze, második világháború, öngyilkos merénylők, pilóta, repülés, terroristák

A kamikáze szóról ma elsősorban a terroristák jutnak eszünkbe. Az elmúlt években többek között a New York-i ikertornyokat ért támadás kapcsán kerültek az érdeklődés középpontjába a kamikázék. Azok a géprablók, akik 2001. szeptember 11-dikén nekivezették a repülőket az ikertornyoknak, az életüknél is fontosabbnak tartották a merénylet sikerét. Az első kamikázékat – még az előző évszázad negyvenes éveiben – hasonlóan pusztító célokkal vetették be, de azzal a különbséggel, hogy ők nem egy terrorista szervezet, hanem a japán nemzeti légierő tagjai voltak, vagyis hivatásos katonák, akik a hitük szerint az országukat védték.

Miért éppen a japánok?

Japán a második világháború idején a náci Németország oldalán lépett be a háborúba. A Szövetségesek erősödése folytán azonban már 1943-ban sorozatos kudarcok érték a japán haderőt, így például a délnyugat-csendes-óceáni térségben több támaszpontjukat is elveszítették. 1944 nyarán pedig végképp egyértelművé vált: haditengerészetük az addig alkalmazott stratégiáival nem tudja felvenni a harcot az ott támadó amerikaiak ellen. A tengeri csatákban az USA légiereje három anyahajójukat és több mint 400 repülőgépüket bombázta szét, s ráadásul mindezek során az utolsó jól képzett pilótáikat is elveszítették. Amikor azután kiderült, hogy újabb támadás indul a Fülöp-szigeteken lévő támaszpontjaik ellen, a haditengerészet irányítói még kilátástalanabbnak látták a helyzetet.

A japánok külön géptípusokat fejlesztettek ki az öngyilkos akciókra. Ezek egyike volt a  Yokosuka MXY7 Ohka, magyarul Cseresznyevirág nevű gép is, amely szintén nem véletlenül kapta a nevét. A japán kultúrában a fa gyönyörű, ám gyorsan elhulló virága a rövid, de dicső, hősi élet metaforája. A gép gyakorlatilag egy ember vezette szárnyas bomba volt, amelyet rakétával gyorsítottak fel, és amely 1200 kilogrammnyi robbanóanyagot vitt. Az Ohkát különösen nehéz volt lelőni, mert közvetlenül a víz fölött közelítette meg a célpontját, és szokatlanul gyorsan, 650 km/h (403 mph) sebességgel repült. (Kép forrása)

Obajasi ellentengernagy ekkor azt javasolta, hogy vessenek be egy új módszert: a pilóták vezessék neki egyenesen az ellenséges hajóknak a bombával megrakott repülőgépüket. Ekkor még úgy vélték, hogy a repülőgépeknek nem kell feltétlenül megsemmisülniük, hiszen volt már rá példa, hogy egy-egy hasonló harci helyzetben a repülőben nem esett kár, viszonylag épen végigszánkázott a megtámadott hajó fedélzetén, és a végén el tudott róla emelkedni. Mindent egybevetve azonban a módszer egyértelműen áldozathozatalt követelt a pilótáktól, és a vezetés úgy döntött, hogy ezt választja.

A taktika kidolgozását Ónisi Takidzsiro altengernagyra bízták, aki Japán egyik legtapasztaltabb pilótája volt. „Nem voltak illúziói, tudta, hogy a feladat végrehajthatatlan” – olvasható róla egy leírásban, amelyben ezzel is érzékeltették, a japán katonák számára a „lehetetlen” nem egy elfogadható helyzet, hanem azt jelenti, hogy annak a legyőzése a feladatuk. (Az idézett cikk itt található.)

Az eljárásnak a sinpú tokkótai, magyarul „isteni szél” nevet adták. Az erre kiképzett alakulatok hivatalos neve is Isteni Szél Különleges Támadó Egység volt. Kiképzőbázisukat Formosa szigetén hozták létre, ahol a pilóták hétnapos kurzuson készültek fel a kamikaze-taktika alkalmazására.

Miért ezt a nevet választották?

A név még Japán történelmi múltjából adódott. A 13-dik században Japánt kétszer is megtámadták a mongolok, akik azonban nem számoltak a terület természeti adottságaival: azzal, hogy a térségben különösen gyakoriak a ciklonok (ezeket ott tájfunoknak hívják), és általában a nagy erejű szélfajták. Így meg sem tudták közelíteni a japán partokat, mert a flottájukat egyszerűen szétszórták, és ezzel tökéletesen harcképtelenné tették a viharok. A japánok viszont mindezt isteni segítségnek hitték, és az őket megmentő ciklont isteni szélnek, japánul sinpú tokkótainak nevezték el.

1944-ben pedig úgy döntöttek, hogy ők maguk csapnak majd le hasonlóképpen isteni szélként a Szövetségesek flottáira. Az amerikai hadsereg tolmácsai azonban félreolvasták a csapat nevének leírását, és a sinpú tokkótai írásjeleit a kamikaze szó leírásaként értelmezték. És mivel ez egy létező kifejezés, rajtaragadt az öngyilkos módon támadó gépekre és azok pilótáira.

Miért voltak készek feláldozni az életüket?

Ugyanígy az is Japán múltjából adódik, hogy mind a flotta vezetése, mind maguk a pilóták természetesnek tartották az áldozathozatalnak ezt a formáját. Japán kultúráját évszázadokon át a szamurájok (fegyveres nemesek) életmódja és az ezt meghatározó szigorú normarendszer, a busidó törvényei uralták. A busidó egyúttal azok neve is, akik betartják a normarendszert. Ennek eszméi a Konfuciusz és Menciusz nevével fémjelezhető sintóizmusban gyökereztek, de buddhista vonásai is voltak.

A japán pilóták legfőbb célpontjai a repülőgép-hordozó anyahajók voltak. Ezek fa borítású fedélzetét könnyen át lehetett törni, a cél pedig a repülőgépek mozgatását végző központi lift megsemmisítése volt. A képen egy A6M Zero típusú gép támadja meg a USS Missouri (BB 63) páncélos hadihajót, amelyben azonban csak kisebb károkat okozott. (Kép forrása)

A busidó törvényeinek egyik alappillére a halálig tartó hűség, az egyenesség és a becsület, amelyek szorosan összefonódnak a hazafisággal. Mindezek mellett az igazságosság és a kötelességteljesítés igénye is meghatározó része ennek a filozófiának. A bátorságnak szintén jelen kell lennie minden busidó nőben és férfiban, akiktől elvárható, hogy hősiesen küzdjenek, és ha kell, hősiesen haljanak meg. A busidók számára a becsület adja a személyes méltóságot, és ez az alapja annak, hogy miként viszonyulnak a többiekhez.

A „becsület” szó hosszú időn át szinte azonos volt az „arc” kifejezéssel, ezért ha valaki a többiek előtt becstelennek minősült, arra azt mondták, hogy „elveszítette az arcát”.  Ez pedig már csak azért is a legnagyobb szégyen volt a számukra, mert ha Isten az embert a saját képmására teremtette, akkor az ember az arca elvesztésével Istent is megsértette. Ezért ezt igazán csak az életük odaadásával, vagyis öngyilkossággal lehetett feloldani. A busidó azonban nemcsak a saját vétségei, hanem a másoktól elszenvedett vereségei miatt is elveszíthette az arcát. Ezért az, hogy a katonai vereség vagy a fogság helyett is erkölcsösebb a halált választani, a katonák számára megszokott, elfogadott helyzet volt. Így általában is természetesnek vették, ha ezt az áldozatot várták el tőlük. Ezért is dönthetett úgy a japán hadvezetés, hogy elfogadja az élet odadobásán alapuló harci taktikát, és lehetett biztos benne, hogy ezt a pilótái is elfogadják.

A légi csatákon kívül egyébként még többféle öngyilkos támadást is terveztek és végre is hajtottak, tengeralattjárók, torpedók és nagy sebességű motorcsónakok bevonásával. Ez azt jelentette,  hogy a japán katonai vezetők fegyverként vezették be a háborúzás gyakorlatába a tömeges öngyilkosságot, amiben rengeteg önkéntes katona támogatta őket.

Nyereségek és veszteségek

Az első bevetésben egy 16 gépből álló különleges egység szállt fel, 1944. október 21-én. A szemtanúk szerint a gépek egy ausztrál cirkálót vettek célba, a Fülöp-szigeteki Leyte-öbölben. Az egység gépei közül egy kamikaze csapódott be a cirkálóba, míg a Wikipédia szerint hármat az onnan leadott lövéssorozatok megsemmisítettek. A japánok e szerint tehát összesen négy gépet veszítettek, miközben a másik oldalon harminc halottja és hatvannégy sebesültje volt az összecsapásnak, illetve az ausztrál haderők parancsnoka is megsebesült. A már idézett blog ettől némileg eltérő adatokról ír: „16 gép szállt fel, ám a nem megfelelő felderítés következtében nem találták meg az ellenséget, és egy kivétellel visszatértek a bázisra. A hiányzó gép sikerrel ütközött az Australia nehézcirkálónak, a hajóhidat eltalálva megölt 20 embert – köztük a kapitányt – további 54-et pedig megsebesített, a hajót ki kellett vonni a harcból.” Az eltérés bizonyára abból is adódik, hogy az ilyen csaták statisztikáit nem könnyű kideríteni.

A Wikipédia összesítése szerint a II. világháborúban a kamikazék 34 hadihajót süllyesztettek el és több mint százat megrongáltak. Okinawánál pedig kifejezetten súlyos veszteségeket okoztak az USA hadiflottájának: a harcok során több mint ötezer amerikai tengerész esett el. Az amerikaiak ezután folyamatosan figyelő őrszolgálatokat állítottak fel, de így sem volt könnyű kivédeni a japán támadásokat. Az összesen 447 támadásból az amerikai légelhárításnak 67 repülőgépet sikerült lelőnie, 179 japán gép viszont nem találta meg a célpontot, így dolgavégezetlen tért vissza a bázisra. Az amerikaiak 1945 augusztusáig 2 repülőgép-hordozót és 3 rombolót veszítettek, amelyek mellett 23 cirkálójuk, 5 csatahajójuk, 23 rombolójuk és 27 egyéb hajójuk rongálódott meg. Végül azonban az atombomba ledobásakor (Hirosimára 1945. augusztus 6-án, Hirosimára három nappal később) Japán vereséget szenvedett, és ezzel a kamikáze akciók is lezárultak. A minta azonban megmaradt: fanatikus emberek ma is gyakran vállalkoznak arra, hogy kamikázékként törjenek mások életére, és ez ellen ma is nagyon nehéz védekezni.

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Ganésa  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hermész  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Juhász Gyula  Jules Verne  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Mithridatész  Moirák  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Nelson altengernagy  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  anemométer  antibiotikum  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dízelmotor  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  fondendoszkóp  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gót  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérséklet  hőmérő  időjárás  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétszikűek  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  pók  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szász  szél  szélkakas  szélzsák  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  tájoló  távíró  tömegközlekedés  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zsilip  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újszülött  úthálózat  ősbaktérium