Krimik a növényvilágban: furfangos csapdaállítók

csapdaállítók, húsevő nyövények, kancsókák, kétszikűek, mutualizmus, Vénusz légycsapója

Azt gondolnánk, hogy az ember a legleleményesebb azok között, akik csapdát állítanak más élőlények számára. Erre azonban rácáfol, hogy az állatok és a növények között egyaránt találunk csapdaállítókat. Sőt, talán mind közül a növények a legleleményesebbek

Csaknem 600 ragadozó vagy csapdaállító – hétköznapi nevükön húsevő – növényfajt ismerünk. Ezek többnyire kétszikűek, de az egyszikűek között is előfordulnak olyan ragadozók, amelyek más élőlényektől szerzik meg a táplálékukat. Valószínű, hogy az evolúció során több alkalommal és egymástól függetlenül alakult ki a ragadozás képessége a növények között. Ennek az az oka, hogy a növényeket mindig a környezetük tápanyaghiányos volta kényszerítette rá erre az életmódra. Ahol nincs nitrogén, kálium, foszfor vagy egyéb, a növények számára nélkülözhetetlen anyag a táptalajban, ott a növények kénytelenek ezeket más úton megszerezni.

Ehhez a gyökereik mellett a leveleiket vagy virágaikat is tápanyagfelvevő szervekké kellett átalakítaniuk: csapdává kellett tenniük azokat. A legismertebb ragadozó növény a Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula). Eredeti élőhelye Észak-Amerika keleti partvidéke, Észak- és Dél-Karolina, illetve Wilmington város mintegy 80–100 mérföldes körzete, de jó ideje Európában is megtalálhatjuk.

Mire képes a Vénusz légycsapója?

A Vénusz légycsapója a szegfűvirágúak rendjébe és a harmatfűfélék családjába tartozó faj. Levelei rovarok emésztésére specializálódtak. A csapda nélkülözhetetlen része az édes illat, amelyet a növény leveleinek vége áraszt, és amelynek hatására sokféle rovar rászáll a levelekre. Ezután azonban az esetek többségében már nem tudnak onnan fölrepülni. A levelek belsejében mindkét oldalon 3-3 érzékelőszőr helyezkedik el, és mihelyt a rovarok ezekhez hozzáérnek, az érzékelőkben elektromosság keletkezik. Ezt azután az érzékelők ahhoz hasonló módon továbbítják a levelek tövéhez, ahogyan az emlősöknél az idegek az izmokhoz. Az inger hatására a levéllemezek fél másodperc alatt összezáródnak és foglyul ejtik az áldozatot.

A Vénusz légycsapója látszólag ártatlanul pompázik, de ha a levelei közé kerül egy nagyobb rovar, az bizony nem szabadul ki többé onnan. (Fotó)

Csupán a kisebb rovaroknak van esélyük kimenekülni a „fogak” közül, mert a levelek szélei között épp akkora rés marad, amelyen ők ki tudnak mászni. Ezeket nem is lenne gazdaságos megtartania a növénynek, mert a megemésztésük több energiát fogyasztana el, mint amennyit a növény belőle nyerhet. Ha azonban az áldozat megüti a megfelelő méretet, akkor hiába próbál kimenekülni, nem fér ki a résen. És mivel az érzékelők „veszik” a mozgása jeleit, és úgy vannak beprogramozva, hogy az aktivitásuk egyenes arányban nőjön a mozgás időtartamával, néhány másodperc után a csapda légmentesen bezárul, és attól kezdve már nincs menekvés. A szorosan záródó levelek megtelnek emésztőnedvekkel, amelyek körülveszik a zsákmányt, és meglehetősen lassan, egy-két hét alatt fokozatosan feloldják a testét. Ezután a csapda újra kinyílik, hogy befogadhassa a következő táplálék-rovart.

Mivel a növénynek a beporzó rovarokat viszont nem érdeke elpusztítani, ezért a virágai magasra felnyúló száron nyílnak, így az azokra szálló beporzók nem esnek bele a mélyebben fekvő levélcsapdákba. A virágzás egyébként igen sok energiájába kerül a növénynek. Egyes növénytartók le is szokták csípni a virágokat, mások szerint ez fölösleges, mert a virágzás csak átmenetileg lassítja le a növény fejlődését. Legfeljebb a fiatal töveknél lehet célszerű eltávolítani a virágkezdeményeket. Magjai nagyon aprók, és általában 4-5 év kell ahhoz, hogy a magról kifejlődjön a növény. Ezután akár 2-3 évtizedig is élhet. Egy növény sohasem hoz hét levélnél többet.

Sokan termesztik terráriumban vagy floráriumban a Vénusz légycsapóját, ami az átlagosnál több odafigyelést igényel, hiszen például a sima csapvizet nem szereti (ez több, oldott ásványi anyagot is tartalmaz, amelyeket ebben a formában nem tud feldolgozni a növény). Emiatt csak lágy vízzel – tehát esővízzel vagy desztillált vízzel – szabad öntözni. Mivel az eredeti élőhelyén páradús környezetben növekszik, itt is magasabb páratartalmat kell számára biztosítani, vagy a cserepét vízbe kell állítani. Ezenkívül az emészthetetlen kitinpáncélt és egyéb részeket a mesterséges környezetben csipesszel rendszeresen el kell távolítani a levelei közül, hiszen itt a szél és az eső nem viszi ki belőlük. Ha azonban ott maradnak, hamar megjelennek rajtuk a baktériumok és a penészgombák, ami rothadást idézhet elő a leveleken.

Mindenki másképpen használja fel a fizikát

A Vénusz légycsapója mellett azonban még rengeteg csapdaállító növényt ismerünk. Ilyen például a kobraliliom, a lápi hízóka, az ausztrál kancsóka, a Sarracenia leucophylla, a Nepenthes rafflesiana, s mellettük még számtalan kürtvirág- és harmatfűféle. 

Hazánkban a harmatfű fajokkal találkozhatunk a leggyakrabban. Ezek szintén nektárral csalogatják oda a rovarokat, amelyek ugyancsak apró szőröcskékkel találkoznak szembe a leveleken. Ezek azonban nem elektromossággal „dolgoznak”, mint a légycsapónál, hanem ragacsos cseppeket választanak ki, amelyekbe a rovarok azonnal beleragadnak. Ekkor a növény kupolaszerűen meggörbíti a levelét és a mirigyszőreit, amivel szinte teljesen beborítja a zsákmányt, amely ettől megfullad. Ezután azonnal aktivizálódnak az emésztőmirigyei és megindul a tápanyagfelvétel.

A világszerte elterjedt Utricularia vulgaris, más néven közönséges rence egy harmadik fajta technikát alkalmaz: vákuumot képez. Ez az Európa és Ázsia mérsékelt övi részei részein élő növény többnyire vízpartokon vagy vízben él, és apró rákokat és mikroszkopikus víziállatokat fogyaszt. A levelein sűrűn állnak a tömlők: ezek jelentik a csapdát. A tömlők szájadékánál két, szárny formájú sörte van, magát a nyílást pedig egy csak befelé nyíló csappantyú zárja le. A csapda működésének a kulcsa, hogy a tömlők belsejében alacsony nyomás uralkodik. Amikor egy apró állat – például egy rák – hozzáér az egyik sörtéhez, kinyílik a tömlőt lezáró csappantyú, és a nyomáskülönbségből adódó szívóerő az állatot a vízzel együtt behúzza a tömlő belsejébe. Mindez mindössze fél milliszekundumot vesz igénybe – az esemény olyan gyors, hogy emberi szemmel nem is követhető.

A közönséges rence módszerét egy filmfelvételből ismerhettük meg, amelyet a grenoble-i egyetem kutatói készítettek. Ők olyan kamerát használtak, amely másodpercenként tízezer felvétel elkészítésére képes. A felvételek lelassítása során pedig nemcsak maga az akció, hanem annak előkészítése is láthatóvá vált. Kiderült, hogy amikor a rence felkészül a ragadozásra, azzal hozza létre a tömlőben az alacsonyabb nyomást, hogy kifújja a benne lévő folyadékot. Amikor pedig a zsákmányállat érintése nyomán kinyílik a tömlő, olyan erős lesz a szívóhatás, hogy a nehézségi gyorsulás eléri a 600 g-t. (Összehasonlításképp: egy űrhajó startjánál az asztronautákra 3,5 g nehézségi gyorsulás hat, 8 g-nél pedig már elveszítenék az eszméletüket.) A növény ezután a foglyul ejtett zsákmányát fehérjebontó enzimek segítségével emészti meg.

Bár a ragadozó rence villámgyors módszeréről készített fenti videó angol nyelvű, az események lényegét a képekből a kezdő angolosok is megérthetik.

Ennek jóval egyszerűbb, de nem kevésbé hatékony változatát alkalmazzák a Genlisea fajok, amelyek levele a halászok varsájához hasonlít. A hosszú, csőszerűen módosult levél belső felületén kis levélszőrök helyezkednek el, amelyek csak befelé engedik a haladást, kifelé nem.  A csövekbe bekerülő zsákmány tehát semmiképp sem tud kiszabadulni.

A kancsókák virágjában könnyedén elférnek akár a patkányok vagy a denevérek is. Ők alapvetően az ürülékükkel szolgáltatnak táplálékot a növénynek. (Fotó)

A legfurcsább látványt a Malaysiában honos Nepenthes rajah nevű növény, a kancsókák egy faja nyújtja. Kizárólag olyan helyeken él, ahol laza és nagy nedvességtartalmú a talaj. Jellemzője, hogy kancsó alakú virágainak magassága akár 41 centiméter is lehet, a szélessége pedig a 20 centimétert is elérheti. Ez azt jelenti, hogy kisebb emlősök is elférnek benne, és ezek mellett kígyók, békák és olykor sérült madarak is védelmező fészekként használják a virágait, amelyek szokás szerint az édes nektárjukkal vonzza oda őket. Ez a növény azonban kevésbé az állatok húsát, mint inkább az ürülékét használja fel ahhoz, hogy megszerezze a számára szükséges nitrogént és foszfort. Ugyanakkor találtak már elpusztult emlősöket és kétéltűeket is a kancsókákban.

Egy erről szóló cikk leírja, hogy a klasszikus ragadozó növények mellett létezik egy náluk is különlegesebb csoport: a „proto-húsevő” növényeké. Ezek úgy viselkednek, mint az igazi vadászok: ők csupán csapdába ejtik az állatokat, de azok feldolgozását és a tálalását már másra bízzák. Ilyenek a Roridula fajok is, amelyek a harmatfűhöz hasonló ragacsos levelekkel rendelkeznek. Ezekkel annak rendje és módja szerint csapdába ejtik a rovarokat, ám ettől kezdve türelmesen várniuk kell, hogy megérkezzen egy másik rovar: a Pameridea roridulae (pameridea roridule), amely befejezi a folyamatot. Ő az ugyanis, amely megeszi a csapdába ejtett állatot, majd az emésztési folyamata végén ott hagyja a növénynek az ürülékét, amelyből az már ki tudja vonni a táplálékként szolgáló anyagokat.

Az ilyen együttműködés egyébként gyakori az élővilágban. A neve mutualizmus (a szó a „kölcsönöz” jelentésű, latin mutuor kifejezésből ered), és azt jelenti, hogy a résztvevők kölcsönösen előnyöket szereznek egymásnak annak érdekében, hogy mindketten életben maradjanak. Mint látható, a ragadozók számára ez ugyanúgy megfelelő módszer az életben maradáshoz, mint a másik elpusztítása – a természetben ezek nem zárják ki egymást.


Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Albert de Mun  Ammut  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Aszklépion  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galénosz  Ganésa  Hermész  Hippokratész  Hitler  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  Juhász Gyula  Jules Verne  Justh-párt  János vitéz  József Attila  Kaffka Margit  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Koppenhága  Kosztolányi Dezső  Krisztus  Károlyi Mihály  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Moirák  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Skócia  Szent Heléna  Szent Margit  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  céhek  címer  denevér  diadém  dory  drón  díj  dízelmotor  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  finommotorika  fogkő  fondendoszkóp  fáraó  félelem  füstölgő  főzés  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halmazállapot  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  hideg  himnusz  hiszti  hogyan működik  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hüllők  hőmérő  időjárás  időszámítás  illat  immunitás  infrahangok  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jelrendszer  járvány  játék  kalogathia  kalóz  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  karácsony  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  kommunikáció  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kultúrtörténet  kémia  kétszikűek  kétéltűek  kórház  kölni  könyvtár  közegészségügy  kőzetek  lazarett  leguán  lincselés  lizoszóma  lárva  látás  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetosztrikció  malária  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikroszkóp  misztikus lények  mitokrondrium  mitológia  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  mítikus lények  mítoszok  narvál  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  pszichológus  pulzus  pápaság  pók  rajz  receptek  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szellemek  szem  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szél  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sárkány  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  teaút  technika  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  természet  természettudomány  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  tisztálkodás  tobzoska  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  távíró  tél  tömegközlekedés  törökfürdő  tüntetés  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vadnyugat  vakcina  vakság  vallás  vasút  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  világháború  világűr  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vulkán  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  zarf  zsilip  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  állatok  általános választójog  átalakulás  édesség  éghajlat  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  építmények  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újkor  újszülött  úthálózat  ősbaktérium  őskor