Miért éppen a tobzoska?

éhínség, Kína, koronavírus, tobzoska

A koronavírus-járvány 2019 decemberében kezdett el terjedni a világon. Amikor megnézték, hogy az első 41 beteg hol járt az előző időszakban, kiderült, hogy 27-en ugyanazon a piacon is vásároltak: a Kínában lévő Vuhan város Huanan nevű piacán. A további vizsgálatok pedig azt bizonyították, hogy a betegség az ott árult tobzoskák húsából vagy a pikkelyeiből került be az emberek szervezetébe. Ennek a különleges formájú emlős ragadozónak ugyanis Kínában minden részét megeszik. Ez eddig nem okozott járványt, most azonban egy véletlen során az állatok megfertőződtek, vélhetően denevérektől. A bennük továbbszaporodó kórokozó pedig az emberek szervezetébe is bekerült, amikor azok megették őket.

Milyen állat a tobzoska?

A Wikipédia leírása szerint a tobzoskák vagy tobzoskaalakúak az emlősök osztályának egy rendjét adják. A szelíd jávai tobzoskától az óriás tobzoskáig összesen nyolc fajuk él a Földön. Sokáig különálló rendnek tekintették őket, s a további emlősrendekkel való rokonsági kapcsolataikat hosszasan nem sikerült feltárni. Később azonban, amikor már a molekuláris biológia is segítette a kutatásokat, pontosítani tudták, hogy az emlősök törzsfáján a tobzoskaalakúak ma élő legközelebbi rokonai a ragadozók, és hogy a két csoport kb. 75 millió éve vált el egymástól. Az egyik ágon a tobzoskák, a másikon a ragadozó emlősök csoportjai (kutyaalkatúak, macskaalkatúak, úszólábúak stb.) alkottak külön rendet.

A tobzoska kölykök szokatlan módon az anyjuk farkán „utaznak” és ott is alszanak. (Kép)

A tobzoskák leglátványosabb jellemzője a testüket tetőcserép módjára borító pikkelytömeg. Magyar nevüket is annak alapján kapták, hogy a pikkelyeik a fenyőtobozokra emlékeztetnek. Ezek a fejük tetejétől a farkuk végéig beborítják az állatok testét. Egyedül a hasi oldaluk marad szabadon: ezt finom szőrzet borítja. A pikkelyek kialakulását többféle módon is magyarázzák. Az egyik elmélet szerint ezek a többi emlős szőréhez hasonlóan a bőr irharétegének szemölcseiből sarjadnak, vagyis voltaképpen egybeolvadt szőrszálak, amelyek folyamatosan kopnak és nőnek. Mások szerint viszont a pikkelyek inkább a hüllőkkel kötik össze ezeket az állatokat, és önálló képződmények. A tobzoskák pikkelyeinek száma az életük során nem változik.

Jellegzetességük még, hogy mind a négy lábukon öt ujjuk van, továbbá hogy az elülső lábakon sokkal erőteljesebbek a karmaik, mint a hátsókon. A tobzoskák csak hangyákat és termeszeket esznek, s ahhoz, hogy ez utóbbiakhoz hozzáférjenek, fel kell törniük azok várainak falát – ebben segíti őket a harmadik ujjukon lévő, különösen erős karom. Ugyancsak a táplálkozásukhoz idomult a koponyájuk, amelynek formája erőteljesen emlékeztet a hangyászfélékére: mindkét csoport koponyája hosszúra nyúlt és csőszerű. Fogaik nincsenek, bár az embrionális fejlődésük során már kimutattak felszívódó fogkezdeményeket.

A nagytermetű afrikai fajok nyelve 40 centiméteres, a kisebbeké 20 centis. Nyelvük azonban mérete miatt nem fér el a szájüregükben, ezért amikor éppen nem táplálkoznak, egy zacskószerű mélyedésben tartják a mellrészükön. Bár a nyelvük többnyire vékony, olyan erős és rugalmas izmokból áll, hogy ennek köszönhetően az állat minden irányban gyorsan és nagy erővel tud lecsapni ezzel a szervével. Azt, hogy a hangyák és termeszek biztosan ráragadjanak a nyelvükre, egy intenzíven működő nyálmirigy biztosítja. A gyomruk belső felszínét pedig vastag szaruréteg védi attól, hogy az oda épen bekerülő hangyák és termeszek ne tudjanak védekezésképpen belecsípni a falába. A rovarok kitinpáncélját az emésztés során egy erős szarufog-rendszer őrli meg, a szintén bekerülő homok- és kavicsdarabkák felhasználásával.

Kínában 2016-ban a hatóságok 11,9 tonna csempészett pikkelyt foglaltak le. A Qubit összefoglalása szerint „jól mutatja a szállítmányok nagyságát, hogy néhány éve egy kínai kikötőben 11,9 tonna pikkelyre csaptak le: az Afrikából érkező szállítmány körülbelül húszezer tobzoska életébe került. A TRAFFIC jelentése szerint évente körülbelül tízezer jávai tobzoska esik a vadorzók áldozatául”. (Fotó: Chen wen/Imaginechina)

A tobzoskaalakúak agya a testtömegüknek mindössze a 0,3 százaléka, tehát igen kicsiny, ami azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy gyorsan tanuljanak és alkalmazkodjanak. Ha jól bánnak velük, könnyen megszelídíthetők és nem is igyekeznek megszökni. A tobzoskák szaglása kiváló, a látásuk és a hallásuk viszont kifejezetten gyenge. Mivel éjszaka vadásznak és ráadásul magányosan, az ember számára meglehetősen nehéz feladat megismerni az életmódjukat.

A párzásról, megtermékenyítésről és a vemhességi időszakról szinte alig lehet tudni valamit. Az biztos, hogy a hímek és a nőstények csak a párzási időszakban találkoznak egymással, és a nőstény egyetlen, jól fejlett utódot hoz a világra, amely a kibújása után az anyaállat farkán kapaszkodik meg, és hosszú ideig szopik. Az egyes tobzoskák napközben föld alatti odújukban húzódnak meg és összegömbölyödve pihennek. Egyes fajok a fákon is pihenhetnek. A pálmafák különösen alkalmasak a számukra ahhoz, hogy befészkeljék magukat egy-egy vastagabb levél tövébe, ahol az erős karmukkal biztonsággal meg tudnak kapaszkodni.

Az ember a tobzoskát, a tobzoska az embert veszélyezteti

A tobzoskák elsősorban a pikkelyeik miatt váltak különösen kiszolgáltatottakká, hiszen ezeknek – és bizonyára nem ok nélkül – igen sok helyen gyógyerőt tulajdonítanak. Emiatt Ázsiában és Afrikában egyaránt régóta vadásznak rájuk, hogy jó áron eladják a pikkelyeiket, elsősorban a feketepiacokon. A pikkelyeket – a narvál szarvához hasonlóan – általában porrá őrölve szokták felhasználni, elsősorban a bennük lévő, nyugtató hatású anyagok miatt. De emésztési és daganatos betegségek, bőrbetegségek, légzőszervi betegségek gyógyításához is készítenek belőle port, évszázadok óta. Az azonban, hogy a húsát is tömegesen használják fel az étkezésekhez új fejlemény.

Áruként kínált, élő tobzoskák Mianmarban. Mint látható, a legkülönfélébb fajtájú és nagyságú tobzoska kerül be a piacokra, ahol többnyire tűrhetetlen körülmények között tartják őket. Fotó: Wikimedia Commons)

Hogyan vált ennivalóvá?

Nemrég az Euronews tette közzé azt a videót, amelyen egy tudós részletesen elmondja a tobzoskák mindennapos étekké válásának drámai történetét. Ebből megtudjuk, hogy a folyamat az 1960-as években kezdődött, amikor Kínában több mint 36 millió ember halt éhen. Az egypárti uralomra, az egyoldalú tervgazdálkodásra, teljes államosításra és korlátozott kereskedelemre berendezkedő kínai állam képtelen volt annyi élelmet biztosítani, amennyire szüksége lett volna az ott élő 900 millió embernek. És mivel az éhezés még a '70-es években is tartott, 1978-ban a kommunista vezetés lazított az állami fennhatóságon, és ha korlátozottan is, de engedélyezte a magánfarmok működését.

Mivel azonban a korlátozás azt jelentette, hogy a marha-, csirke- és disznótenyésztést továbbra is az állami nagyvállalatok kontrollálták, a magánfarmokon csak az addig vadon élő állatokat tudták tenyészteni. Így válhattak étkezésre és más célokra alkalmassá például a teknősök, kígyók és denevérek, majd a pávák, krokodilok, struccok, rókák, cibetmacskák és a tobzoskák. A kormány végül 54 féle állat tenyésztését engedélyezte. Mindezek következtében a farmokon meghonosított vadállattenyésztés fokozatosan ipari méreteket öltött, ami együtt járt a még szabadon élő állatok szintén ipari méretű vadászatával. A vadászatuk pedig természetesen a Kínán kívüli élőhelyeiket is érintette. A vadállatok illegális vadászata és kereskedelme jó néhány fajt végképp a kihalás szélére sodort. A Qubit egyik tanulmánya szerint például a jávai tobzoskák tíz éven belül teljesen eltűnhetnek a Földről, ami azt jelenti, hogy ezúttal is felborul egy természetes egyensúly, ebben az esetben a hangyák és termeszek szaporodásának terén.

Ennek a folyamatnak a másik következménye lett most az, hogy a kínai piacokon árult tobzoskák ráadásul egy eddig ismeretlen kórokozóval is megfertőzték azokat, akik megették a húsukat. Mindezek miatt most nemcsak Kínában, hanem a Föld igen sok országában egyszerre kell megoldani az emberek és az állatok életének védelmét, ami hosszú idő óta a legnehezebb feladat, amellyel az emberiségnek meg kell küzdenie.

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Albert de Mun  Ammut  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Aszklépion  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galénosz  Ganésa  Hermész  Hippokratész  Hitler  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  Juhász Gyula  Jules Verne  Justh-párt  János vitéz  József Attila  Kaffka Margit  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Koppenhága  Kosztolányi Dezső  Krisztus  Károlyi Mihály  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Moirák  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Skócia  Szent Heléna  Szent Margit  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  céhek  címer  denevér  diadém  dory  drón  díj  dízelmotor  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  finommotorika  fogkő  fondendoszkóp  fáraó  félelem  füstölgő  főzés  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halmazállapot  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  hideg  himnusz  hiszti  hogyan működik  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérő  időjárás  időszámítás  illat  immunitás  infrahangok  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jelrendszer  járvány  játék  kalogathia  kalóz  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  karácsony  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  kommunikáció  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kultúrtörténet  kémia  kétszikűek  kétéltűek  kórház  kölni  könyvtár  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lárva  látás  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetosztrikció  malária  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikroszkóp  misztikus lények  mitokrondrium  mitológia  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  mítikus lények  mítoszok  narvál  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  pszichológus  pulzus  pápaság  pók  rajz  receptek  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szellemek  szem  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szél  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sárkány  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  teaút  technika  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  természet  természettudomány  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  tisztálkodás  tobzoska  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  távíró  tél  tömegközlekedés  törökfürdő  tüntetés  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vadnyugat  vakcina  vakság  vallás  vasút  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  világháború  világűr  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vulkán  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  zarf  zsilip  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  állatok  általános választójog  átalakulás  édesség  éghajlat  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  építmények  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újkor  újszülött  úthálózat  ősbaktérium  őskor