Békák koronával és anélkül

https://www.tessloff-babilon.hu/bekak-koronaval-es-anelkul állatok, kétéltűek, kultúrtörténet

Tavasszal általában az ország több területén önkéntesek százai dolgoznak azon, hogy megmentsék az ilyenkor vonuló békákat, akiknek a veszélyeztetettsége világszerte nagy gondot okoz. Ezek a kétéltűek nemcsak a természetben nélkülözhetetlenek, hanem az emberiség kultúrájának is fontos szereplői. Ezért mindenütt fontosnak tartják, hogy a szaporodási időszakukban megmentsék, segítsék őket.

Hogyan zajlik a békamentés?

A békák telente elvermelik magukat a föld alá, és csak tavasszal jönnek elő, az első, jelentős felmelegedést követően. Ilyenkor azonnal elindulnak a kisebb-nagyobb tavakhoz vagy egyéb állóvizekhez, hogy lerakják a petéiket. Mivel a megszokott útvonalaikat szinte kivétel nélkül nagy forgalmú utak keresztezik, ezeken ma már csak segítséggel juthatnak át.

 Békák koronával és anélkül
Itt nőnek az ebihalak.

A békamentők előre felkészülnek a békák vonulására. Már kora tavasszal terelőfóliákat helyeznek ki az utak mentén, amelyek földbe ásott vödrök felé irányítják az állatokat. Ezután a békamentők több héten keresztül kitartóan dolgoznak a terepen.

Naponta kétszer begyűjtik a vödrökbe bekerült békákat, majd átviszik őket a veszélyes útszakaszon, és óvatosan leteszik a szaporodási helyeiken. A nagyjából két hétig tartó időszakban egy-egy térségben olykor tizenkétezer békát is átvisznek a mentők! A békamentők között egyébként világszerte egyre több a gyerek, ami reményt ad ahhoz, hogy a jövőben is biztosítva láthassuk a békák megmentését.

Hányféle béka létezik?

A békák vagy farkatlan kétéltűek (Anura vagy Salientia) között ötezernél is több fajt számolhatunk meg. A békák a kétéltűek osztályának egyik rendszertani rendjét alkotják.
Közös jellemzőjük, hogy kifejlett állapotban nincsen farkuk, a testük lapos, és viszonylag gyenge elülső, viszont izmos és hosszú hátsó végtagjuk van, amely ugrólábbá fejlődött. A szemük jellegzetesen dülledt. Mindegyik békafaj ragadozó vagy rovarevő.

A békák a többi kétéltűhöz hasonlóan petékkel szaporodnak. Lárváik az ebihalak, amelyek  általában vízben nevelkednek, kopoltyújuk van és nincsenek végtagjaik. Fejlődésük során végül tüdejük, hátsó- majd elülső lábuk nő, és végül eltűnik farkuk. Az ebihalak változatosan táplálkoznak. A békák többsége vízközelben él, de akadnak olyan fajaik is, amelyek alkalmazkodtak másféle, olykor szélsőséges körülményekhez is, így léteznek sivatagi vagy egész életüket vízben töltő békák is.

Sok békafajnál jellemző, hogy a szaporodási időszakban hangosan brekeg, kuruttyol és egyéb, emberi füllel olykor vicces hangokat hallat, amelyeket a felfújható torokzacskói jóvoltából tud kibocsátani. Valószínű, hogy a neve is hangutánzó eredetű. A magyar „béka” név egyébként ótörök jövevényszó, és eredetileg vélhetően a brekegésre utalt.

Mivel Magyarországon nagyon sokféle béka él, ezek nevei is változatosak, s emellett igencsak kifejezőek: léteznek például ásóbékák, csücskösásóbékák, füttyentőbékák, gyomorköltők, iszaptúrók, pipabékák, nyílméregbékák, de még kísértetbékák is. Nem csoda, hogy a békák egyúttal sokféle mítosz és mese főhőseivé is váltak.

 Békák koronával és anélkül
Ebből éppen egy ásóbéka lesz.

Mit szimbolizáltak az ókorban a békák?

A béka kezdetben a termékenység és a gazdagság kifejezője volt, aminek képét valószínűleg az állat szaporasága táplálta. Emellett a víztől örökké nedves bőre a megújulást is szimbolizálta, a kiszáradással, a halállal szemben.

Az egyiptomi mitológiában ennek alapján az újszülöttek és anyák védőistennőjéhez, Íziszhez társították, de mellette a termékenység istennő, Heket állata is volt. A kínai mítoszokban ennél tágabb jelentéssel ruházták fel: a Hold istenének tekintették, akihez emellett az esőt és – annak szaporasága révén – a bőven érkező pénzbőséget is hozzákötötték.

A görög-római mitológiában azután Apollón istenhez tötték, és itt már az időjós szerepét is megkapta, amely azután évszázadokon át társult hozzá. Emellett ekkor kezdték el a legkülönfélébb emberi tulajdonságokkal felruházni. Az egyik ilyen tulajdonságot, a felfuvalkodottságot elsőként Aiszóposz (latin nevén: Aesopus) kötötte hozzá, egy meséjében. Ez azután annyira rajta ragadt, hogy később sokan – pl. a 17-dik században Jean de La Fontaine is –  ugyanezt tették.

Ezekben a mesékben a béka mindenáron nagyobbnak akar látszani, mint az ökör, ezért egyre jobban felfújja magát, és mivel nem képes abbahagyni a versengést, a végén szétpukkad. Így a története nem pusztán a hiúságot vagy nagyképűséget, hanem azt a rögeszmés megrögzöttséget is kipellengérezi, amely sok emberben nem engedi meg, hogy felmérje a saját határait és leállítsa a versengését.

Az egyistenhit kialakulásakor, az Ótestamentum tanúsága szerint ennél drámaibb lesz a megjelenése: egyenesen az ördögöt illetve a lehetséges legrosszabb dolgok bekövetkeztét jelképezi. Az egyiptomi tíz csapás között a békák is szerepet játszottak: Jehova azzal fenyegette meg a fáraót, hogy ha nem engedi ki Izrael népét, akkor békák özönével fogja sújtani Egyiptomot. És mivel a fáraó megkeményítette a szívét, „Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizei fölé, és a békák kezdtek feljönni, és ellepték Egyiptom földjét”. A fáraó a csapásoktól mindannyiszor megijedt és könyörgőre fogta, de amikor ezért Jehova is engedett, ismét visszalépett. Emiatt Jehova végül keményen megbüntette egész Egyiptomot, és csak a kiválasztott népét hagyta onnan kimenekülni.

A kereszténységben a béka kezdetben az egyiptomi termékenységi és születési-újjászületési jelentést vitte tovább, és ezzel összefüggésben a feltámadás szimbólumát is hozzákötötte. Ennek egyik tárgyi emléke, egy 7-dik századi kopt békamécsesen egy béka hátára egy keresztet rajzoltak, ezzel a felirattal: „Én vagyok a feltámadás”. Emellett azonban a béka a bűnöket is megjeleníthette, így pl. a fösvénységet vagy a kevélységet, olykor az eretnekséget is.

A középkorban azután a békák a gonoszság akkori megtestesítői, a boszorkányok konyhájába kerültek, mint azok mágiáinak, mérgező kotyvalékainak legfőbb elemei. Ebből a korból ered az a szólásunk is, amelyben kígyót-békát kiáltani valakire csupa rosszat jelent.

Mindezek ellenére olykor a békáknak jótékony hatást, varázserőt is tulajdonítottak, így pl. a magyar folklórban a szoknya alsó részébe belevarrt béka a szoknya gazdájának a szeretett fiú hűségét biztosította. Máskor pedig a gyógyítás, a rontás megszüntetésének eszköze volt, mígnem végül a népmesékbe nem egyszer a szerelmi megváltás lehetőségének biztosítójaként került bele.

 Békák koronával és anélkül
Mi, emberek a békáktól lestük el a mellúszás lábtempóját, amelyet békaúszásnak is hívunk.

Mi közük a békáknak a szerelmi megváltáshoz?

Az egyik legismertebb mesetípusban egy gonosz erő – többnyire boszorkány – valakit ronda varangyos békává változtat, aki azonban olykor kis koronát visel a fején. Az elvarázsolt személy egyaránt lehet királyfi vagy királylány, akit majd valakinek meg kell váltania a varázslattól.

A megváltásnak sokféle feltétele lehet, de a leggyakoribb séma szerint a másik félnek az a feladata, hogy legyőzze az undorát ill. hogy meglássa a rút külső mögött rejtőző, nemes lelket. A találkozás általában úgy jön létre, hogy valaki beejt egy értékes tárgyat a vízbe, amelyet azután a béka kihoz onnan. Így a mese hőse a béka lekötelezettjévé válik, aki így megkérheti őt arra, hogy csókolja meg vagy hogy házasodjon is vele össze.

A főhősök némelyike (például a Grimm-testvérek meséjében) ezt nem tudja azonnal végrehajtani, így a békáról csak attól tűnik el a rontás, hogy a másik a falhoz vágja őt, amitől meghal – vagyis végül a saját halála váltja meg és viszi át egy újjászületésen. Az esetek többségében azonban a másik fél képes legyőzni az undorát, és értékelve a béka nagylelkűségét, megcsókolja őt, amivel pedig visszaváltoztatja gyönyörű királylánnyá vagy királyfivá. Ez utóbbi mesében érdemesebb hinni, hiszen az életben mindenképp jobban járunk, ha egy külsőre nem feltétlenül megnyerő személyből a csókunkkal hozzuk elő a szebbik énjét, mintha előzőleg a falhoz vágtuk volna szegényt…

 

Lévai Júlia




Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene