A 2020-as év emlősállata a vidra

https://www.tessloff-babilon.hu/a-2020-as-ev-emlosallata-a-vidra- állatok, vidra

A Magyar Természettudományi Múzeum valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében minden évben kiválasztják, hogy melyek legyenek az év kiemelt élőlényei. Összesen tizenegy kategóriát állítottak fel, így minden évnek megvan a maga madara, hala, rovara, vadvirága, fája, gombája, hüllője-kétéltűje, emlőse, ásványa és ősmaradványa. A kategóriák közül kettőben, az emlősökében és a hüllőkében-kétéltűekében nincs szélesebb körű szavazás, ezeknél a terület szakemberei döntenek. A 2020-as évben a szakértők a vidrát jelölték ki az év emlősének.

Szereti a vizet, de kerüli a csoportosulást

A vidra – teljes nevén európai vidra, rendszertani nevén Lutra lutra – részben a vízben élő, ragadozó emlős, amelynek több alfaja is van. Az úszásban testének áramvonalas formája és az ujjai közt lévő úszóhártyái segítik. Hogy ne jusson be a testébe a víz, képes bezárni a fül- és orrnyílásait. Nappal ritkán látni, inkább éjszaka vadászik. A súlya 3–14 kilogramm, testhossza 46–82 centiméter.

vidra
Az egynapos vidrát a mamája a hasára teszi, és így tartja biztonságban. (A fotót egy kaliforniai fényképésztől vették át, itt.)

Élőhelye Nyugat-Európától Északkelet-Szibériáig és Koreáig, Kis-Ázsiáig, a Himalája régiójáig terjed, de Dél-Indiában, Kínában, Japánban, Indokínában, Szumátrán, Jáván és Északnyugat-Afrikában is találunk vidrákat. Általában az édesvizek környékén élnek, de Nyugat-Európában és Skandináviában a tengeröblökben, Dél- Délkelet-Ázsiában pedig a mangrove-mocsarakban is megtelepednek. Egyes vidrákkal sós-félsós mocsarakban is találkozhatunk.

Általában a víz fölé hajló fák tövében készít magának kotorékot, és abban egy vackot. Lakásának bejárata a víz alatt is lehet. Ahol nincs módja kotorékot ásni, ott a nádasban vagy egy elhagyott borzvárban is jól ellakik. Elsősorban halakat eszik, de ez kiegészülhet kagylókkal, rovarokkal, rovarlárvákkal, kétéltűekkel vagy rákokkal, sőt kisebb emlősökkel is, mint a pézsmapocok, a mezei nyúl kölykei és egyéb rágcsálók.

Általában magányosan él, kivéve, amikor megszületnek az utódok. A hímek ilyenkor is távol tartják magukat a társaságtól, a nőstény azonban nemcsak a szoptatás idejéig, hanem egészen a felnőtté válásukig a csemetéivel marad.

A nőstény 62 napig vemhes. Leggyakrabban két kölyke születik, de ez a szám hatra is fölmehet. A kölykök három hónapig szopnak, és egy évig, de olykor még tovább is együtt maradnak az anyjukkal és egymással. Két-három éves korukban válnak ivaréretté.

vidra
Kis fantáziával bárki többféle mondatot is beleadhat ennek a magányosan álldogáló vidrának a szájába. (Kép forrása: magyarmezogazdasag.hu)

A vidra nem alszik téli álmot: az évszak hidegebb felében is ugyanúgy vadászik, mint máskor. Mi több, gyakran teli hassal, pusztán a játékosság kedvéért is vadászik, miközben emberi szemmel nézve lusta állat: az ideje döntő részét heverészve vagy alvással tölti. A vízben az védi meg a kihűléstől, hogy bundája zsíros, vízlepergető és különösen tömött. Bundájának sűrűségére jellemző, hogy abban egy négyzetcentiméterre 50 ezer szőrszál jut. És bár csak egy-két percig szokott alámerülni, mivel gyorsan hajtja magát, akár tíz méteres mélységbe is lejut. Természetes ellensége a róka és a nagyobb ragadozó madarak, amelyek elsősorban a kölykökre vadásznak.

Mi veszélyezteti a vidrákat?

Az európai vidra fokozottan védett faj, hiszen több mint egy évszázada a kihalás veszélye fenyegeti. Már az 1900-as évek elején regisztrálták, hogy az egykor 150-300 000 egyedből álló tengeri vidra állomány jelentősen megcsappant. Emellett több nyugat-európai országban és jellemző élőhelyén ki is pusztult. Ennek akkor az volt az oka, hogy a 19-dik század közepétől az egyik legdivatosabb prém a vidraprém volt, és emiatt a prémvadászok szinte teljesen kiirtották ezeket az állatokat.

A huszadik század elején azonban, még az utolsó pillanatban mindenütt betiltották a vidraprém vadászatát, és ezzel egy időben különféle védelmi- és szaporítási programok is indultak, amelyek révén végül sikerült megmenteni a fajt. Ugyanakkor néhány területen már nem tudták visszatelepíteni a vidrákat, de ahol ez mégis sikerült, ott sem lehetett megakadályozni, hogy később ismét meginduljon a létszámuk csökkenése. Ebben vélhetően az is szerepet játszott, hogy a körülöttük élő táplálékállatok mennyisége is csökkent, továbbá hogy az építkezések illetve a közúti forgalom növekedése gyakran tönkretette az élőhelyeit. Emellett a műanyagból készült halászhálók és a vizekbe bekerült szennyezőanyagok is megtizedelték a vidrákat.

Lutra
A neves magyar író, Fekete István (1900-1970) regényt is írt egy vidra és az őt kiszemelő vadász izgalmas történetéről.

Szerencsére Magyarországon Európa más országaihoz viszonyítva kiemelkedően sok a vidra, különösen a dél-dunántúli halastavaknál. Ugyanakkor például a Kiskunság és a Nyírség vízállományának, halastavainak csökkenése vagy a vízpartok lebetonozása az itt élők állományának ritkulásához is hozzájárul. Ezért is nyilvánították fokozottan védett fajnak. A hazai állatkertekben a vidrafajok közül az európai vidra közeli rokonával, az ázsiai törpevidrával találkozhatunk, például a Szegedi Vadasparkban, a Jászberényi Állat- és Növénykertben és a Gyöngyösi Állatkertben. Állatkerti körülmények között a Lábod-Petesmalmi Vidraparkban élnek nagy számban vidrák. (Erről itt olvashatsz.)

Miért tartják sokan a legcukibb emlősnek a vidrát?

A vidrákról számtalan olyan fotó kering, amely ugyanolyan érzést vált ki belőlünk, mintha egy ember-anyukát és kisgyermekét látnánk, amint meghatóan összekucorodnak vagy aranyosan játszanak. A vidrák tényleg nagyon játékosak és ügyesek, ráadásul eszközként képesek használni a körülöttük lévő tárgyakat: a kagylókat például a tengerfenékről felhozott kövekkel törik fel. Emellett, mint minden emlősnél, náluk is meghatározó és fontos a testközelség, a simogatás vagy az összekapaszkodás. És, mivel az ember szereti mindenben önmagát is látni, természetes, hogy gyakran antropomorfizálja, magyarul emberiesíti a vidrákat. De ezzel a vidrák is jól járnak, mert így mi is jobban vigyázunk rájuk.

Lévai Júlia


Címkék:

állatkert  állatok  Antarktisz  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  játék  jelrendszer  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf