Mióta ismerik a papagájokat Európában?

https://www.tessloff-babilon.hu/miota-ismerik-a-papagajokat-europaban-- állatok, kultúrtörténet

Sokan tartanak otthon papagájt. Ezekről a színes tollú, olykor beszélni képes madarakról a 16-dik századtól születtek leírások. Ezek szerint akkoriban az uralkodók és főurak előszeretettel ajándékoztak egymásnak különleges állatokat, köztük papagájt is. A papagájok trópusi madarak, és amíg a kereskedelmi utak nem értek el a papagájok természetes élőhelyeiig. addig nem ismerhették őket a világnak ezen a részén. De vajon mikor jelentek meg a kontinensünkön?

Miért jelentett izgalmas újdonságot egy régi szakkönyv néhány képe?

Európában legkorábban a 16-dik században találkozhattak papagájjal az emberek. Mivel a papagájok nem költözőmadarak, önerőből nem juthattak el idáig, a kereskedelmi úthálózat pedig még nem terjedt ki az élőhelyükig.

Olaszországban a 15-dik század végétől számolnak a papagájok jelenlétével, ugyanis a firenzei Andrea Mantegna 1496-os festménye az első ismert kép, amelyen papagáj – egy gyönyörű kakadu – látható.

Csakhogy nemrégiben néhány tudós a Vatikán könyvtárában kutatást végzett. Éppen egy olyan könyvet tanulmányoztak, amely egykor II. Frigyes német-római császár (1194-1250) tulajdonában volt, és 1241- 48 között keletkezett. A könyv címe A madarakkal való vadászat művészete, és számos illusztrációt tartalmaz. Ezek közt néhányon szemmel láthatóan kakaduk vannak. Minderről a BBC News nyomán a Népszava is hírt adott egy cikkben. A tudósok szerint az ábrázolt madár vagy egy nőstény triton kakadu, vagy sárgabóbitás kakadu, esetleg az aranyos arcú kakadu három alfajának egyike lehetett. Mindez azt jelenti, hogy már az 1200-as években is voltak itt Ausztrália északi térségéből, Pápua Új-Guineából vagy Indonéziából származó madarak, legalábbis a császári udvarban. Ami pedig csak úgy lehetséges, ha korábbi ismereteinkkel ellentétben már ekkor létezett kiterjedt kereskedelem Európa és Ausztrália északi térsége között. A cserfes papagájok tehát még Európa történelmébe is képesek voltak beleszólni!

De valóban tudnak-e beszélni a papagájok, és ha igen, hogyan?

A papagájfélék a madarak osztályán belül a papagájalakúak rendjének egyik családját alkotják. Részletes leírásukat itt találod.

Papagájok Európában
A papagájok kiválóan érzékelik az emberek hangulatát, és ha közvetve is, de ezzel a képességükkel olykor akár még a bűnüldözésben is hasznossá válhatnak. (Fotó)

Több kutatás is bizonyítja, hogy bizonyos fokú problémamegoldó képességgel is rendelkeznek. 2008-ban például egy tokiói arapapagáj azzal kápráztatta el a környezetét, hogy fél perc alatt szétszedett egy ördöglakatot. Az ember által legkedveltebb tulajdonságuk azonban mindenképp a beszédkészségük. Ez nem minden fajukra igaz, de a legtöbbjük kiválóan tudja utánozni az emberi hangot. Erre annak ellenére képesek, hogy az emberétől merőben eltérő hangképző rendszerrel rendelkeznek.

A hangokat nem hangszalagokkal, hanem az alsó gégefőjükkel képzik, amelynek a szerkezete eltérhet a különböző fajoknál. Emellett az általuk képzett hangok minősége attól is függ, hogy milyen hosszú a légcsövük, milyenek a nyakizmaik, és mindebbe a csőr szerkezete és belejátszik. Néhány papagájnak izmos nyelve is van, ami szintén hozzájárul a szóképzés lehetőségéhez. Mindezek révén a papagájok rendkívül sokféle hangot képesek utánozni. Emellett az idegrendszerük és az agyuk felépítése azt is lehetővé teszi a számukra, hogy megjegyezzék a szavakat, sőt, hogy szókapcsolatokat és mondatokat is megjegyezzenek, és vissza is mondjanak.

Az is jellemző rájuk, hogy a körülöttük előálló, emberi helyzetek differenciáltan hatnak rájuk. Érzékelik, ha az emberek izgalmat vagy félelmet élnek át, de ugyanígy a humort vagy az érzelmes hangulatot is átveszik, átélik. Ugyanakkor arra nem képesek, hogy önállóan megfogalmazzák gondolataikat, vagy folytassák mások gondolatatát, tehát hogy felismerjenek logikai kapcsolódásokat vagy olyan összefüggéseket, amelyek túlmutatnak a szavak szorosabb kapcsolódásain.

A papagájok számára a szavak vagy mondatok elsősorban az érzelmi benyomásokkal, érzéki hatásokkal kapcsolódnak össze, és amikor megszólalnak, ezektől nem tudnak elvonatkoztatni, nem tudnak ezeken a hatásokon túllépni. A beszédük mögött tehát nincs ott az emberre jellemző elvont gondolkodás. Ugyanakkor mégis volt már rá példa, hogy egy papagáj éppen ennek az érzéki kapcsolódásnak köszönhetően a szó szoros értelmében meg tudott oldani egy nagyon is elvont feladatot: egy bűnügy felderítését.

Mi mindenre képes egy papagáj, ha megszólal?

A papagájról, aki végül egy gyilkosság szemtanújaként vonult be a bűnügyek történetébe, a brit Daily Mail c. lap adott hírt 2014-ben. (Magyarul többek közt a Blikk ismertette az eseményt.). A történet szerint egy Nagy-Britanniában élő indiai újságíró, Vijay Sharma feleségének unokaöccse egy napon a távollétükben betört a házukba egy barátjával, ám a feleség rajtakapta őket, ezért lelőtték, hogy ne maradjon tanú. Mivel a kutya is nagyon ugatott, attól tartva, hogy esetleg később felismerheti, ezért őt is megölték, majd távoztak a fellelhető ékszerekkel és az otthon tartott pénzzel.

Papagájok Európában
A Vatikánban őrzött könyv rajza és a valóságos papagáj képe egymás mellett. Ez a rajz bizonyította be, hogy a 13-dik században jóval messzebbről eljutottak a kereskedők Európába, mint ahogyan addig gondolták. (Kép: Biblioteca Apostolica Vaticana/Sanae Matsishita)

A családnak volt egy papagája is, Hercule, aki a rablótámadás alatt meghúzódott a ketrecében, így a rablókban föl sem merült, hogy árthatna nekik. A gyilkosság után az unokaöcs – már csak az ártatlansága kifejezése céljából is – meglátogatta a gyászoló özvegyet, hogy a részvétét fejezze ki neki. Annak azonban feltűnt, hogy az addig szintén apátiában lévő Hercule hirtelen roppant izgatott lett. Mindvégig, amíg az unokaöcs ott volt, a madár folyamatosan rikoltozott és a szárnyaival csapkodva rohangált föl s alá a ketrecében. Csak akkor nyugodott meg, amikor vége lett a látogatásnak.

Vijay ezután többször is tapasztalta, hogy ahányszor kiejti az unokaöcs nevét, a madáron ugyanaz az izgatottság vesz erőt. Ekkor többször is tesztelte a madarat, hogy vajon valóban a névre reagál-e, és azt tapasztalta, hogy Hercule csak akkor lesz ideges, ha ezt a nevet hallja. Ezért bement a rendőrségre és elmondta a tapasztalatait. Ennek köszönhetően az unokaöcs felkerült a gyanúsítottak listájára, majd miután behívták és kihallgatták, lassan ki is derült, hogy valóban ő volt a tettes. Hercule nevét pedig ettől kezdve a bűnüldözés kiemelkedő szereplőjeként emlegették.

Természetesen voltak olyan helyzetek is, amikor a papagájok épp hogy a gazdájukat leplezték le, de ezek az esetek többségében nem mentek vérre, legfeljebb kissé nehéz perceket okoztak a jelenlévőknek. Ilyen eset volt az is, amikor az USA hetedik elnöke, Andrew Jacksontemetésére gyűltek össze a gyászolók. Az elnök nagy állatbarát volt, és a lovak-kutyák mellett egy papagájt is tartott otthon, ami egyébként a legkevésbé sem volt szokatlan az elnöki rezidencián. A Pollnak elnevezett, szép szürke jákó papagáj eredetileg Jackson feleségéé volt, ám ő hamar meghalt, és a madarat a továbbiakban maga az elnök gondozta. Mindenki úgy gondolta, hogy Jacksonból a legjobb tulajdonságait váltotta ki a madár: gyengéd, kedves és türelmes volt vele, mi több, rengeteg időt töltött a tanítgatásával. Mindez sokat lendített az amúgy nem túlságosan kedvelt elnök népszerűségén.

Poll természetesen a temetésen is ott volt, és jó ideig csendben hallgatta a szertartást. Ám amikor a személyes megemlékezések, beszédek következtek, Poll átvette azok erőteljesebb érzületét, és maga is izgatottabbá vált. Mi egyebet is tehetett volna, mint hogy bekapcsolódva a hangulatba, megosztotta, ami benne feszült, és hangosan, rikoltozva elkezdte mindazt felmondani, amit az elnöktől tanult.

Így tudták meg a temetés résztvevői, hogy Jackson elnök sok éven át nem egyébre, mint a lehető legzaftosabb káromkodásokra tanította oly nagy türelemmel a papagáját. Végül sikerült őt eltávolítani a koporsó mellől, de addig az ott lévőknek bizony sok kínt kellett kiállniuk, míg visszafojtották a nevetésüket.

 

Lévai Júlia  


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  India  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szavak  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  Velence  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene