Sárkányok – I. rész
https://www.tessloff-babilon.hu/sarkanyok---i--resz
Nyáron és ősszel a szabadban gyakran szoktak papírsárkányokat eregetni a szélben. Ezeknek persze jóval egyszerűbb a formája, mint az „igazi” sárkányoké. De kik-mik is valójában azok?
Talán a dinókra hasonlítanak?
A világ legkülönfélébb kultúráinak történeteiben egyszerre, de egymástól függetlenül jelentek meg a sárkányok. Talán azért, mert valamiféle univerzális lelki igényt elégítettek ki. Kétségtelen, hogy a különféle elemekből összegyúrt, mitológiai lények között a sárkány igen kiemelkedő. Hiszen míg például a sellő csupán két elemből – az ember és a hal formájának összekapcsolásából – áll, a sárkányban jelen van a gyík, a kígyó és a madár. Lehet, hogy a formáját a rég kihalt dinoszauruszok megtalált csontvázai ihlették. Mivel összetevői közül a kígyó és a madár az, amelyhez természetes módon adódnak a képzettársításaink, a különféle mitológiákban is ez a két rokonság kap hangsúlyt.
 |
| Ez a lenyűgöző lény a pekingi Tiltott Városban lévő Kilenc sárkány falának egyik szereplője.(Fotó: Jakub Hałun, Wikimedia) |
A világ teremtésével foglalkozó mítoszokban, eredetmondákban általában ugyanaz a jelentése, mint a kígyóénak: a kavargó, követhetetlen mozgású őskáoszt, rendezetlenséget szimbolizálja. A sárkány testének hullámzása az ősi vizek mozgására, veszélyes erejére, hatalmára is utal. Sok eredetmondában a világ teremtése egy sárkánykígyó elpusztításával ment végbe, és ennek képe a későbbiek során is megmaradt, amikor a legkülönfélébb hősöknek kellett megküzdeniük valamilyen, nagyon nagy erővel (például a Rosszal).
Ilyenkor a sárkány inkább a kiszámíthatatlan gonoszságot, ellenségességet testesíti meg. De az is gyakori, hogy a sárkány a sötétség és a fény, átvitt értelemben a tudatlanság és a bölcsesség harcát is jelképezi. És bár a legtöbb mítoszban keveredik benne a kétféleség, és egyszerre utal például az anyagi és szellemi világ különbségeire is, a keleti kultúrákban inkább a pozitív, a nyugatiban és a perzsában inkább a negatív képzetek tapadnak hozzá.
 |
| Sárkányszobor (Fotó: BabelStone, Wikimedia) |
A sárkányok sárkánya: a kínai sárkány
A kínai mitológiában évezredek óta a sárkányok a legnagyobb jelentőségű természetfeletti lényei. Ábrázolásuk már az i.e. 2-dik évezredben megjelent az ún. jósló-csontokon, amelyekre rákarcolták a figuráját. Valószínű, hogy Kínában az átlagnál több megkövült dinoszaurusz-, madár- és emlős csont került elő a földből, és mivel akkor még nem voltak meg a tudomány eszközei a csontok eredetének megállapításához, az állatok fogait sárkánycsontoknak (lung-ku) vagy sárkányfogaknak (lung-cse) gondolták.
Egy alkalommal, a Lo-folyóhoz vezető csatorna ásása közben olyan sok csontot találtak, hogy a csatornát Sárkányfejcsatornának (Lungsoucsü) nevezték el. Már ezeken a csontokra rákarcolt képecskéken is látszott, hogy a kínai sárkánynak minden egyéb lénynél gazdagabb a kidolgozottsága. Már azt sem könnyű felsorolni, hogy hányféle állat részeiből áll össze a teste, hiszen szarvasagancs is lehet a fején, amely viszont a tevéére emlékeztet, miközben a szeme egy démoné, a füle inkább a bivalyoké, a nyakán kígyópikkelyek vannak és a karmait, amelyek tigrislábakon nőttek, a sasoktól kölcsönözte. Emellett más színe van a keletinek, és más az égbolt közepét uraló sárkánynak. A föld alatti sárkányok a föld kincseit őrzik, az égiek pedig az esőt biztosítják. A tengereknek, tavaknak és folyóknak, vagyis a vizeknek külön sárkányaik voltak: az úgynevezett sárkánykirályok. Ezek fényes palotákban élnek odalenn, és még hatalmas seregük is van, amelyet tengeri állatokból verbuváltak.
 |
| Ma már nem kell kínainak lenni ahhoz, hogy az ember sárkányt tetováltasson magára. Ez egy szelídebb, ám télen talán kevésbé érvényesülő változat. (Kép forrása) |
Istenek is voltak?
A sárkány kezdetben valószínűleg több ősi törzs totemállata is lehetett, és ebben a szerepében is eltért a többitől. A totemállatokat általában a valóságos élőlények közül választják ki (mint például a szlávok a medvét), és csak ritkán fordul elő, hogy a totem egy fantázialény (mint például a magyar ősi mítoszok turulmadara is). És mivel fantázialény volt, alkalmas volt arra is, hogy valamiféle isteni szerepet tulajdonítsanak neki.
Kezdetben, a pogány korok istenképeinek megfelelően a sárkányok egy-egy létező jelenség – például az őselemek, tehát a mennydörgés, a villám, a szél és az eső – istenei voltak. Később, az egyistenhit logikájához hasonlóan már elvontabb, eszmei szerepet kapott a sárkány: így keletkezett a sárkánykirály alakja, amely azonban mégsem azonos az egyetlen Istennel, hiszen több területet és több alakot is kapcsoltak hozzá.
Az egyes sárkánykirályok kultusza mégis erősen hasonlított az egyistenhitek rendszeréhez. A vizek sárkánykirályát például ugyanúgy szakállas öregemberként képzelték el, mint az európai kultúrák istenét, sőt olykor még botot is adtak a kezébe. Az alakjához kapcsolódó mesékben a sárkánykirálynak lányai, fiai voltak, akikkel kapcsolatban megjelenik a „megmentő” szerep erkölcsi értékének kiemelése is. A sárkánykirály gyerekei gyakran kerültek bajba az emberek világában, amivel kiprovokálták az emberi jóságot és segítőkészséget. Aki megmentette a sárkány bajba került fiát vagy lányát, az fényes ajándékot, nem egyszer varázserejű tárgyat kapott ajándékba.
Szinte minden városban templomot emeltek neki, elsősorban a vizek közelében, tehát a folyók, a patakok partján vagy a gázlók menten, de olykor a kutaknál is. A templomból azután a pogányság szellemének megfelelően például aszály idején kivitték a sárkánykirály szobrát és a tűző napra helyezték. Áradáskor pedig végigvitték az árvíz sújtotta vidéken, hogy saját szemével lássa, mekkora a kár. Ilyenkor abban reménykedtek, hogy felébred a lelkiismerete, és intézkedni fog. Ha azonban azt látták, hogy ez nem történt meg, akkor bizony a sárkánykirály szobrát ugyanúgy „vízbe fojtották”, ahogyan más kultúrákban is „megbüntették” a cselekvésre képtelen szellemek vagy istenek jelképes szobrait (vagy elégették például a telet jelképező kisze-bábut).
A kínai császárok dicséretük jeléül gyakran adományoztak hivatalos címeket, rangokat a sárkánykirályoknak. Amiből persze az is következett, hogy amikor azok „renitenskedtek”, akkor bizony akár meg is fosztották őket a rangjuktól vagy távoli vidékekre száműzték a szerencsétleneket.
Sárkányok a kultúrában
A sárkány azóta is jelen van a kínai képzőművészetben és a díszítő művészetben, emellett a folklórban és az irodalomban is. Egy idő után magának a császárságnak is a szimbólumává vált. Igaz, itt egy másik csodalénnyel: a poraiból örökké feltámadni képes főnixszel kellett osztoznia. Ez a madár a császárné mitikus jelképállata volt. A kínai sárkánykultusz nagy hatást gyakorolt a további távol-keleti népek mitológiájára is. A sárkányok sokszínű alakjából és legendáiból sokat merített a japán, a koreai és a vietnami mitológia is.
Természetesen a kínai asztrológiából sem maradhatott ki a sárkány. Ebben a rendszerben a sárkánynak, a patkánynak, a bivalynak, a tigrisnek, a nyúlnak, a kígyónak, a lónak, a kecskének, a majomnak, a kakansak, a kutyának és a disznónak tulajdonítják az egymást követő éveket. Mondanunk sem kell: a tizenkét jegy közül a sárkány a legszínesebb és legizgalmasabb egyéniség.
Lévai Júlia
Érdekelnek a "valódi" sárkányok?
Mi MICSODA Hüllők és kétéltűek – Gekkók, békák, varánuszok
Mi MICSODA Ősi hüllők birodalma – Dinoszauruszok
