Egy postás apró kövekből megvalósított álma

http://www.tessloff-babilon.hu/egy-postas-apro-kovekbol-megvalositott-alma építmények

1969-ben Franciaországban a kulturális miniszter, André Malraux – aki egyébként jelentős író is volt – védett nemzeti értékké nyilvánított egy ismert műemléket. A Palais Normal nevű hatalmas kastély egy kis településen áll az ország délkeleti részén. Néhány évvel később a palota építője, Ferdinand Cheval arcképe felkerült egy postabélyegre. Őt egyébként a népnyelvben a „Facteur Cheval”, nagyarul „Postás Cheval” néven emlegették. De vajon miért olyan különleges ez a palota, és mi közük lehet hozzá a postásoknak?

Postás Cheval megbotlik egy szokatlan alakú kőben

A palota építője valóban egy postás volt. Ferdinand Cheval egy francia faluban született, parasztemberek fiaként, 1836-ban. Kezdetben péknek tanult, de ehhez, úgy látszik, nem volt sok kedve, ezért inkább postásnak állt, és élete végéig hűséges is maradt ehhez a foglalkozásához. A magánélete azonban meglehetősen szerencsétlenül alakult. Az első házasságából két fia született, akik közül az egyik nagyon hamar meghalt, majd 1873-ban, tizenöt évnyi házasság után a felesége is elhunyt. (Az életrajzát részletesen itt elolvashatod.) Néhány évvel később Cheval megismerkedett a nála kissé jobbmódú Claire-Philomène Richaud-val, akivel össze is házasodtak.

Ekkoriban Cheval változatlanul postásként dolgozott, és egyéb céljai nemigen voltak. A változást feleségének hozománya hozta el az életébe. Ennek ugyanis egy olyan, üresen álló, beépítetlen földterület is a része volt, amelynek talaja bővelkedett a környékre is jellemző homokkőben, és ez volt az a momentum, amely lázba hozta az akkor 43 éves postást.

Postás Cheval
Ez volt az a szokatlan alakú mészkő, amelyben Cheval megbotlott, és amelynek izgalmas látványa arra inspirálta őt, hogy a következő harminchárom évben ehhez hasonló kövekből építsen fel egy egész palotát. (Kép: Ursus, Wikimedia)

A saját elbeszélése szerint ugyanis egy alkalommal, amikor kiment az üres telekre körülnézni, túl gyorsan gyalogolt a rendezetlen talajon, ezért megbotlott egy kőben, és kis híján hasra is esett. Meglepve látta, hogy egy egészen különleges kő volt az, amiben megbotlott. A maga részéről a természet különleges alkotóerejét látta meg benne, amiről rögtön a saját alkotóereje, pontosabban az arról való fantáziálása is az eszébe jutott.   

„Korábban álmomban palotát, kastélyt vagy barlangokat építettem, de nem beszéltem róla senkinek, mert féltem, hogy kinevetnek, és én is nevetségesnek éreztem magam. Azután tizenöt év múlva, amikor már majdnem elfelejtettem az álmomat és már egyáltalán nem gondolkoztam rajta, a lábam emlékeztetett rá” – így fogalmazta meg, hogy mit váltott ki előle a kő furcsa formája. A látványt azután így részletezte: „Ez egy víz által formált, az idő erejétől megkeményedett homokkő volt, amely olyanná vált, mint a kavics. Annyira furcsa szobor lett belőle, amilyet az ember nem képes utánozni: bármilyen állatot, bármilyen vicces figurát bele lehetett látni”.

Cheval olvasott, művelt ember lehetett, és így pontosan írta le a homokkő természetét. Az üledékes kőzetek többféle eredetűek is lehetnek, például ugyanúgy keletkezhetnek vulkánkitörések törmelékeiből, mint abból, hogy a területen egykor nagy mennyiségű víz volt, amely sokféle anyagot oldott fel, majd ülepített le. A többféle eredet pedig többféle formához is vezet, s az ilyen kőzetekben egykor élt állatok nyomai, páncéljai, megkövesedett darabjai is ott lehetnek. Chevalt eldöntötte, ilyenekből fogja felépíteni az álmai palotáját. „Mivel a természet már megalkotta a homokkőből ezeket a szobrokat, én csinálom meg majd hozzájuk a falazatot és az építészetet” – döntötte el.

És valóban ez is történt: Cheval 1879 áprilisában elkezdte építeni a később Palais Idéal-nak elnevezett épületet, és a következő, több mint harminc évben a kézbesítői munkája után mindennap kitartóan azon dolgozott, hogy kellő mennyiségű követ gyűjtsön össze, és hogy azokból folyamatosan építse az álmai palotáját. A köveket mésszel, habarccsal és cementtel kötötte össze.

Tízezer nap, kilencvenháromezer óra és harminchárom év küzdelem

Cheval először a zsebében, később egyre nagyobb tarisznyákban, majd végül talicskával szállította a helyszínre a további köveket, amelyek egyedi formáit valóban a lehető legteljesebb mértékben kihasználta. A kövek mellett képes magazinokat és színes képeslapokat is gyűjtött, hiszen sosem tanult építészetet, ezért így próbált információt szerezni a világban lehetséges stílusokról és építészeti megoldásokról. Ennek folyományaként palotája szinte minden építészeti stílus elemeit tartalmazza, az izgalmas mitológiai lények szobraitól a szelíden kanyargó, külső lépcsőkön át a gótikus hangulatú tornyokig. Még az egyiptomi és hindu templomok, a távol-keleti mecsetek, de a középkori kastélyok jellegzetes elemeivel is találkozhatunk a palotát csodálva, amely így vált az ún. naiv művészet egyik legizgalmasabb alkotásává. Amikor 1912-ben befejezte, azt írta fel rá, hogy „Egy ember munkája”. Egy másik felirat pedig így hangzik: „1879-1912. 10 000 nap, 93 000 óra, 33 év küzdelem. Hadd próbálkozzanak azok, akik úgy gondolják, hogy jobban tudnak dolgozni."

Postás Cheval
Cheval egyik legfőbb törekvése az volt, hogy a palotáján az emberek és az állatok együttélésének harmóniája is jelen legyen. (Kép: Otourly, Wikimedia)

 

 

Cheval szerette volna, hogy a végső nyughelye ebben a palotában legyen, ezért egy egyiptomi stílusú sírhelyet is kialakított benne. Ám hamarosan kiderült, hogy az akkori törvények szerint kastélyban tilos temetkezni. Így aztán a falu temetőjében épített fel magának egy mauzóleumot, „A csend és végtelen pihenés sírja” felirattal. Amikor azután – addigra már ismét özvegyen, ráadásul a gyermekeit is elveszítve – 1924-ben meghalt, a község oda temette őt.

Híre-neve, hihetetlen munkájának dicsősége sok költőt és képzőművészt is megmozgatott. Köztük Picassót is, aki 1937-ben egy képregény-szerű füzetet készített róla, amelyet ma a „Facteur Cheval vázlatfüzete” néven tartanak számon. Legutóbb 2018 ihletett meg egy zenészt, Will Varley-t, aki róla írta a The Postman című dalt. 

Lévai Júlia


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  bolt  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  császárság  csillagok  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  Európa  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  India  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyelv  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szavak  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  Velence  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene