Az első nagy összeköttetés: a selyemút

Dzsingisz kán, kereskedelem, Kína, Marco Polo, ókor, selyemút, Szogdia, szogdok, teaút, úthálózat

Amíg nem volt távközlés és gyorsan haladó jármű, addig az emberek nem sokat tudtak a tőlük távol élők kultúrájáról, tárgyairól, szokásairól. Emiatt volt kiemelkedő jelentőségük már az ókorban is azoknak a jól bejáratott utaknak, amelyeken nem hadseregek, hanem békés kereskedők indultak el távoli vidékek felé, többnyire csoportosan, karavánokba szerveződve. A karavánok áruszállítói az utat tevén, lovon, vagy akár gyalog tették meg, és olykor szerzetesek vagy egyéb, magányos vándorok is csatlakoztak hozzájuk.
Az egyik ilyen kereskedelmi úthálózat az ún. selyemút volt, amelynek főbb útvonalai már az időszámításunk előtti időkben körvonalazódtak, és a keleti kultúrákat kötötték össze a nyugatiakkal.

Mióta létezik a selyemút?

Amikor a selyemhernyó gubójának felfedezése nyomán Kínában meghatározóvá vált a selyemkészítés, a kínai kereskedők útnak indultak, hogy távolabbi vidékeken is eladják a termékeiket. Az 1200-1300-as évekre egyre kiterjedtebb hálózattá álltak össze az általuk bejárt kereskedelmi utak.

Ezek Kelet-Kínából indultak, és Közép-Ázsián, illetve Afrikán át a Fekete-tengerig vezettek. (A Fekete-tenger majd az 1200-as évektől válik különösen fontossá, ugyanis ebben az időben a tenger partján genovai kolóniák is kiépültek, így a kínai kereskedők az olaszokkal is szorosabbra tudták fűzni a kapcsolatokat.) Később egy olyan út is becsatlakozott a hálózatba, amely Indiát kötötte össze Közép-Ázsiával.

Mivel a legmeghatározóbb áru – sőt, olykor az általános fizetőeszköz is – a kínai selyem volt, később (1877-ben) egy német geográfus, Ferdinand von Richthofen selyemútnak nevezte el a hálózatot.  

A selyemút nem egyetlen út volt, hanem hasonló irányú utak összessége. Az árukat szállító karavánoknak mindig az adott körülményektől függően kellett megválasztaniuk a pontos útvonalat. Ha valahol éppen éhínség vagy aszály fenyegetett, esetleg ellenséges törzsek támadásaira számíthattak, akkor azt a területet inkább elkerülték. Idővel aztán rögzültek a főbb útvonalak, amelyek nagyobb városokat is érintettek. A több mint 8000 kilométert átfogó selyemút évszázadokon át tudta biztosítani az összeköttetést Kelet és Nyugat között.

Ezen a vázlatos térképen jól láthatóak a selyemút ősi szárazföldi (piros) és tengeri (kék) útvonalai. (Wikipédia)

A karavánokkal többnyire egyszerű szállítók utaztak, akik az alkudozásokban, adásvételekben nem feltétlenül vettek részt. Az áruk cseréje a nagyobb városok piacain zajlott, a kereskedők inkább itt voltak jelen. Az utakon persze vándorkereskedők is jártak, de jóval kisebb létszámban, mint az áruszállítók.

A selyemút forgalma jelentős szerepet játszott a kínai, az egyiptomi, a perzsa, az arábiai, az indiai, a római és a bizánci kultúra formálódásában. Jelentőségét és megbecsülését mutatja, hogy 2014-ben az út kazahsztáni, kínai és kirgizisztáni szakaszát az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.

Kanyargós utak északon és délen

A régészeti feltárások tanúságai szerint a selyemút az időszámítás kezdete előtti első században, a Han-dinasztia korában vált rendszeresen használt útvonallá.
Központi útja Észak-Kína kereskedelmi központjától, Hszianból (Xi’an) indult nyugat felé, majd a szárazföldön északi és déli útszakaszokra bomlott, hogy kikerülje a Takla-Makán sivatag és a Lop-nór tó nehezen járható vidékét. Az északi útvonal északnyugati irányba indult, Kína Gansu tartományán keresztül, majd háromfelé ágazott el.

Kettő ezek közül a hegyek vonulatát követte a Takla-Makán sivatagtól északra és délre, majd ezek Kasgarnál  ismét egyesültek. A harmadik a Tien-san hegységtől északra haladt, Turpanon  (Turfán), Talgaron és Almatin  keresztül (ez ma Kazahsztán délkeleti része). Az út Kashgartól nyugatra ugyancsak kétfelé vált: az egyik szakasz az Alai-völgytől Termez és Balkh felé, a másik a Fergana-völgyben Kokandon keresztül nyugatra haladt, és miután átszelte a Karakum sivatagot, rövidesen találkozott a déli útvonallal.

Egy másik útvonal szintén Hszianból (Xi’an) indult, és a Sárga-folyón keresztül nyugat felé tartott Hszincsiang-Ujgur, Fergana (ma Üzbegisztán), Perzsia (Irán) és Irak felé. Ez a Római Birodalom keleti határát is érintette.
déli útvonal egyetlen útból állt, amely Észak-Indián keresztül Turkesztán-Horászán területén át, déli elágazásokkal vezetett a tengeren Mezopotámiáig és Anatóliáig. Kínában dél felé haladt a Szecsuan-medencén keresztül és a hegyeken átszelve Északkelet-Indiába ért. Ezt a szakaszt Teaút néven is emlegették.
Az útvonal a Brahmaputra és Gangesz folyók síkságainál nyugatra fordult, Észak-Pakisztánon és a Hindukus hegységen át érkezett meg Afganisztánba, és onnan torkollt bele az északi útba. Ezután viszonylag egyenesen vezetett Észak-Irán hegyein és a szíriai sivatag északi részén át a Földközi-tenger keleti partvidékéig.

A gyönyörű, vörös színű rubin a korund nevű ásvány egyik változata, amely szennyeződések hatására színeződött el. Mivel a gyémánt után ez a legkeményebb ásvány, ezért is tartották nagy becsben.

A kereskedők nemcsak a szárazföldön, hanem a tengeren is utaztak. Ott az áruk Herátból Szúzán át a Perzsa-öbölnél lévő Szpaszinu Kharaxig haladtak. Az egyéb Földközi-tengeri kikötőktől a hajók Rómáig vitték őket.
Előfordult, hogy egy-egy térségben hosszú időn át ugyanaz a népcsoport szállította az árukat. Az Amu-darjától délre futó utakon jellemzően az indiaiak vonultak, attól északra viszont a szogdok tartották Kínával a kapcsolatot.

Kik voltak a szogdok?

Az Amu-darja felső folyása és mellékfolyói mentén, a mai Afganisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán jó részén az ókorban egy iráni népcsoport tagjai, a szogdok éltek. Országuknak Szogdia (vagy Szogdiané) volt a neve. Ez egy időben az Óperzsa Birodalom provinciája volt, majd i. e. 327-ben Nagy Sándor foglalta el a területét, hogy azután Baktriával összevonva birodalma egyik szatrapiájává tegye.

(A perzsa államokban szatrapia volt az egyes tartományok neve. Az államot a király, a szatrapiákat a törvényalkotásra jogosult szatrapák irányították. Mivel ezek gyakran visszaéltek a hatalmukkal, elnevezésükhöz a „kényúr” jelentése is hozzátapadt. Így került be a szó évszázadokkal később a magyarba is, ahol satrafa lett belőle, és a perlekedő, gonoszkodó öregasszonyokra mondják.)

A szogdoknak minden évben adóval kellett hozzájárulniuk a Nagy Sándor vezette állam gyarapodásához, amelyet a fejlődésnek induló városok könnyen ki tudtak fizetni a kézműiparuk és kereskedelmük hasznaiból. Nagy Sándor halála után a terület először a Szeleukida Birodalom, később a Görög-Baktriai Királyság része lett. Kereskedelme színvonalát ebben az időben is megtartotta. Ezt segítette, hogy az i. e. 2-dik század első felében katonai erővel biztosították a Tarim-medencén keresztül vezető kereskedelmi utakat, amelyek a hamarosan összeálló selyemút egyik szárazföldi szakaszát képezték. (Később a tokhárok foglalták el, így jó ideig Toharisztánnak, kínai nevén Tahiának hívták.) Mivel a greko-baktriai uralkodók is sok új várost alapítottak, továbbnőtt a városi piacok jelentősége, és ezek rengeteg indiai és kínai kereskedőt vonzottak oda.

A selyemút karavánjai tehát egyre gyakrabban érintették a szogdok településeit, például a mind híresebbé váló Szamarkandot. Az egyik nagy kínai történetíró, csillagász és naptárkészítő, Sze-ma Csien (i. e. 145 vagy 135- i. e. 86)  leírásaiból tudjuk, hogy olykor akár több száz tagú küldöttség is útnak indult Kínából, hogy eljusson a szogdokhoz és kereskedjen velük. Ennek pedig egyenes következménye volt, hogy maguk a szogdok is egyre gyakrabban használták a selyemutat. Sőt, ettől kezdve hosszú időn át ők voltak jelen a legnagyobb számban a karavánokban.

Mivel a szogdok többféle vallást is követtek, nagy szerepet játszottak abban, hogy a kiváló kézműves termékeik mellett a buddhizmus, a manicheizmus, a nesztorianizmus és a zoroasztrizmus is ismertté vált a távolabbi országokban. Hiszen ahol az emberek gyakran találkoznak egymással, hogy tárgyakat cseréljenek, ott óhatatlanul az eszmék cseréje is megtörténik. A selyemút élénk forgalma révén elsősorban a buddhizmus terjedt el, és egészen a 8-dik századig ez volt a legnépszerűbb vallás a térségben. Az ekkor bekövetkezett iszlám hódítások nyomán azonban a muszlim vallás vált uralkodóvá.

Az arab hódítás általában is radikálisan megváltoztatta a helyzetet: a szogd gazdaság hanyatlásnak indult, és ez hatalmas elvándorláshoz vezetett. Az ott élő perzsák szintén áttértek az iszlámra és a selyemkereskedelemben is átvették a szogdok szerepét.

A mára bárhol beszerezhető bors egykor ritka fűszer volt Európában, ezért az ára az aranyéval vetekedett..

A selyemút egyébként a Mongol Birodalom idején élte a virágkorát, amikor Dzsingisz kán hatalma egészen a Fekete-tengerig terjedt. A mongolok felismerték a kereskedelem jelentőségét, és rengeteg energiát fektettek az utak kiépítésébe. Ám miután 1368-ban Kínában megdöntötték a mongolok uralmát, a kínaiak kénytelenek voltak elkerülni a mongolok által kézben tartott kereskedelmi utakat is. Ez komoly veszteséget jelentett az ott zajló kereskedelem számára. Később a fontosabb közép-ázsiai kereskedővárosok a Timur Lenk által indított, pusztító háborúk áldozataivá váltak, és ez hosszú időre lehetetlenné tette a kereskedést is. A selyemút szétzilálódott és a jelentősége megszűnt.

Mi mindent köszönhettek a nyugatiak a selyemútnak?

A selyemúton rengeteg olyan árut hoztak-vittek, amelyeknek enélkül a hírét sem hallották volna az emberek. A selyem mellett például a pézsma, más néven mósusz nevű illatszer és sokféle drágakő is érkezett is a keleti kultúrákból. A drágakövek közül a legnépszerűbb a rubin volt, amelyet a nyugati császárok-királyok különösen értékesnek láttak, és szerették rubinnal ékesíteni uralkodói jelvényeiket vagy a fegyvereiket. Emellett a gyémánt és az igazgyöngy is kapós árucikk volt.

A többség számára a fűszerek voltak a fontosabbak. Nyugatról bazsalikom, menta, zsálya, rozmaring és kakukkfű érkezett a keletiekhez, ahonnan a kereskedők nagy mennyiségben szállították az akkor méregdrága borsot, szegfűszeget és köményt a nyugatiaknak. Drágaságban még ezeken is túltett a sáfrány, a gyömbér, a fahéj és a szerecsendió. Ezek a fűszerek annyira értékesek voltak az európaiak számára, hogy sokszor még az aranynál is jobban megfizették.

Mindezek mellett ékszerek, illatszerek, üvegtárgyak, ezüst és arany dísztárgyak, szőnyegek, gyapjútermékek, de juhok és lovak is gazdát cseréltek a selyemút nagyobb állomásain. Az állatok közül a lónak volt akkoriban a legnagyobb értéke.

Sajnos olykor járványokat is „szállítottak” a karavánok, hiszen kikerülhetetlen volt, hogy például a kórokozókat hordozó élősködők vagy apró állatok megbújjanak az áruk között vagy a ruhák redőiben. Mindezért azonban bőven kárpótolta az emberiséget a selyemút rengeteg, egyéb haszna, mint amilyen a szellemi gazdagodás is.

A selyemúton született meg az ún. „lingua franca”, vagyis a közvetítőnyelv fogalma is. Ez azt jelentette, hogy az emberek megegyeztek egy olyan nyelv használatában, amelyet érdemes volt mindenkinek megtanulnia, hogy kapcsolatot tudjon tartani másokkal. Ez a selyemúton kialakuló nyelv a14-dik században a perzsák egyik nyelvjárása volt, amely azután a 17-dik századig a diplomácia, az irodalom és a művelődés fő nyelve is lett, a török és mongol udvarokban. Ez ott ugyanazt a szerepet töltötte be, mint Európában a sokáig hivatalos nyelvként használt latin.

A selyemutat választotta több felfedező és kalandor is ahhoz, hogy eljusson Kínába. Közülük Marco Polo volt a leghíresebb, aki 1271-ben indult el Keletre, az apjával és a nagybátyjával együtt.

Neves magyarok a kora középkorban nem jártak a selyemúton, ám később többen is dolgoztak ott régészekként és felfedezőkként. A tudomány sokat köszönhet gróf Széchenyi Bélának és Stein Aurélnak, akik sok tárgyi emléket és dokumentumot tártak fel, és a terület földrajzi, kartográfiai és geológiai leírásával is hozzájárultak, hogy a világ többet tudjon meg az egykori selyemútról.

 

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Budapest  Budapesti Vidám Park  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Mithridatész  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nelson altengernagy  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  anemométer  antibiotikum  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  császármetszés  császárság  csütörtök  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gót  gőzhajó  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  háború  hóhér  hőmérséklet  hőmérő  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  interjú  internet  ipari forradalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  királynévíz  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  munkások  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  retina  robot  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szocializmus  szogdok  sztrájk  szász  szélkakas  szélzsák  szülés  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  turul  tájoló  távíró  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágállat  vizelet  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  úthálózat  ősbaktérium