Mérges állatok földön, vízben, levegőben

https://www.tessloff-babilon.hu/merges-allatok-foldon--vizben--levegoben állatok, kémia

Ha egy állatra azt mondjuk „mérges”, az nem azt jelenti, hogy dühös, hanem, hogy meg tud mérgezni egy másik élőlényt. Egyes állatok képesek a saját testükben mérget termelni, illetve tárolni, amelyet azonban eltérő helyzetekben és módokon használnak fel. Egy részük elsősorban a zsákmányszerzés során veti be a mérget, másoknál viszont csupán az önvédelem eszköze ez a kémiai fegyver.

A kígyók speciális mérge

Eredetileg majdnem minden hüllő mérges volt, de ez az evolúció során megváltozott. Azoknak a fajoknak, amelyek prédaállatai már a harapástól és a szorítástól is súlyosan megsérülnek, elsorvadt a méregmirigyük, vagy annyira lecsökkent a mérgük hatóanyaga, hogy bár a kisebb prédák elejtésére alkalmas maradt, de az emberre nézve veszélytelenné vált.

A különféle felmérések során nagyjából 600 mérgeskígyó fajt térképeztek fel, amelyek azonban nem alkotnak külön rendszertani csoportot. Közülünk nálunk a legismertebb a vipera.

A mérgeskígyók a zsákmányszerzéshez és az önvédelemhez egyaránt használják a mérgüket, amely a módosult nyálmirigyeikben termelődik, majd speciális fogakon keresztül jut be az áldozat testébe. A méregfogak lehetnek üregesek, de barázdásak is, ami azt jelenti, hogy a kilövellt méreg a fog külső részén lévő horonyszerű mélyedésen fut végig. Némelyik kígyó mérge többféle toxikus anyagot is tartalmazhat, és ha a teljes készletét felhasználná, azzal akár száz embert is meg tudna ölni. Szerencsére ilyen helyzet sosem jöhet létre, és a mérgeskígyók az életük során döntően a kisebb-nagyobb emlősállatokat bénítják le a mérgükkel, hogy azután egyben lenyeljék őket.

A kígyóméreg egyik különlegessége, hogy ha a véredények kikerülésével csak az emésztőrendszerbe jut be, akkor hatástalan marad, tehát nem mérgez. Ezen is alapulnak azok az orvosi célú kutatások, amelyek során a kígyómérgekből például az izom- vagy ízületi fájdalmakra állítanak elő gyógyszereket. 

A hüllők olykor nagy meglepetéseket okozhatnak

A kígyók mellett a kétéltűek közé tartozó szalamandra-félék, azon belül a gőték is rendelkeznek méreganyaggal. Ezek az állatok azonban közvetlenül a bőrük alatt termelik a méreganyagokat, amelyeket kizárólag önvédelemre használnak fel: ezzel riasztják el a természetes ellenségeiket.

Bordás gőte
Mesebeli fazonja ellenére a bordás gőte nem ártalmatlan: ha enni akar, csak kilő az egyik bordájával, mérget injekcióz a zsákmányába, és már ebéddé is vált az áldozata. (Fotó: Céline Guillemin, Wikimedia)

Ugyanakkor közéjük tartozik a világ egyik legcselesebb kétéltűje is. Ez a bordás gőte, amely első látásra úgy fest, mintha egy mesekönyvből lépett volna elő a történet egyik legkedélyesebb szereplőjeként. A szemlélőnek az az érzése, mintha egy kissé túlhízott elvarázsolt békát látna, akinek a sok evéstől narancssárga, máskor barna dudorok állnak ki az oldalán.

Csakhogy ezek a dudorok nem a jóllakottság jelei, hanem az állat speciális bordáira utalnak, amelyek feltekert nyílvesszőkként lapulnak odabenn. Amikor pedig a bordás gőtét megtámadja egy ragadozó, akkor a saját bőrét is áttörve kicsapja az egyik bordáját a külvilágba, és annak tűhelyes végével szabályosan beleinjekciózza a mérgét a másik élőlénybe. A gőte sérülése hamar begyógyul, az általa kilőtt toxikus anyag azonban súlyos károkat tesz az áldozatában. A mérgét még nem sikerült azonosítani.

Cseles csigatechnika

Hasonló módszerrel él a kúpcsiga is, amely a csiga volta ellenére a világ egyik leggyorsabban cselekvő élőlénye. Ő a reszelőnyelvét tartja készenlétben, amelyben egy kampós végű szigonyszerű tüske lapul – ezt használja a zsákmányszerzésre. Amikor megjelenik a szeme előtt az ebédnek kiszemelt áldozat, villámgyorsan kilövi rá az igen hosszúra megnyúló tüskét, majd miután megbénította a méreggel az állatot, behúzza a tüske segítségével a szájába. A kúpcsiga mérge 200 olyan anyagot is tartalmaz, amelyek mindegyike önmagában is mérgező. A koktél izom- és idegbénító hatású.

A veszélyes nyílméregbéka

Ugyancsak a kétéltűek közé tartozik az apró nyílméregbéka, amely onnan kapta a nevét, hogy a dél-amerikai törzsek indiánjai évszázadok óta az ő bőréből kiválasztódó mérget kenik a nyilaik cégére, és azzal vadásznak. A Közép-Amerikában és Dél-Amerikában őshonos színes nyílméregbékák toxikus anyagai több alkaloidot is tartalmaznak. Az alkaloidok nitrogéntartalmú, másodlagos anyagcseretermékek, amelyek döntő többsége a növényekben fordul elő, és csak ritkábban a baktériumokban, gombákban vagy az állatokban. A nyílméregbéka tehát egyike azon állatoknak, amelyek a növényekével azonos mérgeket tudnak termelni. Az egyéb kétéltűek közül a levélmászó békák, a barna és az óriás varangyosbékák, valamint a cserepesteknősök rendelkeznek komoly méregkészletekkel.

A vizek mérgesei

Ha elhagyjuk a szárazföldet és a vizek mélyére megyünk, ott elsősorban a kockamedúzák azok, amelyek a legmérgezőbb állatokat képviselik a gerinctelenek között. Ezek szintén zsákmányszerzéshez használják a mérgüket, de természetesen az önvédelmüket is ez biztosítja. Egy embernél nagyon gyors szívbénulást okozhatnak mérgükkel, amelyet a csápjaik szúró végeivel juttatnak be a testbe. Sokáig ennek az állatfajnak a mérgét sem sikerült azonosítani, de mára már létezik ellenszere.

Ugyancsak a mélyben les az áldozataira a kékgyűrűs polip, amelyet nem véletlenül neveznek csendes gyilkosnak. Mérge súlyos látászavart vagy beszédzavart, nagyobb adagolásban szívrohamot is okozhat.

A meredek falú tavakat és lassú sodrású folyókat kedvelő kacsacsőrű emlős mérgezési technikáit csupán a rivális hímekkel szemben veti be a párzási időszakban. Mivel a méregmirigyei és az azokhoz illeszkedő éles karmai a térdízületei mellett vannak, ez lehetővé teszi, hogy a víz alatt észrevétlenül lendüljön támadásba. Így a hímek násztánca bizonyára felér bármelyik tőröző páros virtuóz pengeváltásával.

A levegőben

A levegőben élő állatok közül elsősorban a pókok, méhek, darazsak és dongók azok, amelyek mérgét az ember is jól ismeri, ám ezek épp rá nézve általában jelentéktelenebbek. A pókok között azonban vannak híres kivételek. Ilyen például a fekete özvegy, amelynek mérge rendkívül erős idegméreg – akár bénulásos halált is okozhat.  A madárpókok ugyancsak élen járnak a veszélyességben. 900 fajuk közül mindegyik idegméreggel rendelkezik, amelynek erőssége azonban fajonként eltérő. Legnevezetesebb fajuk a tarantula, más néven tarantella. Ennek harapása olyan erős idegrángásokat okozhat, mintha az érintett extatikus táncot járna. A pók nevét a tarantella nevű tánc is őrzi.

És bár a madarak között egy olyat sem ismerünk, amely aktívan mérget bocsátana ki magából vagy mérget termelne, vannak madárfajok, amelyek mérgező rovarokat esznek, és így azok toxinjai felhalmozódnak a bőrükben és a tollazatukban. Ezért ezeket sem megérinteni, sem megenni nem szabad. Ilyen például a dolmányos gyümölcsrigó, amelynek bőre és tollazata olyan erős idegmérget tartalmaz, hogy az érintése zsibbadást, szúró érzést és bőrbeidegzési zavarokat okoz. Az afrikai tüskésszárnyú lúd mérge ennél is veszélyesebb: ebből 10 mg az ember számára már halálos lehet.

Jó tudni tehát, hogy bármennyire is lenyűgöző az élővilág, jónéhány állat esetében jobb tartózkodni a közvetlen érintéstől, és megelégedni azzal, amit a szemünk és az olvasmányaink kínálnak.

 

Végezetül álljon itt egy videó a világ tíz legveszélyesebb kígyójáról:

 

Lévai Júlia

 

Kapcsolódó könyveink:
Mi MICSODA Kígyók – Lesben álló vadászok
Mi MICSODA Hüllők és kétéltűek – Gekkók, békák, varánuszok


Címkék:

állatkert  állatok  Antarktisz  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  játék  jelrendszer  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf