Egy víz alatti bazilika láthatóvá válik

https://www.tessloff-babilon.hu/egy-viz-alatti-bazilika-lathatova-valik építmények, történelem

Ahogy mondani szokás: minden rosszban van valami jó is. Ezt példázza a törökországi İznik-tó is, amelynek vize a Covid-járvány során elrendelt forgalomkorlátozások után szinte tökéletesen kitisztult. Ezért most teljes egészében rálátni annak az 1600 éves bazilikának a maradványaira, amely egy földrengés során süllyedt a tó fenekére, és amelynek körvonalait eddig csak légifelvételekről lehetett kivenni.

Mi a bazilika?

A bazilika kifejezés a csarnok jelentésű, ógörög basziliké szóból ered, amelyet a latinok basilica formában vettek át. A bazilikák tehát eredetileg görög, illetve római kereskedő- és bíráskodási csarnokok voltak, vagyis a legkülönfélébb közügyeket intézték bennük. Éppen ezért gyakran épültek a városok központi részére, vagy egyenesen a főterére.

Az antik bazilikák téglalap alaprajzú, lapos tetejű épületek voltak, amelyek belsejében oszlopcsarnokok választották el egymástól a központi- és a mellékhajókat. Ez utóbbiakat gyakran raktározáshoz is használták, és föléjük úgynevezett galériákat, kisebb folyosószerű tereket is építettek. A kereskedők a tágasabb főhajóban tárgyaltak, ott kötötték meg az üzleteiket. A bazilikák bejárata akár a keskenyebb oldalukon is lehetett. A kijárattal szemben sokszor félkörű fülkét (exedrát vagy apszist) alakítottak ki: építészetileg ezek voltak a későbbi oltárok előzményei.

A bazilikák az egyistenhit megjelenésével egyre gyakrabban templomokká váltak, és mivel az átlagos templomoknál jóval nagyobbak voltak, a név egyúttal az adott templom egyházi rangjára, kiemelkedő jelentőségére is utalt. A köznyelvben gyakran összekeverik a bazilikát a székesegyházzal (katedrálissal vagy dómmal), holott a kettő nem azonos, hiszen a székesegyházak a megyés püspökök széktemplomai. Egy templom tehát akkor is lehet székesegyház, ha nem bazilika, és fordítva.

Nephütosz tragikus sorsa

A szóban forgó bazilikát a 4-5-dik században építették, Iznikben, amely egykor görög fennhatóság alatt állt, és akkor a Nikaia, illetve Nikea, latinosan Nicea nevet viselte. A város jelentős szerepet töltött be a korai kereszténységben: I. Konstantin római császár felhívására itt ülésezett 325-ben az első zsinat („nikeai zsinat”) a keresztény egyház püspökeinek részvételével. (A cél az volt, hogy tisztázzák az akkor még sokféle irányzat közti nézeteltéréseket, félreértéseket.)

Ezt megelőzően azonban ez a terület is gyakran volt kitéve a római császárok által szervezett keresztényüldözésnek. A legendák szerint ennek az egyik legriasztóbb eseménye éppen az említett tó partján zajlott le. Az áldozat egy tizenhat éves fiú, Neophütosz volt, akit Diocletianus császár katonái vettek üldözőbe a keresztény hite miatt. Hogy miért bántak vele különös kegyetlenséggel, arra vonatkozóan nem maradtak fenn leírások, de bizonyára nem alaptalanul terjedt el, hogy válogatott kínzásoknak vetették alá. Ő azonban – mint aki különleges erővel rendelkezik, és ennek birtokában kitartóan meg tudja védeni az igazát – minden kínzást túlélt. Végül csak úgy tudták megölni, hogy lefejezték.

Az egyház az ilyen áldozatokat vértanúnak nevezi, így azóta őt is ekként tartják számon. Halála napját, január 21-dikét az emléknapjaként ünneplik. Később szentté is avatták, és a tó partján emelt templomot róla nevezték el. A templom azonban 740-ben egy földrengés miatt összedőlt, majd folyamatosan süllyedni kezdett, és végül egészen belecsúszott a tóba. Mivel az autóforgalom és az emberek egyéb tevékenységei folyamatosan elősegítették a víz szennyeződését és az algásodását, egy idő után már mi sem látszott az épületből.

Nem csoda, hogy csak több évszázad után, 2014-ben fedezték fel, és akkor is véletlenül: egy légifotózás képeinek rendezése során látták meg a víz alatt sötétlő körvonalakat. Ezután érkeztek a helyszínre az Amerikai Régészeti Intézet (Archaeological Institute of America) munkatársai, akik akkor az év legjelentősebb régészeti felfedezései közé sorolták a bizánci templom víz alatti romjainak feltárását.

Bazilika
A Szent Neofütosz emlékére épített bazilika egy földrengés során dőlt össze és süllyedt bele fokozatosan az Iznik-tó vizébe. Amióta a járványügyi intézkedések miatt tisztábbá vált a víz, jól látszódnak a körvonalai. (Fotó: Pravmir.com; Aleteia.org)

 

2021-ben azonban egy ideig sem búvárkodás, sem régészeti munka nem kell ahhoz, hogy bárki megláthassa a templom körvonalait. A szerkezete most jól kivehető, a tó partjáról is. (Erről egyébként magyarul itt adtak hírt.)

Azt bizonyára nem lehet majd megakadályozni, hogy a járvány elmúltával ismét visszaálljon a régi forgalom a tó körül, és akkor valószínűleg a víz szennyeződése is eléri majd a szokásos szintet, de a tisztulásnak köszönhető, lenyűgöző látvány mégsem marad hatástalan. A tervek szerint ugyanis víz alatti múzeumot építenek majd ki, a romok mellé vagy fölé, és ha ez meglesz, akkor a látogatók a szó szoros értelmében is leereszkedhetnek a múltba, amelyet Thomas Mann nem véletlenül szimbolizált a vízzel teli kúttal („Mélységes mély a múltnak kútja” – írta a József és testvérei című regénye első mondataként.)

Az emberek fantáziáját egyébként is mindig izgatták az elsüllyedt templomok. A francia impresszionista zeneszerző, Claude Debussy (1862–1918) például egy régi breton legenda nyomán zongoradarabot írt a témában Az elsüllyedt katedrális címmel. (A művet itt zongorán és itt zenekari változatban hallgathatjuk meg.)

A legenda szerint Ys temploma mélyen a tenger vízében nyugszik, de amikor tiszta a tenger, nemcsak láthatóvá lesz, hanem fel is emelkedik a mélyből, és olyankor hallhatóakká válnak a harangok és a gyülekezet zsolozsmái. Debussy a ritmusok játékos variálásával és az akkordok gyakran tömbszerű zengetésével érzékletesen jeleníti meg a zenéjében ezt a víziót. Művét a hatás fokozása kedvéért később egy karmester, Leopold Stokowski átírta zenekarra, és így az előadás során konkrétabban is megjelennek például a harangok. De ezek mellett a fúvósok és az ütősök is erőteljesen hozzájárulnak a kép erejéhez. És amíg ezt hallgatjuk, a képzeletünkben akár benn is állhatunk a katedrálisban.


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene