Mitől trappisták a trappisták?

Benedek-rend, buddhizmus, ciszterciták, egyiptom, Ferenc pápa, karthauziak, kereszténység, komló, La Trappe, Mária csillaga, Nursiai szent Benedek, sajt, sör, szerzetes, szerzetesrendek, trappista sajt, trappisták

A trappista szerzetesekről a legtöbb embernek két dolog jut eszébe: a róluk elnevezett sajt és a hallgatási fogadalom, amelyet kötelező betartaniuk. Nem vitás, hogy ezek valóban a jellemző vonásaik, ám a trappisták története és élete mögött ennél sokkal több érdekesség rejlik.

Mit jelent szerzetesnek lenni?

A trappisták szerzetesek, vagyis olyan emberek, akik az egész életüket az általuk magasabbrendűnek tartott értékek szolgálatának rendelik alá, és a földi élvezetek jelentős részéről lemondanak.

Az augsburgi Jörg Breu (kb. 1480-1537) festménye cisztercita szerzeteseket ábrázol, aratás közben. Amellett, hogy meglehetős pontossággal mutatja meg mind az akkori mezők állapotát, mind a szerzetesek viseletét, a festő egyúttal az Ora et labora szólást is láthatóan meg akarta örökíteni. Ezért a képén az egyik szerzetes munka közben ájtatosan égnek emeli a tekintetét és kezét összetéve megáll egy imádkozásra.

A szerzetesség a kereszténységben és a buddhizmusban egyaránt megjelent már a korai időktől. Mivel a „szerzetes” szó rokonságban áll a „szerződés” kifejezéssel, arra utal, hogy viselője képletesen a hit szolgálatára szerződött, Istennel illetve Krisztussal. Egy szerzetes az élete legfőbb céljának a személyisége, a jelleme tökéletesítését tekinti, és igyekszik úgy élni, hogy elkerülje a hiú vágyakat, a megszerzés igényét, gyakorolja a lemondást, sőt, ezt olyan szintre emelje, hogy az már ne is erőfeszítést, hanem természetes állapotot jelentsen a számára. A szerzetesnek szegénységben kell élnie, ami gyakran önsanyargatással is társulhat.

Az első szerzetesek a 3-dik században, Egyiptomban éltek, és ők még alaposan eltúlozták ezt a törekvést. Olyan mereven választották szét a testi és lelki szükségleteket, mintha azok kibékíthetetlenül állnának szemben egymással. Többségük kifejezetten aszkéta, minden testi igényről lemondó, önsanyargató ember volt. Ebből a korból a Nílus vidékén számtalan legenda maradt fenn olyan különcökről, akik évtizedekig magányosan éheztek a sivatagban. Gyakran a legelemibb szükségleteikről is lemondtak, így például nem volt szabad fésülködniük vagy vízzel érintkezniük. Akadt, aki egy kerék alakú ketrecbe kényszerítette be magát, mások hatalmas ólombömböket kötöztek a testükre, hogy még a felüléshez is erőfeszítést kelljen tenniük.

A környezetükben természetesen számos csodatételt is meséltek róluk. Idővel azonban a szerzetesség megszabadult ezektől a végletes és értelmetlen formáktól. Olyan csoportok alakultak, amelyek a látványos önsanyargatásoknál és éhezéseknél komolyabbnak tekintették a feladatukat, és arra törekedtek, hogy az életük követhető példaként szolgáljon a tágabb közösségek számára is.

A 4-dik századtól sorra jöttek létre azok a szerzetesi közösségek, amelyekben a munka, az alkotótevékenység nem mondott ellent a szerzetesi életmódnak. Takácsok, szatócsok, gyékényfonók, sarukészítők éltek úgy egy-egy zárt vallási csoportban, hogy a munkájukkal tartották fenn magukat és a környezetüket is segítették a termékeikkel. Később pedig a szerzetesség számára a téríteni és tanítani programja vált a legfontosabbá. Szerepük így egyre határozottabban kulturális jellegűvé vált. A középkortól a szerzetesek másolták és őrizték a legfontosabb iratokat, történeti leírásokat, imádságokat és irodalmi műveket. Emellett iskolákat, kórházakat, szegényházakat is alapítottak, a rendházaik kertjeiben pedig számos olyan növényt termesztettek, amelyeknek nagy szerepük volt a gyógyításban. Mindezek során egyre többféle szerzetesrend jött létre, amelyek nemcsak vallási-, hanem tudásközpontokká is váltak, s az országaik kulturális és kereskedelmi életébe is bekapcsolódtak.

Az egyik ilyen, kiemelkedő szerzetesrend volt a Benedek-rend, más néven a bencések rendje, amelyet Nursiai szent Benedek alapított az 500-as évek elején. Tőlük származik a máig jól ismert Ora et labora, vagyis Imádkozzál és dolgozzál jelszó. A 10-dik századra azonban a bencések túl sok földet és vagyont halmoztak fel, és a meggazdagodásuk visszaélésekre is módot adott a tagjaik számára. Ettől kezdve rengeteget veszítettek a tekintélyükből. Hitelességük visszaállítására többféle reformmozgalom is született, amelyek hatására a rend ugyan valóban visszaszerezte a becsületét, ám egyúttal többfelé is szakadt.

Kiválás kiválás után
A bencésekből két új rend is alakult: a karthauziak és a ciszterek vagy ciszterciták rendje. Ez utóbbiak a Dijon melletti Citeaux (ejtsd: szitó) völgyben telepedtek le, hogy azután ott a világtól elzárva, puritán körülmények között éljenek és igyekezzenek hűen követni a rendalapító Szent Benedek szigorú szabályzatát. A völgy neve latinosan Cistercium volt, és az új rend végül erről kapta a nevét. Jellegzetes öltözéket is kialakítottak: ennek fehér habitus, más néven csuha volt az alapja, amelyet barna, később fekete skapuláréval, vagyis vállruhával egészítettek ki. (A vállruha, népiesen kapulláré, egy elöl-hátul egyforma hosszú textilcsíkból álló, eredetileg vállon hordott felsőruha, munkakötény volt.) 1100-ban védelmi levelet kaptak II. Paszkál pápától, ami véglegessé tette az önállóságukat. Döntő volt az életükben, hogy 1112-ben 30 társával együtt Clairvauxi (ejtsd: klervói) szent Bernát is belépett a rendbe. Ő a maga kiemelkedő egyéniségével hatalmas nevet és dicsőséget is szerzett a cisztereknek, akik ezután egyre több apátságot, kolostort alapítottak. Magyarországon 1142 körül építették fel az első kolostorukat Zircen.

Ugyanakkor majd a 17-dik században a cisztereknek is el kell szenvedniük egy ahhoz hasonló szakadást, mint amilyen az ő kiválásukat is elindította. Ekkor egy Normandiában élő apát, Armand Jean Le Bouthillier de Rancé (butillié dö ranszé; 1626 -1700) ugyanúgy erkölcstelennek találta a ciszterek monostoraiban zajló gyakorlatot, ahogyan egykor ők is a bencésekét, és úgy látta, hogy ismét erősen sérülnek a Benedek által megfogalmazott alapelvek. Ezért a Notre-Dame de la Trappe nevű apátságban 1662-ben szigorú reformokat vezetett be. Ezekkel megerősítette a hosszú hallgatás, a kemény aszkézis, a szorgalmas kétkezi munka és a gyakori imádkozás betartásának kötelezettségét, és gyakorlatilag egy új rendet állított fel. Ennek tagjait az egyszerűség kedvéért csak az apátság nevében lévő „la Trappe” szóhoz kötve emlegették, amelynek egyébként „csapóajtó” a jelentése, és amely az épület völgyébe vezető, szűk bejárati ajtóra utalt. Végül a szó ragadványnévként rajta maradt a szerzeteseken és a hivatalos nevükké is vált. Ha tehát valaki szó szerint akarná lefordítani a trappisták nevét, akkor azt kéne mondania, hogy azok „csapóajtisták”. Szerencsére azonban az ilyen és ehhez hasonló ragadványneveket nem szokás szó szerint lefordítani…

A reformokat követő 40 év során a monostor szerzeteseinek létszáma jelentősen megnőtt, a nagy francia forradalom idején azonban rosszra fordult a soruk. 1791-ben el kellett menekülniük az országból, és csak külföldön – egyebek közt Svájcban, Katalóniában, Münsterben, Kanadában, később Konstanzban, Augsburgban, az Orosz Birodalomban és Nagy-Britanniában – tudtak új monostorokat alapítani. A la-trappe-i törzsházukba csak 1817-ben térhettek vissza, amikor Napóleon bukása után visszavásárolták a helyet. A rend ekkor ismét fejlődni és terjeszkedni is tudott eredeti hazájában, Franciaországban.

A belgiumi Rochefort apátság sörfőzdéjének üstjei.

Nemcsak sajtkészítésben: sörfőzésben is jeleskednek

Miután megerősödtek a rendházaik, természetessé vált, hogy a szellemi munka mellett egyéb munkákat is végeztek. Ezek a szerzetesi életmódból adódóan a földhöz, a növénytermesztéshez és az állattartáshoz kapcsolódtak. Így alakult ki annak gyakorlata, hogy a trappista monostorokban a tehéntartás révén sajtot, a komló termesztése folytán sört kezdtek gyártani. A rendnek a trappista sajt és a trappista sör egyaránt a védjegyévé vált.

Trappista sajtot először a Mayenne közelében lévő Notre-Dame de Port-du Salut kolostor szerzetesei készítettek. Magyarországra azonban nem innen, hanem a Bosznia-Hercegovinában lévő Banja Luka-i Mária csillaga nevű kolostorból jutott el ez a termék a 19-dik században. A trappista félkemény, érlelt sajt, amelyen az erjedésből eredő lyukak törik meg a felületet. Tehéntejből készítik tejsavbaktérium-tenyészettel. Íze és szaga savanykás, enyhén sós. A mai magyar piacon forgalmazott trappista sajt már természetesen eltér az egykori, eredeti terméktől, így például nincs kérge, a formája és a színe is más, és többnyire gyengébb minőségű tejből készítik, mint a kezdetekkor. Ettől függetlenül még ma is ez az egyik legkedveltebb sajtféle.

A trappisták első sörfőzdéje már rögtön az alapítási helyükön, a La Trappe apátságban létrejött, 1685-ben. Akkoriban más szerzetesrendeknél is szokásban volt sört főzni, elsősorban a monostorok saját igényeinek kielégítésére. Mivel azonban a szerzetesek nagy gonddal készítették az italt, hamar híre ment, hogy a monostorokban főzött sörök különösen jó ízűek, így egy idő után kereskedni is kezdtek az itallal. A La Trappe apátság söre pedig még annál is különlegesebbnek bizonyult.

Olyannyira, hogy mára a hagyományos, ún. felső erjesztésű sörök közé tartozó trappista söröket tekintik az apátsági sörök elitjének. És miután ennyire különlegessé vált (sőt: a 20-dik században sokan hamisítani is kezdték), a trappista nevet a minőség megőrzése érdekében kizárólag azokra a sörökre lehet használni, amelyeket valóban a trappista szerzetesek főznek. Ezt pedig az általuk létrehozott Nemzetközi Szövetség, az International Trappist Association szigorúan ellenőrzi. A kereskedésből eredő hasznot azonban kivétel nélkül jótékony célokra fordíthatják.  

A 18-dik századig gyorsan gyarapodtak a trappista sörfőzdék: Franciaországban 8, Belgiumban 6, Hollandiában 2, Németországban, Ausztriában, Boszniában és feltehetően más országokban is 1-1 sörüzem működött. A francia forradalom, majd a két világháború során azonban több trappista apátság sörfőzdéje megsemmisült, így a ma létező 102 trappista kolostor közül összesen hétben működik sörfőző üzem: hat Belgiumban, egy pedig Hollandiában. Csak ez a hét sörfőzde használhatja az Authentic Trappist Product logót, amely jelzi, hogy a termék elkészítése során betartották a Nemzetközi Trappista Szövetség által előírt követelményeket.

A trappisták rendjének vezetői – akik között nők és férfiak egyaránt vannak – gyakran találkoznak a római pápával, így nemrég Ferenc pápa is fogadta őket. Ezeken az eseményeken azonban kevésbé a sajt és a sör, mint inkább a rend ennél általánosabb célkitűzései játszanak szerepet. A pápa legutóbb úgy jellemezte a rendet, mint amelynek tagjait az állhatatos imádság jellemzi, és mint akik az Isten és az embertársak iránti szeretet jegyében cselekszenek. Arra kérte őket, hogy „Szent Benedek példája nyomán továbbra is tulajdonítsanak nagy jelentőséget az Isten szava fölötti szemlélődésnek, a lectio divinának, amely az imádság forrása és a kontempláció iskolája.” Emellett „a szerzetesi élet előírásait ne célnak, hanem eszköznek tekintsék, és így növekedjenek a Krisztussal fenntartott személyes kapcsolatban. Ne remeteként éljenek egymás mellett, hanem mint a közösségi élet szerzetesei egy sajátos pusztaságban. Csendes, szemlélődő életük kincseit osszák meg a világgal, hiszen Isten ajándékként támasztotta őket az Egyház számára”.

Lévai Júlia


Címkék:

1917-es szocialista forradalom  A kis herceg  Ady Endre  Aiszóposz  Albert de Mun  Ammut  Angol Park  Antarktisz  Antoine de Saint-Exupéry  Anubisz  Apollón  Arakhné  Arany János  Arisztotelész  Arkhimédész  Aszklépion  Atlanti-óceán  Augustus  Ausztrália  Babits Mihály  Belgium  Benedek-rend  Besztercebánya  Biblia  Biblioteca Joanina  Buda  Budapest  Budapesti Vidám Park  Buddha  Charles de Gaulle  Chicago  Churchill  Coriolis-erő  Curiosity  Cynara  Danaé  Dante  Dante Alighieri  Dzsingisz kán  Dávid király  Edward Jenner  Egri csillagok  Emese  Erzsébet királyné  Esterházy Miklós Móric  Esterházy Péter  Fehérlófia  Fekete István  Feneketlen-tó  Ferenc József  Ferenc pápa  Fiume  Formózusz pápa  Franciaország  Fribourgi Unió  Föld  Földközi-tenger  Fővárosi Állat- és Növénykert  Galénosz  Ganésa  Hermész  Hippokratész  Hitler  Héber Biblia  Héra  Hérodotosz  I. Erzsébet  India    Jackie Cochran  Jahve  James Prescott Joule  Japán  Jean de La Fontaine  Juhász Gyula  Jules Verne  Justh-párt  János vitéz  József Attila  Kaffka Margit  Királyok Völgye  Kivonulás könyve  Koppenhága  Kosztolányi Dezső  Krisztus  Károlyi Mihály  Kína  LOGICO  La Trappe  Las Vegas  Lazarro Spallanzani  Lazzaretto Vecchio  Leonardo da Vinci  Liège  Louis Pasteur  Lukács László  Lyme-kór  Léda  Mafra-palota  Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  Magyar Természettudományi Múzeum  Marco Polo  Margit-sziget  Margitsziget  Marokkó  Mars  Medúsza  Melbourne  Mexikó  Mezopotámia  Mi MICSODA  Milánó  Minerva  Moirák  Munkás Szent József  Mária  Mária Terézia  Mária csillaga  Mátyás király  Mózes  Nagy Konstantin  Nagy Sándor  Nagy-korallzátony  Napóleon  Nautilus  Newton  Nivelles  Nobel-díj  Normandia  Normandiai partraszállás  Nursiai szent Benedek  Nyugat folyóirat  Nyulak szigete  Olimposz  Oroszország  Országház  Pallasz Athéné  Pegazus  Perszeusz  Perzsia  Pesti Állatkert  Petőfi Sándor  Plinius  Porete-i Margit  Portugália  Poszeidón  Párizs  Pégaszosz  Rijeka  Robert Owen  Roosevelt  Rubik Ernő  Róma  Római Birodalom  Skócia  Szent Heléna  Szent Margit  Szerb Antal  Szicília  Szociáldemokrata Párt  Szogdia  Széchenyi István  Tisza István  Titanic  Tompa Mihály  VII. István pápa  Velence  Velencei Köztársaság  Verona  Vosztok-tó  Vurstli  Városliget  Vénusz légycsapója  Werbőczy István  Wilhelm Emmanuel Ketteler  XIII. Leó pápa  XV. Lajos  Xántus János  Zeusz  alvás  arakhnofóbia  archea  articsóka  autofágia  autó  axolotl  bagoly  baktérium  barlangok  beginák  beginázs  belsőégésű motor  beporzás  betegség  biológia  buddhizmus  béka  békakirály  békamentők  békák  bölcső  búvárfelszerelés  búvárharang  búvárkodás  cidrimókus  ciszterciták  citoplazma  corona  csapdaállítók  csatorna  csecsemők  császármetszés  császárság  csütörtök  cukor  céhek  címer  denevér  diadém  dory  drón  díj  dízelmotor  echolokáció  egyensúly  egyiptom  egyszarvú  ektoparazita  elefánt  emlős  epekő  eretnek  etimológia  eukaliptusz  fasírt  fejdísz  fejlesztés  feketehimlő  felfedezés  felvilágosodás  finommotorika  fogkő  fondendoszkóp  fáraó  félelem  füstölgő  főzés  gabona  galea  gallok  griffmadár  gyerekjáték  gyufásdoboz  gyárak  gyógyszertár  gyógyítás  gyöngy  gyöngyhalászat  gőzgép  gőzhajó  gőzmozdony  hadművelet  hajmosás  hajógyártás  hajózás  halak  halmazállapot  halál  halálbüntetés  hangsebesség  hatalom  hideg  himnusz  hiszti  hogyan működik  hullazsinat  hullámvasút  humanizmus  hurrikán  háború  hóhér  húsevő nyövények  hüllők  hőmérő  időjárás  időszámítás  illat  immunitás  infrahangok  inkubátor  interjú  internet  ipari forradalom  irodalom  iránytű  iskolakezdés  iskolaérettség  istenek  jelrendszer  járvány  játék  kalogathia  kalóz  kamelaukion  kamikáze  kancsókák  kapitalizmus  karantén  kardigán  karmosbéka  karthauziak  karácsony  katapult  kausia  kavicsok  kereskedelem  kereszténység  keszonbetegség  királynévíz  kisföldalatti  klímaváltozás  koala  kolera  komló  kommunikáció  koncepciós per  kopoltyú  korall  korona  koronavírus  koszorú  kullancs  kultúra  kultúrtörténet  kémia  kétszikűek  kétéltűek  kórház  kölni  könyvtár  közegészségügy  kőzetek  lazarett  leguán  lincselés  lizoszóma  lárva  látás  léggömb  léghajó  légiposta  légzés  lövedékvető  lúg  magasság  magnetosztrikció  malária  manna  mannatövis  mannazuzmó  manufaktura  masszázs  matchbox  mechanikus szerkezet  mese  mesék  metamorfózis  meteorológia  metró  mikroszkóp  misztikus lények  mitokrondrium  mitológia  moszkító  munkások  mutualizmus  mágnes  május  május 1  második világháború  méhek  méhlepény  mítikus lények  mítoszok  narvál  nimfa  nyál  nyár  népmesék  népvándorlás  olimpia  olvasás  organellum  ormány  orvoslás  oxigénfelvétel  parfüm  paróka  pedagógus  permafroszt  pestis  pilóta  placenta  pszichológus  pulzus  pápaság  pók  rajz  receptek  rekamié  repülés  repülőgép  repülőtér  retina  robot  rovarok  rák  rákgyógyszer  régészet  rózsaolaj  sajt  sampon  sejtek  selyemút  sisakkorona  sport  szakszervezetek  szalamandrafélék  szanatórium  szappan  szappanbuborék  szavak  szellemek  szem  személynevek  szendvics  szerzetes  szerzetesrendek  szimbólum  szocializmus  szogdok  szonár  sztetoszkóp  sztrájk  szél  szúnyog  szúnyoglárva  szülés  sárkány  sáska  sáskajárás  sör  tamariszkusz  teaút  technika  tenger  tengeralattjáró  terhesség  terhességi teszt  természet  természettudomány  terroristák  teszt  tesztelés  tetvek  tisztálkodás  tobzoska  trappista sajt  trappisták  tudomány  turul  tájfun  táplálkozás  távíró  tél  tömegközlekedés  törökfürdő  tüntetés  tűzoltók  ultrahang  unikornis  utópista szocializmus  vadnyugat  vakcina  vakság  vallás  vasút  vesekő  veszteglőház  veszélyeztetett fajok  vidra  vidámpark  világháború  világűr  virágok  virágállat  vitorlázórepülés  vizelet  vonat  vulkán  védőoltás  vérvörös csütörtök  vírus  víz  vörös nemeskorall  vörösfenyő  zarf  zsilip  Álmos  Északi-sark  Óbudai Hajógyár  Ószövetség  Ótestamentum  állatkert  állatok  általános választójog  átalakulás  édesség  éghajlat  éhínség  élesztősejtek  élőhely  élősködők  építmények  ízeltlábúak  óceán  ókor  ókori Egyiptom  ókori Görögország  öngyilkos merénylők  újkor  újszülött  úthálózat  ősbaktérium  őskor