Interjú Abby Hanlonnal, a Dory alkotójával

dory

A hatéves Dory fantáziája megállíthatatlan. Az imádnivaló kis zsiványról szóló sorozat (magyarul eddig két kötet jelent meg belőle, a Dory fantáziája elszabadul, illetve a Dory végre igazi barátra talál) az Egyesült Államokban már egy halom gyerekirodalmi díjat besöpört, megjelent franciául, németül és több más nyelven, most pedig végre itt van, hogy a magyar gyerekek (és felnőttek!) is elolvadjanak tőle. Interjú a szerző-rajzolóval, Abby Hanlonnal.

Abby Hanlon
Abby Hanlon New Yorkban él férjével, kilencéves ikreivel és Caroline nevű kutyapajtásukkal.

Úgy sejtem, a magyar olvasók is alig várják már, hogy megismerjék Dory-t! De vajon hogyan született meg Dory figurája?

Először is hadd mondjam el, nagyon izgatott vagyok, hogy a Dory-könyvek magyarul is megjelennek! Igazi megtiszteltetés és hatalmas öröm, hogy kis hősöm eljut az óceánon túlra. Örülök annak is, hogy Dory bolondozásai nemcsak az amerikai gyerekek számára szórakoztatóak, hanem a világ minden pontján viccesek.  

Hogyan született meg Dory figurája? A mi családunkban is három, korban egymáshoz nagyon közeli gyerek volt. A nővérem volt a legidősebb, a bátyám a középső, én a legkisebb. A nővérem és a bátyám hasonlítottak egymásra, szerettek együtt játszani, míg én csak az idegesítő kistesó voltam a számukra. Úgyhogy én is azt tettem, amit Dory: barátokat és kalandokat képzeltem magamnak. Akkor meg azért mentem az agyukra, mert folyton magamban beszéltem. Most viszont mindez jó könyvtémának tűnt. Így született meg Dory –gyerekkori emlékeimből, érzéseimből hívtam életre, miközben azt próbáltam megérteni, mit jelentett a család legkisebb tagjának lenni.

Abby Hanlon
Képzeletbeli barátja csodálja a kis Abby-t, amiért már képes egyedül bekötni a cipőfűzőjét.

Megesett, hogy a te fantáziád is olyannyira elszabadult, hogy bajt hozott a fejedre?

Épp, mint Dory, én is érzékenyen és szenvedélyesen reagálok a dolgokra. A szabadon csapongó képzeletem olykor bizony átok – amikor a bolhából elefántot csinálok, amikor túlságosan beleélem magam helyzetekbe, és mindig a legrosszabbra számítok. Gyerekként különösen nagy gondot jelentett számomra, hogy néha képtelen vagyok logikusan gondolkodni. Emlékszem, egy időben például rászoktam, hogy egy piros filctollal rúzsozzam magam. Boldogan csodáltam magam a tükörben, aztán gyorsan lemostam a számról, nehogy anya meglássa. Igen ám, de aztán egyszer csak szöget ütött a fejemben a gondolat – mi van, ha a filctoll mérgező? Hogyne lenne az, különben mindenki filctollat használna rúzs helyett. Biztos voltam benne, hogy végem van, haldoklom, ráadásul csak magamnak köszönhetem az egészet. De kész voltam belehalni a filctoll-mérgezésbe, mintsem bevalljam anyának, mit műveltem. Úgyhogy hetekig, hónapokig abban a tudatban éltem, hogy bármelyik pillanatban holtan eshetek össze. 

Abby Hanlon
Abby Hanlon és kilencéves ikrei, Louisiana és Burke, akiknek mint írótársaknak ajánlotta a szerző a Dory végre igazi barátra talált.

Dory igazi egyéniség. Legszívesebben egész nap le sem venné a hálóingét, szereti magát kutyának tettetni, és odáig van a szalámiért, amit ő csak lötyisütinek becéz. Imádnivaló részletekkel teszed élővé főszereplődet.

Dory tulajdonságait, játékait, szokásait a fiam és a lányom ihlették. Ikreim vannak, most kilencévesek, de az első Dory könyv megírása még épp csak betöltötték az ötöt. Sokat kémkedtem utánuk, amikor játszottak, így formáltam Dory karakterét. Például a fiam évekig szerette Buksi kutyának tettetni magát, és a lányom volt a gazdija. A fiamnak volt egy imádott tehénjelmeze, hónapkon át le sem lehetett róla imádkozni, és mindig kérte, hogy fejjük meg! Egyszer, hogy a szurit megbosszulja, megpróbálta megszúrni az orvost. A lányom nem szívesen hordott mást, csak hálóinget, állandóan szalámiért könyörgött, és több szoknyát hordott egymáson. Mindketten szerettek erődöt építeni, méreglevest készíteni, a szennyeskosárban húzni-vonni egymást a lakásban, és altatólövedékkel támadni az ellenségeikre.

Mesélj a munkamódszeredről! Hogyan látsz neki a történet felépítésének?

Az első mindig a humor. Feljegyzem a vicces dolgokat, amiket a gyerekeim és a barátaik mondanak vagy tesznek. Egy egész halom ilyen jegyzetem van. Ilyen jókat egy felnőtt nem tud csak úgy magától kitalálni! Aztán ezekből a beszélgetéstöredékekből jeleneteket írok. Ha szerencsém van, utólag nem is látszik, hol van a varrás, mert a töredékek valahogy elkerülhetetlenül történetté állnak össze.

A rajzokkal sokkal többet szenvedek. Irtó nehéz megtalálni egy bizonyos arckifejezést, amire épp szükség van. Olyan is megesik, hogy a vázlatban eltalálom, aztán amikor a végleges verziót akarom megrajzolni, valamiért mégsem működik (lightboard segítségével rajzolom át a vázlatot). Az általam rajzolt arcok, egyszerűek, vázlatosak. Elég, ha egy pötty (a szemeket is pöttyök jelzik csupán) rossz helyre kerül, és nem működik az arc. Mind a mai napig nem értem, hogyan, miért szokott sikerülni olykor mégis, de egyszer csak ott van a papíron, és szinte megszólal.

Abby Hanlon
Az első vázlatos rajzok Szipircsókról.

Melyik fontosabb számorda, az írás vagy a rajzolás?

Elsősorban írónak vallom magam. Egész életemben író akartam lenni. De még mielőtt íróvá váltam volna, tanítónőként dolgoztam. Elsősöket tanítottam, és gyerekkönyveken ötleteltem. Azon kaptam magam, hogy inkább képekben gondolkozom. Úgyhogy 28 éves koromban nekiálltam megtanulni rajzolni. Gyerekkorom óta nem rajzoltam semmit, szóval ezt tényleg úgy kell elképzelni, hogy pálcikaemberekkel kezdtem. Sokat fejlődtem azóta, de még sok-sok évre van szükségem, hogy alaposan kitanuljam az illusztráció csínját-bínját. Valahogy úgy gondolok a rajzolásra, mint az írás kiterjesztésére, ezért külön nehézséget okoz számomra, ha a rajz nem kapcsolódik közvetlenül a szöveghez. Folyamatosan gyakorlom azt is, hogy a világot hogyan kell, lehet vizuálisan megtapasztalni.

Mint minden gyerek, Dory is hisztizik időnként. Szülőként hogyan kezelted a hasonló helyzeteket?

A gyerekeimnek rémisztő hisztijei voltak, de utólag visszagondolva már látom, hogy ez a frusztrációjuk levezetésének fontos és egészséges módja volt. A gyerekek olyan kevés befolyással bírnak a saját életükre! Azt hiszem, ha felismerjük, milyen nehéz gyereknek lenni, megértjük, hogy a hisztivel, legyen akármilyen súlyos, nem a mi megszégyenítésünk a céljuk. Úgy gondolom, a hisztit akkor kezeljük jól, ha mi magunk nyugodtak tudunk maradni. Ha nem sikítozunk és dühöngünk, már sikerrel jártunk. Hagyni kell, hogy levezesse a világ ellen érzett haragját, bármeddig is tartson ez, és bármit is vagdos közben hozzád.

A második könyvben Dory iskolába megy. Rögtön az első napon csodálatos barátságba bonyolódik osztálytársával, a magát királylánynak képzelő Rosabelle-lel. Megmosolyogtatóan szép, ahogy a két kislány összebarátkozik. Te emlékszel még az első igazi barátodra?

Hát persze! 8 éves koromban, a tanév közepén elköltöztünk, és egy lánysuliban találtam magam, ahol én voltam az új gyerek. Szinte ma is látom magam előtt ezt a vad kislányt, ahogy szünetekben körbe-körbe rohangál. A többi lányt üldözte, és próbálta megpuszilni őket. A korábbi, koedukált sulimban gyakran üldözték a fiúk így a lányokat, de a játéknak ez az új verziója egészen lenyűgözött. Ahogy a lány is. Hamarosan kéz a kézben szaladgáltunk, és azt képzeltük, hogy mindenféle veszélyek elől menekülő árva gyerekek vagyunk. Rengeteg képzeletbeli játékot játszottunk, amiket együtt találtunk ki, egy dolog volt közös bennük: mindig nagyon sokat kellett futni.

Abby Hanlon
Készül a harmadik Dory-könyv!

Végezetül hadd kérdezzem meg: gyerekként szerettél olvasni? Mik voltak a kedvenceid?

Gyerekként nem csíptem annyira a könyveket. Főleg a saját világommal voltam elfoglalva, mint Dory is. Voltak azért fontos könyvek, amelyek alakították a belső világomat – imádtam például Richard Scarry Tesz-Vesz Városának hatalmas oldalpárjait, a temérdek apró részletet. Mindenféle szedett-vedett dolgokból és a játékaim különféle tartozékaiból magam is építgettem mindenféle városokat a szobámban.

Csodáltam Shel Silverstein könyveit is, gyakran elidőztem a versek és a fekete vonalrajzok fölött. A verseket aztán előadtam, a szüleim baráti társasága volt a közönségem.

Nagyon köszönjük az interjút, és várjuk a folytatást!

Köszönöm a figyelmes kérdéseket, és szeretettel üdvözlöm Dory magyar olvasóit!


Címkék:

állatkert  állatok  Antarktisz  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  játék  jelrendszer  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf 

Kapcsolódó könyvek:

2311

Dory fantáziája elszabadul

Teljes ár: 2 390 Ft
Online ár: 1 912 Ft


 

2312

Dory végre igazi barátra talál

Teljes ár: 2 390 Ft
Online ár: 1 912 Ft