Menj a víz alá! – 4.

https://www.tessloff-babilon.hu/menj-a-viz-ala----4- hajózás, technika, tenger

Sorozatunk előző részét azzal zártuk, hogy az első gőzgéppel hajtott tengeralattjáró emlékét a híres francia író, Jules Verne őrizte meg Nemo kapitány című regényében. Ebben Nautilusnak keresztelte át Monturiol konstrukcióját, amelynek a valóságban Ictineo volt a neve. A Nautilus név egyébként egy görög szóból ered, amelyet később a latinban is átvettek, és amely két fogalmat is jelöl: a hajóst és egy polipfajtát. Mint majd látni fogjuk, Verne irodalmias neve végül rákerült egy valóságban létező tengeralattjáróra is: az első, atommeghajtású hajót szintén így hívták. Addig azonban még sok, különféle nevű tenger alá merülő hajó született, sokféle hajtóművel.

Párhuzamos próbálkozások

A múlt század elején párhuzamosan többen is próbálkoztak a gőzgépekkel, a villanymotorokkal és a robbanómotorral, sőt olykor ezek összeházasításával. 1896-ban a francia tengerészet nemzetközi pályázatot írt ki, amelyre egyebek közt egy Narval nevű hajó terve is beérkezett. Végül ez a – szintén vízi élőlényről elnevezett – tengeralattjáró lett az első, amely ötvözte a gőzgépet és a villanymotort: amikor a felszínen tartózkodott, gőzgéppel haladt, és ugyanezzel töltötte föl a víz alatti meghajtáshoz használt motor akkumulátorait is, dinamó közbeiktatásával.

Menj a víz alá!
A gőzgéppel is hajtott tengeralattjárók látszatra csak a vastag páncél faluk miatt tértek el a szokványos tengerjáróktól.
 

Emellett magát a hajótestet is továbbfejlesztették: a korábbi egyhéjú formát külső köpennyel borították, vagyis kettős hajótestet építettek, s a két fal között helyezték el a merülő- és üzemanyagtartályokat. Toronnyal és egyre több torpedóval szerelték fel a hajókat, amelyek sokáig csupán a parti vizek védelmének szolgálatát látták el.

Ugyanakkor cseppet sem volt veszélytelen a hajón szolgálók élete. A gépek tökéletlenségei miatt több tengeralattjáró is felrobbant, de az is előfordult, hogy a víz felszínén haladó, hatalmas gőzösökkel nem vették észre egymást, ezért például 1910-ben egy postahajó a szó szoros értelmében elgázolt egy tengeralattjárót a La Manche csatornában. Huszonnégy ember veszítette életét a balesetben.

Nagyjából a Narval felbukkanásával egy időben kísérletezte ki egy Amerikába bevándorolt, ír származású mérnök, John Philip Holland azt a tengeralattjárót, amelyen már egy belsőégésű Otto-motor váltotta fel a gőzgépet. Ettől kezdve csak néhány lépést kellett megtenni ahhoz, hogy a tengeralattjárókba is beépítsék a jobb hatásfokú dízelmotort, amely azután uralkodóvá is vált a hajókon.

Menj a víz alá!
Ezen a képen jól lehet látni, hogy mi minden volt a Narválon. (Gonda Béla könyvéből)

 

A Holland-típusú hajókból több ország is vásárolt magának, a századfordulón például a britek is vettek egyet, amelynek alapján négy hasonlót építettek. Az ötlet azonban ekkor nem aratott sikert, mert a brit tengerészek úgy érezték: nem arra képezték ki őket, és maguk sem arra szegődtek, hogy alattomban, a víz alól támadjanak egymásra az ellenségeikkel. Ennek ellenére végül az I. világháború előtt épp Nagy-Britannia volt az, amely a legnagyobb tengeralattjáró flottát kiépítette.

A dízelmotorral azonban változatlanul nem oldották meg azt, hogy hosszasan lehessen a víz alatt tartózkodni. Ezért ezeket a hajókat is pontosabb búvárhajóknak nevezni.

Hogy működtek a dízelhajtású hajók?

A dízelmotoros tengeralattjárókon a dízel a felszínen működik, ahol egy generátort hajt, a generátor pedig áramot termel. Ez az áram táplálja a víz alatti meghajtáshoz használt elektromos motort, vagyis azt, ami forgatja a propellereket. Ugyanakkor a dízellel töltik fel a hajó akkumulátorait is, a szerepe tehát kettős. A felszín alatt az áramot a feltöltött akkumulátorok adják, ám egy idő után ezek is kimerülnek. Emellett magának a dízelnek is oxigénre van szüksége.

Összegezve tehát: a tengeralattjárók a korszerű meghajtás beépítése ellenére változatlanul csak rövid ideig tudtak víz alatt maradni (maximum egy napig). Mivel azonban más, gazdaságos és korszerű meghajtás hosszú ideig nem volt, a továbbiakban a dízelmotoros változatok tökéletesítése volt a fejlesztők célja.

Így jött létre az ún. Stirling-meghajtás is, amelyet Svédországban fejlesztettek ki. Ennek alkalmazásakor a robbanómotor helyett egy speciális kazánban gőzt fejlesztenek, amellyel turbinákat hajtanak meg, és a továbbiakban ehhez kacsolják a dízelmotort. A kazán üzemeltetéséhez szükséges oxigént a hajón folyékony formában tárolják, vagyis le tudják vinni a víz alá, és így meg tudják hosszabbítani a merülés időtartamát. A legtöbb tengeralattjáró ma is ezzel az olcsóbb megoldással működik. Emellett az oxigénszükséglet kiváltására kísérleteztek hidrogén-peroxid hajtással is, ám ez a drágasága mellett túl sok veszélyt hordozott magában.

Út az atommeghajtáshoz
 
A szokványos tengeralattjárókon a legénység tagjainak gyakran hetekig nélkülözniük kellett a fürdést vagy a borotválkozást, de a jó ízű étkezést is, hiszen az élelmiszerek tárolását sem tudták megoldani.  A német XXI típusú tengeralattjárók voltak az elsők, ahol az akkumulátorok kapacitásának megnövelésével az emberek életkörülményein is tudtak javítani. A tengeralattjárón hűtő, zuhany és mosdó is volt, de a hajót általában is sok szempontból korszerűsítették, az áramvonalas alaktól a keresőrendszerekig. Így, amikor az ötvenes évek elején belekezdtek az atommeghajtású hajók építésébe, sok fejlesztést átvettek a német elődöktől.
 
  Menj a víz alá!
Az 1954-ben épült Nautilus a víz fölött is meglehetősen félelmetes látvány, a maga keskeny és éles formáival.
 
A világ első atom-tengeralattjárója az USS Nautilus volt, 1954-ben. Az atom-tengeralattjárókon általában ún. nyomottvizes reaktorokat alkalmaznak, amelyek jóval kisebbek, mint a szárazföldi erőművekben használt reaktorok. Működésük természetesen ugyanúgy a maghasadáson és a nukleáris energiából nyert hő hasznosításán alapul. A különbség annyi, hogy az ún. szekunder körben egy gőz által forgatott turbina áttéttel (fordulatszám-csökkentővel) a hajócsavarhoz kapcsolódik. Emellett a generátorok termelte, elektromos energiával működtetik a világítást, a légkondicionálást, a víz előállítását (desztillálását) a tengervízből és a további, belső fölszereléseket, valamint a rakéták kilövéséhez szükséges gépeket is.
 
A tengeralattjárók szolgálatában a háborúkban, de békeidőkben is rengeteg ember halt meg. Legutóbb, 2000 augusztusában az orosz Kurszk tragédiája rázta meg a világot. Egyszer majd bizonyára több lesz az olyan tengeralattjáró, amelyen a rengeteg, emberi leleményt nem az ellenségek megfigyelésére és megtorpedózására, hanem a víz alatti világ megismerésére és élvezetére fogják felhasználni, ahogyan ma még csak az üveg fenekű turistahajókon szokás. Talán egyszer ezeken is lesznek olyan modern hajtóművek, amelyekkel hosszasabban és mélyebbre mehetünk a vizeinkben.

(Sorozatunk következő részében a tengeralattjárókon alkalmazott megfigyelő rendszerekről olvashattok.)

 


Lévai Júlia


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  bolt  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  császárság  csillagok  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  Európa  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  India  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyelv  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szavak  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  Velence  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene