Kik voltak a beginák?

http://www.tessloff-babilon.hu/kik-voltak-a-beginak- szerzetesrendek, történelem, vallás

A mai, szegényeket, beteget és menekülteket segítő civil mozgalmak gyakran tekintik őseiknek a középkor elejétől megszerveződő, női begina mozgalmat, amely a belgiumi Brabant tartományban kezdett működni. Valószínűleg a liège-i püspökség területén alakult meg, de a közeli Nivelles is szívesen mondja a magáénak a kezdeményezést, hiszen a jótékony cselekedetekkel legalább annyira szeretnek büszkélkedni a városok, mint a harcias, háborús hőstettekkel.

Mit jelentett a nevük?

Hogy a beginák pontosan miről kapták a nevüket, azt ma már nem könnyű meghatározni. Az egyik legvalószínűbb feltételezés, hogy magáról a liège-i püspökség egyik papjáról, Lambert le Bègue-ről nevezték el magukat így. A fennmaradt források szerint ő volt az, aki arra bátorította a nőket, hogy a zárdák falain kívül is szabadon végezzenek olyan tevékenységeket, amelyeket nemesnek és méltónak tartanak, a hitük kifejezéséhez. Ez pedig a kereszténység eredeti szellemiségének megfelelően a krisztusi példa követése, embertársaik önzetlen megsegítése és az „Isten mindenkit a maga képére teremtett” elvének érvényesítése volt.

 Kik voltak a beginák?
A diksmuide-i beginázs. Egy alkalommal Thomas Becket, Canterbury érseke is megszállt itt, 1170-ben, miután összeveszett II. Henrik angol királlyal.

Az első csoport, amely vélhetően az ő támogatásával kezdett dolgozni, 1170 körül szerveződött meg. Mások szerint azonban a begina név nem innen, hanem a középkori flamand nyelvben használt beghen szóból származik, amelynek az egyik jelentése: imádkozni. A nivelles-iek szerint viszont Nivelles város védőszentje, Szent Begga a névadó, hiszen a legenda szerint ebben a városban alapították az első beginázst (a beginák közösségi házát). De bárhonnan is ered, a lényeg, hogy a begina név dicsőségét még ma is sokan szeretnék a magukénak tudni.

Volt-e közük a szerzetesrendekhez?

A szerzetesrendek a szigorú elvonultságot, magányosságot vállaló remeték közösségeiből alakultak. A kereszténység korai elterjedésének idején elsőként Egyiptomban jöttek létre szerzetesi közösségek. Ezek életét szigorú belső előírások szabályozták, a feladatuknak pedig elsősorban a hit elvont kérdéseinek tanulmányozását tekintették. Később, főként Nyugaton a szerzetesség gyakorlatiasabb feladatokkal is bővül. A legfőbb cél ekkor is az Istenhez leginkább méltó élet maradt, de ebbe az eszménybe egyre inkább bevonták az olyan hasznos munkának tekintett tevékenységeket is, mint amilyen például a föld megművelése, a gyógyító növények termesztése vagy a kódexek másolása. A világszerte felépített monostorok-kolostorok és kertjeik ekkor a közösségeket segítő munkák legfontosabb területeivé váltak, ahol a szerzetesek valóban jelentősen hozzájárultak nemcsak a vallás terjesztéséhez, de a kultúra fenntartásához és gazdagításához is.

 Kik voltak a beginák?
A beginák a túlzott szegénységet, a teljes lemondást sem pártolták, ezért a házaik, kertjeik szépek és életközeliek voltak. A közösség vezetője minden évben meglátogatta a tagok szállását és felülvizsgálta, hogy az se fényűző, se túlságosan egyszerű legyen.

A legelső kolostort a Nursiai Szent Benedek (480-543) által alapított rend építette, Itáliában (ez a Monte Cassino kolostor), 529 körül. Ezután, a kora középkor folyamán a bencések rendházai az egész nyugati keresztény világot behálózták. Mellettük még az ír szerzeteseknek volt nagy szerepük a kereszténység Nyugat-Európában való elterjedésében. A népvándorlás idején sokan Szent Patrick (385-461) tevékenysége nyomán lettek keresztényekké.

A 13-dik század elején pedig az ún. koldulórendek is megjelentek: ekkor jött létre az Assisi Szent Ferenc által alapított ferences és a Szent Domonkos vezetésével létrehozott domonkos rend, amely kezdetben kizárólag koldulásból tartotta fenn magát. Ezeknek azonban már fontos jellemzőjük volt, hogy kolostoraikat nem elszigetelt völgyekben, távoli hegycsúcsokon, hanem az emberek között, a városokban építették föl.

A beginák tevékenysége annyiban hasonlított a szerzetesekére, hogy szintén közösségekben éltek, egy fontos dologban azonban alapvetően különböztek tőlük: tagjai, akik egyedülálló nők voltak, nem életre szólóan örök fogadalommal, hanem ígérettel vagy ideiglenes fogadalommal köteleztek el magukat arra, hogy követik a krisztusi tanokat és hogy az evangéliumi eszmények (főként a szegénység) megtartását tekintik a legfőbb céljuknak. De annyiban is különböztek a szerzetesektől ill. az  apácáktól, hogy nem tettek szegénységi fogadalmat, akinek volt vagyonuk, azok nem mondtak le arról és bármikor visszatérhettek a világi életbe. A vagyontalanok pedig nem kértek és nem is fogadhattak el alamizsnát, hanem kétkezi munkával vagy a gazdagabb polgárok gyerekeinek tanításával tartották el magukat.

Mindez azt is jelentette, hogy az egyes beginaközösségek önállóak voltak, nem alkottak egységes szervezetet. A szerzetesrendektől eltérően ezért a pápai vagy a püspöki fennhatóságot sem fogadták el, ami később természetesen súlyos konfliktusokhoz vezetett, az egyház hatalmi szervezetei és a beginák között. Minden közösség maga választotta meg vezetőjét, maga alakította ki a saját életmódját és szabályzatát, amelyben a vallásos gyakorlatok – imádság, személődés-elmélyülés, szertartáson való részvétel –, az önfenntartó fizikai munka – elsősorban szövés és csipkeverés – mellett jelentős szerepet kapott a szociális tevékenység, tehát a betegápolás, a szegények gondozása és a tanítás is.

Az első begina közösséget hamarosan mások is követték: 1207-ben Mechelenben, 1234-ben Leuvenben, 1244-ben Brugge-ben és 1245-ben Brüsszelben alapítottak szervezetet. A 12-dik század végére Flandria és Németalföld területén szinte minden településen dolgoztak beginák, s a nagyobb városokban akár két vagy három rendház is működött. A legnagyobb begina közösségek, mint például a genti rendház, több ezer begina számára nyújtottak otthont és munkalehetőséget.

 Kik voltak a beginák?
A 11-dik század második felétől sok flamand és vallon betelepülő jött Magyarországra. Ők nemcsak a hazai városias települések megalakulásában és a textilipar meghonosításában játszottak szerepet, hanem azzal is, hogy behozták a kolduló szerzetesrendek és a begina mozgalmak szellemiségét. A magyarországi beginák első írásbeli említése 1276-ból maradt fenn, amikor Árpád-házi Margit boldoggá avatási eljárásában négy-öt, Esztergomban élő begina is jelentkezett tanúnak. A történészek szerint begina-közösségből fejlődött apácazárdává a híres Nyulak-szigeti (ma: Margit-sziget) kolostor is, ahol a begina-hagyományok szellemében élt IV. Béla leánya, Margit (1242–1271) is.

Kik álltak be beginának és miért?

A középkori Európában a nők társadalmi helyzetét szinte össze sem lehet hasonlítani a maival. Igaz, sokak fejében ma is él annak dogmája, hogy a nők veszélyes, érzéki és buja lények, akik folyamatosan provokálják a férfiakat, miközben azok nem kötelesek önfegyelmet gyakorolni, viszont egyedül képviselik a szellem és a közélet világát. Akkor azonban ez nem csupán egy szélsőséges vélemény volt, hanem teljes mértékben meghatározta a társadalom és azon belül a nők életét.

A nők nem tanulhattak, nem szólhattak bele a közösség döntéseibe és nagyon kevés (főként föld- és állattartás körüli) munkát leszámítva nem dolgozhattak a háztartáson kívül. A nemesi származású nők előtt végképp csak két lehetőség állt: a házasság vagy a zárda, hiszen a közvélekedés szerint ők elárulták volna az osztályukat, ha az úgymond lealacsonyító munkával próbálták volna eltartani magukat. Csak az alacsonyabb származású nők némelyike foghatott önálló vállalkozásba, de a többség szintén csak egy férfi nyújtotta anyagi biztonságra számíthatott.

Ugyanakkor a házasság lehetősége a legtöbb nő számára megszűnt, hiszen a keresztes hadjáratok, a járványok, illetve a cölibátushoz (nőtlenséghez) kötött világi és egyházi pozíciók magas száma miatt egyre kevesebb volt a házasságot vállalni tudó férfi. Emellett a kolostorba vonulás is kiesett, mert az egyház elutasította a nőket és férfiakat egyszerre befogadó kolostori formát, miközben apácarend is alig létezett. Ráadásul a működő rendeknél is jelentősen korlátozták a korábban önállóságot és tekintélyt élvező zárda-főnöknők hatáskörét. Ezért a zárdák egyre kevesebb nőt tudtak befogadni. Akiknek tehát nem sikerült házasságot kötniük és zárdába se tudtak menni (vagy esetleg nem is akartak, mert fontos volt számukra a személyes szabadságuk), azok tömegével választották a beginázsokat, vagyis a beginák számára épült, önálló rendházakat. Amelyekben pedig nemcsak hasznosnak és szabadnak érezhették magukat, hanem egyre nagyobb tekintélyt is szereztek az országukban.

Mi lett a begina mozgalom sorsa? 

A mozgalom a 13-dik században élte virágkorát, amikorra igen jelentős hatást gyakoroltak a hétköznapi emberek vallási életében. A begina rendházak városi központokká váltak, és a ferences rendi szerzetesekkel együtt terjesztették az új, a krisztusi kegyességre, a karitászra alapuló vallási nézeteket, a németalföldi lakosság körében.

A begina novíciáknak (apácanövendékeknek) a felavatásuk után akár saját lakrészük vagy házuk is lehetett, sőt szolgálót is tarthattak. A beginázsok idővel önálló településekké váltak, saját templommal, kórházzal, temetővel, nemritkán saját főtérrel és elkerített utcákkal. A genti beginázs falai és vizesárka mögött pl. a 14-dik század elején két templom, 18 közösségi szállás, több mint száz ház, kórház és egy sörfőzde is volt!

A 14-dik századtól az egyházi hatalom egyre veszélyesebbnek érezte a beginák önállóságát, és ezt azzal próbálta letörni, hogy igyekezett betagozni a szervezeteiket a már felügyelete alatt álló szerzetesrendek, főként a dominikánusok és ferencesek soraiba. A rendházak azonban nem voltak hajlandóak feladni a szabadságukat, ezért lassan eretnekséggel is vádolták őket, ami akkor a legnagyobb bűnnek számított. 1310-ben egy tagjukat, a francia misztikus Porete-i Margitot Párizsban elítélték és megégették. Mivel ezzel szemben már nem maradt eszközük, a 16-dik századtól a legtöbb begina-közösség megszűnt. Egy részük kénytelen volt csatlakozni valamelyik nagyobb, elismert szerzetesrendhez, más részük pedig a készülődő reformáció újonnan alakuló mozgalmaihoz kapcsolódott. Mindezek miatt csak nagyon kevés begina közösség maradt fenn a 19-dik századig. Csupán Belgiumban maradt fenn néhány beginázs, Brugges, Lier, Mechelen, Leuven és Gent városában. Az utolsó begina valószínűleg 1998-ban halt meg a belgiumi Turnhout-ban, bár sokak szerint ma is élnek beginák Belgiumban.

Ma már kézzelfoghatóan csak néhány begina-udvar őrzi az emléküket, az UNESCO világörökség részeként. A szellemüket azonban sokan követik, amikor civilként, egyházi kereteken kívül szerveződnek meg arra, hogy segítsenek mindazoknak, akik valami okból az államoktól vagy a nagyobb egyházaktól nem jutnak segítséghez.

 

Lévai Júlia


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  bolt  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  császárság  csillagok  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  Európa  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  India  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyelv  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szavak  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  Velence  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene