Milyenek voltak a világ első kórházai?

Aszklépion, Augustus, betegség, buddhizmus, császármetszés, Galénosz, Hippokratész, India, kalogathia, kórház, közegészségügy, Nagy Konstantin, ókori Görögország, Római Birodalom, szanatórium, Szent Heléna, szülés

Aki olyan súlyosan megbetegszik, hogy az otthoni kezelése már nem biztosítja a gyógyulását, az kórházba kerül. Emellett a legtöbb nő is ilyen intézményben szül. A mai kórházak belső szerkezetét a betegségek fajtái határozzák meg. A betegek befekhetnek például a belgyógyászatra, a tüdőgyógyászatra, a sebészetre, a kardiológiára és így tovább. A kórházak születésének idején azonban másféle szempontok határozták meg a gyógyítás elkülönített helyeit.

Az elsők az indiaiak voltak

A feljegyzések szerint az első kórházakat i.e. 600-ban, Indiában építették, Asóka király uralkodása idején (i.e. 273 -232). Az Indiában uralkodó vallás, a buddhizmus egységben szemlélte az ember testét és lelkét, ezért különösen fontosnak tartották, hogy mindkettőt együtt és épségben őrizzék meg az emberek. A kórházakban a gyógyításhoz ugyanúgy hozzá tartoztak a lelki harmóniát segítő gyakorlatok, mint a sebek vagy fájdalmak, fertőzések kezelései. A betegek számára tehát olyan tereket is biztosítottak, ahol sétálni, meditálni, tornászni is tudtak.

Bár a császármetszést már jóval a Római Birodalom létrejötte előtt alkalmazták, az mégis, már csak az itt kapott neve miatt is, a rómaiakhoz kötődik. Az itt látható francia miniatúra készítője a középkor elején így képzelte el Iulius Caesar császármetszéses születését. (Les Faits des Romains, Paris, B.N. n. acq. fr.3576, fol. 197r, Francia Nemzeti Könyvtár, Párizs)

Az élet feltétlen tiszteletének köszönhető, hogy különösen magas szinten állt a sebészet. Még császármetszést is alkalmazták, holott ez az akkori körülmények között – tehát a biztonságos fertőtlenítő szerek és érzéstelenítők nélkül – nagy bátorságot is igényelt. Mégis minden olyan esetben alkalmazták, amikor úgy ítélték meg, hogy a beavatkozás nélkül veszélybe kerülne az anya vagy a születendő csecsemő élete.

Indiában jelent meg először a „közegészségügy” fogalma is, amelynek elveit részletesen kidolgozták. Buddha tanításait követték akkor is, amikor elrendelték, hogy tíz falunként lennie kell egy-egy orvosnak, aki segíti a betegeket a gyógyulásban. 

Szanatórium az egészség istenének tiszteletére

Az ókori görög kultúrában szintén fontosnak tartották a test és a szellem épségét. A görög poliszok világában a harmónia volt a legfőbb eszmény, és ez a testre és a lélekre egyaránt vonatkozott. Athénban ezt a kalokagathia szóval fejezték ki. (Ez a „szép és jó” jelentésű „kalosz kai agathosz” szavak összevonásából keletkezett.) A kalokagathia eszméjének követésébe az is beletartozott, hogy az ember felelősséget érezzen az egészségéért. Ezért a sport és a rendszeres edzés a legtöbb ember hétköznapi életének szerves része volt.

Mivel azonban még a legedzettebb embereket is utolérhették a betegségek, a gyógyítást szintén fontos tevékenységnek tekintették. Az orvosok képzését ugyanúgy meghatározták a görög filozófia elvei, ahogy az élet szinte minden területét. Ennek az volt az egyik legfontosabb gondolata, hogy az élet értelmét a világ megismerése adja. Ezért a görög orvosok képzésének szintén az emberi test minél alaposabb megismerése volt az alapja. Ebből következően a boncolás is beletartozott a gyakorlatukba.

A legnevesebb görög orvos Hippokratész volt ( i. e. 460-377 körül), akit az orvostudomány egyik alapítójaként tart számon a világ. Neki köszönhető, hogy az i. e. 4-dik században jelentősen korszerűsödött az orvostudomány, és hogy hamarosan az első gyógyhelyek is megépültek. Az ő tanítványai alapították az Aszklépiont, amely a gyógyítás istenéről, Aszklépioszról kapta a nevét.

A gyógyhely Kosz szigetén, a Dikeosz-hegy lábánál lévő erdő közepén épült fel, egy teraszosan kiképzett hegyoldalban. Központjában egy templom állt, amely mellett orvosi iskola is működött. A betegek külön szobákat, lakosztályokat kaptak, ami azt bizonyítja, hogy felismerték az elkülönítés fontosságát. Mivel Hippokratész a gyógyításban kiemelt szerepet tulajdonított a különféle testi funkciók megerősítésének, a kezelésekhez a fürdő, a hidroterápia, a megfelelő diéta és az adott betegséghez illő torna, testedzés is hozzátartozott. Mindennek megfelelően a hely egészében is inkább szanatórium volt, mint kórház.

Az irányzat felvilágosult látásmódját jellemezte, hogy az akkor „szent betegség”-nek nevezett epilepsziát sem démonok ártó hatásának tartották: az agy sajátos betegségének tekintették. Az egyéb, pszichés vagy mentális betegségeket szintén másképp kezelték, mint az elődeik. Azok ugyanis inkább büntették a mentális betegségekkel küszködőket, és sötét, börtönszerű kamrákba zárták őket. Hippokratész és tanítványai azonban zeneterápiával, nyugtatószerekkel (többek közt borral) és tornával kezelték a betegeiket.

A Kosz szigetén lévő Aszklépion mai képe is jól mutatja, hogy az ókori szanatóriumok-kórházak levegős, sok szabad teret kínáló elrendezéssel épültek. (Kép)

A gyógyító szentély híre gyorsan elterjedt, és a világ minden részéről érkeztek oda betegek. A hálás paciensek azután adományokkal segítették az intézményt, amelyet így folyamatosan bővítettek és újabb létesítményekkel gazdagítottak. A fizetni nem tudó betegek kezelését az adományokból biztosították. A szentély orvosaitól bárki kérhetett segítséget, azok senkit nem utasítottak el.

Ma az Aszklépion közelében, egy cipruserdőben modern konferencia központ működik, a Nemzetközi Hippokratész Intézet, ahol háromévente találkozót tart jó néhány orvos. Ezeken az összejöveteleken számos tudományos felfedezést, gyógyító módszert ismertetnek egymással, és ilyenkor arra is van lehetőség, hogy végzős orvosok az Aszklépion egyik teraszán tegyék le az esküjüket ünnepélyes keretek között.

Először csak a katonáknak

A Római Birodalomban kezdetben lassan terjedtek a görög orvoslás eredményei. És bár itt is jelentős szerepe volt a testedzésnek, a gyógyításban jó ideig inkább a mágiához folyamodtak. Augustus császár (i.e. 63-i.sz. 14.) uralkodása azonban több területen, így az orvoslásban is jelentős korszerűsödést hozott. Ekkor épültek meg a világ első jelentős kórházai, a valetudinariák. Ezeket azonban elsősorban a katonák, kisebb részben rabszolgák számára hozták létre, a közegészségügyben tehát nem volt szerepük.

A kórházakat és gyengélkedőket a Birodalom határain, a helyőrségek területein állították fel, azonos rendszer szerint. A megbetegedett katonák számára sátrakból alakítottak ki gondosan megtervezett betegszobákat. Ezek mellett kőből és fából készített tárolókat is építettek, az orvosi eszközök és a gyógyszerek elhelyezésére. Ezek voltak a későbbi kórházi gyógyszertárak ősei.

Az orvostudomány további megerősödéséhez és az orvoslás kiszélesítéséhez a görög származású, de később Rómában élő Claudius Galenus (129-kb. 216), görögösen Galénosz járult hozzá a legerőteljesebben. Ő korának legismertebb és legképzettebb orvosa volt, aki több orvosi tudományág kialakulását és fejlődését is elősegítette. Egyebek közt az anatómia, a fiziológia és a neurológia tudósa is volt. Az általa megalapozott orvosi tudás mellett még Pedaniosz Dioszkoridész (40-90) hatalmas gyógynövény-tára, az ókor legismertebb herbáriuma tette lehetővé, hogy később a római orvoslás és a kórházi gyógyítás egyre magasabb szintre emelkedjen. Mivel a gyógyszerészet akkor még nem létezett, az orvosok kizárólag a különböző ásványok és növények hatóanyagaival tudták kezelni a betegeiket, a tapasztalatokra hagyatkozva.

A kórházak ügyében Nagy Konstantin császár edictuma (rendelete) jelentett fontos lépés, i. sz. 335-ben. Ekkor már terjedt a kereszténység, amelynek legfőbb alapelve, a karitász (kegyesség) és az ehhez társuló irgalmasság értelemszerűen magában foglalta az elesettek és betegek intézményes ápolását. A rendelet a keresztény kórházak építését támogatta, a Bizánci Birodalom területén. Az első, ilyen kórházat éppen a császár anyja, Szent Heléna (Ilona) alapította még két évvel az edictum kiadása előtt, az akkor már Konstantinápolynak nevezett fővárosban.  

A rendelet felgyorsította a kórházépítést. Az újonnan épült intézményeknél összefonódtak az egészségügyi és a szociális feladatok, ezért ezek az ellátottak csoportjai szerint differenciálódtak (tehát még mindig nem a betegségek típusai alapján). Külön kórházaik illetve szállásaik voltak a szegényeknek: ezek voltak a ptokhotropheionok. Az időseket a gerokomeionban ápolták, az utazókat, idegeneket a xenodocheionban látták el. Az újszülötteket és az elhagyott gyerekeket a brephotropheionban gondozták, az árvák intézete az orphanotropheion volt. Az általános kórházat, ahol a gyengéket és betegeket ápolták, noszokomeionnak hívták.

Mindezeket jellemzően a valláshoz kötődő személyek támogatták. 369-ben például Nagy Szent Vazul alapított hasonló intézményt Kaiszareában. De a császárok is élen jártak: 370-ben Szent Basil császár hozott létre alapítványt Kappadókiában, hasonló célokkal.  A keleti kereszténység később, a két nagy egyház szétválása után is megtartotta a betegápolás és gondozás erős parancsát.

A Római Birodalom széthullása és a népvándorlás időszakában azonban a világnak ezen a felén háttérbe szorultak az ilyen törekvések, és a kórházak építése nagyjából a 13-dik századik háttérbe szorult. Ebben az időszakban a muszlim világ vált az orvostudomány központjává: ott őrizték meg, mentették át és fejlesztették tovább az ókori tudomány és kultúra írásos emlékeit, hogy majd az ez után megszülető Európa ismét hasznosítani tudja ezeket.   

A hatalmas területeket összefogó iszlám területek orvosi tudománya jelentősen hozzájárult a modern nyugati orvoslás alapjaihoz. Itt kezdődött meg az orvoslás és a gyógyszerészet szétválása is, ami azt jelentette, hogy a patikák kiköltöztek a kórházakból, és a gyógyszerészek önálló, magántulajdonú boltokat működtettek a városokban már i.sz. 80-tól. (Ennek gyakorlata Európában majd 1140-ben jelenik meg.)

Egyedül a teveháton közlekedő, mozgó kórházak ötlete volt az, amelyet csak kis részben vettek át az araboktól. Ebből Európában csupán a mozgó patikák gyakorlata valósult meg, az orvosok szervezett utaztatásai és a tevék egyaránt elmaradtak a modellből. Ezzel együtt az arab orvoslás legkiemelkedőbb alakjai – mint például Avicenna, Rhazes, Abulkasis vagy Averroës – a 18-dik századig meghatározták az európai orvosképzés tananyagát és rendszerét. Tőlük rengeteg tudást vettek át a gyógyításban, amelynek köszönhetően az európai orvoslás be tudta hozni azt az átmeneti lemaradást, amelyet a Nyugat-római Birodalom összeomlása után át kellett élnie.

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Albert de Mun  Ammut  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Aszklépion  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galénosz  Ganésa  Hermész  Hippokratész  Hitler  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  Juhász Gyula  Jules Verne  Justh-párt  János vitéz  József Attila  Kaffka Margit  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Koppenhága  Kosztolányi Dezső  Krisztus  Károlyi Mihály  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Moirák  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Skócia  Szent Heléna  Szent Margit  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  céhek  címer  denevér  diadém  dory  drón  díj  dízelmotor  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  finommotorika  fogkő  fondendoszkóp  fáraó  félelem  füstölgő  főzés  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halmazállapot  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  hideg  himnusz  hiszti  hogyan működik  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hőmérő  időjárás  időszámítás  illat  immunitás  infrahangok  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jelrendszer  járvány  játék  kalogathia  kalóz  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  karácsony  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  kommunikáció  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kultúrtörténet  kémia  kétszikűek  kétéltűek  kórház  kölni  könyvtár  közegészségügy  kőzetek  lazarett  lincselés  lizoszóma  lárva  látás  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetosztrikció  malária  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikroszkóp  misztikus lények  mitokrondrium  mitológia  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  mítikus lények  mítoszok  narvál  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  pszichológus  pulzus  pápaság  pók  rajz  receptek  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szellemek  szem  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szél  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sárkány  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  teaút  technika  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  természet  természettudomány  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  tisztálkodás  tobzoska  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  távíró  tél  tömegközlekedés  törökfürdő  tüntetés  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vadnyugat  vakcina  vakság  vallás  vasút  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  világháború  világűr  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vulkán  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  zarf  zsilip  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  állatok  általános választójog  átalakulás  édesség  éghajlat  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  építmények  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újkor  újszülött  úthálózat  ősbaktérium  őskor