Hol születtek a griffmadarak?

kultúrtörténet, mitológia

Aki már olvasta Petőfi János vitéz című elbeszélő költeményét, emlékezhet rá, hogy miképp is jutott haza a főhős, aki egy végzetes hajótörés során egy felhőbe kapaszkodva menekült meg, és jutott ki egy sziklára. Innen egy griffmadár hátán érkezett vissza a falujába, ahol, legalábbis a vers leírása szerint, senkinek föl sem tűnt ez a szokatlan megoldás – végtére a mesék és mítoszok világában vagyunk. Ahol pedig gyakran jelennek meg furcsa és szabálytalan élőlények, mint amilyen a griff is.

Létezett-e valaha griff vagy hasonló madár?

A griff kitalált, mitikus madár, amely soha nem létezett a valóságban – vagyis az emberi fantáziában született. Neve valószínűleg a görög grüposz szó latin átírásából, a gryphus-ból ered, amelynek jelentése „görbe, horgas” volt, és így a madár csőrére utalt. Hatalmas méretű, oroszlántestű, sasfejű és sasszárnyú madárnak képzelték, horgas csőrrel és veszélyes karmokban végződő mellső lábbal. Izmos hátsó lába és bundás mellkasa, de olykor a feje is az oroszlánra emlékeztetett.

 Hol születtek a griffmadarak?
A delphoi jósdát a mítoszok szerint szintén griffmadár védte. Alakját így örökítette meg I. e. 560 körül egy dombormű készítője.

És mivel a madár általában a szabadság, az égi világ megtestesítője, a legrégebbi időkben, például Mezopotámia hitvilágában a legfelsőbb emberi hatalom, a királyság tekintélyének kifejezője volt. Emellett még védő-óvó szerepet is ráruháztak, hiszen erre már az emberfeletti méretei és hatalma is alkalmassá tették.

Perzsiában a szent tűz és az életfa őrzője is volt, amiről több dombormű is tanúskodik, például a perszepoliszi palotában (i. e. VI. sz.).

A görögöknél és a latinoknál szintén az őrző szerepe volt a hangsúlyos.  Apollónnak és Pallasz Athénének egyaránt a szent madarává is vált, és ebben a szerepben a jóstehetséget, az éleselméjűséget és az éberséget képviselte.

Olykor neves személyekkel kötötték össze a griffeket, mintha azok is igazolnák a létezésüket. Az egyik ilyen történet szerint Nagy Sándor, vagyis III. Alexandrosz, Makedónia királya és az egyik legnagyobb hódító hadvezér (i. e. 336 - i. e. 323.) egyszer elfogott két griffmadarat, és alaposan kiéheztette őket. A két griff azonban mégis kiszabadult, és bosszúból megragadta a hadvezért, majd hét nap és hét éjszaka röptette a levegőben. Hogy ebből vajon Nagy Sándor mit tanult meg, netán milyen, további erőre tett szert, azt sajnos ebből a legendából nem tudjuk meg.

Az idők során a griffek alakja is változott: gyakran inkább szárnyas tigrisekként ábrázolták őket, és kevésbé oroszlánokként. A görög történetíró, Hérodotosz szerint a griffek ebben a formájukban a belső-ázsiai szkíták földjén túl eső hegyekben őrizték az aranyat. Valószínűleg ez az oka, hogy a későbbi magyar krónikaíró, Kézai Simon is a szkíták földjének lakóiként írta le a griffeket, amelyek szerinte azonosak a kerecsennel, vagyis a nálunk leggyakoribb sólyomfajtával.

Hogyan jelent meg a griff a nomád népeknél?

Erőteljesebb szimbólumként volt jelen a griff az eurázsiai nomád népeknél, ahol a Nap követeként is tisztelték. A szárnyas tigris képét az altaji szkíta leleteken, a hunok, szkíták és avarok fém tárgyain és textiljein is viszontláthatjuk.

 Hol születtek a griffmadarak?
Ezen az Eretriából származó, attikai vörös alakos vázán (i. e. 375–350) a griff feje inkább egy kecskéére hasonlít, miközben a hátsó fele egyértelműen egy oroszláné.

A vándorló népek hiedelemvilágában több változata is volt. A magyarok őseinél például valószínűleg a turul mesebeli figurájával is keveredett. Több kutatás szerint a mondákban a turul egyik változata is egy griff volt, amely azonban a turullal szemben nem ejtette teherbe Emesét.

Emese az ősi magyar hitvilág szerint az Árpád-ház ősanyja, Ügyek törzsfő felesége volt, és a griff már akkor látogatta meg őt, amikor viselős volt és Álmos születését várta. (Álmos nevének alapja, a latin almus szó szentet jelent.)

A mítoszban megjelenő látvány – viselős nő és hozzá egy égből érkező madár – meglehetősen hasonlít a keresztény angyali üdvözlet legendájára, amelyben az égi hírnök a születendő gyermek csodás, isteni természetét jósolja meg. A griffnek is ez volt a szerepe a mondában, szemben a turullal, amely már a fogantatásban is közreműködött, és a jóslata elsősorban az új föld megtalálására vonatkozott, amely majd a születendő fiúhoz köthető. Mindezek alapján azok, akik a királyság intézményét az égből eredő hatalomnak tartották és a „nemzet” fogalmát szintén isteni eredetűnek képzelték, az Árpád-házi királyokat is szerették égi eredetűként emlegetni. A koronázási palást szélén, az Árpád-kori magyar pénzeken és a magyar királyi jogaron gyakran ott van a griff alakja.

Hogyan változott meg a griff jelentése a középkorban?

A korai kereszténység idején, már csak a pogány kori szimbólumokkal való szembenállás miatt is megváltozott a griffek pozitív jelentése: inkább a gonosz erő, a démoni hatalom kifejezőjévé váltak.

 Hol születtek a griffmadarak?
Ez a két pelikán egy bruggei-i templomban (Belgium) tartja a fején az oltár előtti asztalkát. A Krisztus áldozathozatalát szimbolizáló pelikánok létező madarak, s az alakjuk olykor összekapcsolódik a fantáziabeli griffekével. (Fotó: L.J.)

A román kori oszlopfők mintázatán is így jelentek meg, inkább ijesztő lényekként. Később, a vallás megerősödésének idején az erőnek magának is megváltozott a szerepe, és a madár alakjából a sas vált hangsúlyosabbá. Ezért a mennybemenetel és a feltámadás szimbóluma is lett, sőt, a kettőssége révén pedig Krisztus-jelképnek is tekintették, hiszen azt, hogy Emberfia, az oroszlán fejezhette ki, azt pedig, hogy az Isten fia, aki a feltámadása után felszáll a mennybe, a sas szimbolizálhatta.

A középkor egyik legnagyobb költője, az olasz Dante Isteni színjáték című művében az egyház diadalszekerét egy griff húzza, az égbe vezető úton.

A griffek később ismét a földi erő és hatalom jelképeivé váltak, ezért sok nemesi család címerébe is bekerültek. Így például gróf Esterházy Pál is griffes címert csináltatott magának, 1690-ben.

A mitikus és csodatévő erejű vagy csecsemőket-gyengéket védő griffek pedig a népművészetben, a népmesékben éltek tovább. A magyar mesevilágban a Fehérlófia mesetípusban jelenik meg az alakjuk számtalan változatban, de a leggyakrabban az arra méltó, kiemelkedő hőst oltalmazzák. A sárkányölő hős mellé szegődött griff olykor a saját húsából eteti az alvilágból felröpített védencét, és az alakja ilyenkor a pelikánéval is összemosódik.

Ez természetes is, hiszen a pelikán a 12-dik század óta szintén kiemelt Krisztus-szimbólum volt, mint az áldozatkészség és az isteni szeretetet kifejezője. A mesevilág és a vallási mítoszok világa pedig természetes módon keveredett, hiszen a többség hosszú időn át elsősorban a templomokban szerezte meg a műveltségét, ahol pedig többféle madár képével is találkozhatott. Nem csoda, hogy a madarak a fantáziavilága más területeit is berepülték.

Lévai Júlia


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene