Miért zsilett a borotvapenge?

technika

A borotválkozásnak és a szőrtelenítésnek egyaránt jól ismert eszköze a borotvapenge, amelyet olykor zsilettként, máskor zsilettpengeként is emlegetünk. Az utóbbi, hosszabb változatról sokan úgy érzik, hogy tautológia, vagyis fölösleges szóismétlés (szó szerint: „ugyanazt mondás”), arra utalva, hogy mindkét szó jelentése a „penge”.

A tautológia emlegetése annyiban indokolt, hogy a „zsilett” szó mára valóban ezt jelenti. Ám eredetileg egy személy, King Camp Gillette neve volt. Ő volt az, aki a tizenkilencedik század legvégén feltalálta az eldobható borotvapengét, amelyet aztán róla neveztek el.

A „zsilettpenge” kifejezés eredeti jelentése tehát ez volt: „a francia King Camp Gillette üzletemberről elnevezett penge”. Ám a hétköznapokban az emberek nem használnak ilyen hosszú megnevezéseket, ezért az eldobható borotvapengét Gillette-féle pengeként, végül zsilettpengeként emlegették. De ki volt King Camp Gilette, és mi késztette arra, hogy újfajta borotválkozó eszközt vezessen be a borotválkozóeszközök piacára?

Legyen valami, ami kevesebb gondot okoz

Gillette apai ősei francia hugenották (vagyis kálvinisták, protestánsok) voltak. Ők a 16-dik század végén a franciaországi vallásüldözések miatt Angliába menekültek, majd innen 1630-ban Észak-Amerikába költöztek át. King Camp Gillette 1855. január 5-én született a wisconsini Fond du Lacban, a gyerekkorát Chicagóban töltötte. 1871-ben, amikor 16 éves volt, hatalmas tűzvész tört ki a városban, amelynek következményei az ő családját is súlyosan érintették. Anyagi veszteségeik miatt nem tanulhatott tovább: munkát kellett keresnie.

Így lett belőle utazó ügynök, aki vassal és különféle fémekkel kereskedett. Munkája során egyre nagyobb sikereket ért el, és egyre jelentősebb cégeknél dolgozott.

Borotvapenge
A több száz éven át használt, különböző fém borotvakések folyamatos gondozást és élezést igényeltek. Emiatt is született meg annak ötlete, hogy ezeket váltsák fel az ezeknél olcsóbb és sem tárolást, sem élezést nem igénylő pengék. (Kép forrása)

Mind többet tanult a kereskedelemről, és azt is érzékelte, hogy milyen árukat igényelnek a vásárlók. Észrevette, hogy a termékek körének színesedése, a választék növekedése folytán az emberek nemcsak több mindent vásároltak, de könnyebben meg is váltak a tárgyaiktól. Jelentősen megnőtt az olyan holmik iránti kereslet is, amelyek nem igényelnek különösebb gondozást, törődést: néhányszor használják őket, és azután ki lehet dobni. Gilette azon kezdett gondolkodni, vajon mi lehetne az a termék, amely újdonságot is jelent, és amelyből sorozatban lehetne eldobható példányokat gyártani.

Mivel fémárukkal foglalkozott, a fémből készült tárgyak körében gondolkodott. Így jutott eszébe, hogy bár termékei között a borotvakések a legkelendőbbek, de egyúttal ezek okozzák a legtöbb problémát is. Tulajdonosaiknak ezeket legnagyobb gondossággal kellett tisztítaniuk, gondozniuk és folyamatosan élezniük. Az amúgy sem olcsó, kovácsoltvasból készült borotvák tehát minden szempontból sokba kerültek a gazdáiknak.

Épp ideje lenne tehát – gondolhatta Gillette –, hogy a borotválkozó eszközök közt megjelenjen egy olyan modell, amelyet nem kell egyfolytában élezni, mert ha elkopik, egyszerűen ki lehet dobni, és elő lehet venni egy újat. Ehhez persze a borotvakést a lehető legkisebb méretűre kell lekicsinyíteni, és szinte leheletvékony anyagból célszerű legyártani. Ez volt tehát az alapötlet, amelynek megvalósítása azonban korántsem volt könnyű. Például a leheletvékony alapanyagnak nemcsak rozsdamentesnek és rugalmasnak, hanem elég erősnek is kellett lennie ahhoz, hogy könnyedén levágja akár a legkeményebb sörtéket is.

Gillette ekkoriban, az 1890-es években a Crown Cork and Seal Company nevű cégnél dolgozott, ám nem volt sem fizikus, sem a fémek szakértője. Egyedül tehát nem tudta volna minden részletében kidolgozni az általa elképzelt penge gyártását. Ezért a mellette dolgozó és a fémgyártásban jártas gépészt, William Emery Nickersont kérte meg, hogy legyen a partnere az ötlet kidolgozásában.

Nickerson szerepe a technológiában

A gépésznek nagyon tetszett az ötlet, és örömmel betársult a kezdeményezésbe. Ő találta meg, kitartó munkával az elképzelt pengéhez legalkalmasabb acélötvözetet: a szénacélt. Ez egy rendkívül keményre edzett anyag, amely különlegesen vékony élszalag kialakítására is alkalmas. A szénacél, mint a neve is mutatja, egy két elemből – vasból és szénből – álló fémötvözet, amelyben egyéb elemek – mangán, szilikon és réz – csak olyan elenyésző mennyiségben lehetnek benne, hogy a jelenlétük ne befolyásolja az ötvözet tulajdonságait. Ez az ötvözet a lágyságát és alakíthatóságát a vasnak köszönheti, a széntartalma pedig a szilárdságát biztosítja.

Borotvapenge
Az 1903-ban bemutatott borotva nemcsak forradalmasította a borotválkozást, de azt az igényességet is megőrizte, amelyet a régebbi késeken is látni: kifejezetten ügyeltek a tervezésekor, hogy a szerszám szép, tetszetős is legyen. (Kép forrása)

Nickerson mellett még egy másik szakértő, Steven Porter is segített a penge kifejlesztésében.Amikor már körvonalazódtak a termék gyártásának feltételei, sőt már azt is sejteni lehetett, hogy a termék sikeres lesz, az értékesítése biztosításához Gillette 1901-ben megalapította az American Safety Razor Company nevű céget. Nem sokkal később, 1902 júliusában a cég nevébe már a saját nevét is beleírta, és így lett belőle Gillette Safety Razor Company.

Gillette ezután megkapta a védjegybejegyzést, és az 1895-ben született ötlete nyomán 1903-ban megindulhatott az első kivehető, kétélű, élezést nem igénylő, eldobható borotvapenge gyártása – természetesen a mellé kifejlesztett borotvanyél gyártásával együtt. (A penge egyébként mára már annyira éles, hogy a Gillette kutatóinak elektronmikroszkópot kell használniuk a vastagsága beméréséhez.)

Az induláskor összesen 51 borotvát és 168 pengét adtak el, a második évben azonban ez a szám a borotváknál 90 884-re, a pengéknél 123 648-ra ugrott. A sikerbe az is belejátszott, hogy Gillette gyárában korszerű, automatizált gyártási technológiát alkalmaztak, amely lehetővé tette, hogy az árut olcsón lehessen eladni. Emellett Gillette a reklámozásához is a legjobb szakemberekkel szerződött. Így vált ez a termék a múlt század elejének egyik legsikeresebb árujává. (További történetét itt is követheted.) És bár később Gillette eladta a vállalkozását, a neve márkanévként fennmaradt. Az ily módon világhírűvé vált Gillette 1932-ben halt meg Los Angelesben, ahol az emlékét máig szeretettel őrzik. 

És ami az ötlete utóéletét illeti: az általa kifejlesztett pengének mára sokféle változatával találkozhatunk. Vehetünk borotvapengét magában, egyenként csomagolva, de úgy is, hogy egyélű változatában egy ugyancsak eldobható, műanyag szerszámba illesztették bele. (Ez esetben a penge nem kivehető.) Hogy melyikért nyúlunk, az attól függ, hogy ki és mire akarja használni. És bár a zsilett jellemzően a férfiak piperekészletének a része, nők is használják, például a lábuk borotválására. Emellett borotvapenge segítségével különösen finomra hegyezhetünk ki egy ceruzát, vagy szépen levághatjuk egy kétszálú villanyvezeték végéről a szigetelést. Abban az időben, amikor még nem írtunk mindent számítógépbe, hanem rögtön papírra kerültek a szavaink – kézzel vagy írógéppel –, elterjedt eljárás volt az elrontott szavakat borotvapengével óvatosan kikapirgálni a papírból. Okiratokon azért nem volt érdemes így próbálkozni, hiszen egy nagyító könnyen lebuktathatta a csalót.

Az eldobható borotvapenge tehát nagy karriert futott be. Ma már azonban kevésbé célszerű az eldobható műanyag tárgyakat szaporítani, és egyre fontosabbá válik, hogy csökkentsük a hulladékunk mennyiségét, amire talán a pengegyártók is előrukkolnak valamivel előbb-utóbb. Talán egy 21. századi borotvakéssel?

Lévai Júlia


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene