A füstjelektől a szemaforokig II.

Claude Chappe, jel, jelhordozó, lovasfutár, Lucifer, Monte Cristo grófja, postakocsi, szemafor, távíró, tőzsde, vasút, vonatrablás

Az előző cikkben említett tengeri zászlójelzésekkel formailag erős rokonságot mutatnak a szárazföldön használt karos jelzők, ismertebb nevükön a szemaforok. Szemaforokat ma leggyakrabban a vasúti sínek mentén látunk, ám mivel a szó ennél általánosabb jelentésű, kezdetben a városok közti hírközlés szerepében, ma pedig olykor még a számítógép-programozásban is találkozhatunk ezzel a névvel. Ez utóbbi az osztott erőforrásokhoz való hozzáférések szabályozóját jelöli.

Miért szemafor a neve?

A szemafor szó magyarul annyit tesz, mint jelhordozó. Az összetétel a jel jelentésű széma és a hordozó jelentésű phorosz görög szavakból állt össze. Ezeket a szavakat egyébként más, gyakran használt kifejezésből is ismerhetjük: a szémát például a jelentéstan tudományos nevéből, a szemantikából, a phoroszt pedig latin változatában többek közt a Lucifer névből. Ez ugyanis a lux, lucis = fény és a fero, ferre = hozni szavakból keletkezett, a jelentése tehát fényhozó.

És ami azt illeti, a szemaforokról – legalább is átvitt értelemben – szintén elmondhatjuk, hogy a megjelenésükkor erős fényt is hoztak a hírközlés területére.

Miért jelentett hatalmas változást a szemaforok megjelenése?

A 18-dik század nemcsak a meg-megújuló háborúk, hanem a világ kinyílásának időszaka is volt. Az emberek egyre több hírt akartak olvasni arról, hogy mi történik szűkebb lakóhelyükön kívül, miközben a hírekhez csak a postakocsik és a lovasfutárok révén, tehát meglehetősen lassan jutottak hozzá.

A 18-dik századi szemaforházak úgy épültek, hogy a kezelők láthassák a következő adó-vevőt. Messziről megannyi gémeskútnak láthatta őket az ember. (Kép: https://lazarbibi.blog.hu/2019/05/24/cyber_kalozok_a_xix_szazadban.)

Ezért az 1770-es évektől kezdve egyre többen gondolkodtak hatékonyabb megoldásokon. A lökést végül a francia forradalom és az azt követő háborúk adták meg ahhoz, hogy elkezdődjön egy használható rendszer kialakítása.

A forradalom idején a Törvényhozó Nemzetgyűlés tagjaként dolgozott a bárói családból származó Ignace Chappe (1760-1829), akinek öccse, Claude Chappe (1763-1805) sokoldalú, kísérletező hajlamú ember volt. Calude-ot már régóta érdekelte az optikai távíró gondolata, és a helyzet arra késztette, hogy ennek szentelje az idejét. Több éven át dolgozott a megoldáson, és amikor befejezte a munkát, bátyja pénzt is tudott szerezni a megvalósításhoz. A testvérek 1792-ben mutatták be munkatársaikkal közösen kifejlesztett és a gyakorlatban jól használható szemaforrendszerüket, amellyel egész mondatokat, hosszabb szövegeket is lehetett közvetíteni. A technikai részletek kidolgozásában a kor egyik neves órása és műszerkészítője, Abraham-Louis Bréguet (1747-1823) is részt vett.

A rendszer első vonalát Párizs és Lille között építették ki, egy nagyjából 200 kilométer hosszú szakaszon. Ezen a vonalon óránként 36 jelet továbbítottak. A továbbítás időtartama összehasonlíthatatlanul rövidebb volt, mint amennyi idő alatt a lovasfutárok bejárták ugyanazt a távolságot.

A területen 15 közvetítőállomást építettek fel, mindegyiket belátható távolságban. Az állomások kisebb, gyakran henger alakú épületek voltak, és messziről úgy festettek, akár a gémeskutak. A házacskák tetején pózna magasodott egy kétkarú jelzővel. A feketére festett, rácsos szerkezetű karok 4-10 méter hosszúak voltak, ellensúly függött rajtuk, és egy szabályozó rúd kötötte össze őket. Az állomásokon kiképzett kezelők dolgoztak, akik jól ismerték a jelnyelvet. A karokat két fogantyúval állították be a megfelelő pozíciókba, s egyúttal távcsővel figyelték a szomszéd állomások válaszait az épületek tetejéről.

A táblázat a Chappe-testvérek szemaforjelzéseinek alapjeleit foglalja össze. Ezeket számos variációban és egyéb segédjelzésekkel kiegészítve tudták felhasználni.

Mindegyik jelző hét pozícióban állhatott, a szabályozó pedig négyben, így ezeken összesen 196 kombinációt lehetett beállítani. A sok kombináció révén a jelnyelv egyre gazdagabbá vált. Az ábécé kis- és nagybetűinek jelzései mellett a leggyakrabban használt szavak vagy akár a szókapcsolatok is külön jelet kaptak.

Az állampolgárok akkor élhették át igazán, mekkora a jelentősége az új eszköznek, amikor 1794-ben Párizsban a szemaforvonal jóvoltából egy órán belül értesültek Condé városának az osztrákoktól való visszafoglalásáról. A siker egyúttal a hálózat továbbfejlesztését is biztosította, s a Chappe testvérek rendszere hamarosan egész Franciaországot behálózta. Mindezek hírére pedig más európai országok is használni kezdték a szemaforrendszert.

Sajnos a szemafortörténet sikerét hamarosan beárnyékolta egy tragikus esemény. Mindazok, akik szintén szerettek volna előbbre jutni ezzel az eszközzel, de ez valami okból nem sikerült nekik, rágalomhadjáratot indítottak Claude Chappe ellen: folyamatosan azzal vádolták, hogy az ötletet másoktól lopta. A vádnak eleve nem volt értelme, hiszen Chappe sosem állította, hogy ő találta ki magát a szemafort, ő csupán kidolgozta a használatának szisztémáját. Az ellenfelei azonban éppen ezért nem a bíróságon támadták őt, ahol tények állnak szemben a tényekkel, hanem a vélemények ingoványos terepén, ahol viszont érdemben, a szokásos jogi bizonyítási módszerekkel nem lehetett érvelni. Claude Chappe nem bírta tovább a helyzet reménytelenségét, és 1805-ben megölte magát.

Szerencsére a testvérei nem adták fel a munkát, és tovább dolgoztak a hálózat illetve a szisztéma továbbfejlesztésén. 1812-re olyan differenciáltan mozgatható szemaforos rendszert fejlesztettek ki, amelyet még a krími háború (1853-1856) idején is használtak.

1852-től már nemcsak hadi- vagy államigazgatási célokra használták a távíróvonalakat, hanem a kereskedelmi, üzleti információk egy részét is ezeken továbbították. Ekkorra az üzeneteket rejtjelezték, hogy a távírászok ne tudják esetleg manipulálni azokat.

A mechanikus rendszerű távíró egyeduralma 1853 körül ért véget – ekkor kezdte meg térhódítását az elektromosság. Ettől kezdve az új távíróvonalakat is elektromos vezetékekkel építették ki. Az utolsó, üzleti céllal használt mechanikus távközlési rendszert 1880-ban iktatták ki a hírközlésből Svédországban. 

A szemaforok azonban nem tűntek el teljesen, hiszen az épp akkor meginduló vasúti közlekedésben annál nagyobb szükség volt rájuk. A sínek mellett az volt a feladatuk, hogy egyértelmű jelzéseket adjanak a mozdonyvezetőknek, és ezzel biztonságossá tegyék a vasúti közlekedést.

A vasúti szemaforok karcsú alakjait ma is gyakran láthatjuk a sínek mellett. Ez a szemafor épp azt jelzi, hogy az érkező vonatnak meg kell állnia.

A vasúti szemaforok
A vasútnál alakjelzőként vagy karos jelzőként is emlegetett szemaforokkal a vonatforgalmat és a tolatásokat egyaránt lehet szabályozni. Ezt megelőzően, a vasút kiépülésének kezdetekor még a hajózásból átvett kosárjelzőkkel – a sínek melletti póznákra felhúzott, színes, fonott kosarakkal – jeleztek a forgalmisták a mozdonyvezetőknek. Ezek azonban csak kevés információ átadására voltak alkalmasak, ezért hamarosan átvették a hírközlésben használt szemaforrendszert.

A vonatok közlekedésének szabályozásához természetesen nem kellett külön házakat építeni, elég volt egy biztonságos póznát felállítani a sínek mellett. A póznákat az egyvágányú vasúti pálya jobb oldalán, a kétvágányú pályáknál a vágánypár külső oldalán alakították ki a vágánytengelytől legalább 2,5 méterre. A póznákon egy-, két- és háromkarú jelzőket is használtak, amelyeket egy emeltyűvel és egy vonóvezetékkel mozgattak.

Mivel azonban a jelzőkarok sötétben nem látszanak, a világításukról is gondoskodni kellett. Kezdetben a póznára magára szereltek föl egy lámpát, vagy közvetlenül elé tettek le egy fényszórót, amely megvilágította a karokat. Ez azonban nem volt elég erőteljes, ezért idővel a jelzőkre fényvisszaverő fóliát is tettek, amelyet a közeledő mozdonyok felső lámpája is megvilágított.

A megvilágítás javítása érdekében olyan gázégőkkel is kísérleteztek, amelyek villogó fényt adtak. Ma már kizárólag kőolajjal feltöltött Kroluper lámpákat használnak, amelyek elejébe egy Fresnel-lencsét építenek be. Ez biztosítja, hogy a fénysugarak ne széttartva, hanem párhuzamosan haladjanak és így koncentráltan világítsák meg a jelzőket.

Izgalmas sztorik a szemaforok körül

A szemaforok történetéhez hozzátartozik, hogy ezek olykor kriminális események főszereplőivé is váltak. A legelső, lebukással végződő történet még a Chappe-féle rendszer fénykorában, 1834-ben kezdődött. Ekkor a hálózat az állam kezében volt, magánszemélyek a saját céljaikra nem használhatták.

Egy testvérpár azonban úgy gondolta, hogy ezt nem kell feltétlenül tiszteletben tartani. A Blanc-fivérek (François és Joseph) bankárok voltak, akik a Bordeaux-i tőzsdén kereskedtek államkötvényekkel. A tőzsdei adásvétel fontos eleme, hogy azok keresnek több pénzt a részvények megvásárlásával, akik hamarabb jutnak pontos információkhoz a kibocsátó cégek vagy bankok piaci helyzetéről, és így ügyesebben tudják kiszámítani, hogy mit érdemes megvásárolniuk, illetve eladniuk. Csakhogy ezek az információk akkor még postai úton jöttek-mentek, ami akár több napot is igénybe vehetett.

A Blanc testvérek viszont azt gondolták, hogy ha már ott van a kezük ügyében egy ennél sokkal gyorsabb hírtovábbítási lehetőség, akkor azt ki kell használni. Vagyis a legcélszerűbb a szemaforrendszeren át elküldeni egymásnak és az intézkedő munkatársaiknak a tőzsdei információkat, hiszen az ezerszer gyorsabb. A feladat tehát az volt, hogy hozzáférjenek a rendszer használatához. Ezt a világ egyik legegyszerűbb és legősibb módszerével oldották meg: lefizették egy Párizshoz közeli állomás kezelőjét. Az pedig a pénzéért minden alkalommal beépítette az általa amúgy szabályosan közvetített üzenetek közé a tőzsdei információkat, amiről csak a Blanc testvérek tudtak. A kezelő ezt a hibajavító karakter felhasználásával tudta megtenni. Ezt akkor alkalmazták, ha a kezelő elrontott egy szimbólumot. Ilyenkor egy törlést jelentő karakterrel üzente meg, hogy az előző szimbólumot nem kell figyelembe venni. Mivel azonban ez több elemből állt, viszont az elején és a végén egyértelmű volt a lezárása, a kezelő anélkül tudta beleépíteni a tőzsdei információra utaló szót vagy számot, hogy az feltűnést keltett volna.

A Blanc testvérek így két éven keresztül mindig elsőként értesültek a tőzsde mozgásáról, így mindenki mást megelőzve tudtak mérlegelni, és hatalmas vagyonra tettek szert. (Ezt ma a jogban a bennfentes információszerzés jogtalan előnyének nevezik, és törvény tiltja az ezzel való visszaéléseket.) Csakhogy egyszer a lefizetett kezelő beteg lett, a helyettese viszont erkölcstelennek találta a módszert és följelentette a bankárokat. A jog azonban még nem volt felkészülve az ilyen helyzetekre, így a Blanc testvérek megbüntetésére nem találtak paragrafusokat. Ezért csupán rendelték el, hogy többé ne férjenek hozzá a hálózathoz. Később persze a tőzsdei információk közvetítésének lehetősége szintén bekerült a továbbítható hírek közé, de akkor már minden részletében szabályozva és főként mindenki számára egyenlő hozzáféréssel.

A Chappe-féle szemaforrendszer ugyanebben az időszakban az irodalomba is bekerült. Id. Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regényének hőse szintén lefizet egy kis pénzért dolgozó kezelőt, hogy hamis üzenetet továbbítson a tőzsdéről az egyik ellenfele, Danglars báró számára. A báró aztán bele is bukik abba, hogy ennek alapján rosszul spekulál a tőzsdén.

A legismertebb modern kori történet, amelyben a szemaforok döntő szerepet játszottak, a nagy angliai vonatrablás volt. 1963. augusztus 8-án, a tolvajok úgy tudták kirabolni a Glasgow-ból Londonba tartó postavonatot, hogy Sears Crossingnál a szemafor zöld jelzését letakarták két kesztyűvel, majd néhány erős elemlámpával úgy világították meg a vörös lámpáját, mintha az égne és tilosat jelezne. A hajnali háromkor oda érkező postavonat ennek láttán meg is állt. Ekkor a banda vasutasruhába öltözött tagjai előugrottak a sötétből, lekapcsolták a szerelvényről a mozdonyt és a pénzt szállító első két kocsit, majd a mozdonyvezetőt arra kényszerítették, hogy a csonka szerelvényt vezesse tovább. Kevesebb, mint egy kilométerrel odébb a rablók megállították a vonatot, feltörték a pénzes vagont, majd a posta- és pénzeszsákokat az ott várakozó teherautóra pakolták és távoztak. Később a banda tagjainak többségét sikerült elfogni, az elrabolt pénznek azonban csak kis része került meg.

Ma már két kesztyű és néhány elemlámpa kevés lenne ahhoz, hogy hamis szemaforállással csapják be a mozdonyvezetőket, hiszen az azóta jóval fejlettebbé vált híradástechnika és a folyamatos információs kapcsolat ezt alaposan megnehezíti. Ezért a nagy pénzrablásoknál egyre kevésbé találkozhatunk szemaforokkal, így azok ismét a közlekedés biztonságos világának szereplői lehetnek.

 

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Ganésa  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hermész  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Juhász Gyula  Jules Verne  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Mithridatész  Moirák  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Nelson altengernagy  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  anemométer  antibiotikum  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dízelmotor  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  fondendoszkóp  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gót  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérséklet  hőmérő  időjárás  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétszikűek  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  pók  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szász  szél  szélkakas  szélzsák  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  tájoló  távíró  tömegközlekedés  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zsilip  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újszülött  úthálózat  ősbaktérium