Mióta vannak babakocsik?

A régmúlt korokban természetesen nem volt még babakocsi. Ha lett is volna, nem volt megfelelő út ahhoz, hogy ilyesmit tologassanak a szülők. Helyette az anyák szövött kendőben, testükre kötve hordták a babájukat, ha kisebb-nagyobb távolságokat kellett megtenniük. Később, amikor már elterjedt a kosárfonás, mózeskosárba tették a babát.

A járművek és a városok megjelenése aztán ebben is új igényeket teremtett. Mivel a városi életmód egyúttal nagyobb bezártságot is jelentett, meg kellett oldani, hogy a csecsemő friss levegőhöz és a lakáson kívüli élményekhez is jusson, ezért mindennapossá vált a babák sétáltatása. A szekerek, majd az autók megjelenése is segítette annak gondolatát, hogy a babák is kapjanak valamiféle járművet, ami kerekeken gurul, és így megkönnyíti a babák utaztatását.

A kiindulópont a kosár és a kerék

A középkori Európában az 1170 és 1250 közti időszakban jelent meg a talicska, amelyet építkezéseknél vagy a földeken használtak tégla, illetve termény szállítására. Úgy adódott, hogy ha épp nem kellett másra, gyerekeket is tolta benne. A 16-dik század közepén azután egy asztalosmester kis kocsit épített az egyéves gyerekének, amit többen követtek, de többnyire csak alkalmanként utaztatták ebben a gyerekeket, ez a megoldás nem vált általánossá. Ráadásul a kisebbek kimaradtak a kocsikáztatásból, mert ezekben a járművekben csak ülni lehetett, feküdni nem. Emellett olykor veszélyesekké is váltak, miután gyakran kutyát vagy kecskét fogtak be elé (ahogyan a szánok elé is), és azok néha kiszámíthatatlanná váltak és így bajba sodorták a gyerekeket.

A képen látható babakocsi készítője nemcsak biztonságosan rögzítette a kosarat a futóműre, de arra is volt gondja, hogy szép vonalat adjon az azon lévő fém elemeknek. Emellett a fogantyút is úgy képezte ki, hogy biztonságos legyen, ne csúszkáljon rajta az ember keze. (Fotó: https://agytoro.hu/talalmany/a-babakocsi/)

Az Agytörő portál cikke szerint ahogy egyre jobbak lettek az utak, úgy szaporodtak azok a kisebb méretű kocsik, amelyeket asztalosok kifejezetten kisgyerekes családok rendelésére készítettek. Kezdetben persze csak a jobb módú családok engedhették meg maguknak az ilyesmit.

Egy alkalommal az angliai Devonshire hercege, William Cavendish kért fel egy jó nevű mestert, hogy biztonságos és kényelmes kocsit építsen a gyerekei számára. Az ő megrendelésére William Kent 1733-ban egy meglehetősen egyéni formájú járművet készített, amelynek alapja egy kagyló alakú kosár volt. Ezt helyezte rá egy kerekekkel ellátott vázra, amelynek tartószerkezetét gazdagon ki is díszítette. A kecskék vagy kisebb pónik által vontatott kocsit szokták az első igazi babakocsinak tekinteni. 

Az első babakocsi gyárak

A babakocsik tömeges forgalmazása azonban mégsem Angliában, hanem az USA-ban indult meg 1830-ban, Benjamin Potter Crandall és a F.A. Whitney Carriage Társaság jóvoltából. A cég fából készült és bronz illesztőelemekkel rögzített babakocsikat gyártott, amelyeket szintén jócskán elláttak díszítő elemekkel.

Angliában 1840-ben alapították meg az első babakocsi gyárat, ahonnan kezdetben magas karosszériájú, háromkerekű modellek kerültek ki. Az ülés magasra építésének az volt az előnye, hogy a babák kevesebbet szívtak be az utca porából, az pedig, hogy elöl csak egy kerék volt a járgányon, a kanyarodást könnyítette meg. Ugyanakkor ezekben a járművekben is csak ülni lehetett.

A tömegessé váló használattal erősödött az igény, hogy a babakocsik a kicsik és a szülők számára is minél praktikusabbak és kényelmesebbek legyenek. A babakocsikat folyamatosan korszerűsítették a legkülönfélébb gyártók közreműködésével. Fontos változás volt, hogy 1880-tól már a csecsemőkre is gondoltak, és a babakocsik tágas terébe be lehetett fektetni a kisebbeket.  

Ebben az időszakban az volt a legfontosabb feladat, hogy minél kisebb súlyú legyen a babakocsi. Ebben a szintén amerikai William H. Richardson ért el jelentős eredményeket a 19-dik század végén. Az ő szabadalma volt például az is, hogy a fogantyút át lehetett fordítani a kosárrész fölött, és így ott is vissza lehetett tolni a babakocsit, ahol nem volt hely a megforduláshoz. A könyű mozgatást még azzal is elősegítette, hogy a korábbi, két kötött tengelyes megoldás helyett szabadon forgó, és az addigiaknál jóval nagyobb kerekeket szerelt a kocsikra. Az 1920-as évekre a babakocsik rugózását és a fékezési lehetőségét is a lehető legkorszerűbb módszerekkel oldották meg.

A háborúk utáni időkre a babakocsik már az eső és a szél ellen védő fedelet is kaptak, amelyek olykor redőnyszerű szerkezettel működtek, ezért könnyen és gyorsan föl, illetve le lehetett húzni az időjárásnak megfelelően. Ugyanilyen könnyen mozgathatók voltak a csuklópánttal készült, visszahajtható fedelek is.

A gyártóknak természetesen az ikrekre is kellett gondolniuk. Ebben a múlt századi babakocsiban egymással szembe lehetett elhelyezni az ikreket. A hármas ikrek számára azonban ennél jóval szélesebb kocsit készítettek, amelyben egymás mellett feküdtek vagy ültek a gyerekek. (Fotó: FORTEPAN, 1932. Képszám: 172355. Adományozó: Göcseji Múzeum / Morandini-Schlemmer hagyaték)

Magyarországon a világszerte jelentős hírnevet elért autóbuszgyártó vállalat, az Ikarus is gyártott babakocsit. A negyvenes-ötvenes években született babák több generációja is az Ikarus jellegzetesen öblös, oldalt két ablakkal ellátott, steppelt oldalú kocsijában töltötte az idejét a szabad levegőn. Sajnos azonban ezek még mindig túl nehezek voltak ahhoz, hogy például a lépcsőn is föl lehessen vinni. Az igazán jelentős változás ez ügyben a hatvanas években következett be, Owen Finlay Maclaren tervezőmérnöknek köszönhetően.

A repülőgép futóműveitől az esernyőkocsikig

Az essexi születésű Maclaren a pályája elején a Spitfire típusú repülőgépekhez tervezett futóműveket a Middlesex állambeli West Draytonban. A háború végén, 1944-ben azonban felhagyott ezzel a munkájával, és megalapította az Andrews Maclaren céget, amely repülőgép-alkatrészeket gyártott, illetve a féktávolságot jelentősen lecsökkentő fékrendszerek kialakításán dolgozott. Mindezek során rengeteg tapasztalatot szerzett, amelyek azonban nem vezették volna el őt feltétlenül a babakocsi korszerűsítéséhez.

Azonban Maclaren lánya egy pilótával házasodott össze, és sokat utazott ő maga is. Aztán megszületett az első unoka, és a tervező többször is végignézte, ahogy a lánya a férjével együtt csak nagy küzdelmek árán tudja lehozni a repülőgépről a babakocsit. Ennek hatására döntötte el, hogy megreformálja az ormótlan babakocsikat, és kitalál egy könnyű és összecsukható szerkezetet, amellyel a kisgyerekes szülők akár a fél világot is bejárhatják anélkül, hogy belerokkannának a szállításába.

Így született meg 1964-ben az első összecsukható babakocsi, közkeletű nevén esernyőkocsi, amelyet valóban úgy össze lehet hajtogatni, ahogy az esernyőket. Az alumíniumcsövekből készült kocsik súlya nem volt több két és fél kilónál. Maclaren szabadalmának jelentősége ezután túlnőtt a babakocsikon: ötlete nyomán a kisgyerekes szülők, valamint a gyerekek életének megkönnyítésére számtalan, további összecsukható tárgyat – köztük kerékpárokat – terveztek és gyártottak. Ezután a tervezőmérnök 1965-ben új céget is alapított, Maclaren Company néven, amelynél folyamatosan gyártottak, nem csupán babakocsikat, hanem például kerekesszékeket is.

Ma már igen sok típusú babakocsi létezik, és ezek sokféle igényt elégítenek ki. Elterjedtek a háromkerekű típusok, de olyannak is találkozhatunk, amely nagy, felfújható kereket kapott, hogy rossz úton is veszélytelenül lehessen használni. Emellett a tervezők a lengéscsillapításra is ügyeltek, hogy a babát ne rázza össze a kocsi, ha hepehupás talajon tolják. Mindezekről részletesen itt olvashatsz.

A babakocsik mellett azért szerencsére tovább élnek más babaszállítási formák is, például a kendővel vagy csatos hordozóval való hordozás. Egy dolog azonban valószínűleg végleg eltűnt a babakocsik történetéből: egyetlen babakocsit sem húznak már kecskék vagy kutyák.

Lévai Júlia