A vérvörös csütörtök története

http://www.tessloff-babilon.hu/a-vervoros-csutortok-tortenete történelem, tüntetés

Május 23-dika Magyarország történelmében és irodalmában egyaránt emlékezetes dátum. Az azóta vérvörös csütörtökként emlegetett, 1912-es májusi napon a munkások első nagyszabású tüntetése zajlott le, amelyen a hadsereg addig szokatlanul erőszakosan lépett fel.

Mi vezetett a tüntetéshez?
A tüntetést az a felhívás indította el, amelyet az ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt intézett az ország munkásaihoz. A szociáldemokraták az 1870-es években kezdték terjeszteni azokat a szocialista eszméket, amelyek egyebek közt a politikai jogok demokratizálásának és a munkaviszonyok javításának céljait fogalmazták meg.

 A vérvörös csütörtök története
Petőfi jelszószerű verssora – „Haza csak ott van, ahol jog is van” – az 1912-es, hatalmas munkástüntetésen is ott volt, bizonyítva, hogy a 48-as, liberális eszmények bármely réteg számára érvényesek lehetnek.

Az egyes szakmákhoz és területekhez kötődő ún. szakegyleteikben kialakították a segélyezések és az önképzések rendszerét, de rendkívül fontosnak tartották a műveltséget segítő intézményeket is. A munkások a századfordulótól városonként munkásotthonokat, szakszervezeti székházakat építettek, amelyekben könyvtárakat, énekkarokat, színjátszó csoportokat működtettek, tanfolyamokat, közéleti vitákat rendeztek. Mindezek mellett színvonalas szakmai folyóiratokat is kiadtak. Önálló pártjuk 1890-ben alakult meg. Céljaik közt a gyárak, földek, bányák, bankok köztulajdonba vétele mellett a nyolcórás munkaidő bevezetése, a szövetkezeti rendszer, a szakszervezeti mozgalom és a parlamenti érdekérvényesítés megerősítése is szerepelt.

Ez utóbbi területén legfontosabb követelésük az általános, egyenlő, titkos, nőkre is kiterjedő választójog volt, amiben a polgári demokraták és radikálisok is támogatták őket. A választási rendszer ugyanis rendkívül elavult volt. Változatlanul az 1848. évi V. törvénycikk által meghatározott egyfordulós, relatív többségi választási rendszer volt érvényben, amelyben csak azoknak a huszadik évüket betöltött férfiaknak volt választójoguk, akik megfeleltek a kormányok által meghatározott vagyoni cenzusnak (vagyis egy olyan, osztályozási rendszernek, amely egy bizonyos nagyságú birtokot és vagyont írt elő a részvételhez). A dualizmus korában egy 1874-es törvény az adózáshoz kötötte a választójogot, aminek következtében később (1899-ben) még azokat is kizárták a szavazásra jogosultak közül, akik nem fizették be időben az adóhátralékukat. A demokraták számára a legalapvetőbb kifogás a nők és a vagyontalanok kizárása volt.

Ezt a függetlenségi Justh-párt párt is képviselte a parlamentben, ahol azonban 1912 májusában (nem mellesleg Ferenc József császár és király sürgetésére) azt a Tisza Istvánt választották meg házelnöknek, aki teljes erővel akadályozta az ellenzéki pártok javaslatainak érvényesítését. Ennek érdekében terjesztette be a saját, ún. obstrukciós törvényjavaslatát is, a viták meglehetősen önkényes szabályozására.

 A vérvörös csütörtök története
Ez a negyvenes villamos a tüntetés során védőfallá vált egy időre, a lövöldözésekben.

(Obstrukciónak a politikában a döntések jogszerű, de fölösleges, gyakran zajos hátráltatását nevezik, a latin obstructio = elfalazás, elzárás jelentésű szó alapján. A törvény azt is lehetővé tette, hogy a kormány mindent obstrukciónak minősíthessen, ami nem tetszik neki.) Tisza javaslata most a választási törvény reformjának beterjesztését is akadályozta volna, a lakosságot sújtó haderőtörvény ellenzéki kifogásolásával együtt.Ezért látta úgy a Szociáldemokrata Párt, hogy a parlamentnek ez a döntése erőteljes politikai fellépést kíván, amellyel a munkások az ellenzéki pártokat kívülről megerősíthetik.

Tüntetések szervezése országszerte

Magyarországon a környező országokhoz képest jóval nagyobb volt a szervezett munkások aránya: a századfordulón körülbelül 15 ezer, 1907-ben már 135 ezer munkás, vagyis a munkások 10-15 százaléka tartozott szakszervezethez, illetve a Szociáldemokrata Párthoz. Ezért a Budapestre tervezett tüntetéshez több város is csatlakozott: Aradon, Győrött, Kaposvárott, Kassán, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Pozsonyban, Szolnokon és Temesváron, de további, kisebb városokban is megindult a tiltakozás. A fővárosban május 23-dikán százezres munkástömeg gyűlt össze, amelyet hamarosan rendőrök vettek körül, és igyekeztek megállítani.

A békésen demonstráló tömeg azonban nem oszlott szét, ezért Lukács László miniszterelnök Tisza István egyetértésével tízezer fős hadsereget vezényelt ki ellenük. A tömeg továbbra is az általános választójogot és Tisza távozását követelve menetelt a Parlament felé, amikor a hadsereg vezetői tűzparancsot adtak: géppuskával a tömegbe lövettek. A munkások válaszként barikádokat építettek és visszalőttek a rendőrökre. Az utca csatatérré vált, és az összecsapások során öt civil és egy rendőr vesztette életét, 162-en pedig megsebesültek. A Szociáldemokrata Párt visszavonulásra szólította fel a harcolókat, ám akkorra a tömeg már nem volt irányítható. Az általános, titkos és egyenlő választójogért valamint a haderőreform ellen szervezett, békés tüntetés véres összecsapássá vált.

 A vérvörös csütörtök története
Sajátos módon értelmezte a szabadelvűséget a Nemzeti Munkapárt elnöke, Lukács László miniszterelnök, aki épp a liberalizmus egyik alapelvéért, a jogegyenlőségért tüntető tömeg ellen vezényelte ki a katonaságot.

Milyen hatása volt a tüntetésnek?

A tüntetéssel a szociáldemokraták nem tudták elérni legfőbb céljukat, a választójog megreformálását. Sőt, a következő évben megszavazott, 1913. évi XIV. törvénycikk még azzal is rombolta a jogrend demokratizmusát, hogy nyílt szavazást rendelt el.

Az általános és titkos, a nőkre is kiterjedő (igaz, még mindig korlátozott) választójogot elsőként majd csak a Károlyi-kormány vezeti be 1918-ban. Eszerint minden, bármelyik hazai nyelven írni-olvasni tudó, 21 éven felüli férfi és 24 éven felüli nő szavazati jogot kapott.

A tüntetésnek azonban mégis jelentős volt a hatása elsősorban a társadalom közéletére. A megmozdulás illetve annak véres elfojtása felhívta a figyelmet arra, hogy miközben tömegek élnek nagyon nagy szegénységben, semmilyen módon nem tudják érvényesíteni a politikai céljaikat, akaratukat. A választási törvény kirekesztő jellege miatt csak az egyes politikusok jóindulatán múlik, hogy egy-egy témában érvényesül-e a képviseletük a parlamentben.

A társadalmi berendezkedés ekkor még csak az irodalom és a művészetek számára adott lehetőséget arra, hogy erről a problémáról beszéljenek. A polgári irodalomban, különösen a Nyugat című, 1908-tól működő folyóirat szerzőinek körében felismerték ennek fontosságát, és a szolidaritás, a kirekesztettek ügye állandó témává vált a műveikben. Ők gyakran publikáltak a szociáldemokraták által fenntartott Népszavában is.

A tüntetésről a kor két nagy költője is írt drámai hangulatú verseket. Babits Mihály a Május huszonhárom Rákospalotán című költeményben állított emléket az eseménynek, Ady Endre pedig két versben is: a Rohanunk a forradalomba és a Rengj csak, Föld beszél a tüntetésről. Ezek mellett Kaffka Margitnak az Állomások című regénye, Kosztolányi Dezsőnek pedig az Emlék 1912. május 23-ról című írása szól a vérvörös csütörtökről.

Az egykori tüntetők politikai céljai azonban csak több évtizeddel később, rengeteg kitérő és egy áldemokratikus rendszer után váltak valóra, az 1989-90-es rendszerváltás alkotmányával, amely ténylegesen is lehetővé tette az általános, titkos és minden kirekesztés nélküli választójogot.

 

Lévai Júlia




Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  bolt  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  császárság  csillagok  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  Európa  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  India  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyelv  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szavak  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  Velence  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene