Hogy kerülnek a lábnyomok a levegőbe?

https://www.tessloff-babilon.hu/hogy-kerulnek-a-labnyomok-a-levegobe- kémia, nyomozás

Véres lábnyomok a levegőben? De hát lábnyomok nem repülhetnek fel a gáznemű közegbe. Olykor mégis előfordulhat, hogy ha a lábnyomok nem is, de a képük a levegőben lebeg. Hát az hogy lehet?

Amikor a gyilkosok felmosták maguk után a padlót

Gyilkossági ügyeknél gyakran megnehezíti a nyomozók dolgát, ha a tettes eltüntette maga után a nyomokat, így például a padlóról vagy egyéb tárgyakról lemosta a vért. Igaz, a textilek, bútorhuzatok így is sokat elárulhatnak, pláne, ha a nyomozó ráadásul tapasztalt, és minden részletre figyel. De talán mégsem elegendőek ahhoz, hogy minden kétséget kizáró módon bizonyítsák, amit bizonyítaniuk kell.

A huszadik század elején viszont a kémikusok olyan anyagot állítottak elő, amellyel a szó szoros értelmében meg lehet jeleníteni a vért ott is, ahol az szabad szemmel nem látható. Ez az trükkös anyag egy fehér vagy halványsárga por, amely egy nitrogénből, hidrogénből, oxigénből és szénből álló vegyület.

Véres lábnyomok a levegőben
Ilyen a kémcsőben tárolt luminol kemolumineszcenciája (más szóval ezt fényemissziónak, fénykibocsátásnak is nevezik). (Fotó: David Muelheims, Wikipedia)

Ezt 3-nitroftálsavból állítják elő úgy, hogy hidrazinnal hevítik, valamilyen magas forráspontú oldószerben (például trietilén-glikolban). Ennek során 5-nitro-ftálhidrazid keletkezik, majd ezt például nátrium-ditionittal (Na2S2O4-gyel) redukálják. Jellemzője, hogy megfelelő oxidálószer (például hidrogén-peroxid), lúg és katalizátor hatására ragyogó kék fényt bocsát ki, szakszóval a kemolumineszcencia jelenségét produkálja. (A szó a „fény” jelentésű, latin „lumen” kifejezésből ered.)

A vegyületet először Németországban állították elő, 1902-ben. Ám ekkor még hosszú ideig nem adtak neki nevet, majd csak az 1920-as évek végén kezdték el luminolnak hívni a jellegzetes tulajdonsága miatt. Mindenesetre a por a század elejétől kezdve nélkülözhetetlenné vált a gyilkosságok vagy egyéb, véres események felderítésében, és később a krimik forgatásain is kedvelt szereplővé vált. Hiszen valóban meglehetősen látványos módon lehet vele leleplezni, hogy előzőleg hol voltak vérfoltok egy adott színtéren, és a luminol reakciója hosszú expozíciós idejű fényképpel jól megörökíthető.

A luminolt előzőleg mindig egy oxidánssal aktiválják, amihez általában a hidrogén-peroxid és egy lúg vizes oldatát használják – ezt locsolják rá azokra a helyekre, ahol vérnyomokra gyanakszanak. Ezután, amennyiben volt ott vér, annak vasat tartalmazó maradványai katalizátorként (a folyamatot gyorsító anyagként) működnek. A folyamat a következő: amikor a luminol a lúggal lép kapcsolatba, dianion (két negatív töltéssel rendelkező anion) keletkezik. A hidrogén-peroxidból származó oxigén ezután a luminol-dianionra reagál, és mivel az ekkor keletkező szerves peroxid rendkívül instabil, a nitrogén leadásával azonnal lebomlik 3-amino-ftálsavra. Ebben egy elektron gerjesztett állapotú, és úgy kerül vissza az alapállapotába, hogy közben fotont ad le: ettől látjuk felfényleni. Ez a halványkék, kissé kísérteties kék fény kb. fél percig lebeg a folt felett, megrajzolva annak körvonalait is. Kis túlzással akár egy véres lábnyomot is megláthatunk ilyenkor a levegőben, egy lesötétített helyiségben.

Véres lábnyomok a levegőben
Egy szemfüles detektív az ajtó peremén is rátalálhat vérnyomokra. (Kép forrása)

Mennyire megbízható a luminol?

A luminol tehát azért kezd el világítani a bármily gondosan felmosott vérfolt fölött is, mert a vérből mindig marad ott egy parányi rész, és abban benne rejlik a hemoglobinban lévő vas is. Annyira pedig egyik áldozat sem lehet vérszegény, hogy valamennyi vas ne legyen a vérében, így a luminol ebből a szempontból meglehetősen megbízható tesztként működik. Ugyanakkor a luminol mégsem tévedhetetlen, és ennek épp az érzékenysége az oka.

A kemolumineszcenciát ugyanis a vas mellett még sokféle anyag kiváltja, így például a réz vagy annak ötvözetei, bizonyos fehérítőszerek-fertőtlenítőszerek (mint például a hypó), de még a tormában lévő enzimek is. Mi több, még a székletmaradványokra is úgy reagál, mintha azok vérnyomok lennének. Ezért olykor a háziállatok nyomai félrevezethetők lehetnek az esetek feltárása során. Ugyanakkor viszont az anyag nem befolyásolja azokat az eljárásokat, amelyekkel DNS-t nyernek ki a talált mintából. Ez utóbbi olyankor különösen fontos, ha például a tettes is megsérült a gyilkossághoz vezető akció során, és a luminol több személy nyomaira is rávezette a detektíveket.

Lévai Júlia


Címkék:

állatkert  állatok  Antarktisz  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  játék  jelrendszer  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf