Különleges és olykor veszélyes repülőterek

repülés, repülőtér

Aki utazott már repülőgéppel, annak a fejében a repülőtér egy nyüzsgő hely, amelyről több, szinte beláthatatlanul hosszú kifutópályán gurulnak a felszálláshoz készülő, vagy éppen landoló gépek. Egyeseknek izgalmas, másoknak unalmas, de veszélyesnek egyáltalán nem tűnik. Vannak azonban repülőterek, amelyek látványa meg sem közelíti ezt a képet, sőt ezek éppen attól izgalmasak, hogy bizonyos mértékben veszélyesek.

Sziklára nem könnyű biztonságos repülőteret építeni

A világ legveszélyesebb repülőtereként az 1939-ben megnyitott Gibraltári Repülőteret szokták emlegetni. Ez az Ibériai-félsziget déli csücskén fekvő és az Egyesült Királysághoz tartozó Gibraltár egyetlen repülőtere. Tulajdonosa a brit Védelmi Minisztérium, üzemeltetője a gibraltári kormány. Gibraltár egy 425 m magas, 1250 m széles mészkőszirt, a Gibraltár-szikla, ezért sem volt könnyű oda repülőteret építeni.

Nagy-Britanniának azonban szüksége volt rá, hogy a lehető leggyorsabban összeköttetést tudjon teremteni ezzel a tengeren túli területével is, ezért már a repülés térhódításának kezdetén létrehozták ezt a repülőteret. Kiépítését az adott területen másképp nem lehetett megoldani, csak úgy, hogy a közúti forgalom keresztezze a repülőtér kifutópályáit. Ezért az ott haladó autóknak mindig figyelniük kell a gépekre, és természetesen elsőbbséget kell adniuk a pilótáknak. 

Akik számára azonban korántsem ez jelenti a legnagyobb veszélyt, de még csak nem is az, hogy a szikla körül rendszeres a ködképződés. Ennél sokkal nagyobb próbatételt jelentenek a szikla által keltett, kiszámíthatatlan légörvények, amelyek különböző erősségű és irányú széllökésekkel billentik ki a repülőgépeket a pilóta által beállított irányból. Ezért az itteni leszállás különösen nagy koncentrációt és gyors reakcióképességet követel a pilótáktól.

A repülőteret éppen ezért elsősorban kereskedelmi célokra használják, és menetrend szerinti, utasokat is szállító járatok csupán az Egyesült Királyságba és Spanyolországba indulnak innen. Az utasokat egyetlen terminál szolgálja ki a repülőtéren.

Madeira repülőterének biztonságát végül egy ilyen impozáns, mélyen az iszapba süllyesztett pilléreken álló leszállópályával lehetett megoldani.

Veszélyes, de gyönyörű

A legveszélyesebbek között Madeira repülőtere, a Funchal számít a másodiknak. Itt szintén az erős légáramlatok azok, amik megnehezítik a pilóták dolgát. Ugyanakkor ma egyúttal ez az egyik legszebb látványt nyújtó repülőtér.
A Portugáliához tartozó Madeirán 1964-ben nyitották meg a sziget fővárosától 14 kilométerre, közvetlenül a keleti tengerparton felépült repülőteret.

Ezt megelőzően, 1947-től hidroplánok, vagyis a vízre leszálló repülőgépek már indultak Madeiráról, a Machicói öbölből, Nagy-Britanniába és Portugáliába. A később megépített repülőteret is csak ide, az öbölbe lehetett megtervezni, miközben a másik oldalán szorosan mellette magasodnak a hegyek, és már csak ezért sem könnyű ott leszállni a gépekkel. A megnyitásakor ráadásul még jóval rövidebb is volt a leszállópályája, ami miatt egy alkalommal egy gép bele is futott a vízbe.

És bár a szerencsétlenség nem követelt emberéletet, tanultak belőle, és azonnal nekiláttak meghosszabbítani a leszállópályát. Ezt végül egy rendkívül impozáns, 180 betonlábon álló hídjellegű építménnyel oldották meg, amelyet azóta még egyszer meghosszabbítottak. A korrekció után a kifutópálya 2,7 kilométeres lett, és így már a nagyobb gépek, például az Airbus A320-asok és a Boeing 737-esek is le tudnak szállni.
A pálya végét tartó oszlopok talpa százhúsz méter mélyen fekszik a tenger felszíne alatt, ezért azokat a legnagyobb gép rezgése sem billentheti ki a helyükről.

És ha megolvad a talaj?

Van olyan repülőtér, amelyet a széllökéseken kívül a talaj maga is veszélyeztet. Ez a világ legészakibb repülőtere, a norvégiai Svalbard, amely Longyear város közelében épült, 1973-ban. Itt a gondot az okozza, hogy a talaj ún. permafroszt, vagyis folyamatosan fagyott állapotban lévő föld. Ez azonban tavasszal, a melegedés idején megolvad a felső rétegében, amitől a rádolgozott aszfalt is megcsúszhat, és ez életveszélyessé teheti a leszállópályát. Ezért különleges kötőanyagot kellett felhasználni az aszfaltozásnál ahhoz, hogy a gépek biztonságos talajon landoljanak, olyat, amely semmiképp sem mozdul el alattuk, a legfontosabb pillanatokban.

Csak nyolc pilótának van oda engedélye

Bár Bhutánnak négy repülőtere is van, de ezek közül csak a Parói Repülőtér az, ahonnan nemzetközi járatok is indulnak. Ugyanakkor a 2200 méteres magasságban lévő repülőteret 5500 méteres csúcsok veszik körül, amelyek miatt a pilótáknak akrobatikus ügyességgel kell rendelkezniük ahhoz, hogy biztonságosan le- és felszálljanak. Jelenleg a világon mindössze 8 pilótának van engedélye a parói leszállásra.

A hongkongi Kai Tak-ra érkező repülők úgy szálltak el a házak között, mintha csak játékszerek lettek volna. Holott ez egyre veszélyesebb volt, mind a repülőkre, mind a lakosokra nézve. Így végül be is zárták ezt a repülőteret.

Egy újrahasznosított repülőtér

A legtöbb hátborzongató, és egyben izgalmasan érdekes fotó valószínűleg a hongkongi Kai Tak Repülőtér felé igyekvő gépekről készült. A repülőtér környékén valóságos népmozgalmat jelentett a repülőgépek figyelése és fényképezése.  A tengerbe nyúló, keskeny földnyelvre épült rendkívüli pályán 1925-ben szállt le az első hidroplán, de csak 1928-ban építették meg azt a rámpát, amely megkönnyítette a mozgásukat. Az irányítótorony és a hangárok csak 1935-ben épültek meg, egy évvel később azonban már menetrend szerinti légiforgalom zajlott a repülőtéren.

1941-ben a németek oldalán harcoló japánok foglalták el a várost, és a következő évben ők hosszabbították meg a pályát (ehhez a szövetségesek hadifoglyainak munkáját használták fel). A háború után viszont a brit haditengerészet foglalta le a bázisaként a repülőteret. Ezután ismét megindult a polgári légiforgalom is, de ehhez már komolyabb pálya kellett, hiszen már nem hidroplánok repültek. Az ötvenes években 1664 méteresre nőtt a pálya, majd 1958-ban a tengerben is feltöltöttek egy részt, és ezzel 2542 méterre nőtt, míg végül 1975-től 3390 méteres hosszúságú lett a leszállópálya.

Ugyanakkor a környező települések a városvezetők figyelmetlensége és felelőtlensége miatt szép lassan teljesen bekerítették, körbeépítették a repülőteret. Egyre több hat- és nyolcemeletes blokkház épült a pálya közelében, és ezek annyira beleépültek a repülőtér terébe, hogy egy idő után a jelzőfények egy részét már csak a háztetőkre tudták fölszerelni. A városvezetők közül sokan úgy gondolkodtak, hogy a házak felett karnyújtásnyira úszó repülőgépek majd rengeteget hoznak a konyhára, az idegenforgalom révén.

Csakhogy kihagyták a számításaikból egyfelől az ott élők természetes igényeit, amelyek ütköztek a hatalmas zajjal és rezgésekkel, másrészt azt is, hogy ezzel a helyzettel egy idő után kifejezetten veszélyeztették a gépek utasainak az életét is. Egy CNN-es filmben megszólaló pilóta mesélte, hogy ez volt az egyetlen olyan nagy nemzetközi légikikötő, amelynek a megközelítéséhez 500 láb alatt 45 fokos bedöntésű fordulóra volt szükség, ami után az utolsó fordulót követően ráadásul a robot kikapcsolásával kellett rárepülni egy nagyon szűk területre. Ezt megelőzően mindvégig szorosan a házak felett kellett szállni, mert ha valaki a házak és az ott lakók megkímélésének szándékával magasan maradt, ezzel azt kockáztatta, hogy később túlfut a pályán és a tengerbe csúszik, ahogyan ez egyszer egy kínai Jumbóval meg is történt.

Kényszermegoldásként azt a biztonsági megoldást találták ki, hogy az utolsó, éles forduló helyét egy piros-fehér sakktáblaszerű alakzattal jelölté, a hegyoldalon. Erre még műszerek vezették rá a pilótát, de ezután már neki kellett átvennie az irányítást. Ekkor a legfontosabb az volt, hogy a végső szakaszban a jobbfordulóban nem volt szabad túlrepülni a pálya középvonalát. Ha valamitől ez mégis megtörtént – például mert az erős és váratlan széllökések átsodorták a gépeket –, a pilótának azonnal meg kellett kezdenie az átstartolást. Mindez egy idő után tarthatatlanná vált, ezért másik helyet kerestek a repülőtérnek, és a régit bezárták. Ám hogy ne vesszen egészen kárba, most úgy alakítják át, hogy luxushajók befogadására is alkalmas kikötő legyen belőle.

Békés nyaralóknak való

Bár nem rejteget különösebb veszélyeket, de mégis besorolható a különleges légikikötők közé Korfu (Kerkyra) Kapodisztriasz nevű nemzetközi repülőtere, amelyet a modern Görögország első kormányzójáról neveztek el.  A repülőteret 1937-ben alapították, egy öbölben, ahol kezdetben szintén hidroplánok jelentették a gépparkot. A második világháború idején a kifutó hossza mindössze 600 méter volt, és a légikikötő a német és az olasz hadsereg támaszpontjául szolgált.

Az idők során azután folyamatosan bővítették a pályát, majd amikor 1965-től alaposan megnőtt a forgalom, ez végül 2,4 kilométeres hosszúságúvá nőtt. Ám a felvezető fényeket még így is a vízben elhelyezett állványokra kellett fölszerelni, a kifutópálya eleje tehát a leszálló gépek felől nézve a tengerben van. Ha nagyobb gép érkezik, a repülőtér másik vége mellett futó műutat a biztonság kedvéért le szokták zárni.

A repülőtér különlegessége, hogy a leszálló gépek északkeleti irányból érkeznek, ami azt jelenti, hogy legalább negyedórán át alacsonyan és közvetlenül a sziget partja mellett repülnek a gépek. Így az utasok mindvégig közelről élvezhetik a vízparti városkák és a sűrű zölddel benőtt hegyek különleges látványát. Az utolsó szakaszban pedig a gép szinte karnyújtásnyira repül el a híres Egérsziget (Pontikonisszi) és a Vlacherna kolostor felett.

Ha megváltozik a szélirány, a gépnek a másik oldalról kell leszállnia, jóval meredekebb pályán, ám ez azzal az élvezettel egészül ki , hogy ilyenkor a gép tesz egy kört közvetlenül a város felett. A korfui gépeken ilyenkor folyamatosan kattognak a fényképezőgépek. De ugyanez történik odalenn is, a repülőtér előtt keresztbe futó töltésen, ahol viszont az ott várakozók azt élvezik, ahogy a fejük fölött nagyon gyorsan és nagy hangerővel elszálló gépeket alulról fotózhatják. Egyszóval ez a repülőtér ugyan jóval szerényebben, de mégiscsak ott van a világ olyan légikikötői között, amelyek több izgalmat kínálnak az embereknek, mint amennyit a repülés önmagában ígér.

Lévai Júlia

 


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Albert de Mun  Ammut  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Aszklépion  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galénosz  Ganésa  Hermész  Hippokratész  Hitler  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  Juhász Gyula  Jules Verne  Justh-párt  János vitéz  József Attila  Kaffka Margit  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Koppenhága  Kosztolányi Dezső  Krisztus  Károlyi Mihály  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Moirák  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Skócia  Szent Heléna  Szent Margit  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  céhek  címer  denevér  diadém  dory  drón  díj  dízelmotor  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  finommotorika  fogkő  fondendoszkóp  fáraó  félelem  füstölgő  főzés  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halmazállapot  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  hideg  himnusz  hiszti  hogyan működik  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hüllők  hőmérő  időjárás  időszámítás  illat  immunitás  infrahangok  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jelrendszer  járvány  játék  kalogathia  kalóz  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  karácsony  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  kommunikáció  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kultúrtörténet  kémia  kétszikűek  kétéltűek  kórház  kölni  könyvtár  közegészségügy  kőzetek  lazarett  leguán  lincselés  lizoszóma  lárva  látás  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetosztrikció  malária  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikroszkóp  misztikus lények  mitokrondrium  mitológia  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  mítikus lények  mítoszok  narvál  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  pszichológus  pulzus  pápaság  pók  rajz  receptek  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szellemek  szem  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szél  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sárkány  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  teaút  technika  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  természet  természettudomány  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  tisztálkodás  tobzoska  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  távíró  tél  tömegközlekedés  törökfürdő  tüntetés  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vadnyugat  vakcina  vakság  vallás  vasút  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  világháború  világűr  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vulkán  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  zarf  zsilip  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  állatok  általános választójog  átalakulás  édesség  éghajlat  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  építmények  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újkor  újszülött  úthálózat  ősbaktérium  őskor