Vallás és tudomány találkozása egy szobor történetében

https://www.tessloff-babilon.hu/vallas-es-tudomany-talalkozasa-egy-szobor-torteneteben Jézus, kultúrtörténet

A világ egyik legismertebb szobra Rio de Janeiro egy magaslatán áll, és a karját éppen széttáró Megváltó Krisztust ábrázolja. Az art deco stílusú alkotás egyúttal Brazília jelképe is. 1931. október 12-én adták át, és azóta vonzza a turisták tömegét is a városba.

A szobor több szálon is kötődik az egyházhoz, ám legalább ennyire fontos a tudományhoz való kapcsolódása is. A felavatásában ugyanis kiemelt szerepet játszott a rádiózás egyik megalapozója, az olasz Guglielmo Marconi is. És bár ő az átadás napján csaknem tízezer kilométerre volt a várostól – Rómában ült, a feleségével és Brazília római nagykövetével, a lakásukban –, mégis aktívan részt vett az ünnepségen.

Adakozással kezdődött

Elsőként egy katolikus pap, Pedro Maria Boss vetette fel az 1850-es évek vége felé, hogy készüljön egy jelentős Krisztus-szobor Brazília fővárosában, ahol nem nehéz ehhez alkalmas kiemelkedő hegycsúcsot találni. 1921-ben az ország függetlenségének századik évfordulójára a riói katolikus közösség felfrissítette a gondolatot, majd a tagok aláírásokat és adományokat is gyűjtöttek, hogy meg tudják valósítani a tervet. Végül a város vezetése is támogatta az ötletet, így megkezdődhetett a munka.

A beérkezett tervek között sokféle elképzelés is volt (az egyiken például Krisztus a földgömböt tartotta a kezében), s a bizottság végül a lengyel származású francia műemlékszobrász, Paul Maximilien Landowski  (1875-1961) tervét választotta. Ezen Krisztus egész teste a keresztet formázza, miközben széttárt keze a mindenkire vonatkozó ölelés, az átkarolás békés gesztusát fejezi ki.

A hatalmas Krisztus szobrot Heitor da Silva Costa építőmérnökkel és Gheorghe Leonida építésszel közösen készítette, és szoros együttműködésük miatt olykor Heitor da Silva Costát is a szobor tervezőjeként szokták említeni, de ez nem felel meg a valóságnak.

Megváltó

Krisztus széttárt keze sok mindent elmond arról, amit a személye szimbolizál. Azoknak is, akik nem feltétlenül vallásosak.

 

A szobor létrehozásához azért volt szükség építészekre, mert a súlya és a méretei speciális, a statikára kiemelten figyelő számolásokat is igényeltek. Az 1145 tonna súlyú szobornak már a talapzata is 9 és fél méter magas, és így 445 tonna, Krisztus 30 méter magas és ugyanilyen széles alakja pedig 700 tonna. A szobrot tehát csak körültekintő munkával lehetett biztonságosan felállítani Rio de Janeiro Corcovado (magyarul: Cukorsüveg) nevű hegyén.

A Vatican News cikke szerint az 1926-ban megindult munkálatok során igen sok nehézséget kellett leküzdeni. A fő elemeket a kereszt alakú szerkezet miatt az acélnál statikailag biztosabb vasbetonból készítették, a külső rétegét pedig zsírkőből, amely nemcsak könnyebben faragható, de mivel jól taszítja a vizet, jobban ellen is áll az időjárási hatásoknak, mint az egyéb kőfajták. Megkönnyítette viszont a munkálatokat, hogy akkor már létezett fogaskerekű vasút, és ez leegyszerűsítette a nehéz szerkezeti elemek odaszállítását. Az elemenként felvitt szobrot a helyszínen állították össze. Amikor már minden készen állt, akkor kapcsolódott be a munkába a neves fizikus, Marconi is.

Miért éppen Marconi?

Marconit azért hívták meg, mert ő volt az, aki nyolc hónappal korábban, XI. Piusz pápa felkérésére Rómában létrehozta a Vatikáni Rádiót, és ezzel Vatikán várost bekapcsolta a világ információs vérkeringésébe. (A Vatikáni Rádió a világ első rádióállomásai közé tartozott.)

Piusz, világi nevén Achille (ejstd: ákille) Ratti maga is tudós volt, aki három doktorátust is megszerzett Rómában, mielőtt a papi pályát választotta volna. Nem csoda, hogy egész életében támogatta a tudományokat, a társadalomtudományokat is beleértve, de általában is a kereszténység társadalmi aktivitását szorgalmazta.

A humanizmus szép példája, ahogyan Rio de Janeiróban a szolidaritás kifejezéséhez használták fel a Krisztus szobor ismertségét: fényfestéssel vetítették ki rá először a különböző térségek nevét, majd az egyes országok zászlaját is, hogy ezzel is emlékezzenek a koronavírusban elhunyt, különféle nemzetiségű áldozatokról.

 

Ezért kérték fel tehát Marconit, hogy a szobor felavatására készítsen egy különleges világítási rendszert a szoborhoz, hogy ezzel is emeljék a felavatási ünnepség fényét. Ez meg is történt. Az ünnepséget este tartották, és így a különféle színekkel megvilágított szobor azzal kápráztatta el a közönséget, hogy szinte égi látomásként gyúlt ki a szemük előtt. Marconi ezt még azzal is megtetézte, hogy ő maga a munkája végeztével hazament, és azt beszélte meg a szervezőkkel, hogy Rómából, a rádióhullámok segítségével fogja bekapcsolni a kellő pillanatban a világítást.

Így történt, hogy amikor eljött a pillanat, akkor Marconi, a felesége és a hozzájuk meghívott brazil nagykövet az olasz főváros egyik pontjáról, a Marconi családnak a Spanyol lépcsőhöz közeli lakásában nyomták meg azt a gombot, amely jeleket indított egy rövidhullámú frekvencián a levegőben. Ezek azután elértek egy riói antennát, amelyből továbbvezették a jelzéseket a megfelelő kapcsolókhoz, és így végül kigyulladtak a fények.

A szoboravatásnak ez a mozzanata annyira fontossá vált, hogy 1965-ben VI. Pál pápa jelenlétében megismételték az avatási szertartást. Akkorra persze némileg már elavult a berendezés, de az újabb alkalomra korszerűsítették, ahogyan a szobrot más szempontból is meg kellett újítani, hiszen bármennyire is jó anyagból készült, az eső, a villámok és a szél nyomot hagytak rajta. Ezután, 1981. október 12-én II. János Pál pápa jelenlétében is fényes ünnepséget tartottak, a szobor 50-dik születésnapja alkalmából. Később pedig, a 75-dik évfordulón, 2006 októberében Rio de Janeiro püspöke egy kápolnát szentelt fel a szobor tövében, az ország védőszentje Nossa Senhora Aparecida tiszteletére. Ez azóta az egyik legkedveltebb helyszíne a keresztelőknek és az esküvőknek.

A Megváltó Krisztus szobra 2007-ben, egy Lisszabonban megtartott nemzetközi szavazáson az egyetlen 20-dik századi építményként bekerült a világ hét új csodája közé.

Lévai Júlia


Címkék:

állatkert  állatok  Antarktisz  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  játék  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene