Hogyan szerettessük meg az olvasást a gyerekekkel?

olvasás

Kiadónk új szerkesztője, Fenyvesi Orsolya az olvasás szeretetéről.

Minap a Kozmosz: Történetek a világegyetemről című fantasztikus televíziós ismeretterjesztő sorozat egyik epizódja alatt a lenyűgöző képekbe feledkezve megütötték a fülem Neil deGrasse Tyson (asztrofizikus és a sorozat narrátora) szavai. A DNS-t afféle ősi írásnak értelmezve egészen költői módon fogalmazott: ez az örökítő anyag olyan nyelven íródott, melyet minden élet képes olvasni. Aki hozzám hasonlóan szeret olvasni, először tán nem is az információ egészen zavarba ejtő lényegére csodálkozik rá, hanem győzedelmes „ugye megmondtam?” arckifejezéssel fordul felebarátjához: tehát minden az írással és olvasással kezdődött!

Legáltalánosabb, modern definíciója szerint az olvasás az a képesség, mellyel az írt és nyomtatott szimbólumokat értelmezni tudjuk. Az olvasót ezek a szimbólumok (betűk) kézen fogva vezetik az információ visszanyerése útján saját emlékezetében, majd ezt az információt felhasználva gondolati úton hozza létre a szerző üzenetének számára kézenfekvő interpretációját.[1]

Ugyanakkor az olvasás a tudat egészét leköti. Egyszerre szociális és antiszociális cselekvés, hiszen ideiglenesen megszünteti a kapcsolatot a külvilággal, másrészt új kapcsolatot hoz létre az olvasmány világával: az olvasó a mű szereplőjévé, belső szemlélőjévé válhat. Ez a „máshol lét” talán az olvasás kínálta legcsodálatosabb lehetőség. Mint Bartis Attila sokat idézett szavai: „Aki olvas, azt általában békén hagyják. Attól nem kérdik meg, hogy honnan hová utazik, hogy van-e család, ilyesmi. Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel vagy innivalóval, mert a könyv láthatatlanná tesz.” Az egyén fejlődésének pedig nagyon fontos mérföldköve az egyedül létezés (mely nem egyenlő az egyedülléttel) elsajátítása.

És ha a molekuláris biológia, az élet alapja az írás, csak természetes, hogy az életunt, dühös, világra mogorva hangulat is olyan gondolatformációkban jön létre, mint: „ezt is minek olvassam el, ha úgysem emlékszem majd rá? Mi értelme bármit tenni, ha minden semmivé lesz? Élni is minek, ha úgyis meghalunk?”

Túl könnyedén vonatkoztatunk az írásra, vagy az Írásra mindent, de hát minden történelmi tudást az olvasás gyakorlata közvetít számunkra. A módszeres gondolkodás, vagyis a logika is csak úgy jöhetett létre, hogy megszületett az írás és az olvasás. A tapasztalat megosztásának eszköze, egy érzelmileg és szellemileg egyaránt mélyebben átélhető élet lehetősége, a teremtés esélye.

Deidre Shauna Lynch harvadi professzor izgalmas értekezése, melynek magyarra fordítva Az olvasás szeretete: kultúrtörténet (Loving Literature: A Cultural History) címet adta, és mely ebben az évben jelent meg, arra hívja fel a figyelmünket, hogy az emberek sokáig nem szerették az irodalmat. Nem szerettek olvasni, még inkább nem tudták a szeretet érzésétől összekapcsolni fogalmilag az olvasással, mint tevékenységgel. Fejükkel olvastak, a tudásszerzés céljával, és visszautasították, hogy az olvasó érzelmileg kötődhessen a könyvekhez és írókhoz. Az idő hozta úgy nagyjából 1750 és 1850 közt, hogy az olvasás privát, szenvedélyes elfoglaltsággá vált, lelki-érzelmi tapasztalattá.

Sokan azért olvasnak persze ma is, mert igyekeznek minél többet megtudni a világról, az ittről és a mostról éppúgy, mint az elmúlt korokról. De amikor valakinek mondjuk a Huckleberry Finn kalandjai vagy Harisnyás Pippi a kedvenc könyve, másról van szó. Ez az olvasó, ahogy Lynch írja „saját maga és a másik, a jelen és a múlt között kíván hidat építeni”.[2]

Az olvasó alapvetően az az ember, aki elégedetlen a jelennel, és többre vágyik. Márpedig van-e köztünk olyan, aki tökéletesen elégedett ezzel a mi jelenünkkel vagy a sajátjával? Én csak azt tudom, hogy sosem vagyok egyedül, amikor olvasok. A társaság és a képzelet pedig, melyekre a könyvek révén tettem szert, bátorrá edzették a szívemet.

Hogyan szerettessük meg a kicsikkel az olvasást?

Ne szerettessük meg. Egyrészt semmit sem szabad kényszeríteni, másrészt sokkal eredményesebb, ha erőlködés helyett aktív partnerként veszünk részt ebben az eleinte közös elfoglaltságban. Van olyan gyerek, akinek elég inspirációt nyújthat, ha otthonában könyvekkel van körbezárva, és látja, hogy a szülei, testvére, a tágabb család örömmel mélyed el egy-egy könyvben. Vannak, akiket trükkösen kell bíztatni, nógatni kell. És vannak, akik, akármit tesz a szülő, akár a passzív, akár az aktív stratégiát választja, nem lesznek hajlandóak nyugton maradni arra az időre, mire épp lekötné figyelmüket egy történet. Az örökmozgó, a külvilággal való kommunikációra éhes, új tapasztalatokban örömmel tobzódó gyereket nem szükséges az olvasás megszerettetésével gyötörni. A vége csak ellenkezés lesz. Lehet, hogy fiatal felnőttkorában, vagy még később, magától találja majd meg az utat a könyvekhez, amikor figyelme egyre inkább befelé irányul majd. Magam is ismerek ilyen felnőtteket: állíthatom, hogy léteznek.

Emlékszem, nekem akkor vált égetően sürgőssé az olvasás, amikor kezdtem megelégelni, hogy ki vagyok szolgáltatva a meseidőnek, valamint, hogy meg kell osztanom a befogadói élményt másokkal (jelesül testvéremmel és szüleimmel). A meséket persze kívülről ismertem, így hiába próbáltak fáradt és a mielőbbi menekülésben bízó családtagjaim átugrani bizonyos részeket, én figyelmeztettem őket, hogy „ott alul az a rész kimaradt”. Volt példa arra is, hogy a mesélő, ebben az esetben nagypapám, egész egyszerűen kidőlt és elaludt, én meg totyogtam ki a többi felnőtthöz, hogy új mesélőt követeljek. Mindannyian jól jártunk tehát azzal, hogy megtanultam olvasni, és égethettem az éjjeli lámpát ájulásig.

Ami biztos, hogy egy pár hónapos baba is felismeri a képeket, örömmel hallgatja szerettei hangját, és könnyen megszereti a könyvet, mint tárgyat. A gyerekkel vagy gyerekekkel töltött meseolvasós (vagy akár csak képnézegetős!) idő legyen különleges és meghitt. Egy jó gyerekkönyv a szülőnek legalább akkora élvezet, mint gyermekének. Ha megtanult már olvasni, akkor is olvassunk fel neki továbbra is, sőt, bátorítsuk arra, hogy olvasson fel ő nekünk! Hadd szórakoztasson minket. Ilyenkor semmiképp se siettessük, az időt nagyszerűen ki lehet használni a benne való gyönyörködésre, és ne ragaszkodjunk a szószerintiséghez, természetesen szabadon átszerkesztheti a mesét! Előbb az irodalom szeretete, csak aztán a tisztelete.

Akármilyen picik a gyerekek, máris kiépíthetünk nekik saját könyvtárat, még ha csak egy-két polcról beszélünk is. A könyvbirtoklási mániát nem lehet elég korán elültetni. Aztán ne lepődjünk meg, ha kamasz gyermekünk az összes rendelkezésére bocsátott pénzt elveri az internetes könyváruházakban, majd később, ha kirepül a családi fészekből, magával viszi azokat a könyveket is, melyek noha nem az övék, hanem a szülőké, de adott könyvbe invesztált szeretete révén magáénak érzi azt.

De vissza a múltba. Csodás vitákat lehet folytatni a vacsoraasztal fölött arról, kinek melyik volt a kedvenc szereplője, hogyan gondolná tovább a szereplők életét a könyv vége után, stb. Kiskamaszkorba érve ezek a jóleső viták testvéri viszályba fordulhatnak. Nem baj, legalább a könyveken veszekednek, ugye?

Anyukám készített nekem és a húgomnak egy mesetáblát, ami olyan volt, mint egy menü, a hét minden napjához tartozott egy kis gumírozott tartó kétoldalt, abba lehetett belecsúsztatni újabb és újabb címeket. Ez fokozta csak igazán a várakozásunkat! A történetek fogyasztását pedig innentől éppúgy előre megterveztük, mint az összes jövőbeli születésnapra és karácsonyra kért ajándékok listáját. Azonban anyukám legnagyobb húzása a „fájdalomdíj” bevezetése volt. Nagyon sokat voltam beteg gyerekkoromban, olyannyira, hogy büszke voltam rá, hogy már sírás nélkül bírom a szurit. Akárhányszor bánat, baj, betegség ért, fájdalomdíjra váltam jogosulttá: könyvre, amit én választhatok. Ez a jogosultság pedig örökre szól.

Ha a gyerek iskoláskorba ért, legjobb, ha megmutatjuk neki, hogy vannak könyvtárak telis-tele könyvekkel, számtalan olyannal, ami nincs meg otthon – de most övé a választás, szemezgessen! Adjuk meg neki a felfedezés örömét.

Hasonlóképpen lesz hasznos, ha életében először egyedül kiolvas egy egész könyvet! Amiről már ő számolhat be nekünk, ajánlva felfedezését. A Szeretek olvasni! sorozat könyvei épp alkalmasak erre: rövidek, könnyen emészthetőek és tanulságosak, mégis fantáziadúsak. A saját könyvtár első igazi darabjai lehetnek, melyeket idővel majd felváltanak a vaskos regények és tanulmánykötetek! Arra hivatottak, hogy a kisiskolás gyerekeket bevezessék az olvasás világába. Sorozatról lévén szó, gyűjteni is lehet a hasonló formátumú köteteket. A Kistesó? Nem, köszi!, a Bolygónyammogó, A negyedik kismalac és a Barbarella morcos francia szerzők fordításban tavaly megjelent művei. Ezek a történetek alkalmasak a szülővel való együtt olvasásra éppúgy, mint arra, hogy a gyerek első önálló kalandjainak tárgyaivá váljanak. Idén pedig fiatal magyar szerzők (első körben Mán-Várhegyi Réka, Bartók Imre és Sepsi László) történetei jelennek meg a sorozatban! Egy barátnőm lelkes szavait idézném: „Milyen fantasztikus, hogy mire megszületik a gyerekem, ilyen menő kortárs írók meséit vehetem majd meg neki!” Akinek pedig már megszületett a gyereke, és pláne, ha iskolás korba ért, mindenképpen keresse a Babilon Könyvkiadó standját az Ünnepi Könyvhéten!



[1] Steven Roger Fischer: A History of Reading, London, 2003

[2] http://www.newyorker.com/culture/cultural-comment/history-loving-read


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Budapest  Budapesti Vidám Park  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Jules Verne  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Mithridatész  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Nelson altengernagy  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  Titanic  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  anemométer  antibiotikum  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  belsőégésű motor  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  császármetszés  császárság  csütörtök  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dízelmotor  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gót  gőzgép  gőzhajó  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérséklet  hőmérő  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  interjú  internet  ipari forradalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétszikűek  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szocializmus  szogdok  szonár  sztrájk  szász  szélkakas  szélzsák  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  turul  tájoló  távíró  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágállat  vizelet  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zsilip  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  úthálózat  ősbaktérium