A füstjelektől a szemaforokig II.

jelrendszer, kommunikáció, távíró, vasút

Az előző cikkben említett tengeri zászlójelzésekkel formailag erős rokonságot mutatnak a szárazföldön használt karos jelzők, ismertebb nevükön a szemaforok. Szemaforokat ma leggyakrabban a vasúti sínek mentén látunk, ám mivel a szó ennél általánosabb jelentésű, kezdetben a városok közti hírközlés szerepében, ma pedig olykor még a számítógép-programozásban is találkozhatunk ezzel a névvel. Ez utóbbi az osztott erőforrásokhoz való hozzáférések szabályozóját jelöli.

Miért szemafor a neve?

A szemafor szó magyarul annyit tesz, mint jelhordozó. Az összetétel a jel jelentésű széma és a hordozó jelentésű phorosz görög szavakból állt össze. Ezeket a szavakat egyébként más, gyakran használt kifejezésből is ismerhetjük: a szémát például a jelentéstan tudományos nevéből, a szemantikából, a phoroszt pedig latin változatában többek közt a Lucifer névből. Ez ugyanis a lux, lucis = fény és a fero, ferre = hozni szavakból keletkezett, a jelentése tehát fényhozó.

És ami azt illeti, a szemaforokról – legalább is átvitt értelemben – szintén elmondhatjuk, hogy a megjelenésükkor erős fényt is hoztak a hírközlés területére.

Miért jelentett hatalmas változást a szemaforok megjelenése?

A 18-dik század nemcsak a meg-megújuló háborúk, hanem a világ kinyílásának időszaka is volt. Az emberek egyre több hírt akartak olvasni arról, hogy mi történik szűkebb lakóhelyükön kívül, miközben a hírekhez csak a postakocsik és a lovasfutárok révén, tehát meglehetősen lassan jutottak hozzá.

A füstjelektől a szemaforokig
A 18-dik századi szemaforházak úgy épültek, hogy a kezelők láthassák a következő adó-vevőt. Messziről megannyi gémeskútnak láthatta őket az ember. (Kép: https://lazarbibi.blog.hu/2019/05/24/cyber_kalozok_a_xix_szazadban.)

Ezért az 1770-es évektől kezdve egyre többen gondolkodtak hatékonyabb megoldásokon. A lökést végül a francia forradalom és az azt követő háborúk adták meg ahhoz, hogy elkezdődjön egy használható rendszer kialakítása.

A forradalom idején a Törvényhozó Nemzetgyűlés tagjaként dolgozott a bárói családból származó Ignace Chappe (1760-1829), akinek öccse, Claude Chappe (1763-1805) sokoldalú, kísérletező hajlamú ember volt. Calude-ot már régóta érdekelte az optikai távíró gondolata, és a helyzet arra késztette, hogy ennek szentelje az idejét. Több éven át dolgozott a megoldáson, és amikor befejezte a munkát, bátyja pénzt is tudott szerezni a megvalósításhoz. A testvérek 1792-ben mutatták be munkatársaikkal közösen kifejlesztett és a gyakorlatban jól használható szemaforrendszerüket, amellyel egész mondatokat, hosszabb szövegeket is lehetett közvetíteni. A technikai részletek kidolgozásában a kor egyik neves órása és műszerkészítője, Abraham-Louis Bréguet (1747-1823) is részt vett.

A rendszer első vonalát Párizs és Lille között építették ki, egy nagyjából 200 kilométer hosszú szakaszon. Ezen a vonalon óránként 36 jelet továbbítottak. A továbbítás időtartama összehasonlíthatatlanul rövidebb volt, mint amennyi idő alatt a lovasfutárok bejárták ugyanazt a távolságot.

A területen 15 közvetítőállomást építettek fel, mindegyiket belátható távolságban. Az állomások kisebb, gyakran henger alakú épületek voltak, és messziről úgy festettek, akár a gémeskutak. A házacskák tetején pózna magasodott egy kétkarú jelzővel. A feketére festett, rácsos szerkezetű karok 4-10 méter hosszúak voltak, ellensúly függött rajtuk, és egy szabályozó rúd kötötte össze őket. Az állomásokon kiképzett kezelők dolgoztak, akik jól ismerték a jelnyelvet. A karokat két fogantyúval állították be a megfelelő pozíciókba, s egyúttal távcsővel figyelték a szomszéd állomások válaszait az épületek tetejéről.

A füstjelektől a szemaforokig
A táblázat a Chappe-testvérek szemaforjelzéseinek alapjeleit foglalja össze. Ezeket számos variációban és egyéb segédjelzésekkel kiegészítve tudták felhasználni.

Mindegyik jelző hét pozícióban állhatott, a szabályozó pedig négyben, így ezeken összesen 196 kombinációt lehetett beállítani. A sok kombináció révén a jelnyelv egyre gazdagabbá vált. Az ábécé kis- és nagybetűinek jelzései mellett a leggyakrabban használt szavak vagy akár a szókapcsolatok is külön jelet kaptak.

Az állampolgárok akkor élhették át igazán, mekkora a jelentősége az új eszköznek, amikor 1794-ben Párizsban a szemaforvonal jóvoltából egy órán belül értesültek Condé városának az osztrákoktól való visszafoglalásáról. A siker egyúttal a hálózat továbbfejlesztését is biztosította, s a Chappe testvérek rendszere hamarosan egész Franciaországot behálózta. Mindezek hírére pedig más európai országok is használni kezdték a szemaforrendszert.

Sajnos a szemafortörténet sikerét hamarosan beárnyékolta egy tragikus esemény. Mindazok, akik szintén szerettek volna előbbre jutni ezzel az eszközzel, de ez valami okból nem sikerült nekik, rágalomhadjáratot indítottak Claude Chappe ellen: folyamatosan azzal vádolták, hogy az ötletet másoktól lopta. A vádnak eleve nem volt értelme, hiszen Chappe sosem állította, hogy ő találta ki magát a szemafort, ő csupán kidolgozta a használatának szisztémáját. Az ellenfelei azonban éppen ezért nem a bíróságon támadták őt, ahol tények állnak szemben a tényekkel, hanem a vélemények ingoványos terepén, ahol viszont érdemben, a szokásos jogi bizonyítási módszerekkel nem lehetett érvelni. Claude Chappe nem bírta tovább a helyzet reménytelenségét, és 1805-ben megölte magát.

Szerencsére a testvérei nem adták fel a munkát, és tovább dolgoztak a hálózat illetve a szisztéma továbbfejlesztésén. 1812-re olyan differenciáltan mozgatható szemaforos rendszert fejlesztettek ki, amelyet még a krími háború (1853-1856) idején is használtak.

1852-től már nemcsak hadi- vagy államigazgatási célokra használták a távíróvonalakat, hanem a kereskedelmi, üzleti információk egy részét is ezeken továbbították. Ekkorra az üzeneteket rejtjelezték, hogy a távírászok ne tudják esetleg manipulálni azokat.

A mechanikus rendszerű távíró egyeduralma 1853 körül ért véget – ekkor kezdte meg térhódítását az elektromosság. Ettől kezdve az új távíróvonalakat is elektromos vezetékekkel építették ki. Az utolsó, üzleti céllal használt mechanikus távközlési rendszert 1880-ban iktatták ki a hírközlésből Svédországban. 

A szemaforok azonban nem tűntek el teljesen, hiszen az épp akkor meginduló vasúti közlekedésben annál nagyobb szükség volt rájuk. A sínek mellett az volt a feladatuk, hogy egyértelmű jelzéseket adjanak a mozdonyvezetőknek, és ezzel biztonságossá tegyék a vasúti közlekedést.

A füstjelektől a szemaforokig
A vasúti szemaforok karcsú alakjait ma is gyakran láthatjuk a sínek mellett. Ez a szemafor épp azt jelzi, hogy az érkező vonatnak meg kell állnia.

A vasúti szemaforok
A vasútnál alakjelzőként vagy karos jelzőként is emlegetett szemaforokkal a vonatforgalmat és a tolatásokat egyaránt lehet szabályozni. Ezt megelőzően, a vasút kiépülésének kezdetekor még a hajózásból átvett kosárjelzőkkel – a sínek melletti póznákra felhúzott, színes, fonott kosarakkal – jeleztek a forgalmisták a mozdonyvezetőknek. Ezek azonban csak kevés információ átadására voltak alkalmasak, ezért hamarosan átvették a hírközlésben használt szemaforrendszert.

A vonatok közlekedésének szabályozásához természetesen nem kellett külön házakat építeni, elég volt egy biztonságos póznát felállítani a sínek mellett. A póznákat az egyvágányú vasúti pálya jobb oldalán, a kétvágányú pályáknál a vágánypár külső oldalán alakították ki a vágánytengelytől legalább 2,5 méterre. A póznákon egy-, két- és háromkarú jelzőket is használtak, amelyeket egy emeltyűvel és egy vonóvezetékkel mozgattak.

Mivel azonban a jelzőkarok sötétben nem látszanak, a világításukról is gondoskodni kellett. Kezdetben a póznára magára szereltek föl egy lámpát, vagy közvetlenül elé tettek le egy fényszórót, amely megvilágította a karokat. Ez azonban nem volt elég erőteljes, ezért idővel a jelzőkre fényvisszaverő fóliát is tettek, amelyet a közeledő mozdonyok felső lámpája is megvilágított.

A megvilágítás javítása érdekében olyan gázégőkkel is kísérleteztek, amelyek villogó fényt adtak. Ma már kizárólag kőolajjal feltöltött Kroluper lámpákat használnak, amelyek elejébe egy Fresnel-lencsét építenek be. Ez biztosítja, hogy a fénysugarak ne széttartva, hanem párhuzamosan haladjanak és így koncentráltan világítsák meg a jelzőket.

Izgalmas sztorik a szemaforok körül

A szemaforok történetéhez hozzátartozik, hogy ezek olykor kriminális események főszereplőivé is váltak. A legelső, lebukással végződő történet még a Chappe-féle rendszer fénykorában, 1834-ben kezdődött. Ekkor a hálózat az állam kezében volt, magánszemélyek a saját céljaikra nem használhatták.

Egy testvérpár azonban úgy gondolta, hogy ezt nem kell feltétlenül tiszteletben tartani. A Blanc-fivérek (François és Joseph) bankárok voltak, akik a Bordeaux-i tőzsdén kereskedtek államkötvényekkel. A tőzsdei adásvétel fontos eleme, hogy azok keresnek több pénzt a részvények megvásárlásával, akik hamarabb jutnak pontos információkhoz a kibocsátó cégek vagy bankok piaci helyzetéről, és így ügyesebben tudják kiszámítani, hogy mit érdemes megvásárolniuk, illetve eladniuk. Csakhogy ezek az információk akkor még postai úton jöttek-mentek, ami akár több napot is igénybe vehetett.

A Blanc testvérek viszont azt gondolták, hogy ha már ott van a kezük ügyében egy ennél sokkal gyorsabb hírtovábbítási lehetőség, akkor azt ki kell használni. Vagyis a legcélszerűbb a szemaforrendszeren át elküldeni egymásnak és az intézkedő munkatársaiknak a tőzsdei információkat, hiszen az ezerszer gyorsabb. A feladat tehát az volt, hogy hozzáférjenek a rendszer használatához. Ezt a világ egyik legegyszerűbb és legősibb módszerével oldották meg: lefizették egy Párizshoz közeli állomás kezelőjét. Az pedig a pénzéért minden alkalommal beépítette az általa amúgy szabályosan közvetített üzenetek közé a tőzsdei információkat, amiről csak a Blanc testvérek tudtak. A kezelő ezt a hibajavító karakter felhasználásával tudta megtenni. Ezt akkor alkalmazták, ha a kezelő elrontott egy szimbólumot. Ilyenkor egy törlést jelentő karakterrel üzente meg, hogy az előző szimbólumot nem kell figyelembe venni. Mivel azonban ez több elemből állt, viszont az elején és a végén egyértelmű volt a lezárása, a kezelő anélkül tudta beleépíteni a tőzsdei információra utaló szót vagy számot, hogy az feltűnést keltett volna.

A Blanc testvérek így két éven keresztül mindig elsőként értesültek a tőzsde mozgásáról, így mindenki mást megelőzve tudtak mérlegelni, és hatalmas vagyonra tettek szert. (Ezt ma a jogban a bennfentes információszerzés jogtalan előnyének nevezik, és törvény tiltja az ezzel való visszaéléseket.) Csakhogy egyszer a lefizetett kezelő beteg lett, a helyettese viszont erkölcstelennek találta a módszert és följelentette a bankárokat. A jog azonban még nem volt felkészülve az ilyen helyzetekre, így a Blanc testvérek megbüntetésére nem találtak paragrafusokat. Ezért csupán rendelték el, hogy többé ne férjenek hozzá a hálózathoz. Később persze a tőzsdei információk közvetítésének lehetősége szintén bekerült a továbbítható hírek közé, de akkor már minden részletében szabályozva és főként mindenki számára egyenlő hozzáféréssel.

A Chappe-féle szemaforrendszer ugyanebben az időszakban az irodalomba is bekerült. Id. Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regényének hőse szintén lefizet egy kis pénzért dolgozó kezelőt, hogy hamis üzenetet továbbítson a tőzsdéről az egyik ellenfele, Danglars báró számára. A báró aztán bele is bukik abba, hogy ennek alapján rosszul spekulál a tőzsdén.

A legismertebb modern kori történet, amelyben a szemaforok döntő szerepet játszottak, a nagy angliai vonatrablás volt. 1963. augusztus 8-án, a tolvajok úgy tudták kirabolni a Glasgow-ból Londonba tartó postavonatot, hogy Sears Crossingnál a szemafor zöld jelzését letakarták két kesztyűvel, majd néhány erős elemlámpával úgy világították meg a vörös lámpáját, mintha az égne és tilosat jelezne. A hajnali háromkor oda érkező postavonat ennek láttán meg is állt. Ekkor a banda vasutasruhába öltözött tagjai előugrottak a sötétből, lekapcsolták a szerelvényről a mozdonyt és a pénzt szállító első két kocsit, majd a mozdonyvezetőt arra kényszerítették, hogy a csonka szerelvényt vezesse tovább. Kevesebb, mint egy kilométerrel odébb a rablók megállították a vonatot, feltörték a pénzes vagont, majd a posta- és pénzeszsákokat az ott várakozó teherautóra pakolták és távoztak. Később a banda tagjainak többségét sikerült elfogni, az elrabolt pénznek azonban csak kis része került meg.

Ma már két kesztyű és néhány elemlámpa kevés lenne ahhoz, hogy hamis szemaforállással csapják be a mozdonyvezetőket, hiszen az azóta jóval fejlettebbé vált híradástechnika és a folyamatos információs kapcsolat ezt alaposan megnehezíti. Ezért a nagy pénzrablásoknál egyre kevésbé találkozhatunk szemaforokkal, így azok ismét a közlekedés biztonságos világának szereplői lehetnek.

Lévai Júlia


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  bolt  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  császárság  csillagok  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  Európa  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  India  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyelv  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szavak  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  Velence  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene