Révészek és kompok a hazai vizeinken

A révről – amely a folyami vagy tavi átkelőhelyeket, kikötőket jelöli – többféle szólás is akad a nyelvünkben. Ha valaki sikeresen végigvitt valamit, arra azt is mondhatjuk: „révbe ért”. De ezt is szokták mondani: „Amit a réven nyer, elveszíti a vámon”. De vajon milyen hely valójában a rév, és mióta ismerjük Magyarországon?

Mi az a „rév”?

A rév egy folyón vagy tavon kiépített, védett kikötő. A szó a „part, rakodópart” jelentésű, olasz riva szóból ered, amelyben az idők során elmaradt az utolsó betű, és a zártabb, de hosszan ejtett Í-ből nyitottabb É lett. A rév legjellemzőbb vonása, hogy ott a két part közötti átkeléshez használt hajók, csónakok vagy kompok kötnek ki. Olyan járművek tehát, amelyek csak egyetlen vonalon közlekednek. A révben révészek dolgoznak, köztük a révkapitány (a kikötő vezetője) és a révbírók (a kompok körül végzett munkák közvetlen felelősei). Magyarországon több helyen is épültek révek, a legismertebb a Tihany és Szántód közötti révátkelő, a Balatonon.

Balatoni komp
A képen jól látható, hogy milyen egy igazi balatoni komp felépítése. A hajótest hátsó részén lehajtható rámpa biztosítja, hogy az autók minden zökkenő nélkül juthassanak fel a fedélzetre, ahol az utasok ma már egy emeltebb szintről gyönyörködhetnek a tájban. (Fotó: http://balcsi.net/kompmenetrend)

Egy hasznos római ötlet

A tihanyi rév környékének rendezését a Római Birodalom ide érkező katonáinak köszönhetjük. Mivel a rómaiak hadi útvonala az északi parton, a víz közelében húzódott, fontos volt, hogy ez mindig használható legyen a csapataik számára. Csakhogy az akkor Pelo néven emlegetett tó vízszintje meglehetősen ingadozott, ezért az alacsonyabban fekvő részeket, így az ott futó hadi utat is gyakran öntötte el a belvíz. Mint az a neves történetíró, Sextus Aurelius leírásaiban olvasható, Galerius császár idején, 293-ban a római mérnökök megszerkesztettek egy csatornarendszert, amelyen keresztül a Balaton felesleges vizét el tudták vezetni a Dunába. Ezzel egy időben a mai Fenékpusztánál (Valcum) az út környezetében lévő erdőt is alaposan megritkították. Miután a csatornával biztosítani tudták az egyenletes vízállást, Tihanyt sem zárta körül többé minden oldalról a víz, és a parti részén is lehetett építkezni. Ezért az akkor már meglévő, evezős és vitorlás hajókkal működő révátkelőt is érdemes volt megerősíteniük. A provincia fennállásának végéig, körülbelül 430-ig a kikötőt a rómaiak gondozták és tartották fenn.

A bencések megdolgoztak az átkelésért

A rév fejlődésében később az 1055-ben alapított Tihanyi Bencés Apátságnak volt a legnagyobb szerepe. Mivel az apátságnak nemcsak a félszigeten, hanem a déli partokon is voltak birtokai, az ezekkel való kapcsolattartáshoz és általában is a terményekkel való kereskedéshez nélkülözhetetlen volt a vízi kapcsolat. Ezért a szántód-tihanyi révet hosszú időn át a bencések felügyelték. Ez idő alatt a révhajózáshoz kapcsolódó jogi rendelkezések is finomodtak.

A későbbi kompok elődei ekkoriban fából készült, evezős hajók voltak, amelyek legénysége az apátsági cselédségből verbuválódott. Ők kezelték az evezőket, illetve a vitorlákat, ha voltak. A parti részt úgy alakították ki, hogy azon egy szekér is zökkenő nélkül, biztonságosan át tudjon menni a hajóra, amelynek a hátsó része egyenes vonalú volt, hogy odasimulhasson a parthoz. A későbbi kompok is azért maradtak meg nehézkesebbeknek és haladtak a többi hajónál lassabban, mert az orrukat nem lehet a gyorsabb tempóhoz szükséges, áramvonalas formájúra építeni. (A szekerek, majd később az autók nem hajthattak fel oldalról, mert az jóval veszélyesebb lenne.)

Idővel a hajók kezelőiből önálló révészek lettek, mi több, a 12-13-dik században egy-egy révészfalu is létrejött, mindkét oldalon. Tihanyban a félsziget csücskén alapítottak ilyet, Újlak néven, Szántódon pedig az akkor Szántódpusztának nevezett, sík területen épült egy hasonló révészfalu. A két kikötő között füstjelekkel tartották a kapcsolatot. Mivel a hajók a tihanyi révben pihentek, a jelbeszélgetést a szántódiak indították meg. Ha csak gyalogos akart átmenni, akinek elég volt egy csónak, akkor egy szalmalángot gyújtottak. Ha azonban szekérrel akartak emberek átjutni, akkor kettőt. Egy erről szóló írás szerint az üzenetküldésbe civil lakosok is bekapcsolódtak, és gyakran a csárdásné feladata volt, hogy leadja a szükséges jelzéseket a túlparton horgonyzó révészeknek. (Kovács Emőke: A szántódi rév története)

A révészek egy idő után már kommencióért, vagyis kialkudott bérért végezték a munkájukat, ez a bér azonban csak kisebb részben állt pénzből. A kommenció nagy részét az alkalmazók – akik ekkor már községek, illetve uradalmak ügyintézői is lehettek – természetben, vagyis élelmiszerekben, tüzelőben, sóban stb. fizették. A jog pedig azt biztosította a révészeknek, hogy szabadon halászhattak és méheket is tarthattak, ami egyébként csak az uradalmak gazdái, illetve háznépe számára volt megengedett.

A révészek bőven rászolgáltak az efféle kedvezményekre, hiszen túl azon, hogy a munkájuk nemcsak nehéz és veszélyes volt, télen sem pihenhettek. Nekik ilyenkor is biztosítaniuk kellett az átkelést és folyamatosan figyelniük kellett arra, hogy milyen az időjárás, és meddig biztonságos útnak indítani a hajókat. Amikor már megindult a jegesedés, egyrészt biztonságba kellett helyezniük a hajókat, másrészt elő kellett készíteniük a terepet ahhoz, hogy át lehessen kelni a jégen. Ehhez a révészeknek hizlalniuk kellett a jeget.

Jéghizlalás, szalmával-locsolással

A jéghizlalás természetesen nemcsak a Balatonon, hanem a folyókon is bevett gyakorlat volt. Lényege, hogy miután eldöntötték, melyik rész erre a legalkalmasabb, mind a Balatonon, mind a Dunán, a Tiszán, és a kisebb folyókon szalmahidakat kezdtek építeni. Amikor már megjelent egy vékony, de masszív jégréteg a vízen, rendszeresen szalmát hintettek rá, a kijelölt szakaszon, majd ezt mindig meglocsolták a lékekből merített vízzel. A növekvő jégrétegbe belefagyott szalmaszálak azután úgy vezették el a szekerek okozta rezgéseket, hogy azok egyenletesen oszlottak el a jégpáncél belsejében, és ezzel megakadályozták, hogy veszélyes repedések keletkezzenek.

Kemény fagy idején néhány nap alatt akár egyméteres vastagságra is fel tudták hizlalni a jeget, és az ilyen szalmahidat több hónapon át is biztonsággal használhatták az árukat szállító szekeresek. A szalmahidak felépítése olyan nagy munka volt, hogy gyakran több falu is besegített a révészeknek. 

A révhajózás akkor jutott el egy magasabb technikai szintre, amikor már motoros hajókat is építettek. A Balatonon az első ilyen kompot 1927-ben engedték vízre. Drámai, de jól végződő történetét itt olvashatod el. Mindenesetre aki ma felszáll a Szántód és Tihany között ingázó kompra, annak jó tudnia, hogy a két rév között máig ennek a kompnak az utódai járnak, és viszik a kíváncsi utasokat.

Lévai Júlia

 

Érdekel a hajózás? Ajánljuk a Mi MICSODA Hajók – A tutajtól az óceánjáróig című könyvünket.


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Ganésa  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hermész  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Juhász Gyula  Jules Verne  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Krisztus  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Mithridatész  Moirák  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Nelson altengernagy  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  anemométer  antibiotikum  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dízelmotor  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  fondendoszkóp  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gót  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérséklet  hőmérő  időjárás  időszámítás  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  infrahangok  inga  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  karácsony  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kultúrtörténet  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétszikűek  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pulzus  pápaság  pékség  pók  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szellemek  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szász  szél  szélkakas  szélzsák  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sárkány  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  természet  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  tájoló  távíró  tömegközlekedés  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vadnyugat  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  világűr  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vonatrablás  vulkán  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zsilip  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éghajlat  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  építmények  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újszülött  úthálózat  ősbaktérium