Parfümök és kölnik

egyiptom, I. Erzsébet, illat, királynévíz, kölni, Mezopotámia, Napóleon, parfüm, rózsaolaj, XV. Lajos

Az illatoknak mindig nagy szerepük volt az emberek életében, amit azután a 18-dik század egyre nyitottabbá váló világa még tovább erősített. Ekkor jelentek meg Európában a kiemelt szerepű és önálló áruként készített-árusított illatszerek, a parfümök és kölnivizek.

Hol kezdtek bele a parfümkészítésbe?

Az elnevezés a parfumer = illatozik, illatosít igéből ered, amelynek a latin fumare = füstölög, gőzölög, illatozik az előzménye. És bár a latinban mindkettőnek van külön elnevezése (a vaporat jelzi a gőzölgést), ebben a szóban nem különbözették meg a két jelenséget, vagyis a füstölgést és a gőzölgést. Aminek illata, szaga volt, arra egyként használták ezt a szót. Ráadásul a legelső, közismert, erősen illatozó anyagot, a tömjént az égő áldozatok bemutatásánál is használták, ezért itt is összekapcsolódhatott az erős szag és a füst jelensége. Nem csoda, hogy egy idő után mindent, aminek erős illata volt, a parfüm szóval kezdtek emlegetni, s így az illatszereket is így nevezték. Illatszereket – különösen cédrus, citrom, ánizs, gyömbér, ricinus vagy rózsa kivonatával készített olajokat – pedig már az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is készítettek. 

A kiemelkedő tudós, al-Kindi emlékét ma postabélyeg is őrzi, Szíriában. Ő, aki nagy kísérletező is volt, az illatok tanulmányozása mellett filozófiával, matematikával, csillagászattal és zenével is foglalkozott.

Az első, parfümkészítésről beszámoló írásos emléket egy négyezer éves kőtábla őrizte meg, Mezopotámiában. Ezen egy Tapputi nevű, mai szóval kémikusként tevékenykedő nő eljárásáról tudósít a szöveg.

E szerint Tapputi úgy állított elő parfümöt, hogy virágokat, olajat és papirusz-szárat tett vízbe, amelyet desztillált (vagyis felforralta a keveréket és a gőzéből kicsapatta az illatanyagokat), majd az illatsűrítményeket zárt edényekben tárolta.

Cipruson pedig 2005-ben, egy több mint négyezer éves, ókori illatszertár feltárása során hatvan, parfümöket tároló kisebb palackot találtak. Ezek vizsgálatakor a legkülönfélébb fűszerek, például koriander, mandula, mirtusz, fenyőgyanta, bergamottolaj és még sokféle virág alkotórészeit találták meg a palackokban.
Hamarosan egy összefoglaló könyv is született az illatszerek előállításának módjairól, amelyet egy arab természettudós, al-Kindi írt meg, a 9-dik században. Ő egyébként számos filozófiai, matematikai, csillagászati, orvosi és zenei témájú könyveket is írt (magyarul Alkendi néven is szokták említeni). Ebben a könyvében száznál is több illatos olaj, gyógyír, aromás víz és gyógyszerként is használható, illatosított anyag előállításának receptje olvasható. Al-Kindi egyúttal arról is tudósított, hogy milyen eszközök kellenek az illatszerkészítéshez, vagyis gyakorlatilag egy laboratórium leírását adta meg. Azt is itt olvashatjuk, hogy miként lehet lombikot készíteni. 

Később azután a középkori muszlim kultúra egyik legnagyobb alakja, a modern nyugati orvostudomány megteremtője, Avicenna (Abu Ali al-Huszajn bin Abdallah ibn Szína) dolgozta ki azt az eljárást, amelyben a virágokból lepárlással olajokat lehet kivonni. Ő először a rózsával végzett kísérleteket. A rózsasziromból nyert rózsaolaj az addig használt illatszereknél jóval finomabb és tartósabb illatú volt, ezért Perzsiában ezután mindenütt hatalmas rózsakerteket telepítettek, és a rózsavíz ma is a legkedveltebb ételízesítő az arab kultúrában. Avicenna eljárása pedig ma is a parfümgyártás alapja.

Alkoholos kölni elsőként: Magyarországon

Miután az iszlám kultúrában megoldották az illatok kivonását és új nyersanyagokat is bevontak a parfümkészítésbe, a kereskedelem révén elterjedt áruik nyomán ezek az eljárások a világ más tájain is terjedni kezdtek.

A kölni jellemző színeit a reklámplakátokon is kiemelik.

Európában 1221-ből maradt fenn az első írásos emlék a parfümkészítésről. Az első alkohol alapú kölni pedig Magyarországról származik, és Károly Róbert megözvegyült felesége, Erzsébet királyné nevéhez fűződik, amiért királynévíznek is hívták.

Mivel Erzsébet a király halála után nem vonult kolostorba, ahogyan az akkoriban szokás volt, hanem – nem kis mértékben azért, hogy fiát, Nagy Lajos királyt is segítse – aktív maradt, ebből kiindulva legendákat is kezdtek róla terjeszteni. Az egyik ilyen legenda szerint hetvenéves kora körül ismét férjhez akart menni, ám addigra az arca már kissé petyhüdtté vált. Ezért bízhatott meg egy alkimistát azzal, hogy készítsen neki egy olyan szert, amelynek hatására az arcbőre megfiatalodik, és amelynek egyúttal az illata is kellemes. Tény, hogy ekkor valóban elkészült egy olyan víz, amelyet rozmaring, kakukkfű és bor keverékének desztillálásával hoztak létre, és amely azután páratlan népszerűségre tett szert, igaz, a királyné nem kötött házasságot senkivel.

Az 1370-es években előállított víz pontos összetételét és arányait nem ismerjük, mivel annak receptjét csak utólag, 1683-ban írták le, ám a készítője kiválóan eltalálta, hogy mi a legmegfelelőbb a kissé már öregedő bőrre. Hamar kiderült, hogy valóságos csodaszert alkotott, amely mindenfajta bőrtípusra jól használható. Miközben összehúzza a pórusokat és megnyugtatja a bőrviszketést, egyáltalán nem hatott drasztikusan. Emellett hajöblítőnek is bevált, sőt, az orvosok szájon át szedhető orvosságként is felírták a bőr- és gyomorbántalmakra. Később pedig az összetevői listáját citrommal, narancsolajjal, kostusszal, levendulával, majorannával, mentával és zsályával egészítették ki. A Quin of Hungary’s Water néven máig forgalomban lévő királynévíz, amelyet olykor Magyar Víz (Eau de Hongrie) néven is árultak, hosszú ideig a legismertebb parfüm volt Európában. Népszerűségét majd csak az itáliai készítmények fogják elhalványítani.

A 16-dik században Medici Katalin parfümkészítője, florentinai Rene olaszországi műhelyéből szállították a legtöbb parfümöt, amelyek révén Franciaország is egyre följebb emelkedett a parfümkészítés területén, majd annak a központjává is vált. A parfümöket ekkor még mindig sokféle funkcióban használták, például a tisztálkodás pótlására is. A „tisztító víz” jelentésű, ma parfümöt jelölő Eau de Toilette kifejezés is ebből a korból származik.

Parfümmel az utcák és emberek bűze ellen

A parfümöknek ekkoriban az volt a legfontosabb szerepük, hogy elfedjék a környezet és az emberek olykor elviselhetetlen szagát. A görög-latin, majd muszlim fürdőkultúra a keresztény egyház prüdériája révén rég a múlté lett: az emberek nem mosakodtak és hajat sem mostak, miközben az utcák szennyvízelvezetése sem volt megoldott.

I. Erzsébet angol királynő például kifejezetten azért rendelt rengeteg parfümöt, hogy azzal enyhítse az utcák borzalmas szagát: ezekkel illatosíttatta a közterületeket. Szerencsére a ruhákat kimosták, és ezek illatosításával valamelyest enyhítettek azon, hogy az emberek maguk nem voltak valami jó illatúak. XV. Lajos francia király ruháit rózsavízzel, narancsvirággal és fűszerekkel illatosított vízben mosták, és a parfümmestere minden napra más illatot készített. A szintén francia Napóleon, aki viszont már mindennap fürdött, egyszerűen élvezetből rendelt havonta ötven üvegcse parfümöt a testápolásához. Egyszersmind az is ő volt, aki a Kölnből származó kölnivíz nevű parfüm sikerét is megsegítette. Ő egyébként szintén nem csupán illatosítónak, hanem desszertként fogyasztott italként is használta a kölnivizet: a legendák szerint kockacukorra csepegtette, ahogyan később a sósborszeszes Dianát is használták, a rossz közérzet enyhítésére.

Miért éppen 4711-es a kölnivíz neve?

A kölni nevének története egy megszállás eseményével fonódott össze. Az illatszert magát Johann Maria Farina (eredetileg Giovanni Maria Farina; 1685-1766) illatszerész találta fel. Ő 1709-ben Piemontból Kölnbe költözött, és ott alapította meg azt az illatszerüzemét, amelyben 1714-re kísérletezett ki egy új, friss és az addigi, nehezebb illatúaknál könnyedebb parfümöt. Ennek a receptje máig titkos, csak annyit lehet tudni róla, hogy mielőtt forgalomba kerül, évekig tölgyfa-hordóban érlelik, és hogy citrusfélékből kivont illóolajokból, levendulából, rozmaringból és tiszta alkoholból áll össze.

Mivel abban az időben meglehetősen szigorúak voltak a külföldiek betelepedését előíró szabályok, az olasz Farina különösen hálás volt, amiért mégis befogadták, ezért miután megkapta a német polgárságot, az őt befogadó városról, Kölnről nevezte el az első, ott kidolgozott termékét. Egy alkalommal pedig egy üveget nászajándékként adott oda ebből az egyik barátjának, a kiskereskedőként is működő vegyész Mühlensnek, aki ezután maga is forgalmazni kezdte a kölnit.

A II. világháború idején majdnem teljesen lebombázták azt a házat, amely egykor a 4711-es sorszámot viselte. A város azonban újjáépíttette, és ma múzeum is őrzi a kölnivíz első árusítóhelyének emlékeit.

Később azután, 1794-ben Köln városát francia csapatok szállták meg, és a város parancsnoka azt az utasítást adta ki, hogy a németül nem értő francia katonák kedvéért szavak helyett egységesen növekvő számokkal jelöljék az utcákat és házakat, hogy könnyen tudjanak tájékozódni. A Mühlens család háza, egyszersmind boltja a 4711-es számot kapta, és ettől kezdve ez a szám összekapcsolódott a kölni árusításával, majd egyszerűen annak márkanevévé is vált.Ettől kezdve a fokozatosan világhírűvé váló illatszernek a címkéjén ez a szám áll.

A címke egyébként a mai napig őrzi az eredeti türkíz-arany színeket is. Feltűnő jellegzetessége még a kölni csomagolásának, hogy a címke szinte az egész üveget lefedi, ezzel ugyanis védi a folyadékot a fénytől. Mindeközben a kölnivíz nevéből általános gyűjtőnév is lett: gyakran mindenféle parfümöt kölninek mondunk.

A kölnivíz mellett még egy híres parfüm létezik, amely szintén egy város nevét is őrzi: ez a Krasznaja Moszkva, vagyis Vörös Moszkva nevű kölni. Ennek története azonban nem egy megszállással, hanem egy forradalommal kapcsolódott össze. A parfüm maga 1864-ben kezdte meg a pályafutását, amikor is Moszkvában egy francia illatszerész, Henri Brocar nyitott boltot, amelynek egyik termékét különösen megkedvelték a cári udvarban. Brocar hamarosan az udvar beszállítója lett, és a kedvelt illatú terméket a Cárnő Csokra névre keresztelte. Ez azután a piacra is ezen a néven került ki, majd vált szintén az egyik legnépszerűbb parfümmé.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után azonban a „cárnő” kifejezésnek érhetően ki kellett kerülnie a forgalomból. De hogy mindenképp maradjon benne politikai utalás is, a csere során a parfüm nevét nem egyszerűen Moszkvaira vagy Leningrádira változtatták, hanem Vörös Moszkvára, hogy arról mindenkinek a kommunizmus eszméjéhez tapadó vörös szín ill. a szovjet zászló is az eszébe jusson.Hogy ez azután bevált-e, és ha igen, akkor miképp, az egy másik kérdés, de tény, hogy a Krasznaja Moszkva semmiképp sem vált olyan általános elnevezéssé, mint a „kölni”.

Viszont a kölnik piacán azóta is nagyon sokféle illat békésen megfér egymás mellett, mára már bőven kiegészülve az állati eredetű és szintetikus illatanyagokkal is, amelyek a női és férfi divatokat egyaránt kiszolgálják.

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Ganésa  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hermész  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Juhász Gyula  Jules Verne  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Mithridatész  Moirák  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Nelson altengernagy  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  anemométer  antibiotikum  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dízelmotor  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  fondendoszkóp  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gót  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérséklet  hőmérő  időjárás  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétszikűek  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  pók  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szász  szél  szélkakas  szélzsák  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  tájoló  távíró  tömegközlekedés  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zsilip  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újszülött  úthálózat  ősbaktérium