Párnák a történelemben

https://www.tessloff-babilon.hu/parnak-a-tortenelemben- alvás, kultúrtörténet, ókor

A Columbo című krimisorozat egy epizódjában néhány pillanatra egy párna lett a főszereplő. A detektív ugyanis ott talált egy tollpihét, ahol kizárólag szivaccsal töltött párnák voltak, a pihének tehát egy másutt lévő párnából kellett idekerülnie. Tollal töltött párnát pedig a detektív a gyilkosság helyszínén látott: a gyilkos azt használta hangtompítónak a pisztolya elé tartva.

Így a tollpihe „súgta” meg a nyomozónak, hogy ki a gyilkos. A lövés során ugyanis a gyilkos ruhájára észrevétlenül rátapadt egy tollpihe, amelyet azután magával vitt máshová, ahol a pihe lehullott róla. A párnáknak természetesen nem az a legfőbb jellemzőjük, hogy nyomra vezetik a detektíveket: a feladatuk ennél egyszerűbb, de attól még színes a történetük.

Fejtámaszok fából, fémből és porcelánból

Az első párnák az ősi Mezopotámiában készülhettek hétezer évvel ezelőtt, ám ezeknek a tollakhoz nem sok közük volt. Akkoriban az emberek olykor egy-egy puha ruhadarabot terítettek a karjukra, amin egyébként álomra hajtották a fejüket. Párna még nem létezett, ugyanakkor valamiféle fejalátétet már akkor is használtak, amely esetében azonban elsősorban a biztonság volt a legfőbb szempont.

Az emberek a régi korokban gyakran a puszta földön, homokon, többnyire nyitott, oldalfal nélküli helyiségekben aludtak, ahol a talaj teli volt a mindenhová bemászó rovarokkal, csúszómászókkal. Ezeket pedig célszerű volt távol tartani a fejüktől és a fülüktől. Ezért az első párnák inkább afféle fejemelők vagy fejtartók voltak, amelyek anyaga elsősorban kő vagy fa, majd később bronz, bambusz, illetve porcelán volt. Az idők során ezeket ugyanúgy igyekeztek minél szebbre, formásabbra, díszesebbre készíteni, akár a többi használati tárgyaikat is.

Párnák
A legelső fejtámaszok Egyiptomban készültek körülbelül i.e. 2055–1985 között. A fából kifaragott támasztékok elsősorban azt szolgálták, hogy távol tartsák az emberek arcától és fülétől a homokszemeket, de főképp a homokból előbúvó rovarokat és egyéb kúszómászókat.

A fejtámaszoknak ráadásul mágikus erőt is tulajdonítottak, ezért védelmező szimbólumokat, isteni jelképeket is festettek vagy faragtak rájuk. Egy idő után valóságos műalkotások kerültek az emberek feje alá az alvás idejére. Ez különösen a kínai porcelánkészítési technika megjelenése után vált jellemzővé. Az ősi Kínában gyakran különféle emberi vagy állati figurákat ábrázoltak a fejtámaszként használt szobrok. Ezek viszont annyiban már az alvók kényelmét is segítették, hogy a szobor testének hajlásívét tudatosan hozzáigazították a fej, illetve az arc vonalához.

Később, amikor például a gésáknak mindig hibátlanul formára fésült hajjal kellett megjelenniük az uraik előtt, ezek a fejtámaszok arra is jók voltak, hogy éjszaka is sértetlen maradjon a frizurájuk. (A párnás frizura-megtartó módszer pedig évszázadok múltán is életképesnek bizonyult, hiszen például a vasalt vagy a dauerolt hajak formáját is nem egyszer magas párnán való alvással őrizték meg egy-egy nagyobb bál vagy színházi premier előtt. Igaz, ekkor már az általunk ismert párnából választottak a szokásosnál jóval magasabbat.)  

A kényelmi szempont és a puhább anyagok megjelenése

Az ókori görög és római kultúrában, már az alvás során is nagyobb szerepet kapott a kényelem, a komfortosság. Az emberek már olyasmit szerettek volna a fejük alá tenni, ami nem kifejezetten kemény, sőt ellenkezőleg, lágy és puha. Ezek a párnák már textilből vagy puhább bőrből készültek, és többnyire gyapottal, náddal, szalmával, olykor gabonák magvaival voltak megtöltve. Törekedtek rá, hogy minél finomabb és egyenletesen eloszló anyagokkal béleljék ki a párnáikat.

Párnák
Kínában, a Jin dinasztia idején (1115–1234) gyakran egy fekvő emberi alak oldalának vonala adta ki a fej támasztékát a porcelánból készített párnán. (Kép forrása)

Ez különösen fontossá vált azokban az időkben, amikor a közéleti összejöveteleket, beszélgetéseket lakomákkal kötötték össze. Ezeken a vendégek az oldalukon fekve hevertek a kifejezetten ehhez kialakított heverőformákon. A felkönyököléshez, a derék megtámasztásához egyre gyakrabban használtak párnákat, amelyek azután egyre díszesebbekké is váltak, s egyúttal a vendéglátó patríciusok gazdagságát és nagyvonalúságát is kiemelték.

Ekkor születtek meg azon díszpárnák ősei, amelyek azután a barokk és a rokokó korától kezdve már kifejezetten a pompát és a jólétet reprezentálták. A görögök használtak először töltőanyagként madártollat, amely azután évszázadokon át a legpraktikusabb töltelékanyagot jelentette. Ez a párnák szerkezetét is megváltoztatta, mivel a tollak szúrós vége könnyen átdöfte a párna borítását. Ezután kezdték a tollakat először egy erősebb, sűrűbb szövésű anyagból varrt huzatba tenni, majd erre került rá az a párnahuzat, amelyre az ember az arcát teszi, és amely levehető és mosható is.

Népnyelven ez a „párnahaj”, vagyis a párnahuzat, amely azután szintén továbbdifferenciálódott. A hétköznapi használatú párnák mellett megjelentek a díszpárnák is, amelyek gazdag változatossággal voltak jelen például az arab szultánok kastélyaiban. Ezek a párnák többnyire selyemből készültek, és ezüst vagy arany szálakkal hímezték ki őket.  Hamarosan ugyanígy megjelentek az európai arisztokraták, majd a polgárok szalonjaiban, és a színházak-operaházak társalgójában is.

Emellett a párnák olykor a ruhadivat területére is betörtek. Ez történt az ún. tornűr korszak idején, amikor olyannyira a középpontba került a női csípő hangsúlyozása, hogy ennek kiemelése kedvéért még a nők szoknyája alá párnát varrtak be. Erről itt olvashatsz.

Ugyanígy a néptáncok közt is szerepet kapott a párna, elsősorban a lakodalmas párnatáncok kiemelt tárgyaként. És mint általában minden néptánc-fajta, ez is több változatban volt jelen az esküvőket megelőző vagy követő eseményeken. Erről itt olvashatsz.

A párnák a gyerekjátékok közül sem maradhattak ki, így ma egyre több jópofa, kedves játékfigurát formázó párnával is találkozhatunk.

De hogy a párnák leleplező szerepéhez is visszatérjünk: több nép mesekincsében megjelenik annak motívuma, hogy a mások felett basáskodó szereplők hatalma az uraskodásukat jelképező párnahalmok összeomlásával ér véget. Ez olyankor következik be, amikor az igazságot képviselő hősök kerülnek elébük, és nekilátnak, hogy leleplezzék a hamisságaikat. Ha pedig azok jól teszik fel a kérdéseiket, így ahányszor hazudnak nekik a basáskodók, annyiszor hullik ki alóluk jó néhány párna. Végül pedig egyszer csak a puszta földön találják magukat, a körülöttük szerteszét repülő párnák között. Amihez pedig nem kellenek külön detektívek – a mesebeli párnák szimbolikájának megértéséhez elég a mindenkiben ott lakó igazságérzet.

 

Lévai Júlia


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  bolt  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  császárság  csillagok  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  Európa  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  India  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyelv  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szavak  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  Velence  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene