Mióta használunk hőmérőt?

betegség, gyógyítás, hőmérő

Hőmérőt a hétköznapi életben kétféle célra használunk: a környezetünk, valamint a saját testünk hőmérsékletének mérésére. A hőmérőket hosszú ideig a hőre arányos térfogatváltozással reagáló, folyékony higannyal készítették, ám ennek mérgező volta miatt 2009 óta az EU-ban és az USA-ban is másféle anyagokra váltottak. És bár a higany csaknem két évszázadon át meghatározó szereplő volt a hőmérők történetében, a jelenléte végül mégis csupán egy közjátékot jelent, hiszen sem a kezdetekkor, sem a továbbiakban nem jelenik meg, legalább is ott, ahol közvetlen kapcsolatba kerülhet az emberi szervezettel.

Mit is mérünk pontosan?

A hőmérővel egy adott hőállapotot mérünk meg úgy, hogy ezt számokban kifejezett fizikai mennyiségekkel jellemezzük. Ha két, egymással kapcsolatba kerülő test – például üveg és jégdarab – hőmérséklete (hőfoka) különbözik, a fizika törvényei szerint hőátadás indul meg közöttük. Ez pedig addig tart, amíg mindkettő azonos hőmérsékletű nem lesz.

Az anyagok fizikai tulajdonságai (például a színük, a térfogatuk vagy az elektromos vezetésük) megváltoznak a hőmérséklet változásai során, és ez az a tulajdonságuk, amely lehetővé teszi, hogy folyadékos hőmérőket használjunk. A higany mellett alkoholt is alkalmaztak a hőmérőkhöz, mert mindkét anyag megbízható módon tágul ki a hő emelkedésének hatására.

 Mióta használunk hőmérőt?
A 18-dik századtól használt higanyos hőmérőn a tapasztalatok alapján piros pötty jelzi, hogy honnan kell súlyosabb betegségre gyanakodnunk. Az itt látható, 39 C-fok fölötti láz már elég nagy bajt jelez. Ilyen esetben mindenképp orvost kell hívni.

Kinek jutott eszébe először a lázmérés fontossága?

Bár azzal az orvosok kezdettől tisztában voltak, hogy az emberi test hőmérsékletének megugrása, vagyis a láz a betegség jele, de hogy általában mi mindent jelez a testünk hőmérséklete, sokáig nem volt egyértelmű. Elsőként egy olasz orvos, a Santorius néven is emlegetett Santorio Santorio (1561-1636) foglalkozott alaposabban is ezzel a kérdéssel. Ő arra a következtetésre jutott, hogy ha pontos képet akar kapni a betegségek természetéről, akkor bizony sok mindent meg kéne tudni mérni ehhez.

Ebben segítségére volt, hogy a korszakban egyébként is a tudományok középpontjába kerültek a fizikai mérések, s különösen az inga eszköze, amely lehetővé tette, hogy az egyes jelenségek lezajlásához pontos mércéje is legyen. A pulzus méréséhez például az orvosok már ingát használhattak. Santorius munkáját különösen segítette, hogy a kor legnagyobb csillagászával, Galileivel is barátságban állt.

Galilei elsőként foglalkozott a hőmérő gondolatával, és sikerült is egy termoszkópot készítenie, amellyel a meleg levegő tágulását tudta kimutatni és megmérni. Emellett a kor filozófiája is a tapasztalást és az érzékelést tartotta a legfontosabbnak. Santorius maga is azt vallotta, hogy elsősorban az érzékeinknek és a tapasztalatainknak kell hinni, azután erre kell alapozni az érveléseinket, és csak ezután kell figyelni arra is, hogy mit mondtak minderről mindazok, akiket eddig mérvadóknak fogadtunk el.

 Mióta használunk hőmérőt?
Galilei kortársa, Santorius az orvosi tapasztalatai alapján jutott el a hőmérő fontosságának gondolatáig.

Ami a tapasztalatokat illeti, abból pedig épp eleget lehetett beszerezni akkoriban, különösen a nagy járványok időszakában. Így végül ő volt az, aki Galilei példája nyomán szintén bátran belevágott az addig szokatlan kísérletekbe, és 1625-ben összerakta az első olyan hőmérőt, amellyel bizonyítani tudta, hogy az emberi test hőmérséklete szokványos körülmények között éjjel-nappal lényegében azonos: 36,5 C-fok körüli hőmérsékletű.

Az általa megszerkesztett hőmérő egy hosszú és keskeny csőből állt, amelyet egy üveggolyó zárt le. A cső másik végén, a golyó és a levegőréteg alatt víz volt. A páciensnek a szájába kellett vennie (más esetben a kezében alaposan meg kellett ráznia) az üveggolyót, amely ezáltal hamar fölmelegedett, a hőjét átadta a levegőnek, amely ettől kitágult, és a tágulása mértékében kiszorította az alul lévő vizet.A kiszorulás mértékét pedig egy skálával meg lehetett mérni, amivel Santorius le tudta olvasni az emberi test hőmérsékletét.

Viszonyítási pontként a hó és a gyertyaláng hőmérsékletét használta. Később a víz olvadáspontja és fagyáspontja adja majd a hőmérők mérőskáláinak alapját. Az eszköznek az volt a hátránya, hogy mivel a csövet nem zárta le hermetikusan, a rendszer a légköri nyomásra is érzékeny volt, tehát nem adott pontos képet. Arra azonban alkalmas volt, hogy a lázas beteg viszonylagos állapotait jelezze.

 Mióta használunk hőmérőt?
Ezt a szobahőmérőt Galilei szerkesztette. Azon alapult, hogy hő hatására megváltozik a  folyadék hőmérséklete, ahogyan a folyadékban úszó tárgyak relatív sűrűsége is megváltozik. Ezért, Archimédész törvénye alapján vagy lesüllyednek, vagy felúsznak a közeg tetejére. A hőmérsékletet a színes golyókon függő plombákról lehet leolvasni. És bár biztosan nem ez volt a legpontosabb hőmérő, de valószínűleg annál kellemesebb és szórakoztatóbb volt a leolvasása… (Forrás: Wikipedia)

Santorius után egy brit tudós, W. Aitken volt az, aki rájött, hogy a láz méréséhez a higany a legalkalmasabb anyag. 1863-64 között megkonstruálta azt a lázmérőt, amely azután az évezred végéig szinte minden háztartásban ott volt. A higany ebben a szerkezetben egy kis üvegtartályban van, amelyből keskeny cső vezet ki. A cső mellett rovátkák jelzik a fokokat.

Fontos elem, hogy a tartályt és a csövet egy erős szűkület választja el: ez akadályozza meg, hogy a hőhatás során kitáguló higany visszafolyjon a tartályba, és ezzel megnehezítse a leolvasást. A mérés végeztével erős rázással lehet visszajuttatni a higanyt a tartályba, úgy, hogy csak egy kis szakaszon „lógjon ki” belőle. A következő, még pontosabb hőmérőt azután a neves német fizikus, G. Fahrenheit készítette el 1714-ben.

Hányféle hőmérőt használnak még?

A higanyos hőmérő mellett még sokféle ilyen eszköz létezik. Így például a folyadékkristályos hőmérők azon alapulnak, hogy az ún. koleszterikus folyadékkristályok színe a hőmérséklettől függően megváltozik. Melegítésre az anyagok színe a teljes látható színtartományban, a vöröstől az ibolyáig változhat. A mérési tartománya 1-2 °C-tól kb. 20 °C-ig terjed, a mérés pontossága néhány tized fok.

De használnak hőérzékeny festékeket is, amelyek szintén a színük változásával mutatják meg a hőmérséklet-változásokat. Az erősen mérgező ezüst-higany jodid vagy a réz-higany jodid is ilyen festék. Az ezekkel megtöltött eszközöket nagy felületek, például gépek hőmérsékleti szempontból kritikus területeire szokták ráhelyezni.

Laboratóriumokban, a kisebb felületek méréséhez gázhőmérőket is alkalmaznak, mert mind az állandó térfogatú gáz nyomásának ill. térfogatának változása egyformán alkalmas a hőmérséklet mérésére, különösen a nagyon hideg anyagoknál. A héliumos gázhőmérőkkel például egészen – 270 °C-ig mérhetünk.

A fémrudas hőmérőket más néven lineáris (vonalas) hőmérőknek is hívják, mert ezek egy fém lineáris hőtágulását használják fel. A mérőrudat közel zéró (nulla) hőtágulású anyagból készítik, és az észlelhető különbséget maga a tartó nyúlása fejezi ki.

Léteznek még bimetál hőmérők is, amelyek különböző mértékben táguló, összehegesztett fémszalagok meggörbülését használják ki.

Az élelmiszeriparban pedig infravörös sugárral működő hőmérőt használnak, amelynek nagy előnye, hogy a méréshez nincs szükség közvetlen kapcsolatra a mért anyaggal, tehát nem kell kibontani a méréshez az árut.

Az emberi test hőmérsékletének mérésére ma már kizárólag digitális hőmérőt használunk, amelyek nem tartalmaznak higanyt, hanem fémek hőtágulási reakciói alapján jelzik ki számokkal, hogy mennyi a hőmérsékletünk, és így akkor sem jelentenek veszélyt ránk nézve, ha netán elromlanak. Ilyenkor még mindig ott van a pulzusunk, amelynek alapján legalább nagyjából meg tudjuk mondani, hogy mekkora a baj, amíg be nem szerzünk egy megbízható mérőeszközt.

Lévai Júlia

 

Ez a cikk eredetileg 2006-ban jelent meg a mimicsoda.hu oldalon.

 




Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Albert de Mun  Ammut  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Aszklépion  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galénosz  Ganésa  Hermész  Hippokratész  Hitler  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  Juhász Gyula  Jules Verne  Justh-párt  János vitéz  József Attila  Kaffka Margit  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Koppenhága  Kosztolányi Dezső  Krisztus  Károlyi Mihály  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Moirák  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Skócia  Szent Heléna  Szent Margit  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  céhek  címer  denevér  diadém  dory  drón  díj  dízelmotor  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  finommotorika  fogkő  fondendoszkóp  fáraó  félelem  füstölgő  főzés  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halmazállapot  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  hideg  himnusz  hiszti  hogyan működik  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérő  időjárás  időszámítás  illat  immunitás  infrahangok  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jelrendszer  járvány  játék  kalogathia  kalóz  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  karácsony  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  kommunikáció  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kultúrtörténet  kémia  kétszikűek  kétéltűek  kórház  kölni  könyvtár  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lárva  látás  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetosztrikció  malária  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikroszkóp  misztikus lények  mitokrondrium  mitológia  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  mítikus lények  mítoszok  narvál  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  pszichológus  pulzus  pápaság  pók  rajz  receptek  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szellemek  szem  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szél  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sárkány  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  teaút  technika  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  természet  természettudomány  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  tisztálkodás  tobzoska  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  távíró  tél  tömegközlekedés  törökfürdő  tüntetés  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vadnyugat  vakcina  vakság  vallás  vasút  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  világháború  világűr  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vulkán  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  zarf  zsilip  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  állatok  általános választójog  átalakulás  édesség  éghajlat  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  építmények  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újkor  újszülött  úthálózat  ősbaktérium  őskor