Kik voltak a beginák?

beginák, beginázs, Belgium, eretnek, Liège, Margit-sziget, Nivelles, Nyulak szigete, Porete-i Margit, Szent Margit, szerzetesrendek

A mai, szegényeket, beteget és menekülteket segítő civil mozgalmak gyakran tekintik őseiknek a középkor elejétől megszerveződő, női begina mozgalmat, amely a belgiumi Brabant tartományban kezdett működni. Valószínűleg a liège-i püspökség területén alakult meg, de a közeli Nivelles is szívesen mondja a magáénak a kezdeményezést, hiszen a jótékony cselekedetekkel legalább annyira szeretnek büszkélkedni a városok, mint a harcias, háborús hőstettekkel.

Mit jelentett a nevük?

Hogy a beginák pontosan miről kapták a nevüket, azt ma már nem könnyű meghatározni. Az egyik legvalószínűbb feltételezés, hogy magáról a liège-i püspökség egyik papjáról, Lambert le Bègue-ről nevezték el magukat így. A fennmaradt források szerint ő volt az, aki arra bátorította a nőket, hogy a zárdák falain kívül is szabadon végezzenek olyan tevékenységeket, amelyeket nemesnek és méltónak tartanak, a hitük kifejezéséhez. Ez pedig a kereszténység eredeti szellemiségének megfelelően a krisztusi példa követése, embertársaik önzetlen megsegítése és az „Isten mindenkit a maga képére teremtett” elvének érvényesítése volt.

A diksmuide-i beginázs. Egy alkalommal Thomas Becket, Canterbury érseke is megszállt itt, 1170-ben, miután összeveszett II. Henrik angol királlyal.

Az első csoport, amely vélhetően az ő támogatásával kezdett dolgozni, 1170 körül szerveződött meg. Mások szerint azonban a begina név nem innen, hanem a középkori flamand nyelvben használt beghen szóból származik, amelynek az egyik jelentése: imádkozni. A nivelles-iek szerint viszont Nivelles város védőszentje, Szent Begga a névadó, hiszen a legenda szerint ebben a városban alapították az első beginázst (a beginák közösségi házát). De bárhonnan is ered, a lényeg, hogy a begina név dicsőségét még ma is sokan szeretnék a magukénak tudni.

Volt-e közük a szerzetesrendekhez?

A szerzetesrendek a szigorú elvonultságot, magányosságot vállaló remeték közösségeiből alakultak. A kereszténység korai elterjedésének idején elsőként Egyiptomban jöttek létre szerzetesi közösségek. Ezek életét szigorú belső előírások szabályozták, a feladatuknak pedig elsősorban a hit elvont kérdéseinek tanulmányozását tekintették. Később, főként Nyugaton a szerzetesség gyakorlatiasabb feladatokkal is bővül. A legfőbb cél ekkor is az Istenhez leginkább méltó élet maradt, de ebbe az eszménybe egyre inkább bevonták az olyan hasznos munkának tekintett tevékenységeket is, mint amilyen például a föld megművelése, a gyógyító növények termesztése vagy a kódexek másolása. A világszerte felépített monostorok-kolostorok és kertjeik ekkor a közösségeket segítő munkák legfontosabb területeivé váltak, ahol a szerzetesek valóban jelentősen hozzájárultak nemcsak a vallás terjesztéséhez, de a kultúra fenntartásához és gazdagításához is.

A beginák a túlzott szegénységet, a teljes lemondást sem pártolták, ezért a házaik, kertjeik szépek és életközeliek voltak. A közösség vezetője minden évben meglátogatta a tagok szállását és felülvizsgálta, hogy az se fényűző, se túlságosan egyszerű legyen.

A legelső kolostort a Nursiai Szent Benedek (480-543) által alapított rend építette, Itáliában (ez a Monte Cassino kolostor), 529 körül. Ezután, a kora középkor folyamán a bencések rendházai az egész nyugati keresztény világot behálózták. Mellettük még az ír szerzeteseknek volt nagy szerepük a kereszténység Nyugat-Európában való elterjedésében. A népvándorlás idején sokan Szent Patrick (385-461) tevékenysége nyomán lettek keresztényekké.

A 13-dik század elején pedig az ún. koldulórendek is megjelentek: ekkor jött létre az Assisi Szent Ferenc által alapított ferences és a Szent Domonkos vezetésével létrehozott domonkos rend, amely kezdetben kizárólag koldulásból tartotta fenn magát. Ezeknek azonban már fontos jellemzőjük volt, hogy kolostoraikat nem elszigetelt völgyekben, távoli hegycsúcsokon, hanem az emberek között, a városokban építették föl.

A beginák tevékenysége annyiban hasonlított a szerzetesekére, hogy szintén közösségekben éltek, egy fontos dologban azonban alapvetően különböztek tőlük: tagjai, akik egyedülálló nők voltak, nem életre szólóan örök fogadalommal, hanem ígérettel vagy ideiglenes fogadalommal köteleztek el magukat arra, hogy követik a krisztusi tanokat és hogy az evangéliumi eszmények (főként a szegénység) megtartását tekintik a legfőbb céljuknak. De annyiban is különböztek a szerzetesektől ill. az  apácáktól, hogy nem tettek szegénységi fogadalmat, akinek volt vagyonuk, azok nem mondtak le arról és bármikor visszatérhettek a világi életbe. A vagyontalanok pedig nem kértek és nem is fogadhattak el alamizsnát, hanem kétkezi munkával vagy a gazdagabb polgárok gyerekeinek tanításával tartották el magukat.

Mindez azt is jelentette, hogy az egyes beginaközösségek önállóak voltak, nem alkottak egységes szervezetet. A szerzetesrendektől eltérően ezért a pápai vagy a püspöki fennhatóságot sem fogadták el, ami később természetesen súlyos konfliktusokhoz vezetett, az egyház hatalmi szervezetei és a beginák között. Minden közösség maga választotta meg vezetőjét, maga alakította ki a saját életmódját és szabályzatát, amelyben a vallásos gyakorlatok – imádság, személődés-elmélyülés, szertartáson való részvétel –, az önfenntartó fizikai munka – elsősorban szövés és csipkeverés – mellett jelentős szerepet kapott a szociális tevékenység, tehát a betegápolás, a szegények gondozása és a tanítás is.

Az első begina közösséget hamarosan mások is követték: 1207-ben Mechelenben, 1234-ben Leuvenben, 1244-ben Brugge-ben és 1245-ben Brüsszelben alapítottak szervezetet. A 12-dik század végére Flandria és Németalföld területén szinte minden településen dolgoztak beginák, s a nagyobb városokban akár két vagy három rendház is működött. A legnagyobb begina közösségek, mint például a genti rendház, több ezer begina számára nyújtottak otthont és munkalehetőséget.

A 11-dik század második felétől sok flamand és vallon betelepülő jött Magyarországra. Ők nemcsak a hazai városias települések megalakulásában és a textilipar meghonosításában játszottak szerepet, hanem azzal is, hogy behozták a kolduló szerzetesrendek és a begina mozgalmak szellemiségét. A magyarországi beginák első írásbeli említése 1276-ból maradt fenn, amikor Árpád-házi Margit boldoggá avatási eljárásában négy-öt, Esztergomban élő begina is jelentkezett tanúnak. A történészek szerint begina-közösségből fejlődött apácazárdává a híres Nyulak-szigeti (ma: Margit-sziget) kolostor is, ahol a begina-hagyományok szellemében élt IV. Béla leánya, Margit (1242–1271) is.

Kik álltak be beginának és miért?

A középkori Európában a nők társadalmi helyzetét szinte össze sem lehet hasonlítani a maival. Igaz, sokak fejében ma is él annak dogmája, hogy a nők veszélyes, érzéki és buja lények, akik folyamatosan provokálják a férfiakat, miközben azok nem kötelesek önfegyelmet gyakorolni, viszont egyedül képviselik a szellem és a közélet világát. Akkor azonban ez nem csupán egy szélsőséges vélemény volt, hanem teljes mértékben meghatározta a társadalom és azon belül a nők életét.

A nők nem tanulhattak, nem szólhattak bele a közösség döntéseibe és nagyon kevés (főként föld- és állattartás körüli) munkát leszámítva nem dolgozhattak a háztartáson kívül. A nemesi származású nők előtt végképp csak két lehetőség állt: a házasság vagy a zárda, hiszen a közvélekedés szerint ők elárulták volna az osztályukat, ha az úgymond lealacsonyító munkával próbálták volna eltartani magukat. Csak az alacsonyabb származású nők némelyike foghatott önálló vállalkozásba, de a többség szintén csak egy férfi nyújtotta anyagi biztonságra számíthatott.

Ugyanakkor a házasság lehetősége a legtöbb nő számára megszűnt, hiszen a keresztes hadjáratok, a járványok, illetve a cölibátushoz (nőtlenséghez) kötött világi és egyházi pozíciók magas száma miatt egyre kevesebb volt a házasságot vállalni tudó férfi. Emellett a kolostorba vonulás is kiesett, mert az egyház elutasította a nőket és férfiakat egyszerre befogadó kolostori formát, miközben apácarend is alig létezett. Ráadásul a működő rendeknél is jelentősen korlátozták a korábban önállóságot és tekintélyt élvező zárda-főnöknők hatáskörét. Ezért a zárdák egyre kevesebb nőt tudtak befogadni. Akiknek tehát nem sikerült házasságot kötniük és zárdába se tudtak menni (vagy esetleg nem is akartak, mert fontos volt számukra a személyes szabadságuk), azok tömegével választották a beginázsokat, vagyis a beginák számára épült, önálló rendházakat. Amelyekben pedig nemcsak hasznosnak és szabadnak érezhették magukat, hanem egyre nagyobb tekintélyt is szereztek az országukban.

Mi lett a begina mozgalom sorsa? 

A mozgalom a 13-dik században élte virágkorát, amikorra igen jelentős hatást gyakoroltak a hétköznapi emberek vallási életében. A begina rendházak városi központokká váltak, és a ferences rendi szerzetesekkel együtt terjesztették az új, a krisztusi kegyességre, a karitászra alapuló vallási nézeteket, a németalföldi lakosság körében.

A begina novíciáknak (apácanövendékeknek) a felavatásuk után akár saját lakrészük vagy házuk is lehetett, sőt szolgálót is tarthattak. A beginázsok idővel önálló településekké váltak, saját templommal, kórházzal, temetővel, nemritkán saját főtérrel és elkerített utcákkal. A genti beginázs falai és vizesárka mögött pl. a 14-dik század elején két templom, 18 közösségi szállás, több mint száz ház, kórház és egy sörfőzde is volt!

A 14-dik századtól az egyházi hatalom egyre veszélyesebbnek érezte a beginák önállóságát, és ezt azzal próbálta letörni, hogy igyekezett betagozni a szervezeteiket a már felügyelete alatt álló szerzetesrendek, főként a dominikánusok és ferencesek soraiba. A rendházak azonban nem voltak hajlandóak feladni a szabadságukat, ezért lassan eretnekséggel is vádolták őket, ami akkor a legnagyobb bűnnek számított. 1310-ben egy tagjukat, a francia misztikus Porete-i Margitot Párizsban elítélték és megégették. Mivel ezzel szemben már nem maradt eszközük, a 16-dik századtól a legtöbb begina-közösség megszűnt. Egy részük kénytelen volt csatlakozni valamelyik nagyobb, elismert szerzetesrendhez, más részük pedig a készülődő reformáció újonnan alakuló mozgalmaihoz kapcsolódott. Mindezek miatt csak nagyon kevés begina közösség maradt fenn a 19-dik századig. Csupán Belgiumban maradt fenn néhány beginázs, Brugges, Lier, Mechelen, Leuven és Gent városában. Az utolsó begina valószínűleg 1998-ban halt meg a belgiumi Turnhout-ban, bár sokak szerint ma is élnek beginák Belgiumban.

Ma már kézzelfoghatóan csak néhány begina-udvar őrzi az emléküket, az UNESCO világörökség részeként. A szellemüket azonban sokan követik, amikor civilként, egyházi kereteken kívül szerveződnek meg arra, hogy segítsenek mindazoknak, akik valami okból az államoktól vagy a nagyobb egyházaktól nem jutnak segítséghez.

 

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Aitken  Albert de Mun  Ammut  Anaximandrosz  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Artemisz  Asszír Birodalom  Aszklépion  Aszklépiosz  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Baradla-barlang  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Bornemisza Anna  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Carl Friedrich Gauss  Charles Babbage  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Claude Chappe  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dionüszosz  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fahrenheit  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Fourier-transzformáció  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galilei  Galénosz  Ganésa  Geomancia  Guinness rekordok  Hans Christian Andersen  Hedy Lamarr  Hermész  Hippokratész  Hitler  Homo sapiens  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  John D. O’Sullivan  Juhász Gyula  Jules Verne  Julius Caesar  Justh-párt  János vitéz  Jézus  József Attila  Kaffka Margit  Kheirón  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Kolumbusz Kristóf  Koppenhága  Korónisz  Kosztolányi Dezső  Kréta  Kyatice-kultúra  Károlyi Mihály  Kígyótartó  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lucifer  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mesekönyvek  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Mithridatész  Moirák  Monte Cristo grófja  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Márton kenyere  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Nelson altengernagy  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Notre-Dame  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Pompeius Magnus  Popham-kód  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Santorius  Sinanshao  Sixtus-kápolna  Skócia  Stephen Hawking  Szent Heléna  Szent Margit  Szent Márk székesegyház  Szent Patrik  Szent-Györgyi Albert  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Thesszaloniké  Tiberius császár  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Vatikán  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  anemométer  antibiotikum  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  barlangrajz  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  bozóttűz  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  cineol  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  cégér  céhek  címer  delej  denevér  diadém  dob  drón  dízelmotor  dórok  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  etruszkok  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  fekete lyuk  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  feng-shui  finommotorika  fogkő  foglalkoztató  folyadékkristály  fondendoszkóp  frank  fáraó  félelem  füst  füstjelzés  füstölgő  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszer  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gót  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hableány  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  higany  himnusz  hiszti  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérséklet  hőmérő  időjárás  ikozaéder  illat  immunitás  indiánok  inga  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jel  jelhordozó  jelrendszer  járvány  játék  kakas  kalauzhajó  kalogathia  kalóz  kalózlevél  kalózállam  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kálvinizmus  készségfejlesztő  kétszikűek  kétéltűek  kígyó  kínai nagy fal  kínaiak  kódrendszer  kórház  kölni  könyvtár  kötéltánc  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lovasfutár  lárva  látás  láz  lázfa  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetoszféra  magnetosztrikció  malária  mandula  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  marcipán  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikrobiológia  mimivírus  mirtuszfélék  misztikus lények  mitokrondrium  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  mágnesesség  mágnesség  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  méreg  narentinok  narvál  neandervölgyi  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  postakocsi  pszichológus  pápaság  pékség  pók  rajz  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rádiócsillagászat  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  sellő  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szem  szemafor  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szász  szél  szélkakas  szélzsák  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  tanulójáték  teaút  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  thrákok  tirrének  tisztálkodás  tobzoska  torpedó  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  tájoló  távíró  tömegközlekedés  törökfürdő  tükörtávíró  tüntetés  tőzsde  tűz  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vakcina  vakság  vasút  vegyszer  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  vikingek  világháború  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vonatrablás  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  wifi  zsilip  zászló  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  általános választójog  átalakulás  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újszülött  úthálózat  ősbaktérium