Karanténok és veszteglőházak

Biblia, Hippokratész, karantén, kolera, lazarett, Lazzaretto Vecchio, Mária Terézia, Milánó, pestis, Széchenyi István, Velencei Köztársaság, veszteglőház

A „karantén” szóval nyugodtabb időkben a számítógépes vírusirtók működésekor találkozunk. Amikor a víruskereső program veszélyesnek minősíthető fájlt talál, elkülöníti a rendszertől, vagyis karanténba zárja, és úgy tárolja, hogy ne kerülhessen kapcsolatba más fájlokkal. És bár némelyik számítógépes vírus működésének feltárása cseppet sem könnyű, a gépeknél jóval egyszerűbb a megoldás, mint olyankor, amikor élő szervezetet támadnak meg vírusok. Ahhoz, hogy a természetben megjelenő kórokozókat sikeresen elkülönítsük, embereket kell karanténba zárni, ami ennél bonyolultabb feladat.

Hol volt először karantén?

Ma, a koronavírus járványa miatt naponta hangzik el a karantén szó, amelyet nagyjából hatszázötven éve használ az emberiség. Azoknak, akik vélhetően vagy már bizonyíthatóan fertőző betegségtől szenvednek, csak egy jól elkülöníthető helyen – egy karanténban – szabad tartózkodniuk, amelyet meghatározott ideig nem hagyhatnak el, és ahová mások nem mehetnek. Karantént otthon is létrehozhatunk, de ez jellemzően inkább nagyobb területekre, olykor egész városokra vonatkozik.

Első alkalommal a Velencei Köztársaságban jelent meg a karantén, az akkor dúló pestisjárvány idején. Első formájában trentanának hívták, mert akkor még harminc napos zárlatot jelentett. Ezt 1374-ben rendelték el, a Köztársaság uralma alatt álló Ragusában (a mai Dubrovnikban). Később azonban kevésnek érezték a harminc napot, és a következő zárlatot negyven napra hosszabbították meg, miközben a betegeket a Lazzaretto Vecchio (laddzaretto vekkío) nevű szigetre száműzték.

Az első karanténkórházat a Velence melletti Lazzaretto Vecchio szigeten hozták létre. A sziget a sírásók, koldusok és bélpoklosok védőszentjéről, Szent Lázárról kapta a nevét. A kórházakra azóta is használt lazarett kifejezés tehát Lázár nevét is őrzi.

A helyzetből két, azóta közkeletű névszóként használt kifejezés is született: a „negyven napra” jelentésű, quaranta giorni kifejezésből lett a karantén, a szigeten alapított járványkórház nevéből pedig a lazarett, amelyet azután általában is használnak a kórházakra vagy katonai kórházakra.

A mikroszkóp felfedezése előtti korokban az emberek mit sem tudhattak arról, hogy egyáltalán milyenek a betegségek kórokozói és hogy miként terjednek. Mivel azonban a betegségek gyakran bűzös kipárolgásokkal is jártak, ebből annyit legalább fel tudtak ismerni, hogy ezek szerint valami terjed a levegőben. Továbbá azt is látták, hogy aki a beteg emberek közelébe kerül, azt ugyancsak megfertőzi a ragály. (A ragály szavunk szemléletesen ki is fejezi, hogy a betegség szinte hozzáragad az emberekhez.)

Az elkülönítés igénye már a Biblia ószövetségi részében is megjelent: Mózes harmadik könyvében már szerepel a törvények között, hogy ha valaki fertőző betegségben szenved, azt ki kell vinni a táborból. De emellett a neves görög orvos, Hippokratész is írt az elkülönítés fontosságáról. Egyúttal az is ő volt, aki a negyven napot tartotta határkőnek: úgy látta, hogy egy lappangó betegség tünetei általában negyven nap alatt válnak egyértelművé.

A velenceiek erre alapozva döntöttek a negyven napos karantén mellett, amelyet azután a kikötőikre is kiterjesztettek. A pestisjárvány idején, de még az után is jó ideig rendszeresítették, hogy a beérkező hajók személyzetét a rakományukkal együtt 40 napig el kell szigetelni. A hajó csak a parttól távol horgonyozhatott, és az emberek csak akkor léphettek be a kikötő területére, ha már egyértelművé vált, hogy a hajon nincs fertőző beteg.

Ez a negyven napig tartó elkülönítési rendelkezést azután a Földközi-tenger összes kikötőjében alkalmazták. Az intézkedés annyira szigorú volt, hogy még egy bőrkiütés is veszélyesnek számított. Ezzel együtt nem mindig sikerült ezzel hatásosan megakadályozni a nagyobb járványokat, hiszen ezek terjedését már akkor is segítette a modernizáció, a kereskedelmi utak forgalma és a kulturális kapcsolatok erősödése. Az európai térség egyébként is sűrűn lakott terület volt, emellett emberek tömegei utaztak el például a nagyobb egyházi zsinatokra, a kereskedők pedig a legkülönfélébb vásárokra. Barcelona, Marseille vagy Genova és Velence kikötői különösen forgalmasak voltak, így a pestis is könnyebben érkezett meg erre a területre. A karanténok ugyanakkor néhány ember életét mégiscsak meg tudták óvni.

Lehetett-e sikeres a karantén a középkorban?

Egyértelműen sikeres karanténokról nem beszélhetünk ebben az időben, csupán viszonylag hatékonyakról. Ezeken belül egyedül a milánói karantén volt az, amely mérhetően csökkentette a halálesetek számát. Robert S. Gottfried Black Death (Fekete halál) című könyvének adatai szerint ebben a városban jóval kevesebben haltak meg: a lakosok 15 százaléka esett áldozatul, mígnem a többi itáliai településen 40-50 százalékos volt a halálozási arány.

A huszadik század elején világszerte a spanyolnátha tizedelte az embereket. A Kansas állambeli Funston Campben ugyan elkülönítették, de egyúttal össze is zsúfolták a betegeket egy sürgősségi járványkórházban. A mai higiénés előírások alapján így nem lehetne elhelyezni az embereket. (Forrás: Wikipedia)

Ennek okait később többféle tényezőre is visszavezették. A történészek fontosnak tekintették például, hogy a város és környéke hosszú időn át általában is jobb helyzetben volt a többinél, hiszen az azon keresztülvezető kereskedelmi utak révén élénkebb volt a gazdasága, emellett üzemei, céhei révén kifejezetten Itália motorjának számított. A milánói lakosok tehát kevesebbet nélkülöztek, jobban és változatosabban ettek, így jobb egészségi állapotban voltak.

Emellett az is sokat számított, hogy a járvány kitörése idején az a Lucchino Visconti (lukkínó viszkonti) herceg állt a város élén, aki nemcsak jó helyzetfelismerő képességgel rendelkezett, de kiváló szervező is volt, és hatékonyan tudta mozgósítani a feladat megoldása érdekében a rendelkezésére álló erőket. Másfelől azonban kizárólag az érdekelte, hogy a városban csupán egészséges emberek maradjanak: a betegek gyógyítását, ellátását egyáltalán nem szervezte meg. A rendszer, amelyet létrehozott, gyakorlatilag a betegek halálra ítélését jelentette. Ezt csak az kerülte el, akinek szerencséje volt, és a különösen rossz körülmények ellenére is életben maradt.

Visconti rendszerében a legfőbb védővonalat a városkapuknál építették ki, ahol minden érkezőt őrök vizsgáltak meg. Akin felismerni vélték a betegség jeleit, azt nem engedték be. A városon belül pedig az egyház tagjaira hárult annak feladata, hogy figyeljék a lakosságot (bár voltak jó orvosok, de kiépített egészségügyi rendszer még nem létezett). A papoknak, szerzeteseknek kellett figyelniük a betegség jelentkezését. Ám mivel sem kórházakat, sem bármiféle külön épületet nem építettek a betegek számára, akin már egyértelmű volt a fertőzöttség, azt egyszerűen kitoloncolták a városfalakon kívülre és a sorsára hagyták. Az is előfordult, hogy a herceg egyszerűen befalaztatta a pestisesek házait, akikre ott már csak a halál várt.

Ebben az esetben tehát a város vezetője az egész települést tette karanténná, ami sok szempontból hasznos volt, de biztosra vehető, hogy ha emellett kórházakat is épít, még ennél is kevesebb halottja lett volna Milánónak. Ráadásul a városba később is visszatért a pestis, amellyel akkor már nem tudtak szembeszállni. Az 1361-es járvány 50 ezer, az 1630-as pedig 70 ezer áldozatot követelt. Mindez azt is bizonyítja, hogy a karantén önmagában nem elég a védekezéshez, még számtalan egyéb intézkedésnek is ki kell egészítenie.

Az addigi tanulságok alapján a középkor végére a karantén az egyre jobban kiépülő népegészségügyi rendszerek bevett részévé vált. Ekkortól már szigorú és kötelező állami intézkedések, törvények határozták meg a szabályait. A 18-dik századtól pedig már az államok gondoskodtak a megfelelő karanténok felállításáról.

Mióta ismert forma Magyarországon a karantén?

A Magyar Királyságban szintén a pestis tette szükségessé a karanténok felállítását. A járvány az 1400-1500-as években az oszmán fennhatóság alatt álló területekről érkezett: Szerbiából és a román fejedelemségek területéről. Ekkor a déli és keleti határvonal átkelőhelyein építettek ki védekező vonalakat, ahová ún. veszteglőházakat építettek, ezek jelentették itt a karantént. Ha a határra olyanok érkeztek, akik előzőleg járvány sújtotta helyeken jártak, akkor az ilyeneket a veszteglőházakba irányították, és nekik általában 1-3, de olykor 6 hétig is ott kellett maradniuk. A határon katonák dolgoztak, akiknek alapfokú egészségügyi képzésben kellett részt venniük, hogy biztonságosan felismerjék a betegségek tüneteit. A gyógyítást itt sem tartották fontos feladatnak, így orvosok csak a tömeges fertőzéssel fenyegető helyzetekben mentek ki a határra.

Hirtelen fellépő, kisebb járványok vagy kriminális események idején olykor szállodákban is elrendelhetnek karantént. Rejtő Jenő nyelvi humorban különösen bővelkedő regényében a búbópestis ürügyével helyezik vesztegzár alá a Grand Hotelt. A szálló nemzetközi közönségének a Banánoxid nevű találmány képletéért folyó harcot kell végignéznie..

1738-ban súlyos pestisjárvány tört ki a temesvári csapatoknál, s ez azután egész Magyarországon, Ausztriában és Lengyelországban is elterjedt. Lezajlása után Mária Terézia a magyar és erdélyi határokon újabb veszteglőházakat állítatott fel, aminek hatására később csökkentek is a járványok Magyarországon. Általában véve ebben az időszakban hatékonyaknak bizonyultak az intézkedések, és a pestist az 1700-as évek végére sikerült Európából visszaszorítani.

Az első magyarországi karantén-törvény a tengerészekre vonatkozott, és 1755-ben jelent meg az uralkodó általános egészségügyi alaprendelete, a Generale normativum in re sanitatis (1770) további részeként.

Dr. Fónagy Zoltán történész szerint azonban mindez mit sem ér majd később, amikor Európába a kolera is megérkezik (1831). A bakteriális járvány Indiából indult ki 1817-ben, majd a perzsa-orosz háború katonái révén Moszkvát is elérte, ahonnan kereskedők és cári katonák vitték tovább Lengyelországba. (Ez utóbbiakat az 1830-as lengyel felkelés leverésére vezényelték oda.) Innen lengyel menekültek hurcolták be Galíciába, és onnan valószínűleg a tiszai só- és faszállító tutajosokkal érkezett meg Magyarországra. „A hatóságok azonnal karantént vezettek be, de a kór gyors terjedése miatt jobbára csak futottak az események után, rövidesen már egész országrészeket próbáltak meg elkülöníteni. Nyárra a Garam és a Duna vonalán gyakorlatilag Árvától Zimonyig kordon választotta ketté az országot”– mondta el Fónagy Zoltán ebben az interjúban.

Sajnos ezek a karanténok a kolerát csak nagyon kis részben tudták csökkenteni, így a 19-dik században ez a fertőzés hazánkban több mint egymillió ember halálát okozta. (Részletesen erről itt olvashatsz.).

Széchenyi olykor renitenskedett

Hazánk ismert személyiségei közül a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István is eltöltött két hetet egy karanténban, ahol azonban nem éppen a legjobb példával szolgált. 1819-ben az egy évig tartó kis-ázsiai és görögországi (vagyis az Oszmán Birodalom területén tett) utazása végén érkezett meg Máltára, ahol nem kerülhette el a karantént. Ám a maga diplomáciai ügyességével elérte, hogy a kötelező 30 nap helyett az orvos már négy nap után továbbengedje. Így jutott el Szicíliába, ahol szintén kiváltságokért folyamodott: azt kérte, hogy a hajón töltött időt is számítsák bele az ott előírt két hetes vesztegzárba. És mivel egészségesnek látszott, ezt meg is kapta. Szerencsére Széchenyi nemcsak egészségesnek látszott, hanem valóban az is volt, így ezzel a szabálykerülő viselkedésével nem terjesztett tovább betegséget.

 

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Albert de Mun  Ammut  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Aszklépion  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galénosz  Ganésa  Hermész  Hippokratész  Hitler  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  Juhász Gyula  Jules Verne  Justh-párt  János vitéz  József Attila  Kaffka Margit  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Koppenhága  Kosztolányi Dezső  Krisztus  Károlyi Mihály  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Moirák  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Skócia  Szent Heléna  Szent Margit  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  céhek  címer  denevér  diadém  dory  drón  díj  dízelmotor  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  finommotorika  fogkő  fondendoszkóp  fáraó  félelem  füstölgő  főzés  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halmazállapot  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  hideg  himnusz  hiszti  hogyan működik  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérő  időjárás  időszámítás  illat  immunitás  infrahangok  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jelrendszer  járvány  játék  kalogathia  kalóz  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  karácsony  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  kommunikáció  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kultúrtörténet  kémia  kétszikűek  kétéltűek  kórház  kölni  könyvtár  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lárva  látás  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetosztrikció  malária  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikroszkóp  misztikus lények  mitokrondrium  mitológia  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  mítikus lények  mítoszok  narvál  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  pszichológus  pulzus  pápaság  pók  rajz  receptek  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szellemek  szem  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szél  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sárkány  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  teaút  technika  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  természet  természettudomány  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  tisztálkodás  tobzoska  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  távíró  tél  tömegközlekedés  törökfürdő  tüntetés  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vadnyugat  vakcina  vakság  vallás  vasút  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  világháború  világűr  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vulkán  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  zarf  zsilip  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  állatok  általános választójog  átalakulás  édesség  éghajlat  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  építmények  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újkor  újszülött  úthálózat  ősbaktérium  őskor