Május elseje születése

Albert de Mun, Chicago, Esterházy Miklós Móric, Esterházy Péter, Fribourgi Unió, ipari forradalom, május, május 1, Melbourne, Munkás Szent József, munkások, Robert Owen, szakszervezetek, szocializmus, utópista szocializmus, Wilhelm Emmanuel Ketteler, XIII. Leó pápa

Május elsejét először 1890-ben ünnepelték a munkások ünnepeként. A nap azután a munkások nemzetközi ünnepévé, majd általánosságban is a munka ünnepévé vált. Hosszú története során több szellemi-politikai törekvéssel is összekapcsolódott, és többek között a szolidaritás, mások építő szándékú tevékenységének elismerése, illetve a különféle munkák egyenrangúsága állt a középpontjában.

Egy felvilágosult brit gyártulajdonos színrelépése

Május elseje gyökerei a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza. Ebben az időszakban az újfajta gépek jóvoltából rengeteg üzemben, gyárban indult meg az addigiaknál jóval intenzívebb termelés. Ennek egyenes következményeként a munkásokat aránytalanul nagy terheléssel foglalkoztatták: az esetek többségében 12-16 órát is kellett dolgozniuk, amiért azonban rendkívül alacsony bért kaptak. Miközben keményen és rossz körülmények között dolgoztak, rendkívül nagy szegénységben éltek. Mindez nem feltétlenül a gyártulajdonosok önzéséből fakadt, hanem abból is adódott, hogy még nem alakultak ki a termelési rendszerek szabályai, és a törvények sem álltak készen arra, hogy körültekintően és méltányosan szabályozzák a munkaadók és a munkavállalók viszonyát.

Az első május elsejei felvonulást egy tragikus végű tüntetés emlékére szervezték meg. A tüntetés békésen indult Chicagóban, 1886. május 1-jén. Később azonban néhány anarchista miatt az esemény véres harccá fajult. (Kép forrása: Wikipedia)

Elsőként egy brit gyártulajdonos, Robert Owen (1771–1858) ismerte fel, hogy mindenkinek érdeke figyelembe venni a gyárakban dolgozó munkások igényeit, amelyeket akkor már azok több pontban is megfogalmaztak. Owen 1817-ben közzétette a munkások követeléseit, amelyek legfontosabb pontja az volt, hogy a 10-16 órás munkaidőt csökkentsék le 8 órára. Ekkor fogalmazódott meg az azóta is jól ismert, jelszóvá vált alapelv: „Nyolc óra munka, nyolc óra kikapcsolódás, nyolc óra pihenés”. (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest.)  Ez később az egész világon általános és törvénybe iktatott alapelvvé vált, s hosszú ideig a május elsejei demonstrációkon is gyakran megjelenő követelés volt. (Nálunk végül a „Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” formában honosult meg.)

Owen a saját gyakorlatában is igyekezett mindazokat az elveket érvényesíteni, amelyek valóban jelentősen változtattak az addigi helyzeten. Fontos lépése volt az is, hogy amikor valamilyen okból a gyár leállítására kényszerültek, nem bocsátotta el a munkásokat, és az addig megtermelt extraprofitot sem a saját hasznára fordította, hanem ebből folyósította tovább a munkások bérét ugyanúgy, mintha dolgoznának. Ezzel elsőként képviselte azt a korszerű gondolatot, hogy a munkaadók és a munkavállalók közti elkötelezettség kölcsönös kell legyen, és a munkaadóknak is meg kell becsülniük a dolgozó elkötelezettségét. Emellett a megszokott 13-14 órás munkaidőt 10 és fél órára csökkentette, és nem alkalmazott tíz év alatti gyerekeket. A gyárában bölcsőde, óvoda és iskola is volt. Mindemellett elméleti téren is sokat tett azért, hogy megalapozzon egy méltányosságon alapuló rendszert.

Az irányzat, amelyet képviselt, utópista szocializmus névvel vonult be a történelembe, és a későbbi modern szociálpolitikai rendszerek sok mindent hasznosítottak belőle. A felvilágosult gyáros törekvéseit azonban a korabeli anglikán papság erősen támadta, ezért Owen végül nem tudta elérni, hogy a rendszere szélesebb körben is érvényesüljön. Általában véve ebben az időszakban az ehhez hasonló mozgalmak mind kudarcot vallottak, és a törvényekbe nem kerültek be a szükséges változtatások.

AZ USA-ban és Kanadában a többi országtól eltérően szeptember elseje a munka ünnepe. Ennek az 1911-ben készült fotónak a tanúsága szerint az akkori felvonuláson szemmel láthatóan a nők voltak aktívabbak. (Photo by Chicago History Museum/Getty Images)

Később az ausztráliai Melbourne-ben születtek hasonló törekvések, és ezek már nem fulladtak kudarcba. Itt 1856. április 21-jén sztrájkba léptek a kőművesek és az építőmunkások, majd egy felvonulást szerveztek a város egyetemétől az ausztrál Parlamentig. Követelték a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen, amit a képviselők komolyan vettek. Ez volt az első akció, amely sikerrel zárult, és amelynél a sikert egy szervezett munkáscsoport vívta ki. A siker felgyorsította a mozgalom szimbolikus eseményei, köztük a majálisok megszervezését is. Ez utóbbiakat az ekkor már divatos májusfa-állítás szokása is előkészítette.

Segítség az egyházak és a pápák részéről

Mivel az igazságosság, a méltányosság és a szolidaritás a kereszténységnek is fontos fogalma,

a 19-dik század végén jó néhány egyházi személy is támogatta a munkásság mozgalmait. Ekkor született meg a társadalmi igazságosságért küzdő keresztényszocialista mozgalom, amelyből később a kereszténydemokrata irányzat is kinőtt. Első, jelentős személyisége egy mainzi püspök, Wilhelm Emmanuel Ketteler volt, aki a kapitalista termelés előidézte egyenlőtlenségeket egyfelől jótékonykodással, másfelől szociális törvényhozás révén akarta megoldani. Célja az volt, hogy a keresztény szervezetek az erkölcsi megfontolásokon alapuló normák megfogalmazásával és érvényesítésével hozzanak létre egy olyan rendszert, amely korlátozza a tőkés berendezkedés profitéhségét és az öncélú vagyonfelhalmozást.

A mozgalom Európa legtöbb, iparilag fejlett országában felgyorsította a helyzet javítására irányuló törekvéseket, s egyúttal társadalomtudósokat is bevont a munkába. Mindez ugyanakkor egy időre háttérbe szorította az utcai demonstrációk jelentőségét. Az egyház és a munkásmozgalmak együttműködése zárt tárgyalásokon és különféle szerveződésekben zajlott. Munkájuk azonban egyre több eredményt hozott, különösen Ausztriában és Franciaországban.

A francia Albert de Mun (alber dö mün) például 1873-ban létrehozta A munkások katolikus körének műve nevű szervezetet, és kiépítette a katolikus munkáskörök hálózatát, amelynek 1884-ben már 50 ezer tagja volt. Ő harcolta ki az igazságos bér biztosítását garantáló minimálbér rendszerét, és azt is ő érte el, hogy a francia törvényhozás engedélyezze a szakszervezetek létrehozását. Később aztán ez utóbbiak vettek részt az utcai demonstrációk, majd a majálisok szervezésében is.

Németországban, Nagy-Britanniában, az USA-ban, Belgiumban, Svájcban és Belgiumban is hasonlóképpen dolgoztak keresztény csoportok a munkások helyzetének megoldásán, Rómában pedig egy önálló társadalomtudományi kör is megalakult. Fontos lépés volt, hogy francia, német és olasz katolikus tudósok 1884-ben a svájci Fribourg városában közösen létrehozták a Fribourgi Uniót, más néven a Nemzetközi Katolikus Egyesületet, amelynek élére a város püspöke, Gaspard Mermillod állt. (Ennek egyébként később magyar tagja is volt: a szociális tevékenységéről híres Esterházy Miklós Móric, a neves író, Esterházy Péter dédapja.)

Május elseje 1955 óta Munkás Szent József napja is. Egy 17-dik századi festő, Georges de La Tour 1640 körül ilyennek örökítette meg Jézus apját. (Kép forrása: Wikipedia)

Az Unió 1888-ban azzal a kéréssel terjesztett emlékiratot XIII. Leó pápa elé, hogy álljon a mozgalmuk mellé, amelynek fő célja, hogy keresztény szellemű megoldást találjon a legsúlyosabb társadalmi problémákra, amelyek a munkásokat érintik. XIII. Leó teljesítette a kérést, és 1891-ben egy szociális témájú pápai enciklikát (körlevelet) tett közzé Rerum novarum címmel. Ezzel hosszú időre megalapozta a katolikus egyház és a szociális mozgalmak együttműködését. Később több pápai enciklika is foglalkozott a kérdéssel a világi munkásmozgalmakat is segítve. A protestáns egyházak közül különösen az evangélikusok tettek sokat az elszegényedett vagy kiszolgáltatott munkások támogatásáért.

1955-ben aztán XII. Piusz pápa május elsejét Munkás Szent József emléknapjává nyilvánította. Így ez a nap egyszersmind katolikus ünnepnap is lett. Munkás Szent József egyébként az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok és tímárok védőszentje. Tiszteletének hónapja addig általában a március volt, de ettől kezdve májusra tolódott át.

Egy véres tüntetés emlékére

Mindezzel párhuzamosan egyre erőteljesebbé váltak a különféle világi szerveződések a munkások köreiben. Ezek összefogására alakult meg 1889. július 14-én Párizsban a II. Internacionálé, amely a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése volt és 1916-ig működött. Ezen döntötték el, hogy egy három évvel korábbi, drámai végkifejletű chicagói tüntetés negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén országos felvonulást szerveznek a szakszervezetek és az egyéb munkásszervezetek részvételével.

A szóban forgó tüntetés 1886. május 1-jén kezdődött a chicagói munkás szakszervezetek szervezésében. A többnapos tüntetéssorozaton és a sztrájkokban 350 ezer munkás vett részt. Követelésük a nyolc órás munkaidő bevezetése volt, amelyet azonban egy súlyos incidens háttérbe szorított. Az esemény negyedik napján ugyanis néhány anarchista is közéjük vegyült, és ők bombát dobtak a kivezényelt rendőrök közé. A rendőrök viszonzásképp azonnal tüzet nyitottak, így a tüntetés véres eseménybe torkollott. (A történelemben haymarketi zavargás néven tartják számon.)

A nyolc órás munkaidő bevezetését a szakszervezetek a II. Internacionálé megalakulásáig tárgyalásos úton nem tudták elérni, ezért döntöttek úgy, hogy országszerte vonuljanak fel ennek követelésével és egyúttal a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért is. Erre reagálva Magyarországon is megtartották az első május elsejei munkásfelvonulást. A tüntetések ekkor olyan jól sikerültek, hogy a következő kongresszuson, 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. (Nem mellesleg 1910-ben ugyanez az internacionálé nyilvánította a VIII. kongresszusán március 8-át nemzetközi nőnappá a nők választójogának elérése céljából és az irántuk való szolidaritásból ).

Később, amikor már világszerte érvényesültek a munkások jogai és lehetőségei, a hagyományos munkásünnep fokozatosan nemzeti ünneppé vált, s a tavaszváró, megújulást remélő majálisok hangulatával is összekapcsolódott. Franciaországban 1919 óta, Svédországban 1939 óta, Brazíliában 1924 óta nemzeti ünnep a munka ünnepe. A kelet- és közép-európai országokban általában a II. világháború után vált nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá. A sorból éppen az a két ország lóg ki – az Amerikai Egyesült Államok és Kanada –, ahol a legrégebb óta, 1894-től nemzeti ünnep a munka ünnepe. Ám ezt a többiektől eltérően ott nem május, hanem szeptember első hétfőjén tartják. Ennek az az oka, hogy Grover Cleveland amerikai elnök 1894-ben úgy gondolta, nem lenne szerencsés, ha a társadalmat felzaklató májusi mészárlásra emlékeznének egy ilyen nemes és immár békéssé váló ünnepen. Ezért inkább szeptember első hétfőjét jelölte ki a munka napjának. Az ú.n. Labor Day azóta is szeptemberi ünnep, amelyen tehát nem a tavaszt várják, hanem az őszt köszöntik, ám ez a lényegen mit sem változtat: ugyanúgy az emberi munka méltóságát ünneplik.

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Ganésa  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Juhász Gyula  Jules Verne  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Mithridatész  Moirák  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Nelson altengernagy  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  anemométer  antibiotikum  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dízelmotor  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  fondendoszkóp  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gót  gőzgép  gőzhajó  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérséklet  hőmérő  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétszikűek  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  pók  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szász  szélkakas  szélzsák  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  turul  tájoló  távíró  tömegközlekedés  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágok  virágállat  vizelet  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zsilip  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újszülött  úthálózat  ősbaktérium