Menj a víz alá! – 3.

https://www.tessloff-babilon.hu/menj-a-viz-ala----3- búvárkodás, hajózás, technika, tenger

Sorozatunk előző részében már volt szó a búvárharangról, amely egyszerre tekinthető a búvárruha és a tengeralattjáró ősének. Most azt nézzük meg, hogyan lépett tovább a technika ettől az egyszerű ötlettől az egyre bonyolultabb tengeralattjárók felé.

Az első kísérletek

Természetesen már az ókorban is megpróbálkoztak azzal, hogy víz alatti járművet szerkesszenek. Egy 1190-ből származó leírás szerint a német Salman király udvari bolondjának, Moralfnak menekülnie kellett a király elől, és mivel a szárazföldön már nem volt hová bújnia, azt találta ki, hogy a víz alatt fog elrejtőzni. Ezért épített egy zárt hajót, amelyben a víz fölé vezetett nádszálakon kapta a levegőt, s mindezzel egyúttal „feltalálta” a víz alatt nyerhető egérutat is… A király emberei pedig remélhetőleg valóban elveszítették a nyomát.

A továbbiakban főként a hajózáshoz egyébként is közelálló szakmák képviselői – tengerészek, hajóácsok, halászok – kísérleteztek azzal, hogy huzamosabb ideig a víz alatt „közlekedjenek”. Így például egy Day nevű angol hajóács 1773-ban olyan naszádot épített, amelynek alámerüléséhez kőballasztokat használt. Szerkezetével többször is sikerült hosszasabban lemerülnie, ám amikor túl mélyre ment, a hajóját valószínűleg összeroppantotta a víznyomás, és a feltaláló a saját találmánya áldozatává vált.

Mivel hajtsák és honnan legyen levegőjük?

A víz alatti szerkezeteknél két alapvető kérdést kell megoldani: a hajtóművet és az oxigénpótlást. Mindkettő tökéletesítése több évszázadon át zajlott, és össze is fonódott egymással. Sajnos egyúttal a háborúzással is összefonódott, hiszen akik rendelkeztek a kísérletezésekhez adható pénzekkel, azoknak többnyire nagyon határozott hatalmi céljaik is voltak. Valószínűleg ezért írta Leonardo da Vinci, hogy ugyan ő is foglalkozott a tengeralattjáróval, de elgondolásait nem szeretné közzétenni, éspedig „az emberek komisz természete miatt; mert ők gyilkosságokat követnének el a tenger mélyén". Leonardónak igaza is volt: a tengeralattjárókat végül valóban kifejezetten háborús célok érdekében fejlesztették tovább.

Az első komolyabb próbálkozások az 1600-as évekre tehetők. Az akkor merülő-hajónak nevezett járművek fa szerkezettel és bőrborítással készültek. A megfelelő helyeken vaspánt erősítéseket alkalmaztak. És bármilyen hihetetlen: ezeket is evezőkkel hajtották. A holland Drebbel által tervezett, hat pár evezővel hajtott hajón bőrtömlőkből nyúltak ki az evezők, amelyeket kemény munkával kellett mozgatni a szűk kabinban, a víz alatt.

  Menj a víz alá!
A pedállal hajtott Turtle olyan, mint egy mesebeli csodatojás.
 

A feljegyzések szerint három méter mélyben és két órán át is a víz alatt tudott maradni, s a hajósok a Temzén a Westminstertől Greenwichig elmentek vele. A levegőt szintén kivezetett csöveken kapták.

1689-ben Denis Papin készített egy olyan merülő-csónakot, amelyben már vízmélység-mérő, a lemerülést és felemelkedést szolgáló víztároló szekrény, levegőztető ventilátor, valamint egy zsilip is volt, amelyen a búvár ki tudott mászni.

1775-ben már megjelent az első komolyabb háborús akciókra is képes búvárhajó, a Turtle (Teknős). Ezt az amerikai David Bushnell tervezte, és a függetlenségi háború alatt alkalmazták, amikor a britek által blokád alá vont kikötőket akarták felszabadítani. A Turtle-t változatlanul kézi erővel hajtották, de már áttétellel: a szerkezeten hajócsavarok voltak, és – akárcsak később a helikoptereken – ezek vízszintes és függőleges irányban egyaránt segítették a mozgást. Lemerüléskor szelepen át engedtek vizet a belsejébe, amelyet azután egy szintén kézi hajtású dugattyús szivattyúval nyomtak ki, amikor fölemelkedtek. A háborús akciót azonban nem tudták végrehajtani ezzel.

A gőz először kifogott rajtunk, de azután befogtuk

Az 1700-as évek végén a víz felszínén egyre több hajó haladt gőzgéppel, a találmány megalkotója, Fulton mégsem kísérletezett azzal, hogy gőzzel hajtott gépet alkalmazzon a tengeralattjárókon. Tudta, hogy a gőz elvezetését víz alatt nem tudja megoldani. Ugyanakkor őt is izgatta a búvárhajó gondolata, ezért nekilátott, hogy maga is építsen egy ilyet.

Menj a víz alá!  
Ilyen volt Fulton vitorlával és hátul hajócsavarral fölszerelt tengeralattjárója.
 

Az általa tervezett Nautilus, amely 1800-ra lett készen, kézi hajtású hajó volt, amely a víz színén vitorlával, a víz alatt pedig kézikerékkel hajtott csavarral haladt. Háromfős személyzettel működött, és háromcsomós sebességre volt képes. A Szajnán végzett kísérletek során 7-8 méteres mélységben három órán keresztül bizonyította az alkalmasságát, 1801-ben pedig sikeresen elsüllyesztett egy ellenséges hajót.

Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – sem az angol, sem a francia politika nem támogatta a munkáját, sőt barbár ötletnek minősítette. Valószínűleg megértették, hogy ha más hajóit el lehet süllyeszteni egy ilyen szerkezettel, akkor ez a sajátjaikkal is megtörténhet, ráadásul nem tudhatják, ki mellé állnak a konstruktőrök.

Így esett, hogy a tengeralattjáróknál végül nem Fulton, hanem a spanyol Narcís Monturiol alkalmazta a gőzgépet. A mérnök tisztában volt azzal, hogy egy gőzgépet nem lehet csak úgy beszerelni egy tengeralattjáróba, hiszen a gőzt tápláló tűz a felszín alatt pillanatokon belül elhasználná az összes oxigéntartalékot. Ezért egyetlen lehetőség van: a gőzt nem ott, hanem még a felszínen kell létrehozni.

Szerencsére az ő idejében – az 1800-as években – már volt lehetőség a megfelelő tartályok legyártására, ezért Monturiola gőzt nagyon nagy nyomáson, fém tartályokban tárolta, és így vitte le, hogy a víz alatt gőzzel tudja hajtani tengeralattjáró gépét. A spanyol mérnök emellett egy olyan keveréket is kidolgozott, amelyből hevítéssel oxigént lehet felszabadítani, amivel megoldotta a tengeralattjáró oxigén-utánpótlását is.

A jól ismert illusztráció, Jules Verne Nemo kapitány című regényéből

Hajóját Ictineo I-nek, majd a következőt Ictineo II-nek nevezte el. Az Ictineo II. 1867. október 22-én merült le először gőzzel, s a csúcssebessége meghaladta a 8 km/órát. (Ez a vízfelszínen haladó, korabeli hajók sebességének nagyjából a fele volt.)

Sajnos azonban ezt a konstrukciót sem támogatta senki, ezért Monturiol cége csődbe ment, így szét kellett szerelnie, és alkatrészenként el kellett adnia a találmányát, hogy meg tudjon élni. Ezért ezt a hajót mi már semmiféle múzeumban nem láthatjuk, csupán a korabeli metszeteken. Azokon is főként azért, mert a híres, francia író, Jules Verne a Nemo kapitány című regényében erről mintázta a Nautilus nevű tenger alatti hajót. Így maradt fenn az első gőz-tengeralattjáró emléke.

(A sorozat következő részében a motoros meghajtású tengeralattjárókról lesz szó.)

 

Lévai Júlia

 


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene