A sztrájkról

1917-es szocialista forradalom, Besztercebánya, céhek, egyiptom, felvilágosodás, gyárak, humanizmus, kapitalizmus, Királyok Völgye, manufaktura, munkások, Oroszország, szakszervezetek, sztrájk, tüntetés, Werbőczy István

A sztrájk kifejezés az angol strike (eredetileg: ütés, csapás) szó magyar átírása. Általában véve azt jelenti, hogy több munkavállaló közös elhatározással meghatározott időben és meghatározott célból felfüggeszti a munkáját, hogy ezzel nyomást gyakoroljon a munkáltatóra vagy az a mögött álló politikai hatalomra. Egy munkafolyamat leállítása egyúttal jól érzékelteti, hogy mi történne a munkát végzők jelenléte nélkül, tehát kiemeli a munkájuk fontosságát. Mivel a sztrájknak mindig van kockázata – hiszen a kormányok még demokráciákban is kijátszhatják a törvényeket, sztrájktörőket fizethetnek le vagy időhúzó technikákat vethetnek be a tárgyalásokon – a munkavállalók csak olyankor nyúlnak a sztrájk eszközéhez, amikor már nem maradt más lehetőségük az érdekeik érvényesítésére.

Mióta léteznek sztrájkok?

A nehéz munkákat végző embereket már az ókorban is kihasználták és gyakran embertelen körülmények közé kényszerítették, ezért már akkor is voltak tiltakozások. Az első olyan sztrájk, amelyről feljegyzések is fennmaradtak, i.e. 1160 körül zajlott le Egyiptomban, III. Ramszesz fáraó idején.

Az ókori munkásoknak ilyen és ehhez hasonló, hatalmas homok- és sziklafalakból kellett kivájniuk a fáraók számára a temetkezési helyeket.

A munkások éppen a fáraók új ötletén, a hatalmas sziklasírok kialakításán dolgoztak, a később Királyok Völgyének elnevezett területen. Hatalmas munkástelepen éltek, vég nélkül dolgoztak és természetben (kenyérben, sörben, gabonában) fizettek nekik. A fáraók hosszú ideig viszonylag jó ellátást biztosítottak, de III. Ramszesz idején megváltozott a helyzet. Az ellátmány csökkent, és az azt kezelő hivatalnokok loptak belőle. Az emberek éheztek, ezért leálltak a munkával és hangoztatták a követeléseiket. Az eseményeket egy írnok örökítette meg. Följegyzéseiből a sztrájk pontos kimenetét sajnos nem tudjuk meg, de a helyzetről alapos leírásokat kapunk. (Részletesen itt olvashatsz erről.)

Később minden olyan ókori ipari műhelyben, amelyben tömegesen foglalkoztattak embereket, rendszeresen előfordult, hogy a rossz körülmények, a hatalmaskodó munkavezetők vagy az alacsony fizetségek miatt a munka leállításával figyelmeztették a tulajdonosokat arra, hogy hiszen a műhely léte rajtuk múlik.

A középkorban elsősorban a manufaktúrák végletekig kizsákmányolt dolgozói sztrájkoltak, de az egyébként fejlődést jelentő céhek hierarchikus rendszere, a vezetők uraskodásai ellen is rendre tiltakoztak. Ebből a korszakból számos olyan dal is fennmaradt, amely az összefogásra és a munkabeszüntetésre buzdítja az embereket.

A sztrájkok igazi jelentősége azonban majd a kapitalizmus korában, a gyárak megjelenése és a nagyüzemi proletariátus kialakulása során mutatkozik meg. Kezdetben még a gépek lerombolásával is tiltakoztak, de hamar rájöttek, hogy ezzel a saját esélyeiket is rontják. A 18-dik század végén és a 19. század elején már a tiltakozás többféle formája is kialakult és a helyzetnek megfelelően differenciálódtak a sztrájkok.

Mára a sztrájkok készletébe már sokféle módszer beletartozik: léteznek munkalassító, a folyamatot éppen az előírások merev betartásával ellehetetlenítő, teljes (tehát az adott szakterület egészére kiterjedő) vagy csak részleges sztrájkok, de ugyanígy lehetségesek ülősztrájkok, általános sztrájkok, vagy olyanok, amelyek csak figyelmeztető jellegűek (vagyis még bíznak a tárgyalás és a gyors megegyezés lehetőségében). A 19-dik századra azután kialakultak és megerősödtek a szakszervezetek, amelyek révén már jóval szervezettebben vihették végig a sztrájkokat.

Ugyanebben az időszakban a követelések témája is kibővült: míg eddig a gazdasági-szociális jellegű követeléseket érdekében szervezték ezeket a megmozdulásokat, ettől kezdve a választójog is megjelent a célok között. E miatt elsőként Nagy-Britanniában álltak le a munkával az emberek. A szakszervezetek után pedig a modern baloldali pártok (szociáldemokraták illetve szocialisták) is részt vettek a sztrájkok szervezésében.

Oroszországban, az első világháború idején, az 1916-os és 1917 eleji nagy sztrájkok a fegyverkezés és a háború ellen irányultak. 1917 nyarán pedig az élhetőbb jövő képét ígérő kommunisták politikáját támogatták hatalmas sztrájkoló tömegek, az Ideiglenes Kormánnyal szemben. A huszadik század elejének legnagyobb sztrájkjait az Októberi Szocialista Forradalom hatására szervezték meg, és ezek már nem pusztán egy-egy csoport jobb helyzetéért, hanem az egész társadalmi rendszer megváltoztatásáért harcoltak.

Ausztriában és Magyarországon, Németországban és Olaszországban is jelentős általános sztrájkok törtek ki, Franciaországban pedig a vasutas sztrájk bénította meg az országot 1920-ban. Ebben az időszakban a munkáspártok is átalakultak. Jóval harcosabbakká váltak, s ezért a két világháború közötti időszakban jelentős gazdasági sztrájkok szervezésében vettek részt.

Ilyen volt például Nagy-Britanniában az 1926-os általános-, az 1925-1926-os hongkongi illetve az 1934-es franciaországi sztrájkok sora is. A fasizmus-nácizmus térnyerése idején az európai államokban korlátozták vagy meg is szüntették a munkások sztrájkhoz való jogát, ám ennek ellenére például Hollandiában hatalmas, antifasiszta, Hitler-ellenes tömegsztrájkok zajlottak le.

Munkácsy Mihály mozgalmas festményben örökítette meg, ahogyan az emberek egy gyűlésen éppen sztrájkra készülnek.

A második világháború után a vezető kapitalista országokban ismét inkább a gazdasági célokra került a hangsúly. Ebben az időszakban főként az USA-ban (például az acéliparban) és Nagy-Britanniában voltak jelentős munkabeszüntetések. A politikai kérdések azután a hatvanas években kerültek ismét a középpontba. Az idők során az egyes államok kénytelenek voltak kidolgozott jogi szabályozással biztosítani, hogy egyfelől a sztrájkok ne jelentsenek aránytalanul nagy megrázkódtatásokat a társadalmak számára, másfelől pedig a jogos igényeket törvényes keretek között lehessen érvényesíteni.

Mióta létezik jogi szabályozás?

Kezdetben a hatalmon lévők tiltották és szigorú büntetésekkel sújtották a sztrájkok szervezőit. A sztrájkban való részvétel elbocsátással, de olykor halálbüntetéssel is járt. Mivel a királyok Istentől eredeztették a hatalmukat, úgy gondolták, hogy az uralmuk fellebbezhetetlen és megkérdőjelezhetetlen, ezért föl sem merült, hogy ami azt korlátozni szeretné, az jogos lehetne egyáltalán.

A humanizmus majd a felvilágosodás kora azonban ebben is változást hozott. A sztrájk egyre inkább jogi kérdéssé is vált, de így is nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy önálló jogként is elismerjék, más szóval hogy a sztrájk alkotmányos alapjog legyen. Ez nagyjából a huszadik század eredménye volt. Ezen belül a  sztrájk szabályozása az adott ország történelmi, politikai, ideológiai és gazdasági viszonyaitól függött. Ahhoz, hogy bekerülhessen az alkotmányba, ezt a jogot meg kellett előznie például  az általános szabadságjogok, a gyülekezési és egyesülési jogok elismerésének. A sztrájkot ma minden demokratikus jogállam elismeri és jogként illetve szabadságként garantálja.

Sztrájkoló munkások 1905-ben. (Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)
A munkások közt a közlekedési dolgozók hosszú ideig viszonylag jobban éltek, a század elején azonban jelentősen romlott a helyzetük. Ezért sztrájkot szerveztek, amelynek vezetői 1906. október 25-én délelőtt tíz órakor az alábbi kiáltványt osztották szét, a villamosvezetőknek:
„Villamosok! Testvérek ! Kartársak ! Elnyomóink évtizedes könyörtelenséget, lelketlenségét tovább nem tűrhetjük. Nyomorúságunkon, rabszolgasorsunkon segíteni nem akarnak. Az éhenhalásba kényszerítenek bennünket és családunkat.” És mivel akkorra már minden okuk megvolt a tiltakozásra, a vezetők hallgattak a sztrájk szervezőire, és leállították a város villamosforgalmát. (A történteket elolvashatod itt)

Fontos eleme, hogy a sztrájkolók munkaviszonyát tilos megszüntetni a sztrájk miatt, az tehát a sztrájk ideje alatt is fennáll. Ugyanakkor munkabér erre az időre nem illeti meg a munkavállalókat, miközben a munkáltatónak ugyanúgy fizetnie kell a munkavállalók után az államnak járó, különféle járulékokat. A jogszerű sztrájk időtartamát szolgálati időként kell figyelembe venni. Mindezek mellett bizonyos területeken (rendőrség, egészségügy, oktatás, média stb.), ahol emberek élete, illetve biztonsága függhet az intézmények működésétől, szabályozzák, hogy a sztrájk idején mit jelent a még elégséges szolgáltatás, vagyis hogy a dolgozóknak milyen tevékenységeket kötelező biztosítaniuk a munkabeszüntetés ideje alatt.  A magyar sztrájkjogi szabályozásnak összhangban kell lennie a nemzetközi európai, illetve uniós követelményekkel.

Melyik volt az első sztrájk Magyarországon?

Az első, és végül véres harcokba torkolló sztrájk nem sokkal a mohácsi vész előtt, 1525-ben tört ki Besztercebányán. A rezet és ezüstöt termelő bánya akkor a német-magyar Fugger-Thurzó bányavállalat tulajdonában volt. (Ez az a Fugger-család, amelynek nevéből a „fukar” szavunk is ered.)

A bánya dolgozói nemcsak nagyon rossz körülmények között dolgoztak, szabályozatlan (és ezért végenincs) munkaidővel, hanem ebben az időben még kifejezetten meg is fosztották őket a legalapvetőbb jogaiktól.

Így például akadályozták a polgárokat az erdő használatában, de a városi kiváltságaikat is semmibe vették, emellett egyedül ők uralták a bányászok élelmiszerrel való ellátását és az abból keletkező hasznot. Az önsegélyezésre, illetve a munka nélkül maradók, betegek, öregek, özvegyek és árvák megsegítésére létrehozott, ún. társládakat is kivették a kezükből: az ebbe betett pénzeket is a vállalat tisztjei kezelték. (A társládák a későbbi szociális rendszerek ill. nyugdíjrendszerek előfutárai voltak: a dolgozók havonta befizettek egy összeget, amelyet azután igyekeztek méltányosan elosztani a rászorultaknak.)

És ha már a kezükben lehetett, mindjárt ki is loptak belőle, amennyit tudtak. De még ennél is fontosabb, hogy a cég egyszer csak hamis, értéktelen pénzben kezdte el kifizetni a bányászok bérét. Ez pedig a szó szoros értelmében az éhhalállal fenyegette őket, ezért is tört ki a sztrájk, amely azonban csak kevés eredménnyel járt, ezért több évig is elhúzódott. 1526-ban fegyveres harcokat is jelentett, amelyek során a nemesség komoly haderőt állított fel a bányászokkal szemben és le is verte őket.

A harcok során a hírhedt Hármaskönyv szerzője, Werbőczy István nádorispán is megérkezett, hogy „rendet tegyen”. Besztercebányán Zólyom megye nemeseiből rendkívüli törvényszéket hívott össze, és bár a bíróság a munkások panaszainak jó­ részét indokoltnak találta, hogy példát statuáljon, vezetőit halálra ítélte és kivégeztette. Emellett elvette és többé nem is adta vissza a bányászok 1496 óta fenntartott társládáját, megfosztva ettől a legelesettebbeket (tehát a rokkantakat és a kiöregedetteket) is attól, hogy bármiféle támogatásban részesüljenek. (A sztrájk részletes történetéről itt olvashatsz.)

Természetesen ez a sztrájk sem volt eredménytelen: a nemesek az újabb bányászfölkelések elkerülésének érdekében több méltányos intézkedést is hoztak. A felkelés leverése után ha lassan is, de javult a helyzet. 1535-re kivonták a hamis pénzeket és a bányászoknak a kor színvonalához képest tűrhető fizetéseket adtak. Maga a felkelés pedig mindenképp példát adott a következő nemzedékeknek arra, hogy ki lehet, és ki is kell állni a jogos érdekeikért, még ha olykor ez aránytalanul nagy áldozatokkal is járhat.

 

Lévai Júlia




Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Budapest  Budapesti Vidám Park  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Jules Verne  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Mithridatész  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Nelson altengernagy  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  Titanic  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  anemométer  antibiotikum  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  belsőégésű motor  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  császármetszés  császárság  csütörtök  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dízelmotor  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gót  gőzgép  gőzhajó  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérséklet  hőmérő  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  interjú  internet  ipari forradalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétszikűek  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szocializmus  szogdok  szonár  sztrájk  szász  szélkakas  szélzsák  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  turul  tájoló  távíró  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágállat  vizelet  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zsilip  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  úthálózat  ősbaktérium